Zokni :)

Megérkezett.

És valóban, egészen más természetű kiskutya, mint Vacak.

Sokkal élénkebb, magabiztosabb, mozgékonyabb.

Emlékszem, Vacak első sétáira...az utca végéig sem bírt még elmenni, annyira elfáradt.

Nos, Zokni akkorát sétált tegnap, hogy Csincsi fáradt el. :)

Éjfélkor elaludt, és hajnali fél hatig egy szava nem volt. 

Akkor elmentek a rétre futkározni.

Vacaktól kicsit fél még, mert ugye Vacak már komoly, nagy kutya. De a drágám olyan szelíd, hogy a kajástáljától is simán hátralépett kettőt, mikor Zokni abba is szeretett volna belekóstolni. 

Vacak

Régen írtam már róla, pedig naponta hálát adunk érte.

Okos, ügyes kutya, s bár nem rajong a billenő deszkáért, Soma kedvéért egyensúlyozni is megtanult rajta.

Csincsi lelkesen hurcibálja agility edzésekre, igyekszik ott is megállni a helyét, bár az látszik, hogy erre a sportra nem igazán alkalmas: túlságosan nyugodt vérmérséklettel van megáldva.

Azért folyamatosan tanul, most éppen egy "Életrevaló" kurzusra jár.

A mai alkalommal azt gyakorolták, hogyan lehet biztonságosan bolt/áruház előtt kinn hagyni a kutyákat.

Jópofa volt, ahogyan a 10-15 jólnevelt kutya vonult a gazdistul,

majd a gazdik csupán kézjelekkel parancsolni tudtak a kutyáiknak.

Bemutatom Linzert

Nos ő Linzer, a tengerimalacka.

Már-már sorsszerű volt, hogy hozzánk kerüljön.

Kicsit messze nyúlik a történet, de azért elmesélem.

Idestova egy éve történt, hogy Zsuzsa barátnőm lelkendezve mesélt a szomszédjukban született kiskutyákról. 

Csak mesélt, mesélt, én meg egyre inkább úgy éreztem, minket vár egy kiskutya az alomból. 

A történetet már megírtam, így került hozzánk Vacak.

Mivel Zsuzsáék mindig jöttek, és Vacak nagyon megszerette őket, ők pedig Vacakot, menhelyről hoztak egy goldit maguknak, ő Zipfer.

Ennek folyományaként egyébként Juditéknak is lett két goldenjük. :)))

Juditéknál a gyerekek nagy állatrajongók, van például tengerimalacuk. Így aztán Zsuzsa gyerekeinek is lett egy tengerimalaca....és itt kapcsolódunk mi is a történetbe, ugyanis Zsófi, Zsuzsáék tengerimalaca még az állatkereskedésben hát hogyismondjam, szóval megesett, így nemrég két helyes malackislány született.

Na most őszintén...nem törvényszerű, hogy hozzánk kerüljön az egyik?

Hát dehogynem.

Linzer egy pillanat alatt meghódította a családot, de azért legkitartóbban mégiscsak Vacak szeretne barátkozni vele. Fekszik a ketrec előtt, és várja, hogy Linzer előbújjon a házikóból.

Amikor kivesszük a malackát, farkcsóválva szeretne ismerkedni vele. 

Eleinte azt hitte, Linzert neki szántuk...elkezdte produkálni magát.

Leült, de Linzert nem kapta meg. Ekkor lefeküdt. De ezért sem adtuk oda. Aztán próbált pacsit adni, meghalni, forgott jobbra, majd balra (igen, ha azt mondjuk balra, akkor balra fordul, ha azt mondjuk jobbra, akkor jobbra fordul), majd végül beszaladt a helyére, hátha ezzel szerzi meg azt az izgő-mozgó új játszótársat.

Hát nem jött össze a dolog sehogysem.

Egyelőre marad a plátói vágyakozás egy igaz barát után...node ez is alakulóban van. :)))

Vacak, a nagyon engedelmes

Kicsit távolabbról kell kezdenem a történetet, mint a ma délelőtti vizsga.

:)

Vacakkal elsősorban Csincsi foglalkozik, és hát nehéz is szavakkal leírni azt az elismerést, amivel adózom neki.

Hajnalban kel hozzá (nekem a negyed hat hajnal), viszi sétálni, tanítja.

Suliból hazaérkezvén egy séta délután, egy pedig este, persze ezek nem csak olyan andalgások, hanem didaktikusan felépített kutya-foglalkozások. 

