Rudyard Kipling: Hogyvolt-mesék

Tegnapelőtt kiolvastuk Marcival ezt a könyvet. Nagyon jó ötlet volt így megismertetni Kiplinggel! A könyv nagy alakú, keménytáblás, nagyon szép, vastag lapokkal, szép betűkkel és a szerző eredeti rajzaival, amik legtöbbje fametszet. A rajzokhoz leírást is mellékelt, az egész olyan hatású, mintha Kipling a saját gyerekének mesélne és magyarázná hozzá a képeket. Főleg állatmesék találhatók a könyvben, humoros stílusban, időnként mindketten dőltünk a nevetéstől :) de olvashatunk arról is, hogyan keletkezett az írás és az ábécé. Nagy örömömre a kötet tartalmazza a számomra klasszikus, A magányosan sétáló macska című mesét is, más fordításban ugyan, de a lényege persze ugyanaz, nagyon szeretem. Hat-nyolcéves gyerekeknek jó szívvel ajánlom, ideális előzmény A dzsungel könyvéhez, amit mi tegnap el is kezdtünk.

Könyvek karácsonyra

Összegyűjtöm, milyen könyveket is kaptunk karácsonyra, szerencsére nem keveset!

Én a lent említett Komfortos mennyország címűt kaptam, és még egyet anyukámtól, ami egyelőre nem tudom, mi lesz, mert késnek az angyalkák :) Ezeken kívül Pati barátnőmtől kaptam egy gyönyörű, nagy, albumszerű, de gyakorlatban is használható könyvet A mi kertünk címmel, nagyon szép!

Péter három könyvet kapott: az első Jorge Amadótól a Flor asszony két férje címet viseli. Ezt azért vettem neki, mert a Holt tengert és Az éjszaka pásztorait is ő olvasta előbb, és együtt szerettünk bele az öreg Amado stílusába. Azt hiszem, apránként be fogjuk szerezni a többi Magyarországon megjelent könyvét is, ami nem lesz nagyon nehéz, mert az Európa kiadó épp a Flor asszony két férjével indított Amado-sorozatot. Rögtön olvasni is kezdte, és nagyon tetszik neki :)

A másik, amit kapott, jól ismert érdeklődési körébe illik: a vitorlázással kapcsolatos, mégpedig Méder Áron nagyobb léptékű beszámolója hároméves Föld körüli útjáról, amit egyedül tett meg a Carina vitorlással. Méder Áronnak már volt egy kisebb, rövidebb és ténylegesen méretre is egészen apró könyve, amit gondolom, gyorsan ki akartak adni az út után, ennek a megírása, utómunkálatai pedig hosszabb időt vehettek igénybe. A pici már megvan, most már ez is mellé kerülhet a polcra. 

A harmadik pedig egy klasszikus, Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan című regénye, ezt pedig azért, mert általában szereti a háborús történeteket, legyen az szépirodalmi, életrajzi beszámoló vagy technikai jellegű, és úgy vettem észre, Remarque-t egyébként is szereti. Ő is kap még egy könyvet anyukáméktól, ami egyelőre meglepetés.

Marci két könyvet kapott, az egyik a Harry Potter első kötete, ugyanis amikor nálunk volt kölcsönben mint a hét kötet, és én olvastam őket, úgy ítéltem meg, hogy az első kettő már neki való. Ezeket apránként fel is olvastuk esténként, majd az első kötetet most megkapta, hogy már maga is olvashassa. A másik pedig Rudyard Kipling Hogyvolt-mesék című gyönyörű meséskönyve, amelyet az író nemcsak írt, hanem illusztrált is, az illusztrációkat érdekes magyarázatokkal kísérve. Már 25-én este elkezdtük olvasni, és jókat mulattunk azon, hogy hogyan lett szilás a cet, vagy hogyan lett ráncos az orrszarvú bőre. Mivel tetszik Marcinak, szerintem jó belépő a komolyabb Kipling-művekhez, mint A dzsungel könyve vagy Riki-tiki-tévi, a mongúz története.

