Napraforgómagos sós keksz

Amikor Hédi is elment itthonról egész nyárra, azt mondtam, nem is fogok sütni-főzni. Minek? De nem tartott sokáig letörtségem, azaz hiányolom nagyon a gyerekeket, de a konyhában forgolódást nem hagytam ki huzamos ideig. Munkából hazatérő Férjuram elé ételt kell tenni. A sütést is csak egy hétvégén hagytam ki, következőn mindjárt kétfélét is sütöttem. Egyik ez a sós volt. 

 Hozzávalók:

• 70 dkg liszt (fele rétesliszt)
• 2 teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• 1 csomag szárított élesztő
• 25 dkg reszelt sajt
• 1 tojás
• 3 evőkanál joghurt
• napraforgómag a tetejére
• 1 tojás lekenni

Így készült:

A liszteket tálba tettem, elvegyítettem a sóval, száraz élesztővel, elmorzsoltam a zsírral és margarinnal. A reszelt sajttal is elvegyítettem, majd a tojás és joghurt hozzáadásával összegyúrtam. A tészta könnyen formázható kell legyen- ha túl lágy, még 1-2 evőkanál liszt kerülhet bele, ha kemény, kevés joghurt.

Fél órányi pihentetés után kinyújtottam, felvert tojással lekentem, napraforgómaggal beszórtam. Derelyemetszővel felkockáztam, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam.

190 fokos sütőben szép pirosra sütöttem. Fontos, hogy megpiruljanak, akkor lesz ropogós.

Finoman roppanós lett, pont, ahogy szeretem. Ki is tettem magamért az elfogyasztásában. Kirándulni is vittünk belőle- a bujáki vár volt a cél, úgy 32 fokban. 

Voltunk már Bujákon, akkor a Sasbérci Kilátó volt a cél, s útbaejtettük az aprócska, ámde látványos Kálváriát. Most sem hagytuk ki. Némi kóválygás után megtaláltuk a várhoz vezető alaposan kitaposott ösvényt is- nem az úton, hanem az erdőn keresztül mentünk, hogy útba ejthessük a Kálváriát is. Nem igazán tobzódik útjelző táblákban a hely- pedig csodálatos látnivalói vannak. De legközelebb jobban fogunk tudni tájékozódni. A vár olyan állapotban van, mint aminek nincs gazdája- mintegy 400 éve. De így is rá lehet csodálkozni az eltelt időnek és növényzetnek dacosan ellenálló falmaradványokra, egy, ma is álló boltív mesterien elhelyezett köveire. 

Tökmagos sós "rúd"

 Ez a recept volt az ötletadó, de ahogy lenni szokott az én konyhám tájékán, egész más sült ki belőle. Még a formája is más lett, csak azért, hogy meg ne unjuk a rúd alakot. 

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 2,5 teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 20 dkg zsír
• 20 dkg túró
• 3 tojás
• 1 csomag száraz élesztő
• + 1 tojás lekenni, 10 dkg tökmag , 15-20 reszelt sajt beszórni

Így készült:

A lisztet elvegyítettem az élesztővel, sóval, majd elmorzsoltam előbb a margarinnal és zsírral, aztán a túróval. Beleütöttem a 3 tojást és összegyúrtam.

Egy órai pihentetés után kinyújtottam, lekentem a felvert tojással, rászórtam a tökmagot, erre a reszelt sajtot, kissé rányomkodtam.

Derelyemetszővel felvágtam, ezúttal négyzetekre, tepsibe pakoltam.

180 fokos sütőben pirosra sütöttem. Szép pirosra, mert így lesz jó ropogós.

Az 1 kg liszthez két csomag élesztő kéne, de nem az volt a cél, hogy megkeljen a tészta, csak kissé lazítsa azt. Roppanós, harapósabb, nem puha, kelt tészta állagú lett. A megpirult mag a tetején volt a hab a tortán. 

Joghurtos-sajtos rúd

 Igencsak közeledett a vödör joghurt felhasználásának lejárati ideje, ezért készült joghurtos sós rúd- először munkahelyi karácsonyozásra, s mivel finom lett, a családira is ilyen készült, annyi különbséggel, hogy a tetejére is került sajt. Illetve a joghurt egy részét tejjel helyettesítettem. Most, hogy belegondolok, nem hiszem, hogy nálunk kétszer ugyanúgy elkészüljön egy süti! 😀

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 1 csomag szárított élesztő
• 2 púpozott teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 20 dkg zsír
• 25 dkg reszelt sajt
• 4-4,5 dl joghurt
• 1 nagy tojás
• + 1 tojás lekenni, magvak, sajt a tetejére

Így készült:

A sajtot lereszeltem.

