Hipparion

Hipparion
	Evolúciós időszak: Kora miocén - középső pleisztocén, 23–0,781 Ma PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N
	Hipparion csontváz
	Természetvédelmi státusz
	Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Rend:	Páratlanujjú patások (Perissodactyla);
Család:	Lófélék (Equidae);
Nemzetség:	Hipparionini;
Nem:	Hipparion; De Christol, 1832
Szinonimák
	Hemihipparion Wehrli, 1941;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Hipparion témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Hipparion témájú kategóriát.

A Hipparion az emlősök (Mammalia) osztályának páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjébe, ezen belül a lófélék (Equidae) családjába tartozó fosszilis nem.^[2]^[3]^[4]^[5]

Leírásuk

Úgy tartják, hogy a valódi lófélék a Merychippus három csoportjából fejlődtek ki, melyek a következők: Hipparion, Protohippus és Pliohippus. A Merychippustól a legeltérőbb a Hipparion volt. A legnagyobb eltérést a fogzománc képezte: eltérően a többi lófélével, a fog nyelv felőli részén egy teljesen elkülönült „fal” helyezkedett el. Az Észak-Amerikában talált teljes és jól megmaradt csontváz azt mutatja, hogy az állat mérete egy kisebb póniéval egyezett meg. A Hipparionok karcsúak, inkább antilopszerűek voltak, és jól alkalmazkodtak a száraz prérinek megfelelő életmódhoz. Vékony lábaikon három ujj ült, ezek patákban végződtek, de csak a középső érte a földet.

Észak-Amerikában a Hipparionból és rokonaiból (Cormohipparion, Nannippus, Neohipparion és Pseudhipparion) sok más lóféle fejlődött ki, és legalább egy ezek közül átvándorolt Eurázsiába a miocén kor idején.^[6] Az európai Hipparionok abban különböznek az észak-amerikai fajoktól, hogy kisebb a testük - a legismertebb európai Hippariont Athén közelében találták meg.

Az állatok átlagos marmagassága körülbelül 1,4 méter volt, és testtömegük fajtól függően 62,8-118,9 kilogramm közötti lehetett.^[7] A Hipparion-fajokat meg lehet találni Észak-Amerika, Ázsia, Európa és Afrika területén is. A Hipparion emlősnem, körülbelül 22 millió évig élt a Földön, azaz 23 millió és 781 ezer évvel ezelőtt.^[1]

Rendszerezés

A nembe az alábbi 22 faj tartozik:

Hipparion concudense Pirlot, 1956; Casa del Acero lelőhely Murcia, Spanyolország és Masia de La Roma lelőhely, Aragónia, Spanyolország. Délnyugat-Európa endemikus állata volt. ~11,6–5,3 Mya.
Hipparion crassum Gervais, 1859; Odessza, Dorkovo, Ukrajna. Délkelet-Európa endemikus állata volt. ~4,9 Mya–11 000 évvel ezelőtt.
Hipparion dietrichi Wehrli, 1941; Észak-Macedónia és Nikiti, Görögország. Délkelet-Európa endemikus állata volt. ~9–5,3 Mya.
Hipparion fissurae Crusafont & Sondaar, 1971; Soria, Spanyolország. Délnyugat-Európa endemikus állata volt. ~5,3–3,4 Mya.
Hipparion forcei Richey, 1948; Contra Costa megye, Santa Cruz megye, Los Angeles megye, Kalifornia. Észak-Amerika endemikus állata volt. ~23–5,3 Mya.
Hipparion gromovae Villalta & Crusafont, 1957; Murcia, Spanyolország. Délnyugat-Európa endemikus állata volt. ~9–5,3 Mya.
Hipparion laromae Pesquero et al., 2006; Teruel, Spanyolország. Délnyugat-Európa endemikus állata volt. ~9,7–8,7 Mya.
Hipparion longpipes Gromova, 1952; Ankara, Törökország. Eurázsia endemikus állata volt. ~5,3–3,4 Mya.
Hipparion lufengense Sun, 2013
Hipparion macedonicum Koufos, 1984; Görögország. Délnyugat-Európa endemikus állata volt. ~8,7–7,8 Mya.
Hipparion matthewi Abel, 1926; Ankara, Törökország. Anatólia endemikus állata volt. ~11,6–5,3 Mya.
Hipparion mediterraneum Roth & Wagner, 1855; Irak, Törökország, Görögorszzág. Anatólia és Délkelet-Európa endemikus állata volt. ~9–5,3 Mya.
Hipparion molayanense Zouhri, 1992; Afganisztán. Délnyugat-Ázsia endemikus állata volt. ~9–5,3 Mya.
Hipparion periafricanum de Christol, 1832; Aragónia, Spanyolország. Délnyugat-Európa endemikus állata volt. ~9–5,3 Mya.
Hipparion philippus Koufos & Vlachou, 2016
Hipparion phlegrae Lazaridis and Tsoukala, 2014
Hipparion prostylum Gervais, 1849 - típusfaj
Hipparion rocinantis Hernández Pacheco, 1921; Spanyolország. Délnyugat-Európa endemikus állata volt. ~5,3–1,8 Mya.
Hipparion sellardsi Matthew & Stirton, 1930
Hipparion shirleyae MacFadden, 1984
Hipparion sithonis Koufos & Vlachou, 2016
Hipparion tehonense (Merriam, 1916); Észak-Amerika, Floridától Kaliforniáig. ~23,3–5,3 Mya.

