Kakaós kalács

A tágabbat tekintve nagy család a miénk. Ágnes mamáék nyolcan voltak testvérek, Tatáék csak hárman. Minddel tartották a kapcsolatot, annyira nem távolodtak el egymástól térben. Mi is viszonylag szoros kapcsolatban voltunk unokatestvéreinkkel, az elsőkkel, főleg, hogy szinte egykorúak voltunk. Nyaranta sokat voltunk együtt, jöttünk-mentünk a két mama között. Aztán felnőttünk, ki-ki elkezdte saját kis életét felépíteni, mi ráadásul alaposan megnöveltük a köztünk lévő távolságot. Nagyon, nagyon ritkán találkozunk, csakis akkor, ha mi hazamegyünk. Mert ők nem jönnek ide. Ezt aztán megtörte legidősebb unokatestvérünk Leányzója, aki tavaly májusban tett egy kitérőt mifelénk. Örömmel fogadtuk Őt, közvetlen, barátságos, vidám és határozott lány, üdítő jelenség. Bízom benne, hogy gyerekeinkkel megkedvelték annyira egymást, hogy ápolni fogják a rokonságot. Nem szeretném, ha teljesen elszakadnának a gyökereiktől... 

Mikor Lillát vártuk, akkor sütöttem először ilyen kalácsot. Nagyon ízlett neki, a többféle süti közül ezt részesítette előnyben. Aztán még készült egyszer a nyáron, mikor kolléganőhöz mentünk,  és még egyszer, mikor az otthoni rokonokat vártuk- Apukám húgát és az ő lányát-. Eszembe is jutott Lilla, hogy ráírok, ha van kedve, jöjjön ő is, -ugyanis Budapesten tölti a nyári gyakorlatát-, mert kedvence sül, de a nagy készülődésben mégis elmaradt. Nem csak nekem jutott eszembe hívni Őt, így lett egy meglepetés vendégünk is. 

 Hozzávalók:

• 4 dl tej + kb. fél dl
• 5 evőkanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 1 kg liszt (ebből 30 dkg rétesliszt)
• 1 teáskanál só
• 25 dkg margarin 
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 egész tojás + 3 sárgája

A töltelékhez:

• 20 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• 2 púpozott evőkanál kakaó
• + 1 tojás lekenni

Így készült:

A tejet megmelegítettem, kéznek kellemes melegre, majd elkevertem benne 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Miközben felfut, tálba készítettem a lisztet, többi cukrot, vaníliás cukrot, sót, elvegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojásokat és élesztős tejet, összegyúrtam. Közben még adagoltam hozzá kevés tejet, hogy ne legyen kemény a tészta, könnyen lehessen dagasztani. Dagasztás után kevés liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.

A vajat mikróban megpuhítottam, hagytam félig megolvadni. Elkevertem a cukorral, kakaóval. Ha nagyon megolvadna a vaj -jártam így is- és folyós a töltelék, hűtőbe téve visszahűl, dermed kicsit. A lényeg, hogy ne legyen folyós, kenhető tölteléket kapjunk.

Mikor megkelt a tészta, négy részre osztottam. Sorra vékony, hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam,- a gáztepsi rövidebb oldalához igazítottam a kalács hosszát, így a 4 rúd elfér egymás mellett- lekentem a töltelék negyedével, feltekertem, sütőpapírral bélelt tepsibe tettem. Így jártam el a többivel is. 

Hagytam kelni 20 percnyit, majd felvert tojással lekentem, s 180 fokos sütőbe tettem.

Addig sült, míg szép pirosra, kopogósra pirult a teteje.

Ez a kalács egy másik alkalommal készült. 

A bejegyzés elejét még tavaly augusztusban írtam, s mivel az elmúlt hétvégén is készült, mégpedig két tepsivel, eszembe jutott, hogy jó lenne folytatni. A mostanit is megörökítettem- ez kicsit másképp készült, 2 dl olajjal margarin helyett és 2 egész tojással. A kalácsaim mindig kirepednek, de ettől függetlenül mindig nagy sikere van, épp ezért egyike a visszatérő süteményeknek. Mikor viszonylag gyorsan, otthon mindig lévő alapanyagokból akarok finomat és kiadósat készíteni, ehhez folyamodok. 

A legutóbbi, de közel sem az utolsó:

Mákos-mazsolás kalács

Tavaly Nővéreméknél főztünk közösen a tesóimmal nagy adag zakuszkát, idén nálunk jöttünk össze egy kis közös kavargatásra. Előtte nap persze sütöttem-főztem, hogy legyen elegendő energia eme nagy munka véghezviteléhez. Volt is, mert kora délután láttunk hozzá, vacsorára már üvegekben, pokrócok között pihent munkánk gyümölcse. No meg a sok kéz hamar kész mondás igazsága is bebizonyosodott...