Szerepel benne tanítás, rövid futás (Vacak még  nem futhat sokat betoton), "szabad foglalkozás", más kutyákkal való játék, apportírozás, gazdival való kapcsolat építése.

Vacakon kívül még egy kutyát sétáltat naponta, ezért már fizetést is kap rendszeresen. Vannak alkalmi munkái is: ha gazdi elutazik, nem kell panzióba vinnie kedvencét, hanem rábízhatja Csincsire.

Aztán keverednek ide hozzánk olyan kutyák is, akiket Csincsi kölcsönkér a gazdájuktól, hogy legyen, aki zavarja tanulás közben Vacakot. Mert ugye addig nem tudás a tudás, amíg csak steril laborkörülmények között bizonyítja be a kutya, hogy érti a tananyagot.

Az első engedelmességi vizsgára tanfolyam segítségével készültek fel. Már akkor elhatározta Csincsi, hogy a következőt tanfolyam nélkül fogja letenni Vacakkal. Hát kérem, az otthonoktatás...terjed a szemlélet :))))

Azért rendszeresen eljárt a vizsga helyszínére három kutyával:

Baltazárral, akivel az engedelmes K1 vizsgát tette ma le,

 Vacakkal, aki már a K2-nél tart,

és vitte Maszatot, akinek a kutyák zavarása volt a feladata. 

Úgy tudom, Maszatra sosem volt panasz. :))))

Ha nekem valaki egy éve azt mondja, hogy három kutyával fogok a kutyasuliba autózni, hát tuti nem hiszem el. Pedig lőn...

Igaz, azóta egy ezressel többet kérnek a mosóban, mert telis-tele van kutyaszőrrel nem csak a kocsi, hanem egyszerűen minden..., és azóta mondom, nincs is nagyobb vezetési élmény, mint egy hirtelen "MOST"-ra satufékkel megállni, ha valamelyik kutya hányni szeretne.

Szóval ha az adreaniln a veszélyes érték alá csökkenne a véremben, csak egy kocsikázás a három ebbel, és kivirul a világ. 

Hazafelé azért jóval nyugisabb minden, a kutyák kifáradnak, és csak az ütemes lihegésük hallatszik.

Most akkor visszatérek a ma reggelhez, amikor-is Csincsi 7-re ment Sződligetre a kutyasuliba vizsgázni a két ebbel. A zavaró Maszatka most kimaradt a buliból, ezúttal nem volt rá szükség.

Abban maradtunk, hogy felhív, ha Vacak produkciója következik, és én sietek, hogy videón is meg legyen örökítve az kutya-érettségi, vagy mi...

De sajnos egyszer csak ő következett, és Csincsinek nem volt már ideje telefonálni.

Én nagyban az ebédet főztem, mikor hazaértek.

Vacak kipurcant, és bevánszorgott a helyére, holott tegnap még fintorgott az Ariel illatfelhőjétől, és nem volt hajlandó belemászni a habtiszta párnába.

Na jó, látszik, hogy szíve mélyén nem békélt meg a nagymosással, de aki fáradt, nem válogat.

K2 vizsga kipipálva.

Azért nagy szó ez nekem, hat gyerek után legalább a kutya engedelmes. :)))

Vacak, a terápiás kutya :)

Jó-jó, még nem az. De az lesz!

Amikor elolvastam, mit kell tudnia egy terápiás kutyának, úgy éreztem, Vacakról olvasok.

Rögtön kapcsolatot kerestem egy terápiás kutyákat képző egyesülettel. 

Ma itt volt egy kiképző hölgy, Linda, aki megnézte, alkalmas-e Vacak terápiás munkára.

Én annyira, de annyira izgultam!

És képzeljétek, Linda azt mondta:

"Készen kaptatok egy terápiás kutyát."

Szerinte már októberben le tud vizsgázni.

És ha nem tudnátok, hogy néz ki egy terápiás kutyus, akkor íme egy kép a mai munka után. :)

Holnaptól még céltudatosabb munka várja, mert rengeteg trükköt kell tanulnia.

Folytatom a könyvek és játékok csomagolását....Soma pedig rakja össze a legókat a szobájában. :)

Kalandozásaink - Vacak eltűnése (2.nap)

A szerdai napunk rossz ómennel indult. Elaludtunk, és a tervezett programunk ezzel meghiúsult. 

Sebaj, elintéztünk egy-két apróságot (Soma bicóját szervizbe kellett vinni, főztem egy kiadós vacsorát, mostunk, takarítottunk, bepótoltuk az olimpiai ismeretek hiányát, stb, stb)

Aztán este meglátogatott Édesapa. Békés vacsora és beszélgetés közben telefonált Marci, hogy Vacak megijedt egy tűzijátéktól és elszaladt. 

