Ugrás a tartalomhoz

Laborcfő

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laborcfő (Habura)
Laborcfő zászlaja
Laborcfő zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásMezőlaborci
Rangközség
Első írásos említés1543
PolgármesterMichal Prejsa
Irányítószám067 52
Körzethívószám057
Forgalmi rendszámML
Népesség
Teljes népesség467 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség17 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság376 m
Terület27,80 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 19′ 28″, k. h. 21° 51′ 42″49.324444°N 21.861667°EKoordináták: é. sz. 49° 19′ 28″, k. h. 21° 51′ 42″49.324444°N 21.861667°E
Laborcfő weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Laborcfő témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Laborcfő (1899-ig Habura, szlovákul: Habura, ukránul: Habura) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Mezőlaborci járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Mezőlaborctól 8 km-re északnyugatra, a Laborc partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

A falut valószínűleg a 15. század második felében, a vlach jog alapján alapították. Első írásos említése 1543-ból való, amikor a Drugeth család homonnai uradalmának része volt. 1556-ban 8 portája adózott. A 17. században birtokosai ruszinokat telepítettek ide. A Drugethek a 18. század végéig voltak birtokosai. Lakói részt vettek a Rákóczi-szabadságharcban, de a harcok során a falu elpusztult. 1720-ban 3 malma és 33 háza volt, ebből 26 lakatlan. Ezután ismét ruszinokkal telepítették újra, de volt számottevő zsidó lakossága is. A falunak 1740-ben már állt Szent Mihály temploma, azonban nem tudjuk, hogy ez a mai templom helyén állt-e. 1787-ben 161 házában 158 jobbágy és 4 zsellércsalád élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „HABURA. Tót falu Zemplén Várm., földes Ura G. Csáky Uraság, lakosai ó hitűek, fekszik Labortza vizéhez közel, Csertész, és Borro között, hegyes határja két nyomásbéli, árpát, zabot, és kevés tatárkát terem, bandúrkával bővelkedik, erdeje van, sőleje nints, piatza Sztropkón.[2]

A század végétől a Csákyak és a Szirmay család következtek a település birtoklásában. 1828-ban 126 házában 945 lakos élt, akik erdei munkákkal, szénégetéssel, fuvarozással, állattartással foglalkoztak. A 19. századtól kőbányája működött.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Habura, orosz falu, Zemplén vmegyében, Papina fil. 5 romai, 930 g. kath., 15 zsidó lak. Görög anyaszentegyház. 1639 h. szántóföld. F. u. gr. Csáky. Ut. p. Komarnyik.[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Laborczfő, azelőtt Habura, a gácsi határszélen fekvő ruthén kisközség, mely hajdan a homonnai uradalomhoz tartozott. Újabbkori birtokosai a gróf Csáky és a Szirmay családok voltak, míg most Dobránszky Adolf lovag örököseinek van itt nagyobb birtokuk. A falu házainak száma 205, lakosaié 1370, kik valamennyien görög katholikusok. Templomuk 1740-ben épült. A község postája Csertész, távírója és vasúti állomása Mezőlaborcz. Határában barnaszén található, de nincs kiaknázás alatt.[4]

A 20. század elején sok lakója kivándorolt. 1911-ben nagy tűzvész pusztított a faluban és 74 ház leégett. Az első világháború alatt itt is voltak harcok az osztrák-magyar és az orosz csapatok között. Ekkor majdnem az egész falu ismét elpusztult. Határában két hősi temető is található. 1920 előtt Zemplén vármegye Mezőlaborci járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 1263, többségben ruszin lakosa volt, jelentős német kisebbséggel.

2001-ben 497 lakosából 308 ruszin és 138 szlovák volt.

2011-ben 471 lakosából 316 ruszin és 110 szlovák.

Nevezetességei

[szerkesztés]

Görögkatolikus temploma 1800-ban épült klasszicista stílusban, később átépítették.

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség