... Baltimore, USA, 2010...2.

... és egy jó adag bénáskodás...

A távolsági busz érkezése és visszaindulása között volt csaknem 7 teljes órám, amit jóóóól be kellett osztanom, hogy legalább a felét lássam annak, amit elterveztem. Persze végül nem sikerült, mert szokás szerint a távolságokat alá-, a futkosóerőmet pedig fölébecsültem, de így is nagyon jól éreztem magam...

A busztól a centrum felé valami kísértetiesen elhagyatott ipartelepen kellett keresztülvágnom, majd megkerülni a hatalmas stadiont, ezzel máris eltelt az első 45 drága perc, majd kb. ugyanennyit eltöltöttem az információs központban. Ez is olyan profin van megcsinálva: jó nagy terem a látnivalók középpontjában elhelyezve, benne rengeteg prospektus, térkép, szórólap és néhány borzasztóan kedves és lelkes önkéntes, akik lépten-nyomon felajánlják a segítségüket. Ugyanilyen önkéntesek dolgoznak kint a terepen is, jól látható piros mellényben, hozzájuk is fordulhat az ember kérdéssel.

Innen az első utam persze a mozaikos múzeumhoz vezetett, ahol az a kis csalódás ért, hogy bent nem volt szabad fényképezni. Nagyon sajnálom, mert lett volna mit.

Az American Visionary Art Museum olyan műveket vonultat fel, amik nem-professzionális művészek, vagyis hivatalos művészi képzésben nem részesült emberek alkotásai. Mozaik kevés volt, de minden egyéb bőven. Talán mert én sem végeztem ilyen iskolát, valahogy ezek a művek közelebb állnak hozzám is. Nagyon élveztem, órákig bóklásztam benne, majd az épületen kívül azért csináltam néhány képet is.

Be akartam még menni a tudományokkal foglalkozó múzeumba, valamint a tengeri élővilágot bemutató hatalmas akváriumba, de tudtam, hogy bennük annyi időt tudnék eltölteni, amennyi nincs és még egyéb terveim voltak, ezért fájó szívvel kihagytam mindkettőt.

Inkább az utcákon nézelődtem, fotóztam, megcsodáltam a sok régi és új hajót és épületet, majd beléptem ebbe:

Már kívülről is impozáns látványt nyújt, de belülről...

Egy régi ipari létesítmény épületét újították fel és alakították át könyvesbolttá úgy, hogy a belső szerkezet érdekesebb részeit is meghagyták. Fantasztikus a belső tér és nem kevésbé fantasztikus a kínálat könyvekből, újságokból, valamint olyan termékekből, amiknek a papírhoz vagy az íráshoz közük lehet: képeslapok, noteszek, emlékkönyvek, szép füzetek, stb. Persze kávézó is van benne, meg néhány méterenként asztalok, székek, ahol kényelmesen olvasgatni lehet.

Itt olyan észrevétlenül telt el az idő, hogy kishíján lekéstem a hazafelé induló buszt....

Még néhány baltimore-i fotó itt:

http://www.flickr.com/photos/stiglice/sets/72157624777644425/
A videót se hagyjátok ki, amit egy édességet áruló standnál csináltam. A termék felejthető - valami nagyon édes, karamelles izé -, de a show frenetikus. A videó csak egy rövid része annak a kb. tíz percnek, amit volt szerencsém élvezni a helyszínen:
http://www.flickr.com/photos/stiglice/4999232206/in/photostream/

Folyt. köv.

... Baltimore, USA, 2010...1.

... és Glyndon.

Amikor biztossá vált, hogy utazom az Óperencián túlra, rögtön felhorgadt bennem a feneketlen telhetetlenség: az unokákon, családon, költelező látnivalókon kívül még két dolgot nagyon szerettem volna látni saját szememmel. Az egyik az un. "thrift store" intézménye, a másik pedig néhány kortárs mozaik (na, esetleg még 1-2 "garage sale"...).
Mintegy 3 éve látogatom ui. a Flikr-en a mozaikos csoportokat, ahol sok virtuális mozaikos ismerősöm van és még több általuk készített mozaik, amiket szívesen megnéztem/megtapogattam volna személyesen. A "thrift store"-ról is tőlük hallottam: fillérekért igenjó cuccokat vásároltak itt, egyrészt a mozaikjaikhoz, másrészt a lakásukba.
Fiam gondoskodott róla (imádom!), hogy minden kívánságom teljesüljön!
A "thrift store" tulajdonképpen olyan, mint a régi Bizományi Áruház Vállalat üzletei voltak: minden használt cucc, ömlesztve - csak a poggyászom erősen korlátozott mérete és a repülőtársaságok gonoszsága intett önmérsékletre...

Kortárs mozaikot, olyat, amit virtuálisan is ismertem már, pedig itt láttam, Glyndonban:
http://www.marylandmosaics.com/gallery_artwork.php
Ebben az üzletben azzal is szembesülhettem, milyen a kínálat, amikor egy üzletben direkte mozaikosoknak tartanak cuccokat... nyam-nyam... Itt már az ostoba repülőtéri diktatúra se álhatta utamat: vettem néhány (jó nehéz) apróságot.................
(Az üzletet Baltimore felé menet ejtettük útba, merthogy arrafelé volt... Mármint ugyanabban az államban, a térkép szerint nem is messze... Utólag Moszkvára asszociáltam: ott mondták mindig a járókelők, ha megkérdeztük, hol van ezmegaz, hogy "nyedalekó"... na ez is kb. úgy esett útba...)

Nade!
Innen Baltimore-ba érkeztünk ... hamarosan... ott meg aztán...
(Itt egy pillanatra megállok, mert feltétlenül meg kell emlékeznem kismenyem hősiességéről is. Az egy dolog, hogy fiam a napi munka után elvezeti az autót párszáz mérföldre a kedvemért min. kétnaponta, de ezeket a párszáz mérföldeket a menyem a hátsó ülésen, két gyerekülés közé préselve utazta végig, miközben én az anyósülésen pöffeszkedtem kényelmesen! Őt is imádom!)

Szóval, egy késő délután leparkoltunk Baltimore belvárosában, és mit látok szemben:

Ez az American Visionary Art Museum épülete, telistele mozaikkal, meg még mellette ez a tojás és busz (ld. első képen és itt)... Akkor már zárva volt, ezért pillanatszerű döntés született: nekem ide vissza kell jönnöm - és úgy is lett néhány nap múlva...

Folyt. köv.