A következő címkéjű bejegyzések mutatása: köret. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: köret. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. február 14., csütörtök

Nyers céklasaláta


Elszalad lassan a tél, és nem írtam egy receptet sem. Könnyű kitalálni, visszatértem a munkába, vége a sok évnyi gyerekezésnek.
Most döbbentem rá, hogy van pár új kedvenc receptem, amit ha nem pötyögök be ide, előbb-utóbb elvész. Egy röpke kis táppénz adta meg a lehetőséget, hogy ezen eltöprengjek, és most gyorsan teszek is ellene! :)

A tavalyi év slágere a sült cékla volt, az ideié egyértelműen a nyers. Február már a mélypont, alig lehet épkézláb, ízletes, nem vegyszerréteggel bevont zöldségeket találni. A cékla még mindig biztos pont,  ez a saláta pedig annyira frissítő, mintha nem is tipikus téli étel lenne. A feta jól ellenpontozza a cékla édességét, nem szabad kihagyni!

2012. április 6., péntek

Fokhagymás pommes frites sütőben sütve


Amikor a fritőzünknek pár éve ütött az utolsó órája, úgy döntöttünk, több ilyen gépre nincs szükségünk. Nem vagyunk egészségmániások, de amit nem érzünk különösebben nagy lemondásnak, azt megtesszük a saját érdekünkban. Márpedig a többször újraforrósított olajban egészségkárosító, rákkeltő melléktermékek keletkeznek, legalábbis ezt állítják az okosok.
Őszintén mondom, nem hiányzik a fritőz, kicsit sem, egyedül csak a hasábkrumpli. Szeretem az angol "comfort food" kifejezést -ha tud valaki jól csengő magyarítást, segítsen ki! :) No, a hasábkrumpli, az tuti minden második embernek comfort food, nem véletlenül lovagolja ezt meg a legtöbb gyorsétterem hálózat.


Ez az egészséges, sütőben sült verzió eszméletlen finom, szerintem sokkal jobb a bő olajban készülőnél. Egyetlen hibája, hogy nem lehet belőle egyszerre nagyon sokat sütni, mivel a hasábokat szellősen kell a sütőrácsra pakolni. Akinek persze sok tepsije és rácsa, és jó nagy légkeveréses sütője van, az rögtön előnnyel indul velem szemben!

2012. február 13., hétfő

Párizsisaláta


Virslit, párizsit és egyéb, húspépből készült termékeket ritkán lát a hűtőnk, a gyerekek ezek iránti vonzódásukat az oviban és suliban elégíthetik ki. Vaskalapos egészségmániáról persze szó nincs, ha nagyritkán megkívánjuk, belefér.
Mint például ebben a retrosalátában. Ez úgy kerek, ahogy van, imádom!

2011. október 28., péntek

Coleslaw variációk

 majonézes

almás-gyömbéres

A legújabb szenvedélyem.
Minden mennyiségben el tudom ropogtatni. Még a csokimat is odaadom érte.

Nálam legutóljára ez a két változat készült: a hagyományos majonézes, ami teljesen egyszerű, de talán legeslegfinomabb, önmagában is jól lehet lakni vele, és a másik, az almás-gyömbéres, hihetetlen különleges ízkombináció -ehhez az inspirációt Martha Stuart adta. Az utóbbit feltétlenül változtatás nélkül készítsétek, garantáltan meglepetés lesz az ízlelőbimbóknak! :)

2011. augusztus 26., péntek

Latkesz zsenge kukoricával


A zsenge kukoricának is lejár a szezonja lassan, de azért az ügyesek -vagy szerencsések?- még levadászhatnak a piacon néhány csövet!
Tegnap este óta bizton állítom, hogy csöves kukoricával jobb nem történhet, mint hogy csak úgy nyersen a grillrácsra dobják, kicsit megsózzák és vajjal időnként megkenegetik.

Persze szuper felhasználási lehetőség ez a latkesz is, gyerekeknél nagyon be lehet vágódni vele! Különlegességét nem csak a nyers kukoricaszemek adják, hanem hogy sűrítőanyagként is kukoricaliszt kerül bele.