Majdnem egész Veresegyház őt kereste, de senki sem találta. 

Éjjel nem aludtam, legszívesebben azonnal hazaautóztam volna...

Ma reggel, amikor csöngött a telefon, tudtam, hogy miért csörög: hazajött.

Ott aludt a teraszon az asztal alatt.

Folyt.köv a badacsonyi túra után:)

Kutyasimogató 1X1

Amióta kutyánk van, egy új világ tárult fel előttünk. 

Folyamatosan tanulunk. 

És folyamatosan más szemszögből látjuk a dolgokat.

Itt van például a kutyasimogatás esete: régebben ez egy pofonegyszerű aktus volt, jó esetben megkérdeztük a gazdit, szabad-e megsimogatni a kutyát. De nem mindig kérdeztünk, a gyerekeim szemre eldöntötték, hogy ez a kutya elég cuki ahhoz, hogy ne egye meg őket, és már nyúltak is. Ráadásul a kutya feje búbjához...

Ma már tudom, hogy óriási hibát követtünk el, és főleg én, akinek mindezt tudnia kellett volna. 

Hát sajnálom, de a múltat vissza nem hozhatom.

És akkor lássuk, hogyan kellett volna...

Először is ha találkozunk egy kutyával, keressük meg a gazdiját. Jó esetben nem kell sokáig kutatni utána. Ha igen, az már rossz ómen, inkább felejtsük el a simogatást.

Ezt követően kérdezzük meg a gazdit, szabad-e megsimogatni a kutyát. Tapasztalatból mondom, ezt kevesen teszik meg. Pedig számos oka lehet annak, ha egy gazdi arra kér, ne simogassuk meg. Higgyünk neki, mert biztos jobban ismeri a kutyát, mint mi. 

Ha szabad az út egy kis simogatáshoz, akkor nyugodt mozdulatokkal nyújtsuk az öklünket a kutyus orrához, engedjük, hogy megszagoljon bennünket. Ez kutyanyelven olyan, mint amikor mi emberek köszönünk egymásnak, és bemutatkozunk.

Ha lehet, ne guggoljunk le a kutyához, maradjunk nagyobbak, mint ő, így domináns egyedlátszatát keltjük..

Ha megszimatolt, akkor nyugodt mozdulattal a szája alatti részt, az állánál simogassuk először. Ez sokkal megnyugtatóbb számára, mert látja a kezünket.

Ha ezt is barátságosan engedi, akkor bátran megsimogathatjuk a feje búbját is, elölről hátrafelé simítva a szőrét.

Vacak táborozik :)

Bizony, van ám igazi Kutyatábor. 

Az a helyzet, hogy amíg nem volt kutyánk, addig csak azt tudtam, vannak emberek, akik nevetségesen sokat költenek a kutyájukra. Amikor nekünk is kutyánk lett, megfogadtam, hogy nem veszek neki csini rózsaszín rucit, és nem veszek neki több játékot, mint a gyerekeimnek vettem anno.

Hát ebből is látszik, hogy tökéletesen ismerem magam, csupa olyan dolgot fogadok meg, amit be is tudok tartani.

Mert tényleg nincs kutyaruci, és játék is csak módjával. Főleg, mióta kiderült, hogy a faháncs Vacak számára olyan extázist okoz, mint Somának egy nagy doboz legó. Azóta játék sincs.

Eleinte kutyafekhelye sem volt, végül győzött a praktikum, mert a szőnyeget mindig maga alá gyűrte. Pont a beruházással egyidőben viszont mindig oda fekszik, ahol mi vagyunk, így ez az innováció tulajdonképpen feleslegesnek bizonyult.

Az anyagi javak hiányát ellensúlyozandó igyekszünk nagyon sokat foglalkozni vele. 

Kijár a napi három séta, a tanulás, játék, kutyasuli.

Aztán amikor valaki a nyári időszakban elutazott a falkából, mindig olyan bús szemekkel nézett rám, mint aki szintén be szeretné utazni a nagyvilágot, és milyen kitolás, hogy ennek ellenére neki csak kis városunk marad.

Így aztán őt is befizettük egy táborba, utazzon hát, ha erre vágyik. 

Gardedámot is adtunk melléje, Csincsi személyében.

Itt aztán van agility pálya, fürdőzés a tóban, sok játék a gazdival,

egyszóval olyasmi ez, mint egy becsületes kutya-wellness.

Ráadásul egy egész hét!

És persze, mindezek mögött egy jó csapat is, sok kutyával. :)

Vizsga, ballagás, Vacak

Végre Vacak számára is megkezdődött a vakáció. Szegénykém iszonyatosan szenved a melegtől,  a nap nagy részét az előszoba kövén hűsölve tölti. 

Mégis össze kellett szednie magát és gyakorolni, gyakorolni, hogy végre kijárja az alsó tagozatot.

És ma, a nagy napon lezárta az évet, elballagott az alsó tagozatról. 

Sajnos Csincsi éppen lovastáborban töltötte a hetet, így kevesebb idő maradt a gyakorlásra.

A vizsgán már nem lehetett jutalomfalatot használni, tehát mindent Csincsi két szép szeméért tett meg.

Hát igazán szép szemei lehetnek a lánynak, mert ment is minden. Csak egy kicsit lustán..., lomhán, bizonytalanul. És emiatt bizony hullottak a pontok...:(

A feladatok a következők voltak:

1.Séta közben Vacaknak mindig Csincsi mellett kell mennie. Nem szabad sem előre húznia, sem lemaradnia. Szigorúan láb mellett, laza pórázon.  Ha Csincsi futni kezdett, neki is fel kellett vennie a tempót.

2. "ül", "fekszik", "marad" parancsszóra engedelmeskednie kell. Sőt, a Csincsi elsétál mellőle, neki akkor is ott kell maradnia, ugyanabban a pozícióban.

A múlt heti főpróbán a legügyesebben csinálta végig, szeme csüngött a gazdin, simult a lába mellett.

Aztán Csincsi elment egy hétre...csütörtökön már azt hittük, Vacak beteg lett, mert semmivel nem tudtunk neki örömet szerezni.

Aztán beugrott nekem, hogy létezik depresszió a kutyusoknál is, és hogy nem véletlenül fekszik egész nap Csincsi ágya előtt, felcserélve az előszoba hűs padlóját a meleg parkettára.

Volt ám hatalmas örömködés, mikor Csincsi hazaérkezett. 

És íme, közös munkájuk eredménye. :)

Szóval ma ünneplünk, lesz itt sült hús, görögdinnye, minden mi Vacak kedvence! :)

(látnátok, hogy falja a görögdinnyét!)

:)

Puff!

Amíg nem voltunk itthon, a gyerekek egyharmada nevelőszülőkhöz lett kihelyezve. Voltak azonban, akik itthon maradtak, ki ezért, ki azért.

Csincsi Vacak miatt. Mivel azonban egyedüli asszony volt a háznál, feladatai igen széles spektrumot öleltek fel.

Biztos vagyok benne, hogy rengeteget takarított, mosott, főzött az 5 nap alatt, de én sok eredményét nem láttam. :) Sebaj...

...viszont a kutya rengeteget fejlődött.

Többnyire tudja magát szégyellni, ilyenkor a jobb mellső lábával eltakarja a kis pofáját. 

Bár egyelőre semmi olyat nem tett még szegény Vacak, amiért szégyellnie kellene magát, de valóban nem árt, ha egy eb jól nevelt, ebben egyet kell értenem Csincsivel.

S hogy kétséget kizáróan csupa hasznos dolog, amit Csincsi tanít neki, azt is be kellett ismerjem.

Jelesül azt, hogy ha lepuffantják, akkor illik hanyatt vágódni, és holtnak tettetnie magát.

Hát eme mutatványt ti is megtekinthetitek a szokásos (borzalmas minőségű) videón.

Amikor Vacak hozzánk került, én lettem a hivatalos gazdája, nem akartam egyik gyerekre sem olyan terhet rakni, ami elől később majd menekülni szeretne. Csincsi azonban szép lassan átvette a szerepet tőlem. Tulajdonképpen észre sem vettem, mikor kezdett végérvényesen az ő kutyája lenni Vacak, de néhány hete már biztosan így van.

Két hét, és elballag a kutyaoviból...az alapszintű engedelmességi vizsgára már Csincsi viszi őt. :)

Vacakos :)

Régen készülődtem egy Vacakposzttal is, de mindig elmaradt.

A mi kis kutyánk hamarosan 6 hónapos lesz.

Sosem hittem volna, hogy ennyi örömet képes adni nekünk egy kutya.

