Day és Solo macsek

Tegnapi ígéretemhez híven lefotóztam a Day mai állását. Sajnos, az időjárás nem kedvez a jó fotó készítésének, de a színei nagyjából megfelelnek a valóságnak. Még mindig nagyon gyűrött, de csak mosás után tudom vasalni, mert nagy valószínűséggel máshogy nem tűnik el belőle a jelölőfilc.


Ez a Solo macsekos kép még az októberi szabadságom alatt készült, csak valahogy mindig elfelejtettem megmutizni. :) A könyvjelző a lányomé lesz, nagyon tetszik neki.


És egy ráadás... Ma bukkantam erre a free mintára. Annyira megtetszett, hogy rögtön nekiálltam délelőtt. Az enyém sötétebb vászonra készül, 1 szállal, mint a minta is írja. Nem lesz ennyire tömör - pedig az eredeti jobban tetszik - de sűrűbb vásznam nincs.

Feed

Nem kis időt áldoztam arra, hogy be tudjam állítani a Webhelyfeedet. Remélem, működik is, mert fogalmam sincs, hogy jól csináltam-e?

Jól nézek ki...

Megjegyzés: töröltem a post egy részét, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Persze a hímzésemhez (Day) hozzá sem nyúltam tegnap. Holnap mutatok egy fotót az állásáról, a hímzésből már nem is hiányzik sok. A kontúron még nagyon gondolkodom, mert valahogy nem tetszik. De anélkül meg biztos nem mutatna.

Hétköznapok...

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Judit ajándéka :)

Judit ma megörvendeztetett egy emillel és egy kommenttel is, miszerint hozzá is megérkezett a PIF ajándékom. Jó olvasni az örömödről! :)
Ilyenkor örülök, hogy vállalkoztam a PIF ajándékok elkészítésére - mert jobb adni, mint kapni... Számomra is éppen olyan öröm az, ahogy más tud örülni annak, amit szeretettel készítettem számára. Ennél több nem is kell.
Mutatom Judit ajándékát:

Az övét nem sikerült olyan szépen becsomagolni, mint Kryxét, mert a szivecske egyik szép dobozomba sem fért bele :(
No és a fotóról lemaradt ez-az, mert lemerülőben volt a fotómasina akksija, és örültem, ha ezeket a képeket is meg tudtam csinálni, mielőtt postára adtam.

Pl. Juditnak is küldtem mágneses jegyzettartó kapcsokat, fenyőfácskákat és marcipánt is. Ja, és az egyik Fimo tököcskémet is megkapta, mert egyszer írta, hogy tetszik neki. Igaz, gombnak nem lehet használni, mert sütés közben lelapult a felvarrós része. De hátha jó lesz másra...

Kryx ajándéka :)

Mivel Kryx-Kriszti már jelezte itt, és a blogján is, hogy megkapta a PIF ajándékomat, most már megmutathatom, mit kapott tőlem. Nagy gonddal keresgéltem mintát, mi az, ami tetszene neki. Az alapminta az ovális tűtartó mintája. Az ollóőr e minta egyik részletének átalakítása. Gondoltam, ne legyen ugyanolyan, ezért másfajta öltésekkel helyettesítettem az xszemek egy részét. A csomagba tettem még katicás mágneses jegyzettartókat, karifákat és marcipánt. Az ollóőrbe pedig szurkáltam néhány Fimo rózsát, amelyeket természetesen én készítettem.

Kriszti! Használd őket szeretettel!

PIF ajándékok :)

Jelentem, a PIF ajándékokat a mai napon postára adtam Juditnak és Kryx-nek. Lányok, lehet várni a postást! :)))

3. jelentkezőm még mindig nincs, ha valaki szeretne, még jelentkezhet!

Megtörtént hát...

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Életem legnehezebb döntése...

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Süssetek ti is! :)

Nemrég kaptam egy receptet. Valami hasonlóm már volt, egyszer meg is sütöttem, de nem ízlett. Ezt annyira dicsérte az, akitől kaptam, hogy muszáj volt kipróbálnom. Azt hiszem, nagy kedvenc lesz, gyakran meg fogom sütni. És hogy ne csak beszéljek róla, leírom nektek is a receptet, hátha kedvet kaptok hozzá. Fotót később hozok, jelenleg nincs itthon a fotómasina. Remélem, lesz mit lefotózni :DDD Szóval a recept a következő:

Amerikai csokis-mogyorós keksz (cookies):

Hozzávalók:
20 dkg liszt, 1 cs. sütőpor, 15 dkg kristálycukor, 1 cs. vaníliás cukor, 15 dkg puha vaj, 2 tojás, 10 dkg apróra vágott (darált) törökmogyoró v. dió, 10 dkg apróra vágott étcsoki, esetleg mazsola.