2011. augusztus 14., vasárnap

Egészséges hétköznapi apróságok


Ha főzök, fontos, de nem elsődleges szempont, hogy egészséges legyen. Inkább valami jóféle egyensúlyt keresek, bevállalható kompromisszumokat.
Hogy példa is legyen: bőrös császárhúsból aligha fogok fitness-ebédet varázsolni, de ahogy ez a zsírral vastagon erezett hús beveszi az ízeket, arra néhanapján szükségünk van testileg-lelkileg.
Szkeptikusan álltam neki ennek a zsírszegény fasírt-verziónak is, főleg hogy korábban próbáltam már a tepsin sült rántott húst, ahol azért nagyon különbözik a végeredmény textúrája a hagyományostól. Ezek a fasírtgolyók viszont szerintem még finomabbak is lettek, nálam kiszorították olajban sült elődjeiket az étlapról.
A brokkoliról meg az ember hajlamos elfeledkezni, pedig az én asztmás kis családomnak heti rendszerességgel jól jönne a tüdőre kifejtett élettani hatása miatt, de a szív- és érrendszer egészségének is fontos támogatója és hatékony savkötő. Csak egy-két szerethető elkészítési módot kell hozzá találni!


2011. február 3., csütörtök

Párolt vöröskáposzta nem hagyományos fűszerezéssel

A balatonszemesi Kistücsökben ettem nyáron a kacsamell köreteként párolt vöröskáposztát, aminek igen domináns fűszere volt a fahéj. Szerelem volt első kóstolásra, azóta én is hasonlóan készítem.
Ezúttal viszont egy kicsit még téliesebbre hangolódott az ízvilága. Nagyon harmónikus lett, úgyhogy amíg újra el nem fog a kísérletező kedv, biztosan így kerül az asztalunkra.



Párolt vöröskáposzta nem hagyományos fűszerezéssel


Hozzávalók: 1 kis fej vöröskáposzta, 1 hagyma, olaj, cukor, só, almaecet, 1 babérlevél, 1 kk garam masala, 1 púpozott kk fahéj, 1 csapott kk római kömény
Elkészítés: A káposztát négyfelé hasítottam, majd felcsíkoztam.
A hagymával ugyanezt tettem, majd egy evőkanálnyi olajon megfuttattam, épp csak amíg üvegessé nem vált. Ekkor rádobtam a káposztát, sóztam, cukroztam (1-1 púpozott teáskanállal) és pár percig pirítottam, gyakran átforgatva.
Amikor a káposzta is szép fényes, üveges színt kapott, rászórtam a fűszereket (kivéve a babért) és 1 percig együtt pirítottam. Ezután aláöntöttem 3 evőkanál ecetet és kevéske vizet, hozzádobtam a babért és legkisebb lángon fedő alatt párolni kezdtem.
Időről időre ránéztem, megkavartam és pótoltam alatta a folyadékot. Fél óra után érdemes először megkóstolni és sóval, cukorral, ecettel utánafűszerezni, ha kell. Az igazi, összeérett ízt csak akkor nyeri el, amikor megpuhult (kb. 1 óra után), ekkor még egyszer meg kell kóstolni és szükség esetén fűszerezni -ecetet a legvégén már ne rakjunk bele.
Ha megpuhult, vegyük le a fedőt és párologtassuk el alóla a folyadékot -és készen van!

2011. január 6., csütörtök

Lencsesaláta

Szilveszterkor szent kötelességemnek éreztem, hogy a családi költségvetéshez a GYES-emen kívül egy lencsesalátával is hozzájáruljak.
Mivel Flat Cat ilyen ígéretet nem mellékelt a recepthez, perelni biztosan nem fogom, ha mégsem megfelelően alakul a büdzsé. :) Viszont amit az ízéről írt, az teljesen fedi a valóságot.

Én nem rajongok a száraz hüvelyeskért, de így még nekem is ízlett, apa meg egyenesen odavolt érte.
(Az eredeti recepthez képest történt pár apró változtatás, petrezselyem-nemszeretem okán.)




