A fűszerpaprika történetének végét

még nem is meséltem, pedig már nagyon ideje, nyakunkon az új szezon.

Talán emlékeztek még rá, a palántázás simán ment, aztán jött a kiültetés, és a virágzó paprikámat elérte egy olyan hidegfront, hogy azt hittem, túl sem éli. Júliustól jött a rengeteg eső, ami persze kevés napfénnyel társult, a paprika pedig napimádó. Ez után már csak egy október eleji pánikszerű betakarítás hiányzott, de tényleg, így kerek a történet, gondoltam én. Hát nem, még mindig nem ért véget a kaland. 

A száradás nagyon elhúzódott, és egyszer csak azt vettem észre, némelyik paprika színét veszti. Amikor felnyitottam párat, hogy megnézzem, mi ennek az oka, láttam, hogy a paprika húsa ugyan megszáradt, de a magház még nagyon nedves, úgyhogy penészedésnek indult. Ekkor gyorsan - mentve a menthetőt - késsel felhasogattam, kidobáltam a penészeset ( úgy negyede veszett kárba), és két nagy tepsire tettem, majd párszor a kikapcsolt, forró sütőbe tettem száradni. Az illata fenomenális, csak annyit mondok, enyhe bajokra szerintem gyógyír. 

Ekkor már csak a darálás volt hátra. A darálóm tippem szerint velem egyidős, le kellene már cserélni, úgyhogy napokig tartott, aggódtam is kicsit, de csak kibírta.

Bő 30 dkg fűszerpaprikám lett végül, és próbálok nem belegondolni, hogy ha - 

1. nincs a hidegfront június elején, 2. a sok-sok eső és a kevés napfény júliusban és augusztusban, 3. az októberi lehűlés - akkor mennyi lehetett volna a zacskó magból.

Aki unja már a borsót és a répát, szerintem fűszerpaprikát mindenképpen vessen, izgalmas lesz, annyit mondok! 

Az elmúlt hetekben találtam virágzó

málnavesszőt, epertövet apró zöld eperrel (nem folyton érő fajták), és néhány friss csombort. Mintha nem is október lenne!

 

A hűvös, csapadékos idő kedvezett a másodvetésű édesköménynek, idén végre szép gumókat hozott.

 

A törökszegfű olyan sűrű volt, hogy nem mertem véglegesre egyelni, csak nagyjából, hagytam kicsit erősödni, a hétvégén még ritkítok rajta. Macerás kétszer nekiállni, meg egyelni se szeretek, de nekem eddig mindig bejött ez a módszer. 

 

A három apró sütőtök nem érett be, ha valaki tudja, mi a termesztésének a nyitja, árulja el legyen szíves, mert szeretnék végre sok-sok nagydobosi sütőtököt enni.  

 

A fűszerpaprika nagyon lassan szárad, ez biztos az idei csúszásnak köszönhető, gyerekkori emlékeim szerint már a nyári, meleg napon száradt, most meg felfűzéskor éppen egy komoly hideghullám volt és a fagyveszély miatt aggódtam. A héten egy füzérre valót lehetett még szedni, de most már tényleg vége a szezonnak. 

Október közepe van, és még mindig gyönyörű a bazsalikomom. Ez már a második szaporítás, néhány nap alatt hatalmas gyökere lett a vízben, földbe ültettem, és most sehol a virág, csak a sok szép levél. (Itt írtam róla korábban.)

A betakarítás végére érek lassan,

bár munka akad még bőven.

A paprika nagy része felfűzve szárad. Szedés után nem volt sem energiám, sem időm letörölgetni, ezt most pótolom, és át is kell a füzéreket vizsgálni, mert amelyik szedéskor vagy felfűzéskor kicsit megsérült, az ebben a párás, hűvös időben nem beszárad, hanem rohadni és/vagy penészedni kezd.

Remélem, a beígért enyhe fagyok elkerülnek minket, mert legalább egy füzérnyi van még a töveken.

A fagyérzékeny gumósok felszedése is megkezdődött a kálákkal. Nagyon sok van, úgyhogy időben neki kell állni. Most tető alatt szárad, tisztítás után dobozokba kerül, és a pincében telel.

Törökszegfű saját magról vetve. Ennyi még soha nem kelt, egyelésre vár.

Hetek óta rendszeresen esik az eső,

a kert pedig felemás képet mutat. A virágok élvezik, a haszonnövények kevésbé. Nézzük először a dolog jó oldalát!

A bordó dália embernagyságúra nőtt és tenyérnyi virágokat hoz. A többi se nagyon marad le mögötte és mind tele van virággal. 

A cserjés margarétát is csak a nyár elején kellett öntözni, folyamatosan hozza a bimbókat. Az elnyílott virágokat a hétvégén lecsipkedem, és még szebb lesz. 

A legényrózsa nem kelt ki idén, de egy ismerős a legnagyobb nyári melegben hozott pár tövet. Nem sok esélyt adtam neki, de két-három öntözés után megkezdődött az esős időszak és gyönyörű lett. Sehol egy fehér vagy egy sárga, szinte mind piros, de nem bánom. Ritkán hordok pirosat, de a kertben szívesen látom minden mennyiségben. 

A varjúháj újra nyílik. Kisebb a feje mind tavasszal, de ugyanolyan tartós, hetekig gyönyörű. 

A csombor már magot érlel. A zömét kihúzkodtam, mert hatalmasra nő egy-egy bokor (a képen kettő van közel egymáshoz), de azért hagytam itt-ott pár tövet magnak, így biztosított az utánpótlás.

A fűszerpaprika még tartja magát. Nehezen indult, mert megfázott kiültetés után, aztán a sok esőtől szépen megindult. De ez most már sok a jóból, ha így megy tovább, nem lesz mit betakarítani. A kellő mennyiségű napsütés hiányában a paprikák zöme zöld, csak néhány pirosodik. 

Ez a legszebb tő, gyanítom, így kellene kinéznie a többinek is. 

Ami a leginkább elszomorított, Juhmeli paradicsomjai megadták magukat, a három fajtából egy sem ért be. 

Kaptam idén ökörszívet és egy kisebb fajta sárga paradicsomot, mindkettőből szedtem magot, jövőre újra megpróbálom. A San Marzano viszont még tartja magát. Sokáig már az se, de most sok van rajta. 

Már szedhető a zöldbab és sok lenne rajta, de félő, hogy vagy valami gombabetegség (nagyon hűvösek a reggelek), vagy a tetű elviszi. A szilva nagyját a májusi vihar leverte, a maradékot pedig megtámadta a monília. A krumpli alig lett és gyatra az is,de ennyi eső után nem is nagyon lenne tárolható. Szeder alig. A hétvégére nyári meleget jelzett a meteorológia, de a napot ma alig láttam. Ha így folytatja az időjárás, a romeltakarítás lesz a legfőbb kerti munka. 

Az elmúlt hetek bőséges

esőzése nagyon jót tett a fűszerpaprikának. A kiültetés után megfázott, akkor azt hittem, menthetetlen, úgyhogy most alig hiszek szememnek.

Kiültetés előtt felástam a helyét és kiszedtem a tormát, de úgy látszik, minden centijét mégse sikerült.

A San Marzano már szedhető, bár még nem nagy mennyiségben (csak éppen mire fotóztam volna, már elfogyott).

Ez viszont a Juhmelitől származó paradicsom. Gyönyörűek és már tojásnyi zöld paradicsom van némelyiken.

Rucola. Nyáron. El se hiszem! Ugye a sok eső! Hullott magból, csak úgy. Saláta és pesto készül belőle minden héten.

Ez pedig a sikeres bazsalikomkísérlet. Szóval tényleg gyökeresedik, úgy egy hét kellett neki, hogy ekkor gyökere legyen, aztán elültettem, szépen meg is eredt. A többinek meg visszavágom a tetejét, így talán később hoz virágot.

Az idei fűszerpaprika kísérlettel

kapcsolatban panaszra semmi okom, izgalomból kijutott bőven.  

A paradicsom tűzdelése után vetettem, hamarosan tűzdeltem, de nem volt elég poharam, úgyhogy minden pohárba két paprika került. Az ablakban jól is érezte magát, aztán az első virágok megjelenésekor sürgőssé vált a kiültetés. 

kiültetés előtt - 2014. június 7.

Az előrejelzéseket figyelve mindig halogattam a kiültetést, aztán az aktuális viharos szél elvonulása és a beígért eső elmaradása után csak kiültettem egy szombati napon. Hétfőn hajnalban pedig jött a 6 °C fok. Hát a június eleji lehűlést nem így képzeltem!

A levelek először sárgulni, majd barnulni és pöndörödni kezdtek, azt hittem, elpusztul mind. Nem pusztult, csak vegetált egy ideig, a 40 mm eső június első napjaiban azonban helyretette, úgyhogy most már csak fejlődésben visszamaradta paprikának és nem elhanyagolt, satnya kórónak tűnnek. Némelyiken már apró paprika is van, bízom benne, hogy legalább mutatóban lesz fűszerpaprikám. 

alakul - 2014. július 6.

Az alsó levelek fáztak meg, még mindig látszik a nyoma

Most a legszebb a kert,

ilyenkor élvezem minden percét! Még nagy a lendület és minden nap van valami újdonság.
 

A hét elején esett pár mm eső, ez pont arra volt elég, hogy a mákot megritkítsam. Kicsit sűrűn vetettem, már nem tudott rendesen fejlődni, úgyhogy 15-20 cm-es tőtávolságra egyeltem. Persze még így is sűrű, úgyhogy egy kisebb ritkítás még vár rá. 

 

A rebarbara már hozza a bimbót, hatalmas és gyönyörű virága van, de én inkább a levélnyelekre szavazok, úgyhogy hamarosan kitöröm a bimbókat.

A paradicsompalántám szépen lombosodik, most már csak az öntözésre kell figyelni, a túl sok víztől hamar megnyúlik. 

Gyerekkoromban a nagymamámnak mindig volt fűszerpaprikája, évek óta jár a fejemben. A mák tavalyi sikerén felbuzdulva idén a fűszerpaprikával fogok kísérletezni. Zöldpaprika hosszú évek óta nincs a kertben, az valahogy soha nem volt szép (vagyis inkább csak elvétve), úgyhogy van némi fenntartásom, de hátha! 10-én vetettem, aztán vártam és vártam, de végre bújik!