Ugrás a tartalomhoz

Aquileia

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. (2013 márciusából)
 A településen világörökségi helyszín található 
Aquileia
A város látképe
A város látképe
Aquileia címere
Aquileia címere		 Aquileia zászlaja
Aquileia zászlaja
Közigazgatás
Ország Olaszország
RégióFriuli-Venezia Giulia
MegyeUdine (UD)
PolgármesterGabriele Spanghero[1]
VédőszentHermagoras and Fortunatus
Irányítószám33051
Körzethívószám0431
Forgalmi rendszámUD
Testvérvárosok
Lista
Piran
Népesség
Teljes népesség3128 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség93 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság5 m
Terület36 km²
IdőzónaCET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 46′, k. h. 13° 22′45.766667°N 13.366667°EKoordináták: é. sz. 45° 46′, k. h. 13° 22′45.766667°N 13.366667°E
Elhelyezkedése Udine térképén
Elhelyezkedése Udine térképén
Aquileia weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Aquileia témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Az ókori Aquileia Forumának maradványai
Aquileia, Nürnbergi Krónika, 1493

Aquileia (friuliul: Aquilee, szlovénül: Oglej) ókori római eredetű város Olaszországban, közel az Adriai-tengerhez, a Natissa folyó partján. Észak-Olaszország egyik legjelentősebb archeológiai lelőhelye, melyet az i. e. 2. században alapítottak, majd a korai császárkorban a Római Birodalom egyik legjelentősebb kulturális és kereskedelmi központja lett, gazdag város, jelentős folyami kikötővel.[3] A korai keresztény közösségek egyik legjelentősebb városa volt, amikor 452-ben Attila hadai lerombolták.[4] A település központjában található ásatási terület és a patriarchális bazilika 1998 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján.[5]

Földrajza

[szerkesztés]

A város az észak-olaszországi Friuli-Venezia Giulia régióban (Udine megye) található, a Natissa folyó partján. Közel 4 km-re fekszik az Adriai-tenger partjától, a Maranói-lagúnát keletről lezáró Grado városától északra, a Velencei-síkság egyik legkeletibb pontján, Trieszt és Udine között, az Isonzó folyótól nyugatra.[6][7]

Történelme

[szerkesztés]

Az alapítástól a hunok pusztításáig

[szerkesztés]

Aquileiát i. e. 181-ben alapították a rómaiak, a birodalom északkeleti határán, a Natissa folyó partján, amely akkor még jelentősen szélesebb, nagyobb vízhozamú volt. A colonia szerepe kezdetben elsősorban a birodalom határainak felügyelete és a szövetséges venétek védelme volt a barbár behatolásokkal szemben.[3]

Az Illíriával folytatott több évtizedes háborúskodás során, amely végül annak meghódításával és római provinciává válásával zárult, kiemelt szerep jutott a coloniának mint fő utánpótlási helynek. A háború után sok veterán kapott földet a településen.

Alapítása után nem sokkal, i. e. 173-ban már bekapcsolódott a római települések rendszerébe, út kötötte össze Bononiával (Bologna), majd i. e. 148-ban Genovával (Via Postumia), i. e. 132-ben pedig kiépült az út Rimini felé is.

i. e. 169-ben több mint 1300 telepes és családja élt már a településen, i. e. 130-ban pedig, miután a mai Klagenfurt környékén aranyat találtak még több ember érkezett a térségbe, így Aquileiába is. Fontos stratégiai hellyé vált, egyre nagyobb részt képviselt a kereskedelemben, különösen a mezőgazdasági termékek között.

Aquileia eredetileg latin jogú colonia volt, i. e. 90-ben vált municipiummá. Megfordult a városban Cicero, Augustus és Tiberius, valamint Marcus Aurelius császár is.[8]

A város hamar fontos közlekedési csomóponttá vált. A Római Birodalom egyik legfontosabb útvonala a Via Annia volt, mely Patavium városát kötötte össze Aquileiával, innen pedig kelet felé, Pannonia érintésével építették ki a Balti-tengerig vezető Borostyánutat Tiberius császár uralkodása idején.

