Portál:Tibet
|
Tibet
Tibet (régebbi helyesírással Thibet; tibeti: བོད་; wylie: Bod; ; lhászai nyelvjárás IPA: [pʰø̀]; ) fennsíki terület Közép-Ázsiában (néhány forrás szerint Dél-Ázsiában) és a tibeti nép otthona. Az átlagosan 4900 méter tengerszint feletti magassággal a Föld legmagasabban fekvő sík területe, melyet az utóbbi néhány évtizedben a „világ teteje”-ként szokás emlegetni. Mikor még Tibet kevésbé volt reflektorfényben, a „világ teteje” kifejezést a Pamír-hegységre alkalmazták. Tibet történelme során valaha független ország volt, több különböző királyságra és államra felosztva, egy része pedig Kínához tartozott bizonyos ideig. Napjainkban a Kínai Népköztársasághoz tartozik, míg egy kis része, a kínai kormány és néhány másik ország, valamint szakmai és civil szervezetek szerint India ellenőrzése alatt áll. Jelenleg a Kínai Népköztársaság kormánya és a Központi Tibeti Adminisztráció továbbra sem ért egyet abban, hogy amikor Tibet Kína részévé vált, vajon a terület bekebelezése mennyire törvényes a nemzetközi jog szerint. Mivel az, hogy mi minősül tibeti területnek, jelenleg komoly vita tárgya (lásd a térképet jobb oldalon), ezért sem a méretét, sem a népességét nem könnyű meghatározni, ugyanis a különféle szervezetek másként definiálják a tibeti régió területeit. Ráadásul a Tibet jó részét birtokló Kína a Tibeti autonóm tartomány részének tekint olyan területeket is, amelyeket nem ellenőriz. Jelenlegi területének egy részére India is igényt tartana. A száműzött tibeti kormány, a Központi Tibeti Adminisztráció szerint is a történelmi Tibet nagyobb, mint a jelenlegi kínai tartomány területe. Tibet egyesülése elsőként Szongcen Gampo ideje alatt valósult meg a hetedik században. A dalai lámák – Tibet spirituális vezetőinek kormányzata – névlegesen uralták a tibeti régió egy nagy részét különböző időkben, kezdve az 1640-es évektől egészen a Kínai Népköztársaságba való beintegrálásáig az 1950-es években. Ez idő nagy része alatt a tibeti adminisztráció a Csing-dinasztia által uralt kínai birodalomnak volt alárendelve. A Csing-dinasztia bukása után a dalai láma 1913-ban kinyilatkoztatta Tibet függetlenségét, azonban Tibetet más országok nem voltak hajlandóak független nemzetként elismerni. Annak mértéke kapcsán, hogy a régenseknek mennyi hatalommal bírtak, fontos megjegyezni, hogy a tizennégy dalai lámából ténylegesen csak három uralkodott Tibetben; a régensek uralma az 1751 és 1960 közötti időszak csaknem 77%-át tette ki. A kommunista Kína ellenőrzése alá került Közép- és Nyugat-Tibet (a tibeti területet a dalai láma uralta), miután döntő katonai győzelmet aratott Csamdóban 1950-ben. A dalai láma Indiába menekült 1959-ben, és létrejött a Tibeti autonóm tartomány 1965-ben. |
Kiemelt cikkszerkesztés
A dalai lámák a hit szerint Avalókitésvara, az együttérzés bodhiszattvájának megtestesülései, akit tibeti nyelven „Csenreszig”-nek neveznek. A bodhiszattvák olyan megvilágosodott lények, akik saját nirvánájukat elhalasztva az újjászületést választották azért, hogy az emberiséget szolgálják. Gyakran teszik hozzá az „Őszentsége” megnevezést a dalai láma titulusa elé. A dalai lámáról gyakran azt gondolják, hogy a gelug iskola feje, de a pozíciója hivatalosan a Ganden Tripához tartozik. A tibetiek a dalai lámát Gyalwa Rinpochenak vagy Yishin Norbunak nevezik. Kiemelt képszerkesztés
A Ganden kolostor vagy Ganden Namgyeling egyike a három nagy gelukpa kolostornak Tibetben, mely egyetemként is funkcionál. A Wangbur-hegység tetején, Takce megyében, 36 km-re fekszik a lhászai Potala-palotától, 4750 méter magasságban. A nap idézete
– Tendzin Gyaco, a 14. dalai láma
|
Kiemelt életrajzszerkesztés
A dalai láma ötödik gyermekként született a tizenhat gyermekes családba (a tizenhat gyermekből csak hét érte meg a felnőttkort) Takcer faluban, mely ma Kína Csinghaj tartományához tartozik. Első nyelvként az amdói dialektust sajátította el. Kétéves korában ismerték el a 13. dalai láma tulkujaként, vagyis újjászületéseként. Tizenöt éves korában, 1950. november 17-én, egy hónappal a kínai hadsereg tibeti inváziója után dalai lámaként trónra lépett. Ezzel a régió legfontosabb vallási vezetőjévé és politikai uralkodójává vált. 1959-ben a dalai láma a hegyeken keresztül Indiába menekült egy sikertelen felkelést követően és a tibeti ellenállási mozgalom összeomlása után. Először 1951-ben katonai nyomásra kénytelen volt jóváhagyni a Tizenhétpontos egyezményt, és így kormánya a Kínai Népköztársaság részévé vált. Indiában fölállította a tibeti száműzött kormányt. A 80 000 főt számláló menekültcsoporttal együtt, akik követték őt a száműzetésbe, Tendzin Gyaco igyekszik megőrizni a hagyományos tibeti oktatást és kultúrát. A kínai kormány, mely 1959-ben megszállta Tibetet, úgy tekint rá, mint egy elavult teokratikus rendszer szimbólumára. Világszerte híres publikus előadó, gyakran karizmatikus egyéniségként jellemzik. Ő az első a dalai lámák sorában, aki nyugatra utazott, hogy a buddhista tanításokat hirdesse, hangsúlyozza az etika és az egyetemes felelősségtudat valamint a vallások közötti párbeszéd fontosságát. 1989-ben neki ítélték a Nobel-békedíjat. 2006-ban tiszteletbeli kanadai állampolgárságot kapott, majd 2007. október 7-én az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusi Aranyéremmel tüntette ki. A dalai láma Tibeten kívül több mint száz tiszteletbeli címet és nagyobb díjat kapott. 2011. március 10-én lemondott a tibeti emigráns kormány vezetéséről, átadva a miniszterelnöki (kalon tripa) posztot Loszang Szengének. Tudtad-e...szerkesztés
|