Regő kapta a legtöbb könyvet, szám szerint négyet, és még mennyit tudtam volna neki választani :) Az első a Móra kiadó Babamozi sorozatából a Gyereknap című. Megvan már az Állatóvoda, a Játszótér, és most ez az új, már csak egy hiányzik a sorozatból. Kedvesen rajzolt, kicsi, de ahhoz képest vaskos könyvecskék ezek, minden oldalon valami érdekességgel: eltolható vagy kinyítható fülecskékkel, amelyek alatt valami meglepetés rejtőzik. Pont babakézbe való :)

A második az Alexandra kiadónál megjelent Első szavak című könyv, tárgyfotókkal, amiken egyszerűen fel lehet ismerni a dolgokat, jól lehet együtt nézegetni. Ebben is vannak nyitogatható fülecskék, de az alattuk előbukkanó meglepetések szerintem kicsit nagyobbaknak valók: ilyen képeket és a hozzájuk tartozó szövegeket találunk ott, mint pl. "a tojás a cipőben van", aminek mind a tartalmát, mind a humorát megérteni Regő még kicsi, de a képeket böngészni jó.

A harmadik könyve Móricz Zsigmond: Iciri-piciri című klasszikus verse új kiadásban, Pásztohy Panka rajzaival. Nagyon szeretem az ő rajzait, már megvan A török és a tehenek ugyanebből a kiadásból, a Hóc-hóc katona új kiadása, és Marcinak is egy Panka és Csiribí kötet. Végül a negyedik, aminek nagyon örültem, a Zene-ovi cd-k anyagából egy verses-dalos könyv egy válogatáslemez-melléklettel, ennek is nagyon szeretem az illusztrátorát, a dalait, és persze magukat a verseket is. Gazdag angyalkák jártak erre könyvek tekintetében is :)

Berg Judit: Rumini

Marci most kapta a névnapjára ezt a könyvet. Sok jót hallottam már róla, és most végre megvettem. A borítón is látható, hogy 2007-ben az év gyerekkönyve volt, azt pedig már csak én olvastam, hogy 2010-ben egy közönségszavazáson az évtized gyerekkönyvének is választották. Hajlamos vagyok abba a hibába esni, mivel Marcit sok minden érdekli és nagyon szereti az ismeretterjesztő könyveket, hogy csak azt veszek neki, és időnként tudatosan igyekszem javítani az arányon a mese, regény javára. Berg Judit nevét amúgy is ismerem, itthon egy Panka és Csiribí kötet van meg még kisebb korból, a Ruminit már a nyolcéves korosztálynak ajánlják. Együtt olvassuk, minden este egy fejezetet esti mesének.

Rumini egy kisegér, aki Egérország kikötőjében egy piti tolvajbandához akar csatlakozni, mert azt gondolja, máshová úgysem tartozhatna, hiszen kicsi és semmije sincs. Már majdnem sikerül kivívnia a bandavezér bizalmát, amikor a Szélkirálynő nevű hajó kapitánya közbelép, és állást ajánl neki a hajóján. Mégiscsak jobb kilátások ezek, mint tolvajokhoz tartozni, Rumini elfogadja. A Nagy-Pele-szigetekre, Pelevárba visznek fontos szállítmányt. Útjuk során különféle kalandokba keverednek, amelyekből sokszor Rumini csalafintasága, esze, talpraesettsége menti meg a hajót és a legénységet. Nekem is jó olvasni, Marci is élvezi. 

A könyvnek van még két további kötete: Rumini Zúzmaragyarmaton és Rumini és a négy jogar, ezeket is be fogom szerezni.

