Süti nélkül nem élet az élet :)))

Nagyon édesszájúak vagyunk, gondolom, ez már kiderült eddigi bejegyzéseimből. Tegnap ezt a sütit csináltam - elkészíteni viszonylag gyors, mert sütni nem kell, de jó, ha legalább fél napot a hűtőben áll. Nálunk ma délig bírta ki, ebéd után rögtön fel kellett szelni. Nem csalódtam az ízében, isteni finom.

Babapiskótás-csokis süti:

Hozzávalók: 5 tojás, 20 dkg Ráma margarin, 17 dkg porcukor, 17 dkg étcsoki, 3 evőkanál kakaó, 2 evőkanál zselatin (1 kis cs. elég), 2 dl tej, rumos tej, kb. 40 dkg babapiskóta (2 cs.)

Elkészítés: A tojások sárgáját és a cukrot, margarint, a kakaót kikeverjük. A zselatint 2 dl tejben megáztatjuk, és gőz fölött felolvasztjuk benne a csokit. A tojások fehérjét kemény habbá verjük, és ha kihűlt a csokimassza, összedolgozzuk vele, majd belekeverjük az előzőleg kikevert vajas krémet is. A tortaformát (kerek) alufóliával béleljük, majd langyos rumos tejben megáztatott babapiskótával kirakjuk az alját. Félig elég áztatni őket. Rákenjük a krémet, és ismét beborítjuk az áztatott babapiskótával. Fél napig hűtőbe tesszük. Tejszínhabbal díszítjük.
A hűtőből kivéve lecsatoljuk az oldalát a formának, és lehúzzuk a fóliát. Nagyon finom, és nem bonyolult elkészíteni.

Megjegyzés: én nem tettem alufóliát a tortaformába, így is jó lett.

Tejszínhabom meg csak picike volt itthon, ezért elmaradt a díszítés, de anélkül is ehető ám!

Babaköszöntő - kontúrral...

... Ezzel is elkészültem... A kontúrozás már gyerekjáték volt,
azért is szeretem, mert rengeteget változtat az összképen...
A kacsás lufi pocijából kibontottam a szivecskét,
hogy oda tudjam hímezni a születés pontos idejét...

Most a Feng-Shui sorozatom 4. részét kezdtem hímezni - az Eternity-t,
azaz az örökkévalóságot.

Közben gondolkodom a PIF ajándékon Juditnak.
Kezd körvonalazódni, mit alkossak, de még nem az igazi.

Babaköszöntő - Kontúr nélkül...

... Mint ígértem, mutatom, meddig jutottam. Már csak a kontúrozás és a feliratok hiányoznak róla.

A keret kicsit megnyomta a kék szív lufit...

Babaköszöntő

Haladok vele, bár nem olyan ütemben, ahogy én szeretném. Tegnap nem voltam valami jól, ma is fáj a fejem kicsit. Nincs mindig kedvem hímezni, pedig ez a szösszenet elég kis lélegzetvételűnek tűnik ahhoz, hogy hamar elkészüljön. Ha eljutok addig, hogy már csak kontúrozni kell, megmutatom, milyen. Már nem is kell sokat várni rá... :)

Gyorsan eltelt...

... a 3 nap, amit az utónyaralásra szántunk. A kehidakustányi élményfürdőben voltunk, nagyon jól szórakoztunk. Szombaton mentünk, akkor úgy terveztük, hogy nem megyünk fürdeni, csak másnap. Aztán meggondoltuk magunkat, és egészen későn jöttünk ki a fürdőből. Másnap jóval korábban indultunk az apartmanból - előtte azonban megnéztük a vízilabda válogatott csodás olimpiai szereplését.
A fürdőben szinte az összes medencét kipróbáltuk, nagyon jó volt mindegyik. Rengeteget csúsztunk a 94 m-es csúszdáról, a gyerekek ezt élvezték a legjobban, na meg a sodrómedencét. Onnan alig lehetett kiimádkozni őket. Vasárnap még a hullámfürdő is üzemelt. Szombaton ezt a szolgáltatást nagyon hiányoltuk, lehet, hogy akkor is volt, csak nem vettük észre. Vasárnap is csak óránként 15 percig üzemelt. De nagyon szuper volt. Igaz, egyesek nem néztek se istent, se embert, nyomultak mint az állat (bocs), majd' belefojtották a másikat a vízbe. Viszont ők legalább jól szórakoztak addig, míg más próbált életben maradni...