A lisztet elvegyítettem a sóval és szárított élesztővel -a sót jó púpos kiskanállal mértem-, majd elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Elvegyítettem benne a reszelt sajtot is. Hozzáadtam a tojást és kanalanként a joghurtot- addig adagoltam, míg a tészta összeállt, de azért kemény, de gyúrható maradjon. Másodjára nem volt elég a joghurt, ezért kevés tejjel pótoltam- semmit nem rontott rajta.

1-1,5 órai pihentetés után kinyújtottam, úgy ujjnyi vastagra, lekentem felvert tojással, tetszés szerinti magvakkal beszórjuk- elsőként len- és szezámmagot használtam, másodjára napraforgómagot és reszelt sajtot. De lehet mák, kömény is. Derelyemtszővel rudakra szabtam, tepsibe pakoltam, 180 fokon pirosra sütöttem. Érdemes jó pirosra sütni, roppanósabb lesz. 

A másodikként sült talán még finomabb lett, többet pihent a tészta, no meg a tetején is volt sajt- nekem sajtból sosem elég. 

Mascarponés sós csillag

Éppen elég fotó vár arra, hogy recepthez legyen társítva, de még mindig könnyebb előkeresni egy régebb megírt s talonban maradt bejegyzést, mint újat írni. Ez a csillag alakú sós két évvel ezelőtti karácsonyra készült:

Karácsonyi második -vagy első?- sós süti. Nemrég tejszínes sós készült, most sajtkrém került bele. Így is finom lett, jó omlós-roppanós, sokáig élvezhető. S a hangulat fokozása végett csillag alakúak lettek. Meg a változatosság kedvéért is. Mert társa, az aszalt paradicsomos-olajbogyós rúd alakú lett.

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt
• 1,5 teáskanál só
• 10 dkg margarin
• 20 dkg zsír
• 15 dkg reszelt sajt
• 2 tojás 
• 25 dkg mascarpone
• magok (lenmag, szezámmag, napraforgómag)

Így készült:

Előbb a lisztet, sót (egy púpozott meg egy csapott teáskanállal mérve) elmorzsoltam a zsírral és margarinnal, majd a többi belevaló hozzáadásával tésztává gyúrtam. A magokat is belegyúrtam, egy-egy evőkanálnyit mindegyikből, illetve ízlés szerint.

Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, kiszaggattam, tepsibe pakoltam. 180 fokos sütőben sült, addig, míg világosbarna színt kapott.

Sajtos-fűszeres rágcsa

 Ez most tényleg rágcsa lett, ugyanis sikerült kicsit túlsütni, főleg a második tepsivel, amit benn felejtettem a sütőben. De van, aki épp így szereti- no nem égetten, hanem jó roppanósan. Szerettem rágcsálni! 😀

 

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 20 dkg vaj
• 1 evőkanál zsír
• 1 teáskanál só+ 1 nagy csipet
• 25 dkg reszelt sajt
• 1 tojássárga
• 3 evőkanál tejföl
• 0,5 dl tej
• nagy csipet bors
• 1 mokkáskanál paprika
• 1 tojás és magvak (napraforgó, lenmag, szezámmag), reszelt sajt a tetejére

Így készült:

A lisztet, sót elvegyítettem, elmorzsoltam a vajjal és zsírral. Hozzáadtam a reszelt sajtot, tojássárgát, tejfölt, fűszereket, összegyúrtam, s közben kevés tejet öntöttem hozzá- annyit, hogy összeálljon a tészta, könnyedén lehessen gyúrni.

A tésztát egy órányit pihentettem.

Kinyújtottam, lekentem a felvert tojással, magokkal szórtam, sajtot reszeltem rá, kicsit rá is nyomkodtam.

Derelyemetszővel rudakat vágtam belőle, tepsibe pakoltam, 190 fokon szép pirosra sütöttem őket.

Én szeretem, ha jó ropogós a sós. Mindenféle térfogatnövelő nélkül süthető, mégsem lesz túl sűrű, kemény. Inkább ropogós, könnyen rágható. A tésztába trappista sajtot gyúrtam, a tetejére ementáli került, de bármilyen hűtőben fellelhető sajt megteszi. 

