Luxemburgizmus

A luxemburgizmus a kommunizmusnak Rosa Luxemburg (1870–1919) munkásságában összegződő és elgondolásain alapuló forradalmi elmélete, amely a Lenin képviselte bolsevizmus dominanciájával szemben az internacionalizmusra, a kommunizmus és a szociáldemokrácia nemzetközi összefogására helyezte a hangsúlyt.

A németországi emigrációban élő Rosa Luxemburgnak és követőinek az 1890-es évek végétől kibontakozó politikai krédója a munkástanácsokra épülő államrend (ennyiben hasonló a tanácskommunizmushoz) és a parlamentáris demokrácia együttélése, az orosz parlamentarizmus szétzúzásának kritikája, illetve a lenini teljhatalmú párt – mint ideológiailag felvértezett, a hatalmat megszerző kisebbség – koncepciójának elutasítása volt.

Noha az 1910-es évek európai baloldali mozgalmaiban még nagy hatása volt az eszmeirányzatnak, s követői, a Spartakus-szövetség (Spartakusbund) között találjuk Karl Liebknechtet és másokat, 1924-ben, a Komintern V. Világkongresszusán a luxemburgizmust mint a bolsevizmussal összeegyeztethetetlen, téves politikai utat megbélyegezték. Ezt követően a szovjet befolyás alatt álló területen mint tévtant tartották számon, s csak a nyugati baloldali mozgalmakban jelentkeztek nagyobb hatású követői (például az Amerikai Egyesült Államokban Daniel Singer és Eric Chester).

Rosa Luxemburg az egypártrendszerről:: „Szabadság csak a kormány tagjainak, csak a párttagoknak – attól függetlenül, hogy elég sokan vannak – az egyáltalán nem szabadság. A szabadság mindig a disszidensek, a másképpen gondolkodók szabadsága. A politikai szabadság lényege nem az »igazság« fanatikusain alapul, hanem inkább egy felvilágosító, építő, és tisztító disszidenciára alapul. Ha a »szabadság« »kiváltság« lesz, akkor a politikai szabadság munkája elvész.”

További információk

• Communist Democracy (Luxemburgist)
• [1]
• Magyar nyelvű Rosa Luxemburg írások a marxists.org-on