Apropó! Olimpia... Szegény olimpikonjainkat annyit bántják, ahelyett, hogy büszkék lennének a teljesítményükre. Aki többre képes, mint a száját járatni, rajta, próbálja meg! Megnézném, mit tud!
Én büszke vagyok mindenkire, aki kijutott oda, mert már ahhoz is óriási teljesítményt kellett nyújtani.

Újabb süti :)

Ma habos-almás pitét sütöttem. Az eredeti "mami-féle" receptemet kissé megvariáltam, mivel nagyon szeretem a habos dolgokat. Holnap vendégeket várok, remélem, nekik is ízleni fog. :) A fiam mindenesetre odavan érte... :)))

Így készült:

40 dkg lisztet, 15 dkg zsírt, 1 cs. sütőport, 14 dkg cukrot, 3 tojássárgáját összedolgoztam annyi tejföllel, hogy nyújtható tésztát kapjak. A tésztát 1/3 - 2/3 részre osztottam. A nagyobb gombócot tepsibe nyújtottam (én mindig alufóliával bélelem), zsemlemorzsával megszórtam, majd egyenletesen elosztottam rajta a következő tölteléket:
kb. 80 dkg alma reszelve, fahéj (most mézessütemény fűszerkeveréket szórtam bele), kb. 6 ek. cukor. A levét kinyomkodva kell a tésztára tenni.
Ezután kb. 10 dkg cukorral felvertem a tojások habját (még tettem hozzá 2 tojás fehérjét, hogy több legyen), az almatöltelék tetejére kentem, és a maradék 1/3 rész tésztából rudacskákat sodortam, ezzel rácsoztam be a tetejét. Gáz sütőben 1-es és 2-es fokozat között kb. 30 percig sütöttem.

Ha nem variálom a sütit, akkor a tésztát 2 egyforma részre osztom. Tészta-töltelék-tészta - a tetejét villával megszurkálom, tojásfehérjével megkenem, és sütés után porcukrozom. Csak most vékonyabb tésztát akartam sütni.

Angyalszárny

Ezt a nevet adtam a fotóknak. Lánykám mutatta tegnap este, milyen szép formájú felhőt lát, muszáj volt megörökítenem.

Egy kis szabadság...

... Újra... Merthogy a nyáron voltam már 3 hetet szabadságon, de mivel ez tervezett szabadság, hát kiveszem. Az iskolakezdés miatt terveztem mostanra. Kicsit furcsán jött ki, mert úgy volt, hogy legalább 1 hetet együtt dolgozunk a kolléganőmmel. De mivel 1 nappal később ment szabira, mint tervezte, tovább is tartott. Aztán ha már így alakult, akkor a huszadika előtti napot is kivette. Közben sajnos haláleset is történt a családjában, így csak jövő hétfőn kezd dolgozni. Így július eleje óta 1x találkoztunk csak.

Most nagy munkában vagyok itthon, sütök-főzök, mosok, mert 3 napra egy utónyaralást szerveztem. Muszáj volt, mert tavaly év végén kaptam üdülési csekkeket, el kell költeni, nincs mese. A kehidakustányi élményfürdőt néztem ki. Két éjszakára szállást is foglaltunk a faluban, remélem, jól fogjuk érezni magunkat.

Készülök egy kis sütivel is, kuglófot sütünk a lányommal. Lesz kürtős kalács is, a tésztája csodásan megkelt, megyek sütni. Ha jól sikerül, hozok fotót, ha nem akkor csak képzeljétek el, milyen lehetett! :DDD

Már el is készült, megmutatom, milyen lett:

Hogy a hímzésről is ejtsek néhány szót: tegnap újra belekezdtem. Rico vászonra, 2 szállal. Sokkal jobban tetszik így, haladósabb is. A másik anyagon hihetetlen szenvedős volt ugyanekkora részt kihímezni.

Babaköszöntő - újra...?

Hát, nem tudom. Lehet, hogy mégsem fejezem be erre az anyagra a hímzést (Hubert vászon). Kisebb dolgokhoz nagyon-nagyon jó, pl. tűpárnának, ollóőr apróka mintájának, de a mostani munkámhoz nem jó. :( Arra is gondoltam, hogy a tűm nem megfelelő méretű, de másmilyet nem tudok venni.

Lehet, hogy előveszem a picike maradék Rico vásznamat, és elkezdem újra. Ilyet még úgysem csináltam... Érdekes, mert az ollóőrömet pont ilyen anyagra hímeztem, azzal nem volt semmi gondom. Mondjuk kevés xszem volt benne, inkább a hosszabb öltések domináltak. Azt pl. nagyon szerettem csinálni.

Babaköszöntő

Tegnap elkezdtem a babaköszöntőt. Hubert vászonra készül, de eléggé szenvedek vele. Nem tetszenek az x-ek. Talán jobb lett volna aidára, vagy másféle hímzővászonra tenni, de nem kezdem újra. Bízom abban, ha kész lesz, az összhatás mindenért kárpótol majd.

Hetekkel ezelőtt egyetlen bimbót vettem észre a hibiszkuszomon. Nagyon megörültem neki, mert már évek óta nem virágzott. Ezen a nyáron kis időre kitettem az erkélyre, de mikor egy nagyobb szél felborította, behoztam. Nem sokkal ezután vettem észre a bimbócskát. Ma végre teljesen kinyílott, persze rögtön le kellett fotóznom... :)

Feng-Shui - Happiness

Boldogság... Örülök, hogy végre ez a része is elkészült a sorozatnak. :) Még van három...

De nem a következőt részét kezdem el hímezni, hanem egy babaköszöntőt. Ugyanis tegnap megszületetett egyik kolléganőm kisfia, és annyira belelkesültem, hogy muszáj neki hímeznem. Mivel holnap ünnepnap lesz, előbb eljöhettünk a munkahelyről. Kolléganőimmel elmentem babanézőbe a kórházba. Csodás az a kisfiú! Szép nagy súllyal született, és még haja is van! Anyukája szerint első útjuk a fodrászhoz fog vezetni... :DDD
Nos, ez a kolléganőm múltkor látta az unokatesóm lányának hímzett babaköszöntőt, és azt mondta, ilyet ő is elfogadna. Hát kap egyet! :) Jó, nem olyat, mert azon egy kisfiú van nyuszival, ezen meg lufik lesznek a baba adataival. Már bele is böktem a tűmet délután. Jó sűrű vászonra hímzem, olyanra, mint amit Kata küldött nekem. Katáéból még nem nyirbáltam, mert még tart az, amit Andinál vettem Komáromban. De előbb utóbb az is sorra kerül, mert ebből már kevés van.

Ui: Az előbb felhívott anyósom, hogy megkésve, de szeretne felköszönteni szülinapom alkalmából, ami 12-én volt... Kár, hogy 16-án születtem... :( Na, nem baj, a szándék a lényeg. Biztos ismeritek a viccet az optimista kislányról... A feeling hasonló...

PIF

Tündérke blogján jelentkeztem az általa meghirdetett PIF-re (Pay It Forward). Már elég régen gondolkodom a dolgon, és most rászántam magam.

A játék lényege:
Az első három ember, aki jelentkezik itt, és ő is kiteszi ezt a felhívást a saját blogján: küldök neki saját készítésű ajándékot. Nem tudom, milyen ajándékot fog kapni, és ne várja, hogy holnap, vagy a jövő héten megérkezik, de az elkövetkezendő évben biztosan érkezik egy kis csomag tőlem. Az egyedüli dolog, amit kérek érte: te is tedd meg az ígéretet a blogodon (vagy a való életben, ha nincs blogod), add tovább a jótettet.