Jegyzetek

↑ ^a ^b szerk.: Palmer, D.: The Marshall Illustrated Encyclopedia of Dinosaurs and Prehistoric Animals. London: Marshall Editions, 257. o. (1999). ISBN 1-84028-152-9
↑ Christol, Jules de - La France savante XVIIe-XXe
↑ J. T. Thurmond and D. E. Jones. 1981. Fossil Vertebrates of Alabama 1-244
↑ R. L. Carroll. 1988. Vertebrate Paleontology and Evolution. W. H. Freeman and Company, New York 1-698
↑ B. J. MacFadden. 1998. Equidae. In C. M. Janis, K. M. Scott, and L. L. Jacobs (eds.), Evolution of Tertiary Mammals of North America 1:537-559
↑ MacFadden, B.J. (1984). „Systematics and phylogeny of Hipparion, Neohipparion, Nannippus, and Cormohipparion (Mammalia, Equidae) from the Miocene and Pliocene of the New World”. Bulletin of the American Museum of Natural History 179 (1), 1–195. o.
↑ S. Legendre and C. Roth. 1988. Correlation of carnassial tooth size and body weight in recent carnivores (Mammalia). Historical Biology 1(1):85-98

Források

Paleobiology Database link: Hipparion de Christol 1832

Kapcsolódó szócikkek

A lovak evolúciója

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[EoDP-1] szerk.: Palmer, D.: The Marshall Illustrated Encyclopedia of Dinosaurs and Prehistoric Animals. London: Marshall Editions, 257. o. (1999). ISBN 1-84028-152-9

[2] Christol, Jules de - La France savante XVIIe-XXe

[3] J. T. Thurmond and D. E. Jones. 1981. Fossil Vertebrates of Alabama 1-244

[4] R. L. Carroll. 1988. Vertebrate Paleontology and Evolution. W. H. Freeman and Company, New York 1-698

[5] B. J. MacFadden. 1998. Equidae. In C. M. Janis, K. M. Scott, and L. L. Jacobs (eds.), Evolution of Tertiary Mammals of North America 1:537-559

[MacFadden84-6] MacFadden, B.J. (1984). „Systematics and phylogeny of Hipparion, Neohipparion, Nannippus, and Cormohipparion (Mammalia, Equidae) from the Miocene and Pliocene of the New World”. Bulletin of the American Museum of Natural History 179 (1), 1–195. o.

[7] S. Legendre and C. Roth. 1988. Correlation of carnassial tooth size and body weight in recent carnivores (Mammalia). Historical Biology 1(1):85-98

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]