Többek között mákos kalácsot sütöttem. Fogyott, fogyott, de nem volt olyan kelendő, mint a kakaós szokott lenni, mert hát a mák nem vezeti a kedvencek listáját. Az almás pitének nagyobb sikere volt. Nekem viszont ízlett, dolgozni is ezt vittem, két nap egymás után. Tettem róla, hogy ne valljon szégyent a süteményem! 😉

Hozzávalók:

A tésztához:

• 1 kg liszt (fele rétesliszt)
• 1 teáskanál só
• 4 evőkanál cukor
• 4 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 2 dl olvasztott zsír
• 2 egész tojás+ 2 sárgája

A töltelékhez:

• 25 dkg mák
• 20 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 10 dkg mazsola
• + 1 tojás lekenni

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukorból egy evőkanállal, majd belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

A lisztet a sóval és a többi cukorral elvegyítettem, majd elmorzsoltam a folyékony zsírral. Az sem baj, ha még langyos. Hozzáadtam a tojásokat. élesztős tejet és összegyúrtam. Ha szükséges, tegyünk még hozzá tejet. Ne legyen kemény a tészta, olyan könnyen gyúrható-formázható legyen. Ha megfelelő az állaga, megdagasztjuk.

Letakarva hagyjuk megkelni.

A mákot megdaráltam, elvegyítettem a cukorral és vaníliás cukorral.

Mikor megkelt a tészta, úgy egy óra múlva, lisztezett deszkára borítottam, 4 részre osztottam. Mindegyiket kinyújtottam, vékonyra. A gáztepsi rövidebbik oldala lett nálam a kalács hossza, így elfér a 4 rúd egymás mellett. Megszórtam a mák negyedével, majd mazsolával és feltekertem. Így jártam el mind a négy résszel. Egymás mellé pakoltam a tepsibe, persze úgy, hogy maradjon köztük hely, mert még kelnek.

Hagytam fél órát kelni, majd lekentem felvert tojással és 180 fokos sütőbe tettem.

Addig sültek, míg szép piros lett alja-teteje.

Kalács

Mifelénk nem sütöttek bejglit, viszont kalácsot igen. Ünnepi süteménynek számított régen. Aztán felváltották a mézes-mázas finomságok- ezek jelenlétében nem fogyott már el a kalács, így el is maradt. Azt mondanom sem kell, hogy a kedvenc a diós volt. Régen mindig volt dió a háznál- nagyszüleim néhány diófája, a szomszéd termetes fájának áthajló ágai is biztosították a süteménybe valót. Az utóbbi időben, ha sütöttem is kalácsot, rahátos vagy kakaós, aszalt gyümölcsös volt. Most elhatároztam, hogy csak azért is diósat fogok készíteni. Bár mi már nem dúskálunk a dióban- erről gondoskodik az újonnan megjelent kártevő, a dióburokfúró légy, ami egyre inkább tönkreteszi a termést. A boltban meg olcsóbb a mandula- lehet, áttérek erre a csonthéjasra.😉

Nagy adag tésztát dagasztottam, négy rúdhoz valót. Fele diós lett -ez volt a kapósabb-, másik fele aszalt gyümölcsös.

Hozzávalók:

• 1,2 kg liszt (ebből 30 dkg rétesliszt)
• 1 teáskanál só
• 4 evőkanál porcukor
• 20 dkg vaj
• 4 + 1 dl tej
• 5 dkg élesztő
• 2 egész tojás+ 2 sárgája
• 1 citrom lereszelt héja

A töltelékhez, 2 rúdhoz:

• 20 dkg darált dió
• 20 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás cukor

Másik 2 rúdhoz:

• 30 dkg aszalt gyümölcs (most 10-10 dkg mazsola, aszalt szilva, cukrozott narancshéj)
• + 1 felvert tojás lekenni

Így készült:

Négy dl tejet megmelegítettem, elkevertem benne egy evőkanál porcukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

Közben a liszteket, sót, többi cukrot, citromhéjat tálba tettem, elmorzsoltam a vajjal. Hozzáadtam a közben felfutott élesztős tejet, a tojásokat. és gyúrni kezdtem. Közben még egy dl tejet öntöttem hozzá, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta- se nem kemény, se nem elterülősen lágy. Olyan könnyen gyúrható kell legyen.

A megdagasztott tésztát pici liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.

Közben elkészültek a töltelékek: a diót elvegyítettem a cukorral és vaníliás cukorral. Az aszalt szilvát apró kockákra vágtam, elvegyítettem a mazsolával és narancshéjjal.