Sajtos-magos sós keksz

Az elmúlt hét kicsit lefárasztott... Meggondolatlanul bevállaltam egy hét napközis tábort. Így utólag nem bánom, de nem túl lelkesen indultam neki. De a gyereksereggel töltött idő gyorsan elrepült, jó volt újra látni őket, meglepődni egyikük-másikuk eddig nem ismert oldalát látva, élvezni bizalmukat, hallgatni történeteiket, látni önfeledt játékukat, a nagyok kicsikhez való hozzáállását. 

Szombaton ugyan nem tudtam, hol áll a fejem, annyi minden összetorlódott, de ma szusszantam egyet, miközben holnap gólyatáborba utazó Leányzómnak levendulás kekszet sütöttem. Csak ezt kérte, de nem álltam meg, hogy mellé valami sóst is süssek, azt lehet, inkább a saját kedvemért. 😀

 Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 5 dkg margarin
• 25 dkg zsír
• 1,5 teáskanál só
• 1 teáskanál sütőpor
• 15 dkg reszelt sajt
• 3 púpozott evőkanál tejföl
• maréknyi mag: szezám, lenmag

Így készült:

A sajtot lereszeltem.

A lisztet, sütőport, sót -egy púpozott teáskanállal és még egy nagy kanálheggyel raktam bele-, margarint, zsírt összemorzsoltam. 

Belekerült a sajt, ezzel is elvegyítettem, majd a tejföllel összegyúrtam. Annyi kerüljön bele, hogy könnyen gyúrható tésztát kapjunk. Legvégül a magokat gyúrtam bele.

Egy órányi pihentetés után kinyújtottam, apró formával kiszúrtam, tepsibe pakoltam, 190 fokon szép pirosra sütöttem.

Roppanós, finoman sós, sajtos harapnivalók lettek belőle. 

A belekerülő sajt bármilyen tetszés szerinti, reszelhető sajt lehet. A magkeverék szintén tetszés szerinti- ezúttal világos meg fekete szezámmag, lenmagból is kétféle került bele. 

A jövő hét sem lesz sima menet. És eltelik a szünet, de még egy semmitcsinálós napot nem iktattam be. Marad a következő nyárra! 😃

Sokmagos kenyér, zsömle

Mióta itthonról dolgozom, többször sütök kenyeret. Azt nem mondanám, hogy több az időm, de az oda-visszautat a munkahelyre mindenképp megspórolom. Kipróbáltam több mindent, amit összeolvastam, egyedül a kovászra, az igazi, sok napos odafigyelést és rendszerességet megkövetelőre nem vettem még rá magam. Pedig utánaolvastam a témának. Nem nyerte el a tetszésemet, meg sok volt a bizonytalanság. Aztán találtam egy részletes, pontos leírást, s eltökéltem magam, hogy nekiállok. Még nem jött össze a kellő elszántság.
Úgy hogy sima, legegyszerűbb kenyeret sütöttem. Amilyet szoktam, s amire azt mondta Férjem, finomabb, mint a gépben sütött.
Most fele zsömle lett. Meg többféle liszt és magvak kerültek bele.

Hozzávalók:

• 2,5 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 3 dl víz+ szükség szerint (kb. 4 dl)
• 50 dkg fehér búzaliszt
• 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 30 dkg tönkölybúzaliszt
• 2 teáskanál só
• 4-5 evőkanál olívaolaj
• 1-1 maréknyi napraforgó, -tök- és lenmag

Így készült:

3 dl vizet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. 

A liszteket kimértem, hozzáadtam a sót, elvegyítettem. Beleöntöttem az időközben felfutott élesztőt, s munkába állítottam a dagasztógépet. Legtöbbször kézzel dagasztok, de most közben másik sütivel bíbelődtem. Még 4 dl langyos vizet öntöttem hozzá, ami soknak bizonyult, ezért még 2 evőkanálnyi liszttel javítottam az állagán. Inkább keményebb legyen a tészta, ne szétterülős. Mikor jónak találtam, hozzáöntöttem az olajat, mikor ez is elkeveredett, a magokat.

Mikor alaposan kidolgozódott a tészta, kevés liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.

Mikor megkelt, kiborítottam, finoman átgyúrtam, kettéosztottam. Egyik feléből 9 zsemlét formáltam, tepsibe pakoltam, tetejét kicsit lelapogattam. Hagytam 15 percet kelni, majd mentek a 180 fokos sütőbe.

Közben a tészta másik feléből két hosszúkás kenyérkét formáltam, tetejét bevagdostam, s kelt, míg a zsömlék megsültek. Utánuk mehettek a kenyerek.

Addig sültek, míg szép színt kaptak, s kopogós lett a tetejük.

A magoktól jó ízük lett. Reggelire joghurttal finom volt! 

Barna sós

Próbáltam valami egészségesebb rágcsálnivalót sütni. Így is teljesen élvezhető volt, nekem ízlett. Nem azt mondtam, hogy egészséges, csak egészségesebb. Mert ugye margarin is van benne. Meg a korpa egészségességét is vitatják egyesek, mondván, hogy a gabona héján reked meg az összes vegyszer, amivel esetleg kezelik a növényt. S márpedig kezelik, hogy bő legyen a termés. De ha minden egészségre károsnak titulált élelmiszert kiiktatunk a konyhánkból, nem tudom, mi maradna. Amit otthon vegyszermentesen megtermelünk. Már aki teheti.
Azon gondolkodtam az utóbbi időben, hogy  a nap  nagy részében azért dolgozunk, hogy megvegyük azt, amit nagyszüleink megtermeltek addig, míg mi a munkahelyen töltjük az időt. Persze ma már nem tudnánk úgy élni, mint ők, csak a mezőgazdaságból, csak ha annyit termelnénk, hogy el is adunk belőle. Sokat. Mert más világot élünk, jönnek a számlák. Nekik csak kis villanyszámla volt. Az is kevés, mert nem voltak elektromos eszközeik. Hogy jobb volt-e? Bizonyos szempontból igen. Egészséges élelmiszereket ettek s nem volt annyi stresszforrás az életükben. Volt, csak másféle. Ugyanakkor ma sokkal kényelmesebben élünk. Valamit valamiért... Szóval dolgozunk tovább, s megvesszük, amit más közben fáradságos munkával megtermel, illetve előállít.

Hozzávalók:

• 25 dkg teljes kiőrlésű liszt
• 25 dkg fehér liszt
• 10 dkg zabkorpa
• 2 csapott teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 10 dkg zsír
• magvak (lenmag, napraforgómag, tökmag 1-1 púpozott evőkanálnyi)
• 2 tojás
• 2 evőkanál joghurt
• tetejére sajt

Így készült:

A liszteket, korpát, sót, margarint, zsírt tálba tettem, elmorzsoltam. Hozzáadtam a magvakat, tojásokat, és annyi joghurtot, hogy összeálljon a tészta. 

Kinyújtottam, reszelt sajttal megszórtam, rányomogattam. Négyzetekre vágtam, tepsibe rakosgattam, 180 fokon pirosra sütöttem.

Tovább elálló, ropogós, omlós rágcsálnivaló.

Sajt kerülhet a tésztájába is, én most csak a tetejére tettem. 

Sajtos-sonkás kifli

Ahhoz képest, hogy néhány éve még megszokott volt nálunk a minden szerdai kelt édes vagy sós sütemény, mostanában igencsak ritkán szánom rá magam ilyen tevékenységre. Pedig legutóbb ennek a kiflinek mindenki nagyon örült, pikk-pakk nyoma veszett a tetemes mennyiség ellenére. Ha nem is minden héten, de gyakrabban kéne ilyesmiket süssek. A rászánt idő megtérül ott, hogy nem kell törjem a fejem tízórain, csak dobozba pakolok néhányat s vihetjük is.

Hozzávalók:

• 3 dl tej
• 5 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 1 kg liszt
• 12 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• 2 púpozott teáskanál só
• 2 evőkanál tejföl
• 1 tojás+2 sárgája

Töltelék:

• 20 dkg trappista sajt
• 10 dkg tömlős sajt
• 1 teáskanál darált pirospaprika
• 10-12 szelet sonka
• + 1 tojás lekenni, magok beszórni

Így készült:

A tejet kellemes melegre hevítettem, elkevertem benne a cukrot és belemorzsoltam az élesztőt. 

A lisztet, sót tálba tettem, elmorzsoltam a zsírral és margarinnal. 

Közepébe mélyedést alakítottam, beleütöttem a tojást és a sárgákat (a fehérje később fasírtban kötött ki), beleborítottam a közben felfutott élesztős tejet, s összegyúrtam. Közben annyi tejfölt adagoltam hozzá, hogy könnyen dagasztható legyen- ne túl kemény, de ne is lágy.

A tésztát megdagasztottam, letakarva kelni hagytam.

Közben elkészítettem a tölteléket: a sajtot lereszeltem, a sonkát apró kockára vágtam, s elkevertem a tömlős sajttal és pirospaprikával.