Aki szeretne részt venni ebben a PIF-ben, hagyjon itt üzenetet!

Szeretettel várom a bátor, vállalkozó szellemű jelentkezőket! :)

Napraforgó csokrom

"36 éves lettem én"...

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Újabb karkötő :)

Katának készített karkötő láttán lányom megkért, hogy neki is készítsek egyet. Két este alatt meghímeztem, gyöngyöztem. És ami Katáén nem sikerült a legjobban (Kata, nyugodtan lecserélheted!), az a kötője volt. Kapcsot akartam rá tetetni, de nem sikerült. Most azonban más üzletbe mentem, és vállalták, hogy ráteszik. Tetszik a végeredmény, azt hiszem, ezt a karkötőt továbbgondolom...

A kagylós fotó a lányom ötlete volt. Ezt a kagylót a Balaton körüli kerékpár-túráról hozta a férjem és a fiam, Keszthelyen találták. Óriási darab!

Készülget ám a Feng Shui sorozatom 3. darabja is, az arany hímzés (pfuj) és a "görög minta" hiányzik már csak róla.

Egy kis gasztronómia

Tegnap finomat sütöttem. A receptet még Zsebitől kaptam (nlc, xszemes.hu), nagyon gyorsan elkészíthető. Ime, ilyen lett:

Sajtos hús:

Hozzávalók: 1 kg filézett csirkemell, kb. fél liter tej, fűszerek, Vegeta, fokhagyma, sajt, vaj, tojás, liszt.

A húst felszeleteljük, kiklopfoljuk, és a fűszeres tejbe tesszük, ha lehet, 1 nappal a készítés előtt. A tepsit kivajazzuk, megszórjuk reszelt sajttal. A húst lisztben és tojásban megforgatjuk, és a tepsibe lerakjuk. A tetejét megszórjuk reszelt sajttal, és utána annyi tejet öntünk rá, hogy ellepje, majd sütőben megsütjük.

Jó étvágyat!

Ilyen nincs!!!

Most értem haza, de ki kell írnom magamból...

Aug. 7-i bejegyzésemben Morgolódom... címmel írtam erről a dologról (is). Röviden:
Két hete elvittem a nyaralási képeket kidolgozásra egy szaküzletbe. Megbeszéltük, hogy mivel akciós, 1500,-Ft/50db + a transzfer költség (cd), a további képek pedig 22,-Ft/db áron lesznek. 1 hét múlva mentem értük, erre kiderült, hogy valamit elrontottak a pendriveról való másolásnál, mert semmi nem volt a cd-n! Mondta a hölgy, hogy vigyem újra a képeket, megcsinálják. Másnap vittem, nem ő volt ott, hanem egy pasi. Ő azt mondta, hogy 1 hét múlva kész lesz, úgy akciós. Jó, egy hét ide vagy oda, már mindegy.
Ma újra mentem, kérdezte a nő, hogy mennyi kép volt? Mondom: 235 db. Ok... 7300 valamennyi lesz! Kérdem: Mennyi? Nem ezt beszéltük meg! Amikor először vittem a képeket, azt mondta, hogy 5800,-Ft körül lesz!

Ja, mikor hoztam be másodszor a képeket? Mert akkor már nem volt az az akció, csak egy másik, ebben 29,-Ft/db az ár. Na ne! Már megint át akarnak verni!!! Nem volt elég a keretezőnél?

Végül megállapodtunk, hogy 5800,-Ft-ért elhozom a képeket. :) Nem hagytam magam! Jó tanulság volt ez az eset is, mert legközelebb bármit csináltatok, bármilyen szolgáltatást kérek, le fogom íratni, mennyibe fog kerülni..., vagyis árajánlatot kérek. Lehet, hogy bunkóság, de már elegem van ebből!

Most magamnak is mondom, csak POZITÍVAN!!!

A képek egyébként gyönyörűségesek lettek!!! :)))

Elgondolkodtató...