Lencsesaláta

Hozzávalók: 500 g lencse, 1 babérlevél, 2 kis fej lilahagyma, 2 szál sárgarépa, 3 gerezd fokhagyma, 5 ek extraszűz olívaolaj, 4-5 ek fehérborecet, 3 ek balzsamecet, 1/2 kk római kömény, 4-5 tekerésnyi bors, 1 tk nádcukor
Elkészítés: A lencsét éjszakára beáztatom, majd másnap sós vízben a babérlevéllel együtt puhára -de nem szét -főzöm.
A zöldségeket megpucolom, a hagymát és a répát finomra szeletelem, a fokhagymát a kés élével megroppantom, és egy nagy salátástálba teszem őket.
A lencsét leszűröm, a babért kidobom belőle és forrón a zöldségekre öntöm. Hozzáöntöm az olajat, eceteket, fűszereket, cukrot - valószínűleg utánasózásra is szükség lesz-, majd jól összeforgatom.
Pár órát álljon a hűtőben fogyasztás előtt, hogy az ízek összeérjenek.
Mi úgy tapasztaltuk, az első 24 órában a legfinomabb, érdemes frissen elkészíteni!

2010. december 14., kedd

Chilis-mézes-mustáros padlizsán grillen

Két dolgot is előbányásztam ezen a hétvégén a spájzból, és azt hiszem, egyiket sem fogom egyhamar elpakolni.
Az egyik a tésztanyújtó gépem -ha apának lesz majd kedve összevágni egy rövid videót, megmutatom, milyen szorgosan kurblizták a törpék a lasagne-nak valót.
A másik pedig az asztali grill, ezen sült legutóbb a husi mellett egy adag nagyon finom padlizsán is, teljesen beleszerelmesedtem ebbe az ízkombinációba, íme:




Chilis-mézes-mustáros padlizsán grillen

Hozzávalók: 1 padlizsán, 2 tk dijoni mustár, 1 púpozott kk Sambal Oelek, 1 tk folyós méz, 4 ek olívaolaj, só
Elkészítés: A padlizsánt meghámoztam és ujjnyinál véknyabb karikákra vágtam.
Összekevertem a mustárt, Sambal Oeleket, mézet, olajat és 4 nagy csipet sót.
A padlizsánszeleteket lehelletnyit megsóztam, lekentem a szósszal és már pakoltam is fel a magas fokozatra vett asztali grillre. A karikákat mindkét oldalukon puhára sütöttem.
Ez a mennyiség 1 főnek elegendő, köretként kettőnek.
Az íz a Sambal Oelek minőségén áll vagy bukik, nálunk a Shan Shi márkájú vált be (a T betűs szupermarketben is kapható).

2010. november 26., péntek

Cukkinis-gombás máj juhtúrós zöldbabbal

Apa egészségügyi és karcsúsodási megfontolásból száműzi a cukor- és keményítőtartalmú ételek jelentős részét az étkezéséből, és mivel nincs se időm, se kedvem kétfelé főzni, eléggé beragadtam a "zöldség hússal, hús zöldséggel" bűvös körébe, nem ritkán megszorulva is érzem magam benne. Komolyan mondom, Szendi Gábor vállon veregetne az ebédeink nagy részéért. Persze mi azért reggeli és vacsora alkalmával bőszen ellene dolgozunk a gyerekekkel minden paleolit ideának, finom tésztával, kenyérrel, joghurttal és egyebekkel. :) Gyanítom, nem vagyok az az ősasszony típus.

Én már csak úgy működöm, ha ki kell ötölnöm, mi legyen az ebéd, elsőként mindig tészta jut eszembe, jelenleg kilőve, másodjára leves valami édességgel, mondjuk császármorzsával, ez is marad a hétvégi tobzódásra. Húsétel kell, csak sajnos ha húsétel kell, csikorognak odabenn a kis fogaskerekek.
Húst sütök és zöldséget párolok, de lasagne-ról, quiche-ről meg gnocchi-ról álmodozom. Na meg olyan derelyéről és gombócról, amit öcsém és Mariann tudnak csinálni...

Ezen a héten a szememre hagyatkoztam: amelyik zöldség szimpi lett neki, azt vittem haza. Egyik nap például nagy bátran zöldbabot, nincs ugyanis túl nagy rajongói tábora odahaza. Juhtúróval, ennek a májas ételnek a köreteként viszont még kevésnek is bizonyult.




Cukkinis-gombás máj juhtúrós zöldbabbal

Hozzávalók: 1 közepes cukkini, 35 dkg gomba, 50 dkg pulykamáj, só, bors, római kömény, shawerna, 40 dkg zsenge sárga hüvelyű zöldbab (fagyasztott), 7 dkg juhtúró
Elkészítés: A zöldségeket megmosom és leszárítom. A cukkinit hosszában 4felé hasítom, majd vastagon felszeletelem: így negyed körcikkeket kapok. A gombát is vastagon szeletelem (nem hámozom meg, mert a héjában van a legtöbb ízanyag, csak jól lesuvickolom).
A megmosott májat megtisztítom az inaktól, hártyáktól, és falatnyi darabokra vágom.
Wokban vagy jó minőségű serpenyőben pici olajat forrósítok és pirítani kezdem rajta a zöldségeket, nagy lángon. Sóval, köménnyel, shawernával fűszerezem. Előbb levet engednek majd a zöldségek, majd ha ez elpárolgott, még pirítom őket egy kicsit, hogy a külsejük kapjon egy kis ropogós barna kérget, majd tányérra szedem.
Papírtörlővel kitörlöm a serpenyőt és ismét pici olajat teszek bele, nagy lángon fehéredésig pirítom benne a májat, majd a lángot mérsékelve addig sütöm, amíg puha marad, de már nem véres belül.
Ekkor hozzákeverem a zöldségeket, pár pillanatig együtt pirítom, majd tálalom.
Mialatt a máj sül, egy másik serpenyőben olajon megfuttatom a zöldbabot, míg kicsit üveges színt kap, majd sózom és időnként pici vizet löttyintve alá, fedő alatt, kis lángon megpárolom -szerintem akkor jó, ha még ropogós. Szűrőn lecsöpögtetem, ha kell, majd hozzákeverem a juhtúrót -eredetileg rá akartam morzsolni, de aznap nagyon krémes állagú bryndzát árultak, mínusz pont a látvány szempontjából, de az íznek mindenképp ez kedvezett. A máj köreteként tálalom.

2010. július 9., péntek

Roppanós parázskrumpli

Nem sikerül találóan lefordítanom az annyira kifejező angol "comfort food" szót. 
De ez az étel egész biztosan az: nem csak köretként abbahagyhatatlan, de két főétkezés közt is annyira jó elropogtatni ezeket a kis krumplicskákat. Eszem, és jó nekem. :)


Nem kell hozzá más, csak újkrumpli, legjobb a mogyorónyi, apró parázskrumpli, de a nagyobb szemek is megteszik felkockázva, ha szép vékony héjuk van.
Szivaccsal vagy kefével tisztára sikáljuk a krumplit, a nagyobbakat feldaraboljuk és bő, forró olajban ropogósra sütjük. Megsózzuk és lehet is enni!

2009. október 22., csütörtök

Répcsánka

Mint a legtöbb kisgyerekes családban, nálunk is trükközni kell, ha zöldséget szeretnék tenni az asztalra.
A lepcsánkát viszont nagyon szeretik, és ebbe sok mindent bele lehet csempészni...


Répcsánka

Hozzávalók: 2 közepes krumpli, 2 nagy répa, 1 fej hagyma, 2 tojás, 2 gerezd fokhagyma, só, frissen darált bors, liszt, olívaolaj
Elkészítés: A meghámozott krumplit, hagymát és répát lereszeljük, 1 púpozott kávéskanál sóval megszórjuk, hagyjuk, hogy levet engedjen. Belenyomjuk a fokhagymákat, borsozzuk.
Beleütjük a 2 tojást és elkavarjuk. Ezután annyi liszttel összedolgozzuk, hogy a végeredmény galuska sűrűségű massza legyen -ezt abból is látjuk, hogy nem folyik le a kanálról, amikor a serpenyőbe adagoljuk.
Serpenyőben kevés olívaolajon közepes lángon sütjük meg.
Fokhagymás tejföllel tálaljuk.
A krumpli-répa arányával és a reszelő finomságával lehet kísérletezgetni, egyre figyeljünk: ha durvábbra reszeljük a zöldségeket, akkor is reszeljünk egy keveset a finom fokozaton, hogy legyen, ami jól összefogja.

2008. november 4., kedd

Tortilla chips sajttal

Nem is igazán nevezhető receptnek, de olyan jó kis ötlet, változatosan társítható -a "változatosság kedvéért" ismét Nigellától.


Sajtos tortilla chips

A tortilla chipset sütőpapírra szorosan egymás mellé pakoltam -nem szeretek ugyanis rásült sajtot mosogatni a tepsiről-, nagy lyukú reszelővel sajtot reszeltem rá, majd betoltam pár percre a 220 fokra előmelegített sütő felső sínjére. Nigella kukorica krémleves mellé tálalta, azért érett cheddart reszelt rá. Mi viszont chilis babbal ettük, ezért a markáns íz mellé inkább könnyű sajtot -edámit- választottam.


A teljesség kedvéért hozzá kell tennem: apa nem szerette. A gyerekek annál inkább, lelkesek voltak, hiszen fényévente ha látnak chipset.

2008. október 21., kedd

"Tök jó" köret

Nem esik jól, amikor búcsúzkodni kell a nyár frissen termett gyümölcseitől, zöldségeitől.
Hiányzik a kenyerem mellé a paradicsom, paprika... A friss saláta a húsokhoz... De ami most kapható, annak "gyári" íze van már.
Lassan áthangolódunk céklára, sütőtökre, almára, sapkára, sálra, meleg kabátra...


Sült krumpli és sütőtök

Hozzávalók: 4-6 nagyobb krumpli, egy kis kanadai sütőtök, só, olívaolaj, néhány rozmaringág
Elkészítés: A krumplikat meghámoztam, a tököt megszabadítottam magjaitól és héjától, és mindkettőt egyforma méretűre kockáztam.
Egy tepsibe szórtam a zöldségeket, sóztam, átforgattam. Téptem a sziklakertből néhány rozmaringágat, megmostam és a zöldségek tetejére fektettem. Meglocsoltam olívaolajjal és 200 fokon egy órát sütöttem. (Ha grillezős a sütő, az utolsó 10 perc mehet a grill alatt.)
A tök gyorsabban sül, mint a krumpli, így finom krémes lett, ha valaki nem szeretné ennyire puhára, negyed órával a sütés megkezdése után adja csak hozzá.

2008. február 17., vasárnap

VKF! XIII. Ízgazdag kuszkusz

A kuszkusznak már a neve is olyan helyes, hogy nem lehet nem kipróbálni. Tudom, sokaknak rég nem újdonság már, én mégis valamiért nagyon hosszú ideig csak szimpatizáltam vele, mégsem jutottam el az elkészítéséhez -egészen mostanáig.
Rengeteg helyen hallottam, hogy a kuszkuszt sokan nem kedvelik, mivel ízetlen. Ezt az esélyt én meg sem adtam az enyémnek, ez mindjárt ki is derül a receptből. 10 perces tévénézéseim alkalmával kaptam el épp ezt a részletet egy -általam egyébként nem különösebben kedvelt- "Szombati főzőcskében", és annyira képtelennek tűnt ez a fűszertársítás, hogy kíváncsi lettem rá. Nos, az én ízlelőbimbóim meg voltak elégedve vele, túlzottan is. Együltőhelyemben bármikor képes lennék bekanalazni az egészet, akár főétel gyanánt.



Citromos-mentás kuszkusz

Egy csésze kuszkuszt és maréknyi átválogatott, szükség esetén a rajta felejtett szárától megfosztott mazsolát felöntöttem szűk két csészényi enyhén sós forró vízzel, lefedve 10 perc alatt megpuhult. Ekkor belecsavartam fél citrom levét (kisebb citrommal számolva), kávéskanálnyi őrölt fahéjat és 2-3 szár mentáról leszedett, felaprított levélkét szórtam bele. Egy evőkanálnyi olívaolajjal elkavartam és pár percet állni hagytam, hogy picit összeálljanak az ízek. Érdemes frissen elfogyasztani, mert a menta nagyon erős, ha hosszan állni hagyjuk, szinte megkeseríti az ételt.

2007. augusztus 20., hétfő

Marhajó!


