Virágeső hullott ma rám….
Befelé mosolyogva írtam le ezt a címet, mert először a Korda-féle dal csendült fel a fejemben, (a később látható képek kapcsán) aztán azonnal átbillentem egy másik dimenzióba – amikor szintén virágeső hullik ….. a koporsóra …
Úgy látszik, mostanában már csak ilyen gondolataim vannak: a fel-felvillanó öröm-percek mellé azonnal csatlakozik valami szomorúság. Nem tehetek róla, NEM ÉN irányítom a gondolataimat…
(vajon ki és miért úgy, ahogy ? – ez költői kérdés volt…nem várok rá választ.)
Lementem ma még egyszer (úgy gondolom, érzem, utoljára) Drávasztárára. Akik régóta olvasnak, tudják, mit jelent nekem ezt a hely…
40 év az életemből…
 |
| A "Laci tölgyei" alatt épp egy kis mókus futott át - X-szel jelöltem |
Szeretem ezt a három ősöreg, hatalmas fát - az állandóság szimbólumát - remélem élnék még jó sokáig...
 |
| Ez a kis csobogó tavasz óta épült a falun átfolyó belvízi csatornán |
A ház, ahol barátnőm várt mindig, ugyanott áll, a kapuja is nyitva, állatok is vannak, várt engem szeretettel a fia is – de Rózsi barátnőm hiánya szinte kézzelfogható volt. A konyhában sehol sincs egy pohár, amiből reggel ivott, vagy a kis kávéfőző nem áll a szekrényen, gyufa nincs a gáztűzhely mellé készítve és se elmosott, se mosatlan edény nincs a mosogatóban… sorolhatnám…apróságok…
Az ÉLET hiányzik a házból.
 |
| Kutyák, tehenek, cicák, barik - ők itt voltak még.... |
Kint voltam nála a temetőben. Ahogy mindig szokta, ha bementünk a temetőbe, először a szüleit, aztán az apósát-anyósát, majd a férjét köszöntötte, a sírkövek gyengéd megsimításával. Ezúttal én simítottam meg az ő keresztjét. …Most és ott éreztem először igazán, hogy ő már nincs ezen a Földön.
Aztán a fiával lementünk a Dráva-partra, a kikötőhöz. Hihetetlenül alacsony a vízállás, az egyik fotón látszik két homokpad a kanyarban, amit én még soha nem láttam 47 év alatt. Már a víz is eltűnik…
 |
| Remélem látjátok a két nagy homokpadot jobb oldalon.... |
 |
| Nyíló vadmeggy virágok a kikötőnél.... |
Hazafelé nem a szokott úton jöttem. Lementem az alsó útra Zaláta, Piskó, Vejti felé – és ha valamit jól tettem, hát akkor ez a választásom most telitalálat volt. Amúgy is szerettem ezt az utat – teljesen elhagyatott, forgalom szinte semmi. Igaz, kegyetlenül rossz állapotban volt legutóbb, és mostanra se túl sokat javítottak rajta, de sebaj, ötvennel-hatvannal csordogáltam csendesen, szememet legeltetve a tájon.
 |
| Előre nézel: senki. Hátra nézel: senki. Elhagyatott táj.... |
 |
| Nem tudom biztosan mi volt a sárga, talán szójabab, de a színösszeállítás gyönyörű ! |
 |
| Őszülnek a bokrok |
 |
| Szerencsétlen nyárfákon még mindig ott élősködik a fagyöngy... |
És akkor egyszer csak itt és ott és mindenütt megjelentek a kikericsek !!! Én még életemben ekkora kikerics-mezőket nem láttam ! Nem tudtam betelni a fotózással, és sajnos a képek a legminimálisabb élményt sem adják vissza abból, ami itt most látható volt. Jártam én már kikericsnyílás idején errefelé nem is egyszer, de valószínűleg ez a rét nem volt lekaszálva. Na de most ! Most aztán szinte több volt a kikerics, mint a fű !
Fantasztikus élmény volt.
 |
| Kikerics-tengeri képek.... |
Vejtiben összeszedtem a bátorságomat és megálltam a magamban csak kísértetkastélynak hívott „Daróczy kastélynál” és bár bemenni nem mertem, de legalább körbe-fényképeztem. Miközben elgondolkodtam, hogy miért is marad így egy valaha-szép épület ? Micsoda sorsa/története/történelme lehet ennek a helynek ?
Másnap aztán a nagyon kedves, mesélő-kedvű polgármester asszonytól megtudtam, hogy ez az épület SOHA nem volt se a Daróczyaké, se kastély. Egész hihetetlen, de állítólag határőrségi/katonai létesítmény és Tsz iroda működött benne 1990-ig. De az nem derült ki a beszélgetésünkből, hogy akkor mégis miért hívják – ezek szerint helytelenül – „Daróczy kastélynak” az épületet. Hát fura története van némely háznak… az tény.
És ilyen a véletlen, a neten kóborolva ezt a hirdetést találtam:
Feladás ideje: 2019.08.13.
Vejtiben eladó 9.94 hektárnyi mezőgazdasági terület. A területen nagyméretű istálló, magtár, nyitott szint és egy többszintes irodaépület található. A terület alkalmas állattartásra, mezőgazdasági, illetve ipari tevékenységre. A telken belüli közlekedést szilárd út biztosítja.
Ár:45 000 000 Ft
Hát most mit mondjak: vannak fantasztikus véletlenek. Én mindenesetre örültem, hogy most már ezt is tudom, és sajnálom, hogy nincs 45 millióm, mert bízisten azonnal megvenném…
No de menjünk tovább:
Vajszlón „bűnbe estem”. Megálltam egy cukrászda előtt és kértem egy fagyit. Mivel délután volt, akciós volt a fagylalt, egy gombóc csak 150.- Ft volt, a 2 gombóc pedig akkora, hogy alig tudtam megenni. De azért mégiscsak sikerült…
Aztán Bogádmindszentnél elkanyarodtam Garé felé – nem mondhatnám, hogy valami élmény-dús a táj, felfedeztem egy eddig ismeretlen katona-szobrot, de aztán mást semmit. Arra se jöttem rá – nyilván nem voltam elég szemfüles - hogy hol lehet az az bizonyos garéi hulladéklerakó, vagyis a hozzá bevezető út. Ámbár ha meg is látom, nem biztos, hogy jó ötlet lett volna oda bekocsizni… Vajon mi lehet ott ? Rég nem olvastam, hallottam róla semmit. Igaz, a tönkretett, bemocskolt, elszennyezett föld néma – panaszkodni nem bír….
Turonyból akár becsukott szemmel is jöhettem volna már, a Harkány felé vezető út ezen szakaszát jól ismerem, sokat jártam erre.
És aztán hazaértem…
 |
| A Tenkes hegy a lokátorral |
Aztán itthon leültem ide a gép mellé (miután megetettem a macskákat és magamat) – és nekifogtam a mai nap feldolgozásnak.
Megírtam ezt a szöveget és elkezdtem a fényképek válogatását…. Nos, rengeteget fotóztam – hát nem fogom én ezt ma befejezni. És holnap, meg holnapután elég szoros programjaim vannak – kénytelenek lesznek ezek a képek megvárni….
De mindent egybevetve, azt kell mondjam, jóleső érzéssel fekszem ma az ágyamba.
Egyszer egy régi bejegyzésemben egy hasonló utat „keser-édes”-nek neveztem. Nos, azt hiszem ezt a jelző most már mindörökre ennek a vidéknek adományozom.
http://aranyosfodorka.blogspot.com/2019/04/dravasztara-utoljara.html