Elkészítés:
A cukrot, a vaníliás cukrot, a vajat és a tojásokat robotgéppel összekeverjük. Hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet, fakanállal hozzákeverjük a mogyorót és a csokidarabokat. Egy (több) tepsit kibélelünk sütőpapírral (én alufóliával szoktam), majd két, langyos vízbe mártott kiskanál segítségével diónyi halmokat veszünk a tésztából és egymástól 4-4 cm távolságra a tepsibe helyezzük. Sütés közben elterül, ezért kell ez a távolság.

Előmelegített sütőben, 200 fokon 10-12 perc alatt megsütjük.

Előnye, hogy nagyon gyorsan elkészül, és még nagyon-nagyon finom is! :)))

Ui.: meghoztam a fotót is :)

Childhood memories

Judit játszani hívott. :)


A játék lényege (Childhood Memories)

1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyermekkori emlékeidről.
2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot!
3. Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a "díjat" kaptad!
4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket!

No lássuk, mire emlékszem...

Óvodásként jó dolgom volt, mert anyukám dadusként dolgozott az oviban, így nekem sok helyre volt "szabad bejárásom". :) Volt az oviban egy gondnok bácsi, akit nagyon szerettem, mindig elmentem a műhelyébe és lestem, hogyan javít meg dolgokat.
Szintén ovis emlék, hogy amikor nem tudtam egyedül cipőt kötni, az óvónéni nem engedett ki az udvarra játszani a többiekkel, hanem gyakorolnom kellett a cipőfűző megkötését. :(

Még egész kicsi voltam, amikor volt egy háromkerekű bicajom, azzal tekertem az udvarban. Egyszer sajnos kiesett az egyik kereke, én meg szerencsétlenül beleborultam egy tepsi fáradtolajba, amit apukám tett ki a műhely elé. Épp vendégeket vártunk, anyukám nem győzött csutakolni, mert szörnyen néztem ki. :DDD

Az általános iskolában nem voltam túl jó gyerek, emlékszem, volt olyan, hogy nem mehettem egy sajnálatos esemény miatt moziba a többiekkel.
Télen imádtam a jeges domboldalon csúszkálni, egy ilyen csúszás eredménye, hogy hasra estem, beütöttem a számat, és akkor az egyik fogam sarkából letörött egy picike darab. Ma is látszik...

Nyári szünetekben legtöbbet a nagyszüleimnél voltam. Szerencse vagy sem, a két nagyszülőm egy utcában lakott, úgyhogy ha meguntam az egyiknél, mentem a másikhoz. Az egyiknél előny volt, hogy ott voltak az unokatesók, akikkel játszani lehetett, a másiknál meg az volt a jó, hogy nem voltak ott (anyukám egyke volt). :DDD Az egyik nagyinál a kertben házat építettünk amihez rengeteg deszkát használtunk fel, meg sok-sok szöget. Álló nap kalapáltunk. Egyszer, mikor már kész volt a házikó, végre csend volt, a szomszéd átszólt a papámnak: - mi az szomszéd, elfogyott a szeg? :DDD
A másik nagyinál "régészkedtünk" a kertben. Találtunk is egy kb. 50 éves szemétdombot! :DDD
No, persze egy másik "lelőhelyről" régi pénz is került elő a földből, meg néhány kagyló lenyomatos kövecske. Izgalmas volt nagyon. És volt ott egy fészer is, amiben örökké félhomály volt, ott is szerettünk kutatni.

Amikor az utcánkba a gázt vezették, hónapokig fel volt túrva az utca. Nagyon szerettünk az árokban rohangálni, átbújkálni a kerítések alatt átfúrt lyukakban. Akkoriban még nem volt annyira beépítve a környék, a szembe szomszéd háza mögött óriási mező volt, na, az volt ám az igazi! Naphosszat ott játszottunk, még ebédre sem mentünk haza szívesen.
És mennyire szerettem fára mászni! Szép nagy kertünk volt (van még ma is szüleimnek), rengeteg (kb. 25) gyümölcsfával. Mindig a fáról ettem a gyümölcsöt, mikor mi érett - cseresznye, meggy, körte, alma, szilva, sárgabarack, őszibarack. Hmmm...

Az a szép gyermekkor - hol van már? Az én gyerekeimnek már nem lehetett részük hasonlókban. :(((

Nem jelölök senkit, mert akiket olvasok, azokhoz már elért ez a játék. Azért jó volt ezeket leírni. :)

Tralala tűtartó és Day tündérke

Még nem is írtam, hogy sikerült befejeznem a Tralala mintával díszített tűtartót. Nem a legsikeresebb darabom, már csak azért sem, mert a hátoldala az elejéhez képest pár öltésnyivel feljebb került. Próbáltam kiszámolni, hogy lesz a legjobb, így sikerült. A fotók nagyjából visszaadják az eredeti színeket, mert az előbb szépen sütött a nap és kihasználtam az alkalmat. :)

eleje és a hátoldala...

... és belülről

A Day-jel is haladtam, itt az eredmény:

Mást még nem mutathatok, mert az titkos. :)

Szabi után - fáradtan...

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!