Harry Potter és a titkok kamrája - 2., befejező rész

Kész. Feladom. Megevett, felfalt, elcsábított, elvarázsolt, magáévá tett. Nem agyalok többet azon, hogy miért pont Harry Potter és miért nem a többiek (persze a többiek is) hanem egyszerűen élvezem az olvasást. Harry Potter jó, izgalmas, élvezetes, és nekem nem kell hideg fejjel kielemeznem, hogy hogy működik. Működik, és kész. Két este alatt kiolvastam a második kötetet. Igazam van a múltkori mozi-olvasás ellentéttel kapcsolatban, olvasva tényleg kevésbé félelmetes, de azért nem volt izgalmaktól mentes átkelnem a sötét lakáson a könyv befejezése után. Jön a harmadik! Sötétedik a történet, izgulok!

Ja, Péter is két éjszaka alatt kiolvasta a hetedik kötetet (az első hatot már korábban) és közben fejezetenként olvasom Marcinak az elsőt. Családilag rácsavarodtunk, nincs mese. Illetve dehogy nincs, éppen hogy mese van!

Barcza Katalin: A kapu

Ezt a könyvet Marci kapta a találkozónkon Pati barátnőmtől. Hát igen, könyvekkel megrakodva tértünk haza a taliról :) Amint kiolvastuk A hétfejű tündért, ez lett az esti mese. Marci már a hazaúton beleolvasott az első oldalakba, de nem találta érdekesnek. Érdekes módon együtt olvasva már érdekes :)

A főszereplő egy tíz-tizenkét éves kisfiú, Gábor, akinek édesanyja kórházba kerül, édesapja pedig a nyári szünetre vidéki rokonokhoz küldi őt. Gábor nem szívesen megy, és eleinte igaza is van - az unokatestvérek és a velük együtt játszó helybeli gyerekek nem veszik be a bandába, kívülálló, legfeljebb arra használják, hogy ide-oda elszalajtják, és hiába kedves és alkalmazkodó. Szóba kerül egy különös lány is, Virág, aki bár egyáltalán nem barátságos Gáborral, mégis furcsamód vonzza őt.

Aztán találkozik egy különös öreganyóval, aki hozzáillő különös dolgokat mond neki - hogy legyen önmaga, először önmagával barátkozzon meg, és lépjen át egy kapun. A felnőtt olvasó számára érthetőbb, hogy ez egy képletes kapu, de Gábor persze egy ténylegesre gondol, amiről még álmodik is. És egyszer a valóságban is megtalálja az álmában látott kaput, átlép rajta, és innentől minden sikerül neki, ami eddig nem! Fára mászik, célbadob, boldog és lelkes. Aztán próbálja a többieknek is megmutatni a tudományait... ez már a ma esti felolvasás témája lesz.

Egyelőre kicsit elvontnak érzem a könyvet gyerekek számára, vagy talán túl direktnek? Szerintem az önismeretről, önazonosságról nem pont így kell gyerekeknek beszélni, cselekményen keresztül jobban megértik, átérzik, miről is van szó. De nem akarok elhamarkodott véleményt mondani. A történet jó, érdekes, Marcit leköti azzal együtt, hogy kissé vontatott, lassú folyású, és számára, számunkra szokatlan, hogy egyes szám első személyben íródott. Félre is vezettem saját magamat, amíg nem hangzott el a Gábor név, azt hittem, egy lányról szól, hiszen én olvasom :)

A könyv az Édes anyanyelvünk pályázat első helyezettje, ez látszik is a nyelvezetén, szép, gazdag, hibáktól mentes, jó ilyet olvasni.

Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér

Először is köszönöm szépen mindenkinek, aki kitöltötte a kérdőíveket, immár megtalálható Szilvi, Lina, Orsi, Emi blogján, és remélem, nem hagytam ki senkit, ha mégis, akkor elnézést kérek. Nagyon örülök neki!

Közben kiolvastuk Marcival a Lorin és Lilliát, minden jó, ha vége jó, a gyerekek tűzön-vízen, nehézségeken és kalandokon át eljutottak a dorán fővárosba, és sikerült mindent helyrehozniuk, ráadásul Lillia tovább nevelkedhet a szüleivel, és majd csak később, Lorin menyasszonyaként hagyja el őket.

