Említettem már, hogy nem olyan régen Apátfalván voltam egy kóstolóval egybekötött beszélgetésen. Miközben egymás után sütöttem a régebbi receptekből arra gondoltam, hogy valami újat is kellene vinnem. Valami jó kis desszertkenyeret, valamit, ami nálunk nem szokványos. Szétnéztem a kamrában és a csokilencsére és az aszalt áfonyára esett a választásom. Úgy voltam vele, max. nem viszem el, ha nem üti meg a mércét. Miközben mértem a hozzávalókat a dagasztógépbe kezem ügyébe került az a jó kis gyümölcsös balzsamecet amit pár hete szereztem be. Abból is tettem egy keveset a többi hozzávaló mellé.
Fantasztikus kenyérkék lettek, eszméletlenül ropogós héjjal, nagyon laza bélzettel. Az áfonya és a kesernyés csoki remekül kiegészítették egymást. Talán mondanom sem kell, ennek lett a legnagyobb sikere.
Hozzávalók:
- 50 dkg BL 80 kenyérliszt
- 1,5 tk. só
- 30 dkg öregtészta
- 2 ek. olaj
- 1 ek. balzsamecet
- 1,5 dl víz
- 1,5 dl tej (vagy víz)
- 1 dkg élesztő
- 7 dkg csokoládélencse
- 7 dkg aszalt áfonya
A dagasztógép üstjébe készítettem az összes hozzávalót a csoki és az áfonya kivételével. Azokat csak a végén, kb. 15 perc dagasztás után adtam hozzá. A tésztát áttettem egy kelesztőtálba, hagytam 30 percig kelni. 30 perc után finoman átforgattam. Nem vettem ki a tálból, csak a tészta szélét körben a közepe felé húztam, mintha zsemlét formáznék, majd megfordítottam, hogy a szép gömbölyű része legyen felül. Hagytam még 20 percig pihenni.
Ezután enyhén lisztezett felületre borítottam. 6 egyenlő darabba vágtam. Egyesével megformáztam őket. Vekniket készítettem, pont úgy, mint amikor egy nagy kenyeret formázok.
2 nagy sütőlemezt kibéleltem sütőpapírral. 3-3 kis kenyérkét tettem rájuk, de nem sorban, hanem egymástól kicsit elcsúsztatva, hogy sütés közben minden tésztát egyenletesen érjen körbenl a hő. Letakartam őket egy ruhával és nem túl meleg helyen 55-60 percig kelesztettem.
Ezalatt a sütőt előmelegítettem 230 fokra.
A megkelt cipócskákat egy teaszűrő segítségével meghintettem liszttel, ezután vágtam bele pengéval a mintát. Így rusztikus kinézetük lett.
Amint betoltam a tepsit a sütőbe, löttyintettem egy kis vizet az aljába (kevésbé kockázatos pár jégkockát bedobni), majd 5 perc után visszavettem a hőt 200 fokra, és további 20 percig hagytam sülni.
Rácsra szedtem hűlni őket. A vizes permetezést most elhagytam, a rusztikus külső miatt nem volt szükség a fényes héjra. Gyönyörűen, jó sokáig beszélgettek.
Nem bírtuk ki, még langyosan megvágtuk.
Kérdezték, hogy egy ilyen kenyérhez mit lehet enni. Nekem nem szükséges mellé semmi, különösen frissen, talán egy pohár finom bor a legjobb kisérője. De remek vékonyan megkenve egy kis natúr, netán csokoládés sajtkrémmel, esetleg illatos mézzel, vagy áfonya lekvárral.