A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sós sütemény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sós sütemény. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. augusztus 8., péntek

Tepertős pogácsa (paleo)


Ez a kedvenc paleo rágcsálnivalónk, ráadásul kenyérhelyettesítőnek is alkalmas. Napokig eláll és nem változik az állaga, úgyhogy érdemes nagy mennyiségben csinálni. A lisztek arányával kísérletezgettem, ez a változat magasan veri a többit.

2014. augusztus 4., hétfő

Sajtos kenyér (paleo)


 A gyerekek kedvenc paleo "kenyere". Számukra fontosak a pékáruk, ezért nagyon örültem, amikor ez létrejött egy kísérletezés alkalmával, mert a paleo kenyerek közül a legtöbb kőkemény kompromisszum, ezt viszont lelkesen eltüntették.
 Az eredeti recept egyébként sajtos pogácsa volt, de olyan sűrűre készítve, hogy pogácsát lehessen formázni belőle, a végeredmény tömény, fojtós állagú lett. Az íze viszont ígéretesnek tűnt, ezért próbáltam ki lapos kenyérként.
 Persze kenyérnek nevezni a végeredményt nem kis jóindulatot feltételez, mivel sok köze nincs a búzalisztes kenyerek állagához, inkább szeletelhető tojáslepényre hasonlít. Gluténmentes táplálkozásban viszont kitűnő alternatíva, finom szendvicset lehet készíteni belőle, kolbásszal, sok zöldséggel szuper reggeli.

2012. május 14., hétfő

Spenótos-spárgás pite fetával


Kertészeti tehetségemet jellemzi, hogy a spenót az az egyetlen megbízható termény, ami minden évben bőségesen ont a kiskertem. (Na, jó, a paradicsom is, de azt nem magam vetem, hanem szép fejlett palánta formájában szerzem be a piacról és onnantól már csak annyi a dolgom, hogy életben tartsam.)

Adott tehát a spenót, amit ilyenkor bőszen fogyasztunk, piacnapon pedig mindig hozok friss spárgát is, olyan rövid a szezonja, most kellene betelni vele. Így született ez a lepény, a múltkori húsragu másnapi maradékának kísérőjeként, de aztán jutott még belőle vacsorára is egy kis salátával... A két tavaszi zöldség  egyértelműen jól megfér egymás mellett, főleg, ha egy kis fetás szósszal megágyaz nekik az ember!

2012. április 18., szerda

Baconos-medvehagymás tekercs


Degeszre tömték vele magukat a csemetéim, de közben teli szájjal feltétlenül közölniük kellett, hogy ez az étel mennyei, fenséges, fantasztikus és még képzeljetek hozzá jó sok szinonímát. Na és a legközelebbi ovis szülinapjukra vagy névnapjukra csakis ilyet szeretnének vinni!
Nem véletlen szeretek én Ottis blogjából főzni :)

2011. június 8., szerda

"Negyedkilós" süti


Becsületesebb nevén túrós rudacska, de nekem már csak negyedkilós marad, mert neki köszönhetem, hogy megtörtént a lehetetlen.
Amikor ugyanis az ovis évzáró bulin Ancsi anyukáját nyaggattam a receptért, ő közölte, nem írja le, csak elmondja, mert meg tudom jegyezni. Rávágtam, hogy LEHETETLEN!
És mégsem volt az, ha elolvassátok a hozzávalókat, rájöttök, miért. :)

2011. április 19., kedd

Ica-süti


Ica néni volt az a szomszédból, aki kóstolót hozott nekünk ebből a sütiből. Leginkább Máté nehezményezte nagyon, amikor elfogyott. "Kérek még Ica-sütit!"-morogta, a sütin pedig rajta is maradt ez a név, Ica néni nem kis büszkeségére.
Amikor reprodukáltam, és a kész kiflicskék már a tálcán hűltek, Máté kihasználta, hogy a család a kertben van és ő a "mennyországban" maradt: a konyhában, két nagy tálcányi Ica-süti társaságában. Amiből maradt is másfél tálcányi. :) "Csak egy kicsit csócsáltam!"-mondta apának, amikor az leleplezte.