Két magzat beszélget:

— Te hiszel a születés utáni életben?
— Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
— Butaság! Semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
— Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni és majd a szánkkal eszünk.
— Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni… ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
— De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg kicsit másképp, mint amihez itt hozzászoktunk.
— De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
— Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát és ő majd gondoskodik rólunk.
— A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
— Hát mindenütt körülöttünk! Benne, és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
— Ezt nem hiszem! Én soha, semmilyen mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
— No de néha, mikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.

Lányom nélkül...

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Morgolódom...

Fáradt vagyok, nyűgös vagyok. :(
Nem elég, hogy éjszaka iszonyat meleg van a lakásban, kereszthuzatot kell csinálni, hogy valamicskét járjon a levegő, az ember lánya még rendesen aludni sem tud! Hiába lakunk 5. emeleten, a ház előtt olyan hangosan beszélnek kb. este 10-től jobb esetben éjfél körülig, hogy lehetetlen pihenni tőlük. Rosszabb esetben éjfél körül elmennek, hajnalban ott folytatják, ahol abbahagyták. Kínlódnak a kocsijaikkal, csapkodják az ajtókat, hangosan hallgatják a zenét. Napok óta szenvedek, képtelen vagyok kipihenni magam. Éjszaka már kijöttem a nappaliba aludni, itt nem annyira vészes a dolog. De mivel elég nagy az alvásigényem, előbb-utóbb kibillenek az egyensúlyi helyzetemből.
A munkahelyemen is egyedül vagyok, igaz, most lazább a tempó, mint egyébként, de ez csak néhány hét.

Ja, és a másik bosszantó tényező... A fotóink... Csak nekem lehet ilyen "szerencsém". Egy hete elvittem a fotóink egy részét digitálisan kidolgoztatni. A nő átmásolta cd-re a gépükön, majd azt mondta, 1 hét múlva mehetek érte. Ok, tegnap megjelentünk a képekért, erre elővesz egy vékonyka borítékot. Gondoltam, az nem lehet a miénk, hiszen kb. 240 képet kértem. De a miénk volt, csakhogy állítólag üres volt a cd, így persze nem lehetett képeket készíteni. :( A nő tiszta ideges volt, mert nem tudta, hogy megvannak-e még azok a képek, vagy már töröltem is őket a pendrive-ról. Naná, hogy megvannak a nyaralási képek!!! Egyébként is, azok csak válogatott képek voltak, mert kb. 600-at készítettünk. Nagy kő esett le a szívéről, amikor mondtuk neki. Ma újra elvittem a fotókat, de megnézettem a pasival, hogy tényleg rajta vannak-e a cd-n. Ebből már nem lehet baj...

Xszemesek :)

Újabb dolgokkal készültem el.
A feng shui sorozatom második darabját is sikerült befejeznem tegnap. Az arany keretet nem szeretem hímezni, de azt hiszem, erről már írtam az első darab kapcsán. A két kép nagyon hasonlít egymásra, a virágok teljesen azonos színnel vannak hímezve, de a fotózáshoz mások voltak a fényviszonyok. Ilyen lett a "Love" (a "Friendship"-et egyik előző bejegyzésemben láthatjátok):

Ezután hirtelen ötlettől vezérelve hímeztem magamnak egy ollóőrt. Az összeállítása sokkal tovább tartott, mint maga a hímzés.

Álmomban...

... a tengerparton jártam. Mióta hazajöttünk onnan, nem először álmodtam a tengerről, hanem szinte minden éjszaka. :) Úgy látszik, mély nyomot hagyott bennem a látványa, az illatok, tapasztalatok, összességében minden. Nem hittem, hogy ez lesz, de egyre jobban vágyódom vissza, úgy érzem, mintha mindig is egy lettem volna a tengerrel. Naponta ezerszer eszembe jutnak az élmények, a csodásan tiszta víz, nem tudok betelni a fotóink nézegetésével. Ezek adnak erőt a mindennapi munkához, teljesen feltöltődtem energiával általuk.
Remélem, jövőre is meglesz a lehetősége annak, hogy lássam a csodát! :)))