.... napsütés...

Ma annnnnyira gyönyörű idő volt! Éppen hogy 0 fok alatt, vakító napsütés... gyorsan ki is használtuk. Én gyorsan lefotóztam a kedvező fényviszonyok közepette néhány mostanában, ill. régebben készült mozaikomat,
egy tükröt,

... egy kis vázát,

...és egy újrahasznosított régi ablakra készült "suncatchert":

 A kutyák pedig roppant szigorúan napoztak, mind az összes rettenetes fülükkel:

Még Kajla is, aki sajnos nagyon beteg (csontrák),  is begyűjtött egy kis gyógyító sugárzást (bárcsak segítene rajta!):

...történés...

... megint... és megint az állatok miatt...

Kedvenc szomszédasszonyunk ma elkapott az utcán és rengeteg decibellel azonnal közölte, hogy ő nem szeret veszekedni (akkor vajon miért teszi folyamatosan?), de most aztán...
A lényege a litániának az volt, hogy a macskáink átjárnak hozzá és össze-vissza sz.rják az udvarát...
A baj meg az, hogy tényleg. Vagyis, el tudom képzelni. Sajnos tényleg nem kizárható, hogy a macskáink néha előfordulnak nála, mivel ott csönd van, no kutya, jó nagy kupi.. szóval macskailag ideális...
Nagyon büszke vagyok magamra, mert arcomon (és a lelkemben) őszinte megbánással közöltem, hogy sajnos elhiszem minden szavát és ha megengedi, máris megyek lapáttal/seprűvel/ hypóval és felnyalom az udvarát sterilre és igazán elnézést kérünk, meg minden... Lecsillapodva közölte, hogy most a nagy hó miatt nem aktuális, de abban maradtunk, hogy azonnal szól, amint napvilágra kerülnek a bizonyítékok...
Még azt is megkérdezte, minek nekünk ennyi (6) macska. Mondom, a francnak kell, de ezeket mind kidobta valaki, teccik tudni, hogy megy ez (naná, hogy tudja, echte sváb parasztasszony), mi meg befogadtuk őket...

Tényleg, minek kell nekünk 5 kutya, 6 macska, 8 papagáj, 3 pinty, 9 tyúk, egy kakas, 1 nyúl????
Jöttek, innen-onnan, ahol megunták őket, utcára tették, helyet kerestek nekik, vége volt a kísérletnek, ... egyszer csak nálunk kötöttek ki... mert nem vagyunk normálisak.... meg azért, mert mi így, velük élve érezzük jól magunkat:-)))

történés...

Csak hogy tudjátok, mire számíthattok nálam a jövőben, egy élmény máról.

Állatorvoshoz vittem Kingát és egy adagot abból a termékéből, ami miatt vittem. A dobozkát (folyékony és nem ibolyaillatú) tartalmával, a pénztárcámat, a szájkosarat egy kis reklámszatyorba tettem, miközben a kutyát bebirkóztam az autóba, majd onnan a rendelőbe... A manőver majdnem teljes sikerrel járt, annyi kis hibával, hogy valahol útközben a dobozka oldalára fordult, tartalma pedig elárasztotta a fent említett holmikat, köztük a pénztárca minden rekeszét, valamint a kártyáimat, papír- és fémpénzeimet...........................

Kicsi Kinga abban az állapotában, ahogy a férjem találta az utcán 2004-ben egy forró kánikulai napon és mostanában. Nem egy matyóhímzés, de akkkkora lelke van...