Ica süti

Hozzávalók: 25 dkg liszt, 20 dkg vaj vagy margarin, 10 dkg porcukor, 10 dkg darált dió (vagy mandula, mogyoró), 1/2 csomag sütőpor, a forgatáshoz porcukor és vaníliás cukor
Elkészítés: A hozzávalókból tésztát gyúrunk.
Ujjnyi vastag, 5 cm hosszú rudakat sodrunk belőle, kifli alakúra hajlítjuk.
180 fokon 10-12 perc alatt világosbarnára sütjük.
Még forrón vaníliás cukorral elkevert, átszitált porcukorba forgatjuk.

2011. január 28., péntek

Túrófánk juharsziruppal

A recept Strawberry blogjáról származik, nem véletlen, hogy hamar kipróbálásra került, az egyszerűsége éppen passzol állandó harcomhoz az idővel.
A tészta lényegében majdnem amerikai palacsinta, de így bő olajban sütve pufibb lesz és picit más állagot kap. Egyszerű, gyors, finom, az ebédre sült adag nem érte meg a vacsorát.




Túrófánk


Hozzávalók: 6 tojás, 6 evőkanál cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 9 ek liszt, 9 dkg túró
Elkészítés: A tojások fehérjét félig felvertem, majd hozzáadtam a cukrokat és keményre vertem.
A sárgáját elkevertem a túróval, hozzáforgattam a habot, végül óvatosan a lisztet is.
Bő forró olajba adagoltam evőkanállal, mire belekanalaztam egy adagot, már lehet is megforgatni.
Fahéjas porcukorral és juharsziruppal tálaltam.

2010. október 30., szombat

Boszikalap

Amikor Martha Stuartnál megláttam ezeket a boszisisakokat, még ugra-bugráltam is kicsit örömömben. Épp valami nagyon tutit kerestem Máté szülinapjára, olyasmit, ami a gyerekboldogítás totális felsőfokán leledzik.
A gyerekek persze már reggeltől tűkön ültek, hogy kideríthessék, mi lehet ez a furcsa édesség. Már a gumicukorból készült masni is szimpatikus volt, amivel a kalapok át voltak kötve, de amikor beleharaptak, akkor jött csak a boldog megvilágosodás! :)

Az enyémek éjszakai műszakban készültek és kutyafuttában fotózódtak, érdemes megnézni az eredetit Martha Stuartnál!



Boszikalapok

Hozzávalók, 10 csúcsos végű ostyatölcsér, 10 méretes kerek keksz, 2 tábla csokoládé, gumicukorszalagok (Lidl-ben, Tesco-ban kapható), mindenféle finomság a belsejébe, pl. Smarties, csokis mazsola, gumicukor, habcukor, PEZ....
Elkészítés: A csokit felolvasztjuk. 
A tölcséreket konyhai ollóval óvatosan visszavágjuk akkorára, hogy a kekszre illesztve a kalapoknak elegendő karimája maradjon.
Fogunk egy tölcsért, megtöltjük finomságokkal, szilikon ecsettel a karimájára olvasztott csokoládét kenünk és egy kekszet ragasztunk rá. Tálcára rakjuk, és így járunk el a maradék tölcsérekkel, kekszekkel is.
Ezután szépen körbekenjük az összes kalapot csokoládéval. Ha van időnk, érdemes megvárni, míg a csoki megszilárdul, akkor nem kell annyira óvatoskodni a bevonásnál.
Amikor teljesen megszáradtak, egy-egy cumicukorszalaggal körbekötjük őket.

És íme a szülinaposom, akire láthatóan hatással volt a tortája, természetesen autómániás gyerkőcre szabva. :)



2010. augusztus 9., hétfő

Nagyon MÁKtorta

Mákos gubához vettem a mákot, csak épp a kifliről feledkeztem el. 7évnyi és 3gyereknyi át nem aludt éjszaka hatására picit agyhalál közeli állapotban érzem magam néha, úgyhogy nálam ez már akár jó eredménynek is számíthat, hogy csak egy dolgot felejtek el a bevásárlólistámról -guba ebből ugyan már nem lesz.
Volt egy halvány emlékképem arról, mintha a legutóbbi alkalommal nem is váltott volna ki túl nagy lelkesedést ez az én gyerekkori kedvencem, úgyhogy ezzel a problémán sikerült is túllépni. Nem messzire, épp csak Dolce Vita máktortájáig.
Imádtam, a család is szerette, alig várom, hogy újra megsütehessem!



Máktorta

Hozzávalók: 25 dkg darált mák, 1 evőkanál liszt, 3 tojás, 3 dl tejszín, 15 dkg kristálycukor
Elkészítés: A tojást habosra keverem a cukorral, majd a tejszínnel, végül a mákot és lisztet is belekeverem. Nagyon híg massza, de ettől nem kell megijedni.
180 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt csodás tortává sül.
Én citromlével, kevés citromhéjjal és porcukorral ízesített mascarponét adtam hozzá.

2010. június 14., hétfő

Cseresznyés zabpelyhes morzsa

Gyümölcsös desszertekben nálam egyértelműen mindent visznek a morzsák.
Ezúttal a rengeteg esőtől szétcsattant cseresznyeszemek szinte kellették magukat, hiszen sérülten már nem voltak annyira étvágygerjesztőek, pedig az ízükből semmit sem vesztettek így, csak a küllemükből.
A tetejükre Martha Stuart ihlette ropogós morzsaréteg került.

A tálkamennyiségnek a duplája is kevés lett volna, annyira finom volt. A legközelebbi IKEA-látogatásom alkalmával orvosolni fogom ezt a problémát.




Cseresznyés zabpelyhes morzsa

Hozzávalók 8 szufflés tálkához: kimagozott cseresznye (a fáról szedtem, nem mértem, magozás nélkül szűk kilónyi lehetett), 1/2 csésze (cup) + 4 púpozott ek liszt, 1/4 csésze barna cukor, 1/4 csésze + 8 ek fehér cukor, 1/6 szerecsendió finom reszelőn porrá reszelve, 1 nagy csipet só, 1 csésze zabpehely, 8 ek (kb. 12 dkg) hideg vaj
Elkészítés: A szufflés tálkákat bő feléig megtöltjük a kimagozott cseresznyével, csészénként 1 ek cukorral és 1/2 ek liszttel megszórjuk őket. Aki -hozzám hasonlóan- szereti, szórhat rá egy kis fahéjat is.
A többi hozzávalót kézzel vagy robotgéppel összedolgozzuk és legalább 1 fél órára behűtjük.
Ezútán a tálkák tetejére morzsáljuk és 200 fokos sütőben 20-25 perc alatt ropogósra sütjük.
Tálalhatjuk cukros-vaníliás tejföllel vagy vaníliafagylalttal, de önmagában is tökéletes.

2008. november 4., kedd

Tortilla chips sajttal

Nem is igazán nevezhető receptnek, de olyan jó kis ötlet, változatosan társítható -a "változatosság kedvéért" ismét Nigellától.


Sajtos tortilla chips

A tortilla chipset sütőpapírra szorosan egymás mellé pakoltam -nem szeretek ugyanis rásült sajtot mosogatni a tepsiről-, nagy lyukú reszelővel sajtot reszeltem rá, majd betoltam pár percre a 220 fokra előmelegített sütő felső sínjére. Nigella kukorica krémleves mellé tálalta, azért érett cheddart reszelt rá. Mi viszont chilis babbal ettük, ezért a markáns íz mellé inkább könnyű sajtot -edámit- választottam.


A teljesség kedvéért hozzá kell tennem: apa nem szerette. A gyerekek annál inkább, lelkesek voltak, hiszen fényévente ha látnak chipset.

