Ugrás a tartalomhoz

Roberto Ayala

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Roberto Ayala
Ayala 2018-ban
Ayala 2018-ban
Személyes adatok
Teljes névRoberto Fabián Ayala
Születési dátum1973. április 14. (51 éves)
Születési helyParaná, Argentína
Állampolgárságargentin
Magasság178 cm
Testtömeg75 kg
BecenévEl Ratón (az egér)
Poszthátvéd
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1991–1994Argentína Ferrocarril Oeste72(1)
1994–1995Argentína River Plate40(0)
1995–1998Olaszország Napoli87(1)
1998–2000Olaszország AC Milan24(0)
2000–2007Spanyolország Valencia183(9)
2007Spanyolország Villarreal0(0)
2007–2009Spanyolország Real Zaragoza72(4)
2010Argentína Racing Club16(0)
Összesen499(15)
Válogatottság
1994–2007Argentína Argentína115(7)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Roberto Ayala témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Szerzett érmek
Férfi labdarúgás
Olimpiai játékok
ezüst
Atlanta, 1996
arany
Athén, 2004
Ez a szócikk a labdarúgóról szól. Hasonló címmel lásd még: Ayala (egyértelműsítő lap).

Roberto Fabián Ayala (Paraná, 1973. április 14. –) argentin válogatott labdarúgó. Generációjának egyik legjobb védőjének tartották,[1] akinek fő erénye vezetői képessége volt. Argentínát 115 válogatott találkozón képviselte - ebből 63 alkalommal volt csapatkapitány - és három világbajnokságon vett részt.[2]

Pályafutása

[szerkesztés]

Klubcsapatban

[szerkesztés]

Ayala szülőhazájában Argentínában, a Ferrocarril Oestenél kezdte pályafutását. Három szezont követően a River Plate-hez igazolt, ahol teljesítményével később felhívta magára az Európai klubcsapatok figyelmét.

Ayala 1995-ben a Napoli játékosa lett, ahol három szezont töltött, ezalatt pedig 85 bajnokin lépett pályára. 1998-ban az AC Milan szerződtette, de itt két idény alatt mindössze 24 bajnokin szerepelt.

2000 nyarán aláírt a spanyol Valenciához, amely 6,25 millió fontot fizetett érte és amelynek színeiben 275 tétmérkőzésen lépett pályára hét év alatt.[3] 2000. szeptember 24-én mutatkozott be új csapatában a Numancia elleni 3-0-s győzelem alkalmával.[4] Hamarosan alapember lett, honfitársával, Mauricio Pellegrino mellett a védelem tengelyében. Az általuk vezetett Valencia bejutott a 2001-es Bajnokok Ligája döntőbe, de ott büntetőkkel vereséget szenvedtek a német Bayern München ellen.[5] Ayalát választották a sorozat legjobb védőjének.[6] A következő szezonban a Valencia megnyerte a spanyol bajnokság 2001–2002-es kiírását. Sikerüket megismételték a 2003–2004-es szezon végén,[7] valamint megnyerték az UEFA-kupát, amelynek döntőjében az Olympique de Marseille csapatát győzték le 2 – 0-ra.[4]

Ayala ebben az időben az egyik legjobbnak számított a posztján, a valencia történetének egyik legjobb védőjeként tartják számon.[4]

2007. február 7-én bejelentette, hogy távozik a csapattól, majd 2007. július 14-én hároméves szerződést írt alá a Real Zaragoza csapatához. Előtte nagy vihart kavart, hogy a Valencia regionális riválisához, a Villarrealhoz írt alá, ám Ayala a közvélemény miatt szerződését felbontotta, a Zaragoza pedig hatmillió eurós kivásárlási árat fizetett érte, úgy hogy egy tétmérkőzésen sem lépett pályára a Villarrealban.[8] 2010 januárjában távozott a Zaragozától, majd 2010. február 2-án aláírt a Racing Clubhoz, ahol a szezon végén befejezte pályafutását.[9]

A válogatottban

[szerkesztés]

Ayala 1994. november 16-án debütált az argentin válogatottban.

Sikerei, díjai

[szerkesztés]

Válogatott

[szerkesztés]
  • Olimpiai bajnok: 2004

Klub

[szerkesztés]

River Plate

[szerkesztés]
  • Argentin bajnok, Apertura: 1994

Milan

[szerkesztés]
  • Olasz bajnok: 1998–99

Valencia

[szerkesztés]
  • Spanyol bajnok: 2001–02, 2003–04
  • UEFA-kupa-győztes: 2003–04

Egyéni

[szerkesztés]
  • Az év csapatának tagja Dél-Amerikában: 1994[10]
  • Az év legjobb védője az UEFA szavazásán: 2000–01[11]
  • Az Európai SportMédia csapat tagja: 2003–04[12]
  • A 2006-os világbajnokság All-Star csapatának tagja[13]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Ultime notizie su Roberto Ayala (italian nyelven). Il Sole 24 Ore, 2006. június 6. (Hozzáférés: 2015. június 5.)
  2. ↑ „Messi inspires Argentina to 4–3 win over Algeria”, Chinadaily.com.cn, 2007. június 5. (Hozzáférés: 2007. június 6.) 
  3. ↑ „Ayala”, Valencia CF (Hozzáférés: 2016. március 12.) 
  4. ↑ a b c „15 years of Ayala's debut with VCF”, Valencia CF, 2015. szeptember 24.. [2016. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. március 19.) 
  5. ↑ „Bayern Munich 1 - 1 Valencia”, The Guardian, 2001. május 24. 
  6. ↑ „Champions League final runners-up XI: The best players never to win it”, Sky Sports, 2015. június 6. 
  7. ↑ „Rafa Benítez: 10 key wins in new Newcastle United manager's career”, The Guardian, 2016. március 12. 
  8. ↑ „Ayala será jugador del Real Zaragoza”, www.realzaragoza.com, 2007. július 14.. [2007. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. július 14.) 
  9. ↑ Roberto Ayala llegó a Argentina para incorporarse a Racing Club
  10. ↑ „South American Team of the Year”, RSSSF, 2009. január 16. (Hozzáférés: 2015. március 10.) 
  11. ↑ UEFA Club Football Awards. UEFA.com, 2011. május 1. (Hozzáférés: 2016. szeptember 1.)
  12. ↑ ESM XI. RSSSF, 2007. március 14. (Hozzáférés: 2015. november 29.)
  13. ↑ France, Italy dominate World Cup all-star squad. CBC, 2006. július 7. (Hozzáférés: 2015. május 27.)

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Roberto_Ayala&oldid=27312653”