Utána elkezdtük olvasni Lázár Ervintől A hétfejű tündért. Én Lázár Ervin meséit korábban főleg a Négyszögletű kerek erdő alapján ismertem, meg gyerekkoromban megvolt az Öregapó madarai, azt is nagyon szerettem. Ezt a könyvet meg hihetetlenül élvezem. A stílus a megszokott, de ez nagyon vicces! Olyan mulatságos mesék vannak benne, hogy Marci hangosan kacag, amíg olvasom. Rövidek, egy este hármat is elmesélek, és vidáman jövök ki a gyerekszobából.

Bihari Klára: Lorin és Lillia

Mivel otthon Marcinak még mindig a Felejthetetlen mondák és legendákat olvasom esténként, és az nagy is, meg féltettem is elhozni, itt választottunk egy esti mesét a meglévő gyerekkori könyveink közül. Már korábban ajánlgattam Marcinak a Lorin és Lilliát, de a szép, színes, királylányos rajzok miatt azt hitte, nagyon lányos könyv, hiába mondtam neki, hogy igazi kalandregény. Most úgy kezdtük olvasni, hogy ha nem tetszik, választhat mást. Ez már többször bejött, már az első fejezet is nagyon tetszett neki.

Lorin és Lillia két szomszédos, kitalált ország, Toránia és Doránia ifjú hercege, illetve hercegnője. A kis, szerény Doránia és a mellette meghúzódó hatalmas, erős Toránia vezetés szempontjából is nagyon más ország. Dorániában Lillia szülei szeretettel, békében uralkodnak, a torán királyi pár viszont csak báb kancellárjuk, a Fekete Herceg kezében, akinek a bosszú és a háború minden vágya - fiatalon ő is vágyott a dorán királylány, a mai királyné kezére.

Ennek a bosszúnak a részeként viszik Lilliát a béke zálogaként Torániába, hogy ott nevelkedjen több évig, Lorin királyfival kötendő házasságáig. Lorin nagyon szimpatikus neki, össze is barátkoznak, de az embertelen torán etikett, nevelőinek rideg szigora túl kemény Lilliának. Elhatározza, hogy megszökik, Lorin pedig elkíséri, így kezdődnek kalandjaik az országon át...

Felejthetetlen mondák és legendák

Marcival most ezt a könyvet olvassuk esténként. Reader's Digest kiadás, nagyon szép, és hatalmas, nagy alakú is és vastag is, gyönyörű képekkel. Magyar mondákat és legendákat tartalmaz, újabban érdekli az ilyesmi, főleg a különféle harcokról, hősökről szólóak. Már meséltem neki én is fejből párat, aztán magától vette le ezt a könyvet a polcról, és átlapozgatta. Minden monda mellett kis keretes részben ott vannak a valüs történelmi tények is (persze ki tudja, lehet, hogy sokszor a monda valósabb) azok azért még nem nagyon érdeklik.
A könyv magyar történelmi mondákkal kezdődik, aztán területi bontásban folytatódik, most a dunántúli mondáknál tartunk, volt a kecskeköröm, Búvár Kund, meg hogy miről kapta a nevét a Vértes. Egy este három monda, jó sokáig el fog tartani :)

Kis kihagyás

Remélem, nagyon hiányoztam mindenkinek, aki olvas :) időnként jólesne, ha írna valaki egy megjegyzést, véleményt, ilyesmi, köszi előre is :)

Tönkrement a számítógépünk, jó pár napig egyáltalán nem volt nethozzáférésem, most egy ideiglenes megoldás működik, jövő héten valamikor valószínűleg lesz végleges, ezért a kihagyás a blogírásban.

Még mindig A fehér foltot olvasom, lassan induló cselekmény után most kezd felpörögni. A fehér folt egy  -egyébként kitalált - ország Afrikában, térképen lévő fehér foltként értendő. A történet több szálon fut, az egyik szálon egy gazdag apa kezd nyomoztatni szökésben lévő leánya után, de a magándetektív kezdettől rossz nyomon jár, hiszen az általa megfigyelt autóval egy a lány barátnője indul világgá... Eközben a leány, Lilian, rossz környékre keveredik, és egy slamasztikából csak úgy tud kibújni, hogy ott helyben férjhez megy egy előző este megismert, összevert, véres csavargóhoz... Lilian persze névházasságnak, ideiglenes megoldásnak tekinti a házasságot, de a férj teljesen komolyan veszi. Mindez Rejtő egyedi humorával :)

Marci közben kiolvasta az Andersen meséskötetet, és Gerald Durrell: Léghajóval a világ körül  című könyvét kezdte olvasni, immár másodszor, ha jól emlékszem, Mikulásra kapta. Tudománnyal fűszerezett kalandok, jó előszoba a későbbi, felnőtteknek írt, bár nagyobb gyerekeknek is szórakoztató Durrell-könyvekhez. Andersenről egyébként kérdeztem, hogy nem zavarta-e, hogy több mese szomorú, nem a megszokott jó végű, de nem zavarta, azt mondta, hogy a történetek így is szépek. Ebből azt szűrtem le, hogy jól gondoltam, hogy Andersen ráér hétéves kor körül - még most sem voltam biztos benne, hogy nem korai-e, de ezek szerint már nem.

Rejtő Jenő: A fehér folt

Nekem ez a szép példány van meg, Pétertől kaptam egy kedves bejegyzéssel, úgyhogy ide is ezt teszem.
Elöljáróban szeretném elmondani, hogy én azt hittem, hogy nem szeretem Rejtőt, nem is olvastam pár évvel ezelőttig. Ennek a hitemnek az képezte az alapját, hogy kamaszkoromban, amikor még nem olvastam Rejtőt, a szüleim elvittek a Három testőr Afrikában c. magyar filmre. Nem tudom, ki látta, és elnézést attól, aki szerette, de nekem akkor szörnyű volt, nem is értettem, hogy hogy lehet annak az írónak a könyveit szeretni, akinek a műve alapján ez a film is készült. Aztán jó tizenegynéhány évvel később Péter kölcsönadta az első Rejtőt, és könnyesre röhögtem magam :)
A fehér folt nem egy klasszikus, ha jól tudom, nem a híres Fülig Jimmy és a többiek a szereplői, de még csak az első pár oldalnál tartok, majd folyamatosan beszámolok. :)

A többiekről: Péter kiolvasta a Feynman-könyvet, most Herman Wouk: Dicsőség című könyvét olvassa ezredszer, kb. már kívülről tudja. Jó alap az Exodus megkezdéséhez :) Marcival még mindig Gergőt olvassuk, és fogjuk is még egy ideig, vaskos könyv, és nem is könnyű a szövege, ő pedig még mindig Andersent olvas utána, ha nagyon ki nem fárad a lefekvés előtti kerti játékban :)

Húsvét

A gyerekeknek hozott könyvet is a nyuszi, Regőnek az elsőt, ezt:

