névelő

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈneːvɛløː]

Főnév

névelő

1. (nyelvtan) szófaj, amely egyes nyelvekben a főnév vagy a főnév jellegű szó ellőtt állva annak határozott vagy határozatlan jelentéstartalmat ad.

Etimológia

név +‎ elő

Fordítások

szófaj

albán: nyjë (sq) nn angol: article (en) arab: أَدَاة اَلتَّعْرِيف‎ (ar) nn (ʾadāt at-taʿrīf) asztúriai: artículu (ast) hn azeri: artikl (az) belarusz: артыкль (be) hn (artyklʹ) bolgár: член (bg) (člen) cseh: člen (cs) hn dán: kendeord (da) sn, artikel (da) kn eszperantó: artikolo (eo) észt: artikkel (et) feröeri: kenniorð (fo) sn finn: artikkeli (fi) francia: article (fr) hn görög: άρθρο (el) sn (árthro) ógörög: ἄρθρον (grc) sn (árthron) grúz: არტიკლი (ka) (arṭiḳli) holland: lidwoord (nl) sn indonéz: kata sandang (id), artikel (id) izlandi: greinir (is) hn, gr. (is) hn japán: 冠詞 (ja) (かんし, kanshi) jiddis: אַדווערב‎ (yi) hn (adverb) katalán: article (ca) hn kazah: артикль (kk) (artïklʹ) kínai: 冠詞 (zh), 冠词 (zh) (guàncí) kirgiz: артикль (ky) (artiklʹ) koreai: 관사 (ko) (gwansa)

lengyel: przedimek (pl) hn, rodzajnik (pl) hn lett: artikuls (lv) hn litván: artikelis (lt) hn macedón: член (mk) hn (člen) maláj: kata sandang (ms), artikel (ms) német: Artikel (de) hn, Begleiter (de) hn, Geschlechtswort (de) sn norvég: adverb (no) sn olasz: articolo (it) hn orosz: артикль (ru) hn (artíkl’), член (ru) hn (člen) örmény: հոդ (hy) (hod) portugál: artigo (pt) hn román: articol (ro) sn skót gael: alt (gd) hn spanyol: artículo (es) hn svéd: artikel (sv) szerbhorvát: члан (sh) hn (član) szlovák: člen (sk) hn szlovén: člen (sl) hn szuahéli: makala (sw) tádzsik: артикл (tg) (artikl) thai: คำกำกับนาม (th) (kam gam-gàp naam) török: harfitarif (tr), tanımlık (tr) ukrán: артикль (uk) hn (artyklʹ) üzbég: artikl (uz) velencei: artìcoło (vec) hn vietnámi: mạo từ (vi)

Szókapcsolatok

• határozott névelő
• határozatlan névelő

Szófajok

főnév, melléknév, számnév, névmás, ige, igekötő, határozószó, névelő, névutó, kötőszó, indulatszó