2008. január 20., vasárnap

VKF XII: Lazacos pite

Éljenek a halacskák és minden csoda, amit csak a víz terem nekünk!

...mondom ezt én, aki 20 éves koromig nem ettem meg a halat. Nem volt pedig könnyű abszolválnom ezt a nagy "halnemevészetet", két okból sem. Először is: szüleim úgy neveltek, hogy a nemszeretem dolgokból is kell egy kicsikét enni. (Hozzáteszem,
hálás is vagyok ezért, mert így az ízek teljes tárháza az enyém lett, szinte mindent szeretek.) Második pedig, hogy mivel az apukám a Vízügynél dolgozott-dolgozik, bizony igen gyakran került hal az asztalra. Jóban is voltam velük addig, amíg ott úszkáltak a kádban, sőt mindig közben is jártunk öcsémmel, hátha megúszhatnák szomorú végüket -persze mindhiába. No, szépek éppen nem voltak, de azért helyesek. Egész másnapig, míg aztán ebéddé nem váltak. Mégis valahogy megkaptam a különengedélyt, hogy én ilyenkor mást egyek -magam sem tudom, hogyan, nyilván észrevehették, hogy itt valami elemi mély ellenkezésről van szó. Ha néhanapján becsületből erőt vettem magamon, utána egy napig ott éreztem a torkomban a nemlétező fennakadt szálkákat.

Lett aztán egy-két gyanús éttermi tapasztalatom, amikor belekóstoltam más tányérján a halba és ízlett, de rejtély volt számomra, hogy érhették ezt el. Amikor aztán
Pestre kerültem, hirtelen szembejött velem a tengeri halak -sajnos itthon nem túl nagy -választéka, és meglepett a "filézett hal" fogalma is. Halak, amiket nem milliméteres kis falatkákban kell enni a fulladásveszély elkerülése végett, hanem nyugodtan beléjük haraphatok, és amelyeknek íze valahogy frissebb annál, mint amit eddig tapasztaltam.
Mostanra eljutottam oda, hogy boldog lennék, ha minden héten kerülne egyszer-kétszer a tányéromra hal. Sajnos ezt kivitelezni még nem sikerül ilyen gyakorisággal, beszerzési okból, és azt hiszem, ezt nem kell részleteznem. A gyerkőcök osztják a vonzalmamat, a herkentyűket pedig különösen szeretik, a párom viszont sajnos egy picit sem.

Ez az első alkalom, hogy ételt készítek VKF-re -mindegyiknél azonnal lett volna ötletem, de sajnos időm nem volt rá, és emiatt szomorkodtam is sokszor. Természetesen most is rögtön tudtam, mit szeretnék, de sajnos épp "nem úszott felém megfelelő áldozat", egy szép lazacfilé. Előbb-utóbb biztos fog, majd VKF-en kívül.
Így aztán ha ló nincs.... Bár nagyon, de nagyon finom volt ez a pite. Forrón is, langyosan méginkább, de az a pici, ami maradt belőle, még kitűnő volt reggelinek. És ráadásul pillanatok alatt el lehet készíteni!
Íme a recept:

Füstölt lazacos pite
Először elkészítjük a besamel-mártást: egy fazékban 2 púpozott evőkanál lisztet annyi olajjal elkeverünk, hogy folyós legyen, majd világos rántást készítünk belőle. 4-5 dl hideg tejjel felöntjük -ha túl sűrű, adagolhatunk még tejet hozzá-, és nem szabad megijedni, hogy hirtelen összekapja, habverővel folyamatosan szép simára keverjük. Picike sóval (a lazac nagyon sós!), frissen törött borssal, szerecsendióval ízesítjük. Amikor langyosra hűlt, 2 dl 20%-os tejfölt keverünk hozzá és 25 dkg reszelt trappista sajt felét. (Szándékosan választottam trappistát, mert egy érleltebb, erős ízű sajt és a füstölt lazac gyerekízlésnek együtt már nagyon sok lenne.)
Közben egy bolti leveles tésztát kinyújtunk és kibéleljük vele a piteformát. Megszurkáljuk, ráöntjük a besamel 2/3-át, majd rárakosgatunk 10 dkg csíkokra vágott füstölt lazacot és 15 dkg kiolvasztott leveles spenótot. Rásimítjuk a maradék mártást és megszórjuk a maradék reszelt sajttal. 190 fokos sütőbe toljuk fél órára.