Egy oldal, egy kép, játékok és járművek vannak benne, egyszerű színek, viszonylag jó kis ábrák. Nem keménylapos, de a lapok mintha laminálva lennének, vagy egyéb módon kezelve, szóval valamennyire lehet őket rágcsálni, nem tesz kárt benne. Egyelőre Regőt inkább ez a fajta műélvezet érdekli :) Ami még nagyon tetszik, de most valahogy eltűnt, pedig Marci picikorában tele voltak vele a boltok, az az Apró lépések sorozat, ahol fotókkal van ábrázolva egy-egy szó, ha találok, ilyet majd szeretnék venni Regőnek.
Marci pedig Andersen meséket kapott, ezt a könyvet:
Most éreztem elég nagynak ahhoz, hogy élvezze az Andersen meséket is, a szépségüket, a megható történeteket, amiknek sajnos sokszor nem jó a vége. Ezt a könyvet a nyuszi - vagyis én - online rendelte, így sajnos nem tudott belelapozni. Csak amikor megérkezett, akkor fedeztem fel a belső borítólapokon, hogy "átdolgozta x.y." - pedig pont olyat akartam, amit úgy tudunk olvasni, ahogy Andersen eredetileg megírta. Most már persze mindegy. Ahogy nézegettem, egyes mesékhez odatoldottak egy-egy bekezdést, ahol magyarázzák a mesét, esetleg levonják a tanulságot. Utálom az ilyet, károsnak tartom, ha én olvasom fel Marcinak, ezeket majd kihagyom. Egyébként most pár napig nem alszik itthon, szerdán fogok legközelebb mesélni neki, akkor jön A csudálatos Mary befejező része, utána vagy Gergőt fogom én felolvasni neki, mert a napokban mondta, hogy neki mégiscsak kicsit nehéz, vagy ez jön - vagy valami teljesen más, amit választ a polcról :).

Böszörményi Gyula: Gergő és a bűbájketrec

Marci hipp-hopp kiolvasta a Márti-könyveket - a Márti és a szellemeket is - és reggel elővette a Gergő és a bűbájketrecet. Ez a Gergő és az álomfogók című nagyszerű ifjúsági regény második része, az elsőt én is olvastam. Vicces volt, mert Marci kapta azt hiszem, valamelyik karácsonyra, de mire eljutottunk volna odáig, hogy én olvassam fel neki esténként, addigra kiolvasta, úgy kellett kölcsönkérnem tőle, hogy én is olvashassam :) Az első részben Gergő még azt hiszi magáról, hogy teljesen átlagos kisfiú, aki kirándulni indul a Börzsönybe édesanyjával, annak új párjával és a férfi lányával, meg anyja egy dilis barátnőjével, de az úton és ott mindenféle furcsaságok történnek velük, különös lényekkel találkoznak, végül kiderül, hogy Gergő különleges képességekkel megáldott és küldetéssel ellátott révülő. A második részben ő és mostohatestvére, Zsófi is sámániskolákban tanulnak, persze itt is adódnak gondok, nehézségek és kalandok, ezt olvassa most Marci.

Delahaye-Marlier: Márti megbetegszik

Marci kiolvasta a Filemon kiscica kalandjait, és ma reggel ezzel a könyvvel találtam az ágyban. A Márti-sorozat része, sajnos Marcinak csak kettő van meg belőle, ez és a Márti és a szellemek. Gyönyörűen rajzolt, gazdagon kidolgozott, festményszerű mesekönyv, egy könyv egy mese. Márti egy talán kisiskolás kislány, van egy kutyája, Pepe, és mindenféle érdekes dolog történik vele, van, amelyik csak ennyire érdekes, mint egy betegség, de van, amikor álmában cirkuszban jár. Mindenkinek ajánlom a könyveket, kisfiúknak, kislányoknak egyaránt, és nem is drágák ahhoz képest, hogy milyen jó minőségűek és szépek!

Aktuálisak

Nézzük akkor, kik vagyunk mi, és miket olvasunk most.

Négyen élünk együtt kis családunkban, a legkisebb kivételével mind könyvmolyok vagyunk. A legkisebbet is annak szánjuk :) Párom, Péter  (a képen Regővel látható Forma-1 nézés közben) most éppen Jimmy Cornell: Szenvedélyem a tenger című könyvét olvassa, alcíme: Három föld körüli vitorlásút emlékképei. Péter nagy vitorlázás-rajongó, egyelőre lottónyeremény híján ezt könyvekben kénytelen kiélni, de majd egyszer igaziból is fogunk tengeren vitorlázni! A könyvet körülbelül két éve kapta tőlem, amikor úgy éreztem, valami még hiányzik a karácsonyi ajándékok közül, és ez a könyv egyszerűen az ölembe ugrott a könyvesboltban. Elég vaskos könyv, számomra kicsit lexikonszerű, nem is gondoltam, hogy végig lehet olvasni egy az egyben, de ő már nem először teszi ezt. Sok gyakorlati tanács is van benne, tehát nem egyszerűen élménybeszámoló vagy útleírás. Örülök neki, hogy Péter szereti. :)

