Kézügyesség dolga

... áfonyás pite! ( Évek óta .)  Mert Olívia néni is azzal várta haza Sara Stanley-t első nap az iskolából. (Váratlan utazás) Az idei pite galette-volt, de senki nem bánta. Mint ahogy azt sem, hogy egy kis levendula is került a töltelékbe.

tehát felragasztva várják, hogy beteljesedjen a sorsuk: Így meg nagyon fehér a felső része? Igen, szerintem is. És ez így rendben is van :-) Mert a maradék arany öntapadósból még kisebb zászlócskákat vágtam. Minden nap egy önként jelentkező felragaszt egyet, lakkfilccel kontúrozza, beleírja az esedékes betűt, krétafilccel beírja a keretbe, hogy hány nap van még hátra ... ... hiszen már mindjárt itt a VAKÁCIÓ! Ui: Ez a kettős visszaszámlálás, miszerint írjuk a vakáció! betűit minden iskolás napon, de számoljuk a naptári napokat is, nagyon jó ötletnek bizonyult, hiszen rengeteg, teljesen meddő vitára ad lehetőséget arról, hogy van-e értelme egyáltalán az egésznek, jó-e így csinálni, a mai nap beleszámít-e, ki ítélheti ezt meg, stb,stb :-)))) Ui 2: Ez a várakozós, visszaszámlálós képkeret újrahasznosítható, hiszen a krétafilc lemosható, a zászlócskák leszedhetőek, mindig az épp aktuális várva várt eseményhez igazítható az egész.

(és sokszor) látott arany képkeret (szerepelt már itt  és  itt  is) most fehér. Persze nem ez a lényeg, hanem ami belekerül.  Papírboltban lehet kapni vastag átlátszó fóliát. Írásvetítő fóliaként vagy előlapként (amit spirálozáshoz használnak) érdemes keresni. Számos kreatív ötlet megvalósításánál jól jön. Képkeretekben pl. tökéletesen helyettesíti az üveget. Én most fehér lakkfilccel rajzoltam rá. Így néz ki, ha barna csomagolópapír a háttér. Szerintem így se rossz :-) De az igazi mégis a tükörfényes arannyal lesz. Ez az a szín, amit nagyon nehéz beszerezni, legyen szó akár festékről, akár kartonról, és ha sikerül, akkor is csak a baj van vele, mert könnyen kopik, és minden ujjlenyomat, gyűrődés meglátszik rajta. De ha ilyen jelentéktelen kis apróságok nem szegik kedvünket, olyan érdekes és szép felületeket lehet összehozni, hogy azt fényképezővel nem is lehet jól visszaadni (nekem legalábbis nem sikerült). Öntapadós fóliából kaptam most ilye...

az országban, akinek nincsenek befedve a füzetei? A könyveket még szeptemberben befedtük. Ráment az első hét, mert mindig csak azokat a könyveket fedtük be, amikre másnap szükség volt. Ennyi tellett tőlünk. A füzetekre pedig sor sem került. Egyikünkből a motiváció hiányzott, másikunkból az ötlet. Aztán csak kitaláltam, hogy kellene megdizájnolni a kisasszony füzeteit, és ennek örömére ma este be is fedtem mindet. A legegyszerűbb natúr, barna csomagolópapír az alap. Ebből A/4-nél kicsit nagyobb téglalapokat vágtam, ami még épp befért a nyomtatóba, és amit még épp rá tudok hajtogatni a füzetekre. A neten kerestem képeket, nagyítottam, kicsinyítettem, vágtam, igazítottam rajtuk, míg mindegyik épp megfelelő lett. Matek. Szerintem poén. Főleg, hogy tényleg szereti a matekot, még ha soha be nem vallaná. Angol.  Angol szótár. Nyelvtan. Környezet. És íme: Azért a végén egy kis celluxot is bevettem a buliba, annyira kicsi p...

Kritikát kaptam. Szerintem korrekt, ha nem csak a díjaknak, elismeréseknek, hanem a kritikáknak is önálló bejegyzést szentelünk. Főleg az olyan gondolatébresztő kritikának, mint amit  OviVarázs  blog írója hagyott, több részletben az egyik  bejegyzésemnél . "Nálunk VAN választási lehetősége a szülőknek!!! Lemondhatja az uzsonnát!!!:))) Esetleg erre még nem gondoltál a sok kritizálás helyett?" " Valóban a mi ovinkban "ehető" ételek vannak, vagy nem vagyunk válogatósak, de nem panaszkodunk. Engem csupán felháborít az ételek ekkora mértékű kritizálása amit ezen a blogon olvastam eddig. Mintha nem ételt tennének a gyermekek elé...van bizony sok kisgyermek akinek ezek az agyonra kritizált ételek bizony nagyon finomak. Mindenesetre az Isten óvjon az ilyen kekeckedős szülőktől minden intézményt!!!" "Az ételt SOHA nem nevezném szemétnek, de ezzel önmagad minősíted!!!  Akkor inkább tenné szóvá nemtetszését az oviban, és ne itt "mulattatná" a na...

Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó, Icipici házikóban, icipici ágyikó. Ottan élt éldegélt, egy icipici lencsilány, Icipici anyukával, túl az Óperencián. Icipici lencsilányka, lencsibabát ringatott, Anyuka is ezt csinálta s boldogságban éltek ott. Amikor este lett, az icipici lányka félt, Icipici anyukája mondott egy mesét. Ezt énekeltem a kisasszonyoknak babakorukban elalvás előtt. Még mindig emlékeznek rá, és nemcsak a szövegére és a dallamára, hanem arra a hangulatra, a nyugalom, a békesség, a megbonthatatlan egység, a világmindenségbe vetett határtalan bizalom és hit, a könnyes boldogság és a végtelen fáradtság sajátos keverékére, ami egy babaszobában uralkodik.  Ha nagyon fáradtak, csüggedtek, reménytelennek és kilátástalannak látják az életüket, még most is azt kérik, hogy a lencsilányt énekeljem, mert akkor tudják, érzik és elhiszik, hogy minden jóra fordul. Egész délután ez járt a fejemben, míg próbáltam eldönteni, mit is kezdjek az isko...

Ma két uzsonnát is tudok mutatni. Az iskolás a szokásos zsömle alapú szendvicset kapta. Friss volt és illatos, guszta és a Párom szerint finom is. Az ovis uzsonna viszont meglepett. Azzal, hogy a meglepetés rész lemaradt. Eddig mindig két fél szelet kenyeret kaptak a gyerekek, összeborítva. Lehetett találgatni, hogy mi van a kenyerek közt. Most egy fél szelettel kevesebb kenyér jutott, így felkészülési idő nélkül kellett szembenéznem ezzel: Neeeem, nem a margarinos kenyér az igazán durva, azt olyan gyakran kapnak a menzán - szerdán tízóraira és uzsonnára  is  -, hogy már nem is igazán figyelek fel rá. Hanem az a förmedvény, ott a kenyéren, na az még az erősebb idegzetűeket is megviseli. Hogy mi lehet az? Lehet, hogy egy dinós - űrlényes filmből maradt kellék. Szerintem ha az űrlények kolbászt gyártanának a dinókból, az nézne így ki. A kép sajnos nem adja jól vissza a színét, a rozsdabarna és a narancssárga közti átmenet, de valahogy olyan bántóan élén...

már kezd egy salátához hasonlítani. Kicsit gyűrött, kicsit rongyos, kicsit szakadt, sokat használt. Itthon gyakorolni belőle éppen jó, de ünnepségen, közönség előtt kirakni a zongorára már nem az igazi. Semmi gond, azt a lapot, amire épp szükség van, kitépem, már úgyis lóg félig  lefénymásolom. Már csak azt kellene kitalálni, hogy a fénymásolt lappal mi legyen.  Kellene egy mappa ennek a gyereknek, amiben el is tudja vinni a kottáját (ha csak úgy simán berakja a táskájába, vagy ami még rosszabb, az enyémbe, menthetetlenül összegyűrődik), és a zongorára is ki tudja rakni. Egy egyszerű, vékony kis mappa. Szétnéztem persze a nagyboltban, a kisboltokban, de az igazit nem találtam. Ezek szerint csinálok én egy mappát. Vettem két rajztáblát. Kifúrtam mind a kettőt. Az egyik hosszú oldalára csak egy lyukat, középre, a másik hosszú oldalát 3 centinként végig. Előkerestem a kottás csomagolópapírt. Még tavaly vettem a svéd bútorosnál, persze ajándékot csoma...

Tegnap délelőtt a Kossuthon megint elmebajnokság volt, a "ki tud nagyobbat mondani a menzareform kapcsán?" jegyében. Gyakorlatilag ugyanazon a csonton rágódtak, megint a jól ismert topikok kerültek elő. (Valószínűleg a szerkesztő is unja már, a téma illusztrálására használt hanganyagok ugyanis hónapok óta ismétlődnek, annyi fáradságot sem vesznek maguknak, hogy új hanganyagokat vegyenek fel.) 1/a  A gyerekek kizárólag hamburgert hajlandóak enni, hiába tudják, hogy egészségtelen. Erre mondom én azt, hogy a hamburger (a jó minőségű hozzávalókból készített házi változatra, és nem a   gyorséttermi, vagy a gyorsfagyasztott húspogácsából készült menzás változatra gondolok) nem egészségtelen. Friss zsömle, marhahús zsiradék nélkül, grillen sütve, sok-sok  friss zöldség, esetleg sajt, mi ebben az egészségtelen??? És lehet abba a hamburgerbe halból is pogácsát sütni (nem a  gyorsfagyasztott halrudak  pogácsa alakúra formázva), sőt zöldségből is (de tényleg zöldségből...