Marcus Aurelius korában (168) az egyik legnagyobb kiterjedésű város volt a birodalomban, lakossága meghaladta a 100 000 főt. 167-ben a markomannok elleni hadjárat során a város egy része elpusztult az ostromban, 238-ban a város a szenátus oldalán harcolt Maximinus Thrax császár ellen. Ekkor a város több hónapos ellenállása miatt a császár elvesztette a háborút a szenátussal szemben és öngyilkos lett[forrás?].

A 3-4. században a város már jelentős tengerészeti kikötő volt, a kereszténység terjedésével pedig az egyik legfontosabb vallási központtá alakult,[8] a város püspöke pátriárkai rangot kapott. 381-ben tartottak először a városban zsinatot, ezt több is követte az elkövetkező évszázadokban.[9]

Szintén a 4. században épült meg a városban egy császári palota, Diocletianus császár sok időt töltött e helyen. 340-ben II. Constantinus császárt a város falai előtt ölték meg, mialatt megkísérelte elfoglalni Aquileiát Constans öccsétől. A század végén Ausonius számításai alapján a világ kilencedik legnagyobb városaként tartották számon.

Hunok ostroma, részlet a Képes Krónikából

A várost a népvándorlás időszakának kezdetén, 401-ben előbb I. Alarich,[8] majd pedig 452-ben a hunok pusztították el,[9] s ezt követően megtört az addig virágzó város fejlődése, s a középkor kezdetén lassan feledésbe merült.[8] A venét lakosok a közeli lagúnákban telepedtek le, s erre az időre datálható Velence születése is.[10]

A hunok pusztítása után

[szerkesztés]

A longobárdok inváziója során 568-ban és 590-ben is újból a háborús pusztítás áldozata lett, a patriarchátus székhelye is Gradoba került. 606-ban a várost közigazgatásilag két részre vágták, az egyik része a longobárdok uralma alá került, a másik része a Ravennai exarchátus uralma alá tartozott, később Velencéhez került, 1421-től 1809-ig a tengeri köztársaság része volt.[4]

A középkorban a patriarchátus fokozatosan elvesztette a tekintélyét, Poppo, Aquileia pátriarchája többször is próbálta kiharcolni egyházi körökben, hogy fogadják el Aquileia felsőbbségét Grado városa fölött. 1238-ban a patriarchátus székhelye Udinébe került, 1420-ban pedig ugyan visszakerült Aquileiába, ám az már gyakorlatilag velencei fennhatóság alá került. Végül 1751-ben megosztották az aquileiai egyházi kerületet Udine és Görz püspöksége között. Az Aquileiai patriarchátus ezzel megszűnt.

Fő látnivalók

[szerkesztés]

Katedrális

[szerkesztés]

Ókori emlékek

[szerkesztés]

Híres emberek

[szerkesztés]

Itt született

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Titolari di cariche elettive (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  2. ↑ https://demo.istat.it/?l=it
  3. ↑ a b Aquileia, the Ruins and the Basilica (angol nyelven). italia.it. [2015. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  4. ↑ a b Új magyar lexikon I. (A–C). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága. Budapest: Akadémiai. 1960. 138. o.
  5. ↑ Archaeological Area and the Patriarchal Basilica of Aquileia (angol nyelven). UNESCO. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  6. ↑ Feltárják a hunok és a magyarok által elpusztított Aquileia romjait, 2006. június 7. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  7. ↑ Aquileia a Google térképén. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  8. ↑ a b c d Nancy Thomson de Grummond Encyclopedia of the History of Classical Archaeology, p. 58, a Google Könyvekben (angol nyelven)
  9. ↑ a b Fajth Tibor. Itália, Útikönyvek. Budapest: Panoráma Kiadó (1973). Hozzáférés ideje: 2015. október 8. 
  10. ↑ Harry Hearder. Olaszország rövid története. Budapest: Meacenas Könyvkiadó, 40. o. (1992) 

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Aquileia
A Wikimédia Commons tartalmaz Aquileia témájú médiaállományokat.
Ez a világörökségről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Aquileia&oldid=27336569”