Éppen tegnap kérdezte meg Csincsi, hogy emlékszem-e olyanra, hogy bármelyikük is vonakodott volna sétálni vinni, kakit összeszedni...és nem, nem is emlékezhetek ilyesmire, mert ha kiejtem a számon azt a szót, hogy Vacak, akkor egyből heten ugranak oda hozzám. A hat gyerek, és a kutya.

A "gyere ide", és a "de vacak ez az akármi" tabu szavak lettek itthon, mert a kutya azonnal felpattan. 

Leírhatatlanul jó kutyánk van, soha semmit nem tett még tönkre, nem rágott meg. 

Hamar megtanulta azt is, hogy a kertben hogy kell viselkedni:  az eperlevelet, és a virágaimat nem szabad megennie, és ásni sem áshat.

Persze rengeteget foglalkozunk vele, a délutánt szinte folyamatosan sétával, tanulással tölti.

Csincsi és Mesi agility pályát rendeztek be, és itt gyakorolnak.
Ez nem is olyan egyszerű dolog ám, mint amilyennek látszik. 

Először is ki kell tapasztalni, mi az, amiért a kutya leginkább hajlandó dolgozni.

Ez Vacak esetében a fenyőmulcs, vagy a gyerekek hazahozott tízóraija. :)
Egyelőre még csak egyszerű pályákon gyakorolnak, hiszen az igazi agilityt majd csak fél év múlva kezdhetik el.

Néhány elkapott pillanat:

Délelőttönként szunyál, és készül a délutáni bulira.

Sokat segít a háztartásban....

Eltűri a fogászati ellenőrzéseket.

Nemsokára elballag a kutyaoviból, és megkezdi az Engedelmességi Suli első osztályát. :)

Vacak, a retri...:)

"A retrievert - ahogy a neve is mutatja - elhozó kutyának tenyésztették ki. Vagyis egy megfelelő genetikai hátterű kutya magában hordozza ezt a képességet, melyet nagyon könnyen előhozhatunk belőle. Ha ez megtörtént, akkor egy olyan motiváló erő van a birtokunkban, mely sokszor erősebb bármilyen jutalomfalatnál és ha jól használjuk, akkor ennek segítségével sokszor gyorsabb és élvezetesebb lesz a kiképzés. Mindezeken felül gondoljunk bele, hogy ha kutyánk nem alárendelt szolgánk, hanem egyenrangú partnerünk, akkor nem lehetünk olyan önzőek, hogy csak azt csináljuk amit mi szeretnénk. Adjuk meg retriever-ünknek, amit ő szeret, amire ki lett tenyésztve: az aportírozás örömét!

Jelentem, megadtam neki ezt az örömet. :)

Egy vastag celluxot cipelt egész séta alatt. Khmm...még pisilés közben sem vált meg tőle.

Kutyaovi és kutyajátékok

Vacak végre megkapott minden oltást (betegsége miatt kicsit késtünk sajnos), és megnyíltak előtte a kutyaovi kapui.

:)

Alig vártuk.

Sződligeten a Kutyaduma oviba vittük, mert ez van hozzánk a legközelebb, amely a Tükör módszerrel dolgozik.

Mondanom sem kell, Vacak nagyon élvezte. ( mi is!) 

Találkozhatott a tesójával, Kókusszal is.

Kókusz kevésbé vehemens kutyus, mint Baltazár, ( Baltazár a másik tesó, akivel gyakran találkozik) így vele nagyobb öröm volt szaladgálni egyet.

Naná, hogy okosan, ügyesen viselkedett, minden feladatot elsőre megcsinált. 

Hazafelé annyi energiája sem volt, hogy vizet igyon, pedig nagyon szomjas volt.

Emese édesen megitatta. :)

Aztán itthon egy hatalmas szunya után még nagy közös játék is következett. 

Elkezdtük a kilikkeres tanítást Bori vezetésével.

A kilkkerről ITT olvashatsz részletesebben, és ha bővebben is érdekel, feltétlenül szerezd be EZT a könyvet.

Ebben részletesen, lépésről lépésre le van írva  rengeteg gyakorlat, játék.

A fenti oldal nem véletlenül idézi a Kisherceget.

Pontosan így kezdtük el mi is.

Leültem Vacak helye közelébe, és az volt a célom, hogy megmutatom neki, milyen jó dolog az, ha a helyén fekszik. Ezért valahányszor rálépett a szőnyegére, mindig megnyomtam a klikkert, és adtam egy jutalomfalatot, ahogy Boritól láttam.

A jutalmat nem a szőnyegén kapta, hogy lehetőséget kapjon a helyzet ismétlésére, azaz újra vissza kelljen mennie a szőnyegre.