Mikor megkelt a tészta, 4 részre osztottam. Előbb a két diós készült el: két tésztadarabot vékonyra, téglalap alakúra nyújtottam, elosztottam rajtuk a diót, feltekertem, tepsibe pakoltam. Hagytam még kelni 15-20 percet, majd felvert tojással lekentem, s 180 fokos sütőbe tettem.

Addig sült, míg szép piros lett alja-teteje.

Közben elkészítettem a másik két rudat is, csak ezeken az aszalt gyümölcsöt osztottam el. Tojással lekenve ment a sütőbe a diós után.

Jó lenne tudni, Mama kalácsa hogyan készült. Biztos, nem így. A látványára, ízére emlékszem, de sosem figyeltem meg, mit tesz bele. Vaskosabbra készítette, mint én. Nem volt benne sok töltelék, mégis olyan finom volt. A puszta kalácsa úgyszintén- ez a töltelék nélküli változat. 

Néhány napja néztem egy műsort egyik erdélyi arisztokrata család leszármazottjával, aki emberfeletti,  igen türelmes harcot vív javaik visszaszerzésére. Ő mondta, persze nem ezekkel a szavakkal, de az volt a lényege, hogy nem kell sajnálni, ami elveszett, a leromlott épületeket, hisz mindig is így volt- épületek jönnek-mennek. Talán nekem sem kellene sajnálni ezeket a recepteket, hisz van másik, ezek is finomak, s mi már vagyunk szerencsések -vagy nem?- olyan korban élni, amikor le tudjuk ezeket jegyezni s egy kattintással a világ minden tájáról elérhetővé tenni, meg persze megörökíteni az utókor számára. Az más kérdés, hogy unokáink egyáltalán kíváncsiak lesznek-e rá. Bízom benne, hogy bennük is pislákolni fog a múlt iránti némi tisztelet és érdeklődés, sikerül ennek csíráját elültetni bennük. 

Hova tudok kilyukadni egy kalácsrecept révén...

Az aszalt gyümölcsösről is egy gyors fotó: 

Kelt torta

Két dédmamámat is volt szerencsém ismerni. Az anyai nagymamám édesanyja volt az egyik- bármennyire is igyekszem, alig tudom felidézni. Mikor nyaranta Berta mamánál és az unokatestvéreinknél voltunk- együtt laktak- néha meglátogattuk Őt velem egyidősnyi unokatestvéremmel. Pici házban, domboldalon laktak, tornác is rémlik, árnyék vagy félhomály, vékony néni, aki mindig megkérdezte, én ki vagyok. Elküldött minket a boltba cukorért, s magunknak is vehettünk cukorkát. Ilyen emlékfoszlányok jönnek elő mindössze... Nos, Anyukám többször emlegette, hogy Mari mama, mert így hívtuk, sütött olyan "tortát", ami formában készült, kelt tésztából és kakaósan. Hogy pontosan hogyan, nem tudta, csak többször emlegette, hogy az milyen finom volt. Érdekes módon erre emlékszem, de Dédmamámra alig. (Másikra, aki apai nagymamám anyja volt, sokkal jobban. Hozzá kapcsolható süti nem maradt fenn emlékeimben, de életéről annál több mindent tudunk Ágnes mama elbeszéléseiből. Aki úgy, de úgy tudott mesélni, de ezt már említettem.)

Nos, ha már a gyerekkoromban elhunyt dédmamát nem bírom felidézni, megpróbáltam elképzelni, milyen lehetett az általa sütött "torta". Talán hasonló volt:

Hozzávalók:

• 80 dkg liszt (fele rétesliszt) + 1 evőkanállal 
• 1 mokkáskanál só
• 4 evőkanál cukor
• 16 dkg vaj
• 3 dl tej
• 3 dkg élesztő
• 3 tojássárga+1 egész tojás
• 1 evőkanál kakaó
• 4 evőkanál  kakaós cukor

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A liszteket elvegyítettem a sóval, többi cukorral, elmorzsoltam a vajjal. Hozzáadtam a tojást meg a sárgákat, az élesztős tejet, és összekevertem. Lágy tészta lett.

Kétfelé osztottam. Felébe került még egy evőkanál liszt, másik felébe egy evőkanál kakaó. Mindkét részt megdagasztottam. 

Letakarva hagytam megkelni.

Egy óra múlva a világos és sötét részt is kétfelé osztottam. Mindegyiket kinyújtottam, 1-1 evőkanál kakaós cukorral megszórtam, felsodortam. 1-1 világos és sötét rudat összesodortam, s kikent kuglófformába tettem. Másikkal is ugyanígy jártam el.

20 percnyi pihentetés után 180 fokos sütőbe tettem -befértek egyszerre-, s addig sült, míg teteje szépen megpirult.

Jó lenne tudni, hogy készült egykor... Én ilyennek képzeltem el. 

