volt nálunk. Zsúr. Még témája is volt, kutyás zsúrt tartottunk. Írtunk meghívókat, kutya alakúra vágott kartonra, volt arcfestés, kutyás persze, (és macskás is), voltak kutyás játékok, és a menü is a kutyusok kedvére való volt. Vettem csont, kutya és mancs alakú kekszformákat (kreatívboltban, naná), és az egyik délután nekiálltunk a kisasszonyokkal a kekszgyártásnak. Másnap délután pedig becsokiztuk mindet. És mindent. És még torta is volt. Sünitorta. Hogy mit keres egy kutyás zsúron a sünitorta, azt csak a kisasszonyom logikájával lehet megérteni. Számára mi sem természetesebb, én meg azóta is gondolkodom rajta. A sünitortának nálunk hagyománya van. Gyakorlatilag amióta beszélő gyerekeink vannak, azóta mindig, minden ünnepükre sünitortát kérnek. Eleinte a cukrászdás változat ment, de amióta Bartos Erika megírta, hogy otthon, a szemünk láttára is elkészülhet ez a CSODA, azóta elkerüljük a cukrászdának még a környékét is. (Ha-ha.) Először a könyvben leírt változatot csináltam, ...