Vacak nagyon hamar kezdte kapizsgálni, mi a dörgés, újra és újra visszaült a szőnyegre. Ma délelőtt már arra is rájött, legjobb, ha le is fekszik. 

Ahogy lefeküdt, vártam pár másodpercet, és megnyomtam a klikkert, majd megkapta a kis kocka párizsiját. 

A kilkker-érzést a gyerekekkel is gyakoroltuk. Valaki kiment a szobából, mi megállapodtunk egy mozdulatban, amit meg kell csinálnia, és visszahívtuk. Amikor hasonlót tett ahhoz, amit vártunk tőle, mindig tapsoltunk, (klikkert imitálva) és jelképesen kapott egy jutifalit érte. :)

Pl. , ha a fejét kellett megvakarnia, akkor mihelyst a kezével tett egy mozdulatot, máris tapsoltunk neki egyet. Szép lassan ráérzett, melyik pillanatért kapott jutalmat, és addig-addig próbálkozott, míg megtalálta a kívánt mozdulatsort.

A másik kedvenc, régóta játszott játékunk a falkafutás. Amikor többen visszük Vacakot sétálni, egy valaki lemarad vele, megfogja, a többiek pedig elkezdenek rohanni előre. Egy kis idő után a lemaradó elengedi őt, Vacak pedig örömmel rohan a falka után.

Játszhatjuk úgy is, hogy a falka elfutó tagjai elbújnak, mindenki kezében egy jutifalattal. Aztán elkezdjük szépen sorban hívni őt a fák mögül, ő pedig kitörő örömmel talál ránk. :)

Ezek a játékok mind a falkához tartozás örömét adják neki, illetve azt erősítik benne, hogy odajönni hozzánk egy hihetetlenül jó dolog, mindig érdemes az első hívásra rohannia! :)))

Vacak és a házimunka

Vacak

Vacak él és virul, de a betegsége - úgy érzem - egyre szövevényesebb.

Ezt inkább majd akkor részletezem, ha legalább valami konkrétumot is tudok írni a tüneteken kívül. Egyelőre az nyugtat meg csupán, hogy jó állatorvos kezeiben van.

Arra szavakat sem találok, mennyire a szívünkhöz nőtt. 

Soma verbálisan magasabb szinten áll nálam, ezért az ő szavait idézem:

"Amióta Vacak velünk van, azóta olyan egyszerű az életem: MINDEN JÓ"

Vacak hihetetlenül simulékony. Elég, ha csúnyán nézek rá, már abba is hagyja, amit nem szabad. 

Ha leülök dolgozni, odafekszik a lábamhoz, és nagyokat szunyál rajta.

Hatalmasakat lehet vele hancúrozni, kergetőzni. Na, ezt nem velem műveli persze, hanem Soma az, aki hívja:

"Vacak, gyere, játszunk kutyásat!"

És Vacak jön, és kutyásat játszik.

Mindent szeret, de azért legjobban mégiscsak enni. 

Mindig ott terem, ha edénycsörgést hall, vagy a kamraajtó csukódik.

Ha ő választana menüt, akkor pedig a gyerekek hazahozott tízóraiját kérné.

Ha ez nincs, akkor legalább abból a tejbegrízből, amit Mesi főzött.

Csak egy nyalást...

(persze tejet ugye nem szabad adni neki)

Sok barátja van a környéken.

Először is Alfi, a szomszéd vizsla. Minden séta alkalmával lecövekel egy kicsit a kerítés előtt, hátha Alfi is éppen akkor indul, mint mi.

Aztán Mona, a labrador csajszi, 

Beni, a 6 hónapos golden srác, és 

Bucs, a hatalmas darab berni pásztor. 

Ma pedig újabb barátot szerzett. 

Hat kutyussal voltunk sétálni a veresi tónál. Négyen olyan vehemens kutyusok voltak, akiktől illő távolságot tartott a mi széplelkű Vackunk. :)

Akitől nem félt, az Rizike, a nyolc hetes mudi volt.

Alig várjuk a kutyaovit, hátha ott egy kicsit megjön az önbizalma. Sajnos még a következő hétvégéig várnia kell.

Addig is tanulja, hogy vannak ártalmatlan dolgok, amiktől  szintén nem kell félni. 

Ilyen a hulahopp karika átlépése is.

(Külön gratulációt kérek, amiért a 7347514514625124. videó sikerült, azaz mind a két kutya átlépett a karikán fél percen belül, és Soma sem mondta Mesinek, hogy hogyan KÉNE azt csinálnia, ami még eddig egyiküknek sem jött össze. :))

Egyébként nem egy félős kutya, a benti zajokat megszokta, fel sem kapja a fejét, ha elindul a turmix, vagy a porszívó. De puszit adni egymásnak rizikós :) cuppanásra a legmélyebb álmából is felriad. 

Nemsokára elkezdjük az intenzív autóhoz szoktatást, mert ott bizony gyakran eldobja a taccsot szegénykém. 

Már kinéztük a ketrecet, amiben kényelmesen utazhat majd velünk, hogy nagyokat tudjunk együtt kirándulni.

Ugye, jön már a tavasz? :)

Pár szó Vacakról

Kicsit magam alatt vagyok. 

Vacak alig három hónapos, és úgy néz ki, elkerülhetetlen, hogy hétvégén megműtsék.

Eddig próbálta húzni-halasztani a dokibácsi, de már nincs mire várni, csak szenved.

Vele együtt persze mi is.

Közben nem panaszkodik, hanem tanul, okosodik.

Már tudja, hogy ha azt mondjuk "NEM", akkor azt nem szabad csinálnia, amit legjobban szeretne.

:)

Somlói, az igazi

Vasárnap Istvánt ünnepeltük. 

A tortát nemigen szereti mifelénk senki, az édességeket annál inkább.

István kedvence a somlói. 

Az igazi.

Hozzávalók:

két lap piskóta 6-6 tojásból.

Az egyik piskóta kakaós, a másik sima.

Ezekhez felverek 6 tojást 6 evőkanál cukorral. Én egészben szoktam, nem választom szét a fehérjét és a sárgáját. Amikor ez kész, beleszitálok 6 evőkanálnyi lisztet. 

A csokis ugyanígy készül, de egy evőkanál liszt helyett kakaóport kanalazok a tésztába.

Jól járunk, ha előre elkészítjük a piskótát, nem baj, ha megszárad, sőt!

Vaníliakrém 6 tojásból

A 6 tojás sárgáját elkeverem 6 evőkanál cukorral, a 6 fehérjét pedig lefagyasztom. A sárgájához teszek 6 evőkanál kukoricakeményítőt, jól kikeverem. Felöntöm bő 1 liter tejjel, és felteszem főni. Folyamatosan keverem, és amikor elkezd sűrűsödni, leveszem a tűzről.
Amikor elkészült, beletettem két evőkanál vaníliaesszenciát.

Rumos cukorszirup

Fél liter vizet felforralok 20 dkg cukorral, és egy deciliter rummal.

Mazsola, dió

A diót durvára daráljuk, a mazsolát rumba áztatjuk.

Csokoládéöntet

20 dkg vajat felolvasztunk, elkeverünk benne 10 dkg cukrot, három evőkanál kakaóport, és néhány evőkanál tejet, vagy a rumot, amiben a mazsola ázott.

Tetejére tejszínhab

Amikor minden hozzávalóval elkészültünk, egy négyszögletű üvegtálba belevágjuk a piskótát, felváltva a csokisat és simát. Meglocsoljuk a rumos cukorsziruppal.

Megszórjuk mazsolával, dióval, majd leöntjük vaníliakrémmel.

Újra piskóta következik, locsolás, majd mazsola és dió, végül vaníliakrém.

Ezt addig folytatjuk, míg a hozzávalók el nem fogynak.

A tetejét bevonjuk a csokiöntettel, majd tálaláskor tejszínhabbal.

Pogácsaszaggatóval kis köröket szaggatok belőle, ezeket tányérokra tettem. 

A maradék darabokért reggelinél lehetett versenyezni. aki időben felkelt, beágyazott, szellőztetett, annak még jutott. :))))

Bónuszfotó: Vacak a hóban

Annyira élvezi, velünk együtt...! :)))

A klasszikus pacsi, avagy...

...aminek nincs sok értelme, mégis muszáj megtanulni. 

És Soma megtanította. :)

 Tavaly Alfinak, a szomszédnak, most pedig Vacaknak is.

A felvételen látszik, hogy a kis Vacak laterális dominanciája még nem alakult ki. :)

Klikk...!

...és Vacak már farkcsóválva várja a jutalomfalatot. :)

Tudja, hogy minden klikk után jár neki.

De mi is ez a klikk? Egy hónappal ezelőtt nekem sem volt róla semmilyen fogalmam, ma pedig egy csodálatosan hatékony módszernek tartom.