Nemrég beszélgettünk Nővéremmel Mari mamáról. Neki sokkal több emléke van róla, meg úgy általában a régen történtekről. Pedig csak másfél évvel idősebb nálam... 

Kakaós kuglófkalács

Tegnap este közölték a ponthatárokat. (Azaz jó néhány napja, csak akkor írtam meg  bejegyzést.) Nem hiába gyűjtögetett négy éven keresztül Leányzóm pontokhoz valókat. Építészmérnök lesz. Bár nem izgult nagyon, de ma, hogy biztos lett, nagyon fel volt dobódva. Tervezgetett, gólyatáborba kívánkozik, lehetőségeket böngészgetett, első félév tantárgyait sorolta nekem. Nagyon lelkes! Furcsa lesz majd, nagyon is, hogy hét közben Ő sem lesz itthon, de remélem, gyakrabban hazaugrik, mint Fiúnk, hisz Ő csak 80 km-re lesz otthonunktól. 

Némi segítségre azért szüksége volt, hogy elérje mindezt. Nem sokra, szorgalma mellett a családunkra nem jellemzően  gyors felfogású a matematika, fizika területén. Hogy a rajz alkalmassági is sikerüljön, egy kedves ismerősünk tanítgatta a fortélyokra, s amiben már nem tudott segíteni, ahhoz keresett neki hozzáértő személyt, aki semmit nem kért a ráfordított idejéért. Mindegyikőjüknek hálás vagyok, s néhány apróság mellé sütit is terveztem sütni nekik. 

Hozzávalók:

A tésztához:

• 1 kg liszt (fele rétesliszt)
• 1 teáskanál só
• 4 evőkanál cukor
• 4,5 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 25 dkg margarin
• 1 egész tojás+ 3 sárgája

A töltelékhez:

• 10 dkg vaj
• 6 evőkanál cukor
• 3 evőkanál kakaó
• 1 evőkanál keményítő
• + 3-4 dkg vaj a forma kikenéséhez, 2 evőkanál cukor a szóráshoz

Így készült:

Négy dl tejet megmelegítettem, elkevertem benne egy evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

A lisztet, sót, többi cukrot elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojást, élesztős tejet, s összegyúrtam. Még fél dl-nyi tejet adtam hozzá, hogy megfelelő keménységű- ne legyen kemény, inkább picit lágy, könnyen gyúrható- legyen a tészta. Megdagasztottam.

Pici liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.

Közben elkészítettem a tölteléket: a puha vajat (mikróban félig megolvasztottam) elkevertem a cukorral, kakaóval, keményítővel.

A megkelt tésztát kinyújtottam, harmadán elosztottam-kentem a tölteléket. Az üres felét ráhajtottam felére, majd a kimaradt harmadot is rá, a kapott téglalapot még háromba hajtottam. 

15-20 perc pihentetés után kinyújtottam, újra hajtogattam. 

Két formát vajjal kentem ki és cukorral szórtam be.

Még egyszer pihentettem, ami után kinyújtottam, majd 3 részre vágtam a tésztát. Kettőt feltekerve, mint a kalácsot, kuglófformába tettem. Harmadikat 2 csíkra vágtam, összefontam, körré hajlítva egy kerek formában sült meg, a két kuglófot követően.

Ötlet innen, itt fázisfotók is vannak.

Finom, puha kalácsok lettek. Persze nem kell feltétlenül formában sütni, fonott kalácsként is készülhet, úgy is mutatós. 

Diós/mákos kalács

Idejét sem tudom, mikor sütöttem utoljára kalácsot, pedig régebb gyakran készült. Már legalább két hete készülök rá, de valamiért mindig tologattam. Most, hogy újra hazajött Gergő -holott két hete azt mondta, egy hónapig nem jön-, rávettem magam, s többedmagával megsütöttem. Hagyományosra vettem a formát, nem cifráztam -egy kicsit mégis, a máktöltelékbe került aszalt áfonya-, és láss csodát: így is finom lett! :-)

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 1 teáskanál só
• 4 evőkanál cukor
• 5-6 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 2 tojás
• 1 dl olaj

A töltelékhez:

• 15 dkg darált dió, 4 evőkanál cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 1 citrom lereszelt héja
• 20 dkg darált mák, 5 evőkanál cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 10 dkg aszalt áfonya
• + 1 tojás lekenni

Így készült:

3 dl tejet megmelegítettem, elkevertem benne 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet elvegyítettem a sóval, többi cukorral, beleütöttem a két tojást, hozzáadtam a közben felfutott élesztőt. Gyúrni kezdtem, s közben még annyi tejet tettem hozzá, hogy közepesen kemény tésztát kapjak. Végül három részletben beledolgoztam a kimