rájátszás - mert még szépen süt a nap

Nem nézek oda, csak vedd le ruhád,
fürödj meg nyugodtan, senki se lát.
Leszek én vízforrás, lágy, ringató,
s testedre vigyázó, hűs, tiszta tó.

Nem nézek oda, csak merülj alá,
s válok dús haboknak fodraivá.
Karomban tartalak, becézlek majd,
száz tavirózsa míg bennem kihajt...

... Szemedben villanok, s szárító szél,
borzongó testeden... az lettem én.
Nem nézek oda, csak érintelek,
lágy szellő vagyok én... s lélegzeted...

Még mindig a rózsák, csak most másképpen, mintha egy zöld tó közepén úszkálnának. A tálca megint régi, vagy száz éves, a belseje új. Anyukámnak készült még egy karácsonyra.

40 ct Newcastle linen

minta: az ötlet Atalie, saját variálással fűszerezve

fonal : WDW

                            

rózsák halomban

Lehet, hogy soha ki nem ejtem,
Mit boldog fájón rejt a lelkem.

Mint gyémántot a szürke tokban,
Hordom e kincset mély titokban.

Szent e titok s e némaság szent,
A sírban mondok rája áment.

De szemeimben ott lobogsz majd
S te adsz ajkamra hosszú sóhajt.

A vérem lángra tőled lobban
S virágot nyitsz haló poromban.

Magányos és fekete rózsát
És – nélküled nem lesz mennyország!

                                   (Juhász Gyula)

Megint újrahasznosítás sajátos módon: a tálca régi, a rózsák újak benne.
Szerintem egészen jól megférnek együtt.

  

40 ct Newcastle linen

minta: amolyan hasraütősen

fonal : WDW

Hol volt,

hol nem volt...

Ez a tükör is egy zsibvásárból való, régi, kopottas, de tetszett ez  a szeceszziót idéző íves formája. Az eredeti tükröt szétszedtem, a hátlapja helyére hímzés került, de a másik oldala tükör maradt.  Mivel fésülködőasztalom nincs, Julié lett, így most már nemcsak Hófehérke, hanem gonosz mostoha is szeret lenni időnként.

 40 ct Newcastle linen

minta: magyar népi motívum (gyergyói)

fonal : WDW



őszrevaló

Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket

üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd

szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,

megannyi dús, tündöklő ékszerét.

Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,

és elgurul, akár a brilliáns.

A pompa ez, részvéttelen, derült,

magába-forduló tökéletesség.

Jobb volna élni. Ámde túl a fák már

aranykezükkel intenek nekem.

(Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli )

Legalábbis nekem ezt az évszakot idézi. Nosztalgikus hangulatban készült ez a tálka még tavasszal, és szándékosan nem nevezem hamutartónak, pedig tudom, hogy rendeltetését tekintve az, de miért kéne funkciójának megfelelően használni? Dohányzásellenesek vagyunk, viszont folyton keresem az olyan tárgyakat, amire, amibe hímzéseket tehetek. Így akadtam erre is egy zsibvásár alkalmával, hogy aztán a két üveglap közé hímzés kerülhessen. Mivel rézből van, ráférne egy jó kis szidolozás. Ráférne, majd egyszer :)

És ha nosztalgikus hangulat helyett inkább a giccs ugrana be, hallgasd meg gyorsan ezt ;)