2007. október 2., kedd

Szilvás pitetorta

A szilva egyszerűen nem hagyott nyugodni. Ettük nyersen minden mennyiségben, de annyira szerettem volna sütni-főzni is belőle, hiszen olyan hálás alapanyag, ám valahogy csak nem jutottam el odáig. Végül aztán amikor észrevettem, hogy van a spájzomban egy "jajmindjártrámromlik" csomag darált mogyoróbél, gondoltam, ezt már ha törik, ha szakad, szilvával házasítom. Mogyorós-szilvás pitetortára vágytam, fényes gőzölt tojáshabbal a tetején.
 Elég sok évnyi buzgó főzőcskézés eredményeként egyre kevesebb ételt rontok el tapasztalatlanságból. Annál többet viszont a krónikus időhiány miatt -iszonyúan zavar ugyanis, ha úgy érzem, nem tudok elég időt a gyerekeknek szánni, ezért hajlamos vagyok az összes házimunkát egyszerre végezni, ami az odafigyelést igénylő étkeknek nem mindig tesz jót.
 Addig minden tökéletesen ment, amíg a pite tetején a sok-sok szilvával és mogyoróval a sütőbe került, a víz is szépen gőzölgött már a tojáshabhoz. Időközben apósom is megérkezett, így történt, hogy már nem csak a kezem és az agyam járt háromfelé, hanem a szám is beindult. (Így már tényleg veszélyes!) Vertem közben a habot buzgón, majd rádobtam a gőzre -1 perc alatt tökéletes túróvá vált. Nem vártam meg ugyanis, míg rendesen kiverődik, hanem félkészen kezdtem a gőzöléshez, amit nagyon nem szeretett.
 A torta egyébként fantasztikusan finom volt így is. Rásütöttem pár pom-pomot a habtrutymóból, hátha mégis ehetőnek bizonyul -ezt kár volt. Viszont a pitetészta maga volt a tökély -nálam mostantól ez lesz a pite-alaprecept-, és a lédús szilva a ropogósra sült mogyoróval -nyami. Nekem mégis annyira hiányzott róla a roppanós hab, mert így álmodtam meg. És a gyerekeknek is, mert enélkül az ő ízlésüknek kicsit savanykásra sikeredett a sok szilvától.



Szilvás pitetorta

 30 dkg lisztből, 12 dkg vajból, 10 dkg porcukorból 2 tojássárgájával és 1 evőkanál rummal omlós tésztát gyúrtam. Fél óra pihentetés után kibéleltem vele egy piteformát, amit cukros-fahéjas mogyoróval bőségesen megszórtam, egy teáskanál liszttel is meghintettem a kisülő szilvalé miatt, majd megpakoltam szűk kilónyi negyedelt szilvával. Erre aztán bőségesen szórtam ismét a cukros mogyoróból (összesen kb. 15-20 dkg darált mogyorót használtam fel), és betettem a sütőbe. 190 fokos sütőben kb. 45 perc alatt elkészül.
 És ha bárki hozzám hasonlóan habozni vágyik: 6 tojás fehérjét kőkeményre verjük, cukrot mindenki ízlés szerinti mennyiségben tegyen bele, majd gőz fölött addig verjük tovább, amíg szép fényes nem lesz. Néhány perccel a sütés vége előtt a tortára simítjuk, és roppanósra sütjük.



 Tipp: A tojásfehérje fagyasztható! Nálam kis bögrékben ott várakozik minden kimaradt tojásfehérje a fagyasztóban, mióta ezt tudom, sokkal gyakrabban készül nálunk pl. püspökkenyér vagy habos sütik.