Nagyfiam, Marci  hétéves, és körülbelül ötéves kora óta olvas. Pici kora óta mesélek neki, nagyon fontosnak tartottam, hogy megszeresse a könyvet, olvasni magától tanult meg. Egy ideje kialakult az a szokásunk, hogy lefekvés előtt én is mesélek neki - sokszor inkább felolvasok, nem mindig igazán meséket már - aztán még ő is olvas magának. Mostanában éppen P.L. Travers: A csudálatos Mary  című könyvét olvasom neki, ő pedig utána Grabowski-Nejman: Filemon cica kalandjait olvassa. Érdekes párosítás :) Mary Poppinssal kapcsolatban nekem az az érzésem, hogy őt mindenki ismeri, tehát nem kell sokat mesélnem a könyvről, de talán mégsem így van. Tehát, Mary Poppins egy igen különös bébiszitter, klasszikus szóhasználattal gyereklány, akit a keleti szél fúj a Banks családhoz, és innentől mindenféle csudálatos dolog történik a gondjaira bízott Jane-nel, Michaellel, Johnnal és Barbarával. Részletekért hallgassátok meg Halász Judit hasonló című számát :)

Filemon cica pedig egy kis fehér cica, aki úgy kerül gazdái házába, hogy ott már régi bútordarab Bonifác, a nagy fekete kandúr. A könyv a kiscica kalandjairól szól a nagy macskával, a nagymosással, a gombászással, a vízfestékkel és hasonló érdekes dolgokkal, tipikus állatmese nem igazán kidolgozott rajzokkal. Szerintem körülbelül négyéveseknek való, Marci sem először találkozik vele, de szeret ilyeneket is újra meg újra elővenni.

Regő, a legkisebb,  7 hónapos, úgyhogy még nem olvas semmit, bár időnként már érdeklődik újságok és dvd-borítók iránt :) nemsokára eljön az első egyszerű, kevés képes lapozók ideje. Ja, és van egy dm-es textilkönyve! Meg egy műanyag, rágható is. Ezeket bőszen forgatja :)

Én pedig, mint mondtam, eléggé mindenevő vagyok. Főleg lefekvés előtt olvasok, így mostanában elég lassan végzek egy-egy könyvvel, de van, amit nem tudok letenni, és nappal is szakítok rá időt. Szégyen, nem szégyen, de vannak olyan könyvek, amelyeket kifejezetten arra a célra tartogatok, hogy egy kád forró, habos vízben, vagy evés közben olvassam, ezek a "másra nem jó" kategóriába tartoznak, tipikus agykikapcsolók, mint másnak a Barátok közt. Na én meg azt nem nézem :) Viszont tegnap este fejeztem be Hermann Hesse: Sziddhárta című művét, amely alcíme szerint hindu rege. Nagyon tetszett, megfogott és elgondolkoztatott. Filozofikus, de nem nehéz, emészthetetlen mély filozófia, egyszerre szórakoztató, olvasmányos könyv is. Sajnos nem találok arról a példányról képet, amely megvan, de beteszem helyette egy újabb kiadás fotóját. Hessétől gimnazista koromban olvastam németül valami rövidebbet, egy novellát talán, de a címére sem emlékszem, csak arra, hogy milyen nehezen gyűrtem le németül. Nem is vágytam ezek után Hessére, de Sziddhárta megihletett, és szívesen olvasnék mást is tőle.

És persze könyveken kívül olvasok még magazinokat, internetes fórumokat, blogokat, ilyenek ajánlását is tervezem majd. Remélem, lesz, akit érdekel. :)