Négy éve költöztünk ki Budapestről az agglomerációba, és bizony a kisvárosi (majdnem falusi) lét -amit egyébként imádunk- bevásárlás szempontjából komolyan feladja a leckét. Kisvárosi húsbolt kisvárosi emberek igényeire méretezve: vagyis van benne csirke- és sertéshús. Hetente egyszer kacsa! Hurrá! De marhahusit vagy belsőségeket kifogni nagyon-nagyon ritkán lehet, ennél komolyabb vágyakkal pedig irány a főváros. Van viszont a végtelenül kedves húsboltos lány, akivel mindenről el lehet csevegni a hús méricskélése közben, aki a szebb darabokat a raktárról is előszedi nekünk, akihez szinte már haza jövünk... Ilyen is csak vidéken van ám!
 Pénteken viszont hatalmas meglepetésként ott kellette magát egy gyönyörű, friss, hatalmas marhafelsál! És az enyém lett!



Tejszínes marharagu erdei gombával

 A husit(1,3 kilót) hosszú csíkokra daraboltam. 2 fej hagymát felaprítottam és megdinszteltem, rádobtam egy teáskanál sárga mustármagot és egy teáskanál finomra tört koriandermagot is, hadd pattogjon vele. Ezután fehérre pirítottam rajta a husit, megszórtam sóval, törött borssal, pici köménnyel, kevés fokhagymasóval, egy evőkanál liszttel, összepirítottam és fölengedtem száraz vörösborral. Kapott még egy teáskanál mustárt és fedő alatt egy órát rotyogtattam. Ekkor belezuttyantottam egy nagy vegyes erdei gomba befőttet (natúr lében) levével együtt, további fél óra után 2dl tejszínt, és még fél óra lassú főddögélés után egy kis lestyánt is, majd 1 perc múlva elzártam alatta a gázt.
 Zsemlegombóccal tálaltam, mely a következő recept szerint készült:
8 szikkadt zsemlét apróra vágtam és fél liter forró tejjel felöntöttem. Sóval, borssal, 1 fej felaprított, megdinsztelt hagymával és két nagy tojással összegyurkásztam (igazi jó trutymós meló!), és lobogó sós víbe dobtam őket, majd lassú tűzön fedő alatt 20 percig főttek.

2007. augusztus 5., vasárnap

Lepcsánka, tócsni, krumplimaci...

Íme Ő. Köszönet annak, aki eljuttatta az óhazába! Amikor a bébik még csak kóstolgattak, a "nemszeretem-zöldségeket" is ehetővé varázsolta egy kis krumplipüré. Ma, ha nem ízlik a husi: a mellétett krumpli -legyen bár olajban vagy tepsiben sült, főtt vagy püré- mindig jól csúszik. Ha anya lusta boltba menni: Ő kissé trópusi klímájú spájzom minden viszontagságával dacolva állandóan rendelkezésre áll.

És ha a nagyszülők jelentkeznek be váratlanul ebédre? Nem könnyű őket levenni a lábukról a legfinomabb konyhai újításaimmal sem. Gyermekkoruk ízeivel annál inkább!


Lepcsánka

2 kiló krumplit meghámoztam, a robotgépem pedig elvégezte a reszelést helyettem: felét durvára, felét egész finomra. Megsóztam és hagytam, hogy kiengedje picit a levét -leönteni nem kell. Ezután friss borsot törtem bele -hagyományosan jó sok kellene, de én a gyerekek kedvéért csínján bánok a borsmalommal-, és kapott egy picike őrölt köményt is. 4 tojást beleütöttem és belekevertem, majd annyi lisztet, hogy galuskaszerű állaga legyen. Ezután kanállal közepesen forró olajba pakoltam és ujjnyi vastagra lapítva mindkét oldalán megsütöttem.
Héjastól finomra reszelt uborkából, sóból, tejfölből és fokhagymából készült tzatzikivel kínáltam.

A legjobb móka, hogy lehet vele beleképzelős játékot is játszani -mint a felhőkkel, tudjátok-, a mostani adagban a kedvencem egy tarisznyarák lett.

Nálunk maradék vaddisznópörkölt is került mellé, amit azonban bemutatni sajnos nem tudok, mert a párom lecsapott a gyönyörű vadhusira és -nagy megelégedésemre- elcsaklizta tőlem a fakanalat,  elkészítése azonban sajnos számomra is titkos "pasi-recept".