A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítottam, 10 gombócra osztottam.

Mindegyiket kerek lappá nyújtottam, előbb feleztem, majd 4, végül 8 részre vágtam. A végükre tölteléket tettem, 1-1 mokkáskanálnyit, felsodortam, meghajlítottam.

Tepsibe pakoltam, nagy csipet sóval felvert tojással lekentem, lenmaggal/köménymaggal szórtam be.

180 fokon pirosra sütöttem őket.

Finom, frissen roppanós, puha kiflik lettek. 

A töltelék tetszés szerint más is lehet, csak sajt, vagy kolbász. Ízlés szerint.

Ha nem lenne elég a töltelék, a maradék tésztába sajtot vagy a hűtőben talált maradék felvágottat tehetünk.

Tökmagos kockák

Ezúttal nem pogácsa készült útravalónak Fiamnak, ilyen ropogós apróságokat sütöttem. Lehet, hogy a magam kedvéért! 😉 Mert talán én vagyok a legnagyobb rajongójuk, de a többiek sem vetik meg. Leányzó két nap múlva kóstolta meg, akkor jegyezte meg, hogy ez finom. Az bizony!

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 1,5 teáskanál só
• 20 dkg reszelt sajt
• 25 dkg zsír
• 1 nagy tojás
• 3 evőkanál tejföl
• 5-6 dkg pirított tökmag

Így készült:

A lisztet, sót, zsírt, reszelt sajtot tálba mértem és összemorzsoltam. Hozzáadtam a tojást és tökmagot, majd annyi tejfölt, hogy összeálljon a tészta. Kanalanként pakoltam, 3 púpozott evőkanállal kellett bele.

Az összegyúrt tésztát 1-2 órai pihentetés után kinyújtottam, négyzetekre vágtam, tepsibe pakoltam s 180 fokon pirulásig sütöttem.

Finoman, omlósan ropogós falatkák lettek.

A sót egy púpos és egy csapott teáskanállal mértem. 

Másféle mag is kerülhet bele, akár többféle is, ízlés, lehetőség szerint. A teteje ezúttal csupasz maradt, de tetszés szerint beszórható sajttal, vagy tojással lekenve valamilyen maggal.

Magvas pogácsa

Mert rég volt pogácsa! Legalábbis a blogon. ☺
Ezek a gyerekek állandóan mennek valahova. Ha nem szülinapra, csak úgy találkozni a régi barátokkal. Ezek az alkalmak újabb és újabb okot adnak nekem a sütésre. Pogácsával állítottak be a buliba.
Még hogy gyerekek... Fiam már néhány éve papíron felnőttnek számít, Leányzóm meg néhány hónap múlva éri el azt a kort. Hihetetlen, de így van. Újév napján hazafelé tartva Férjem megjegyezte, milyen "jót" beszélgettünk. Mert hallgatásom közepette többek között az járt a fejemben, hogy ősztől Kislányom is kirepül. Ő ugyan közelebb lesz, de csak hétvégente fog életet lehelni a házba. Furcsa lesz, de ez is eljön, ebbe is bele kell törődnöm. És közben szorítok Neki, hogy összejöjjön a kellő mennyiségű pontszám, hogy felvegyék a már évek óta kinézett intézménybe.
Férjem szerint nézzem a jó oldalát: még többet süthetek, mert majd két fele kell pakolni! 😀
Ezt a pogácsát sütöttem nekik:

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 2 púpos teáskanál só
• 3 dl tej
• 1 élesztő
• 25 dkg margarin
• 1 evőkanál zsír
• 2-3 evőkanál tejföl 
• 3 tojássárga
• 7 dkg magkeverék (lenmag, szezámmag, tökmag, napraforgómag)
• tetejére 15 dkg sajt reszelve

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a sót, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

Közben a lisztet elvegyítettem a sóval. Ha hideg a liszt, épp a kamrából hoztam ki, be szoktam tenni egy percre a mikróba.

A lisztben elmorzsoltam a margarint és zsírt. Hozzáadtam a tojássárgákat, élesztős tejet, s annyi tejfölt, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta. Végül belegyúrtam a magokat s megdagasztottam a tésztát.

Letakarva kelni hagytam.

Mikor megkelt, vékonyra nyújtottam, hajtogattam. Újra pihentettem 15-20 percig, majd ujjnyi vastagra nyújtottam. Kiszaggattam, tepsibe pakoltam, tetejükre 1-1 csipet reszelt sajtot tettem.

180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem őket.