A módszerről rengeteg internetes oldalon olvashattok, például ITT. 

Én most inkább a személyes tapasztalataimról írnék.

A klikk egy hang, mely jól elkülönül a környezet hangjaitól, egy kattintáshoz tudom legjobban hasonlítani.

Egy kis szerkezet, amivel klikkelünk, abban az esetben, ha a kutyánk valamit jól csinált.

Az okos könyvek úgy fogalmaznak, hogy lefényképezzük a pillanatot, amikor a kutya azt csinálta, amit várunk tőle.

Egyetlen szabály: klikk után jutalomfalat jár. Így aztán a kutyus rendkívül hamar megtanulja, mit is szeretnénk tőle. :)

Az egész tanulási folyamat rendkívül szórakoztató, és azt kell mondjam, addiktív. Már ami engem illet.:)

Mindig azt gondoltam, egy kutyát valamire megtanítani fáradtságos, izzasztó folyamat.

És most látom, hogy egyáltalán nem az. Mivel a kutyának rendkívül sok sikerélményt jelent, nincs ez másként velem sem, hiszen percről percre azt élem meg, hogy ügyes gazdi vagyok. 

A kilikkerrel bő két hete kezdtünk dolgozni.

Az első héten Vacak megtanulta, hogy ha klikkelek, jutalomfalatot kap. Én megtanultam, hogyan tudok egy adott pillanatot leghatékonyabban elkapni. 

Egyébiránt pedig az egész család azt a kis bigyót nyomkodta, és nyomtalanul tűntek el a lecsókolbászkarikák. :)

(természetesen ezt az ételadagot levontuk a vacsorából, reggeliből)

Aztán elérkezett a nap, amikor elég volt megnyomni a klikkert, és Vacak mindent hátrahagyva rohant hozzánk.

A tanítást ekkor kezdtük el. 

EBBEN a könyvben részletesen le vagyon írva, mit hogyan tanítunk meg a klikker segítségével, de nekem nagy segítség volt, hogy Bori meg is mutatta élőben.

Elmondhatom, hogy Vacak már mindent tud, amit egy kiskutyának tudnia kell:

ülni

feküdni

maradni ( természesen ez még csak fél percig megy, az idő fokozatosan növelendő)

láb mellett sétálni az utcán (tegnap mindig azt hittem, elveszett, annyira szépen, laza pórázon jött mellettem)

helyére menni (ott maradni ritkán szokott, az újabb feladat reményében jön utánunk)

és természetesen ha meghallja a nevét, egy pillanat alatt előttünk terem. (ezt behívásnak mondják szaknyelven.)

A klikker segítségével az állatorvosi rendelőbe is sikerült saját lábán bemennie, pedig tudta szegénykém, hogy ami ott következik, az fájni fog. :(

Ezt a videót ma készítettem, éppen kint játszott a kertben, én pedig bentről szóltam neki. 

Itt most nem klikkeltem, mert sajnos a gép és a jutifalat lefoglalta a kezeimet. :)

Amit most tanulunk: szemkontaktus felvétele séta közben.
Valahányszor rámnéz a séta során, megnyomom a klikkert, és dicséret, jutalomfalat. :) Hazafelé szinte le sem vette rólam a szemét. :)

Ebéd kettesben

Ahogy végignézek az életünkön, elmondhatom, minden álmom valóra válik szép lassan.

Még az is, hogy István itthonról tudjon dolgozni.

A munka így sokkal hatékonyabb, mert nem megy el több óra a munkahelyre való eljutással, majd ugyanez hazafelé. Persze ami engem érint, én annak örülök, hogy több időt tudunk a gyerekekkel együtt tölteni.

Délután 5-8 között szünetelhet a munka, amikor pedig a gyerekek már alszanak, akkor be tudja pótolni az itt kieső időt.

És a főnyeremény: együtt ebédelhetünk! Ráadásul akár kettesben is.

Tegnap az egyik kedvencét főztem: levest marhahúsból, velős-csonttal.

A leves után kenyeret pirítottam, a forró csontból kirázogattam a velőt. A pirítósra kenve, sózva, lilahagymával fejedelmi volt.

Ti szoktatok velőt enni? Bevallom, én elmúltam 30 éves, mikor először készítettem, és meg mertem kóstolni.

A csontot persze Vacak kapta. :)

Eleinte azt hitte, ez a csont maga a Főellenség, és jól megugatta! Miután a csont behódolt, összebarátkoztak. 

Annyira, hogy szerintem a csonttal álmodott.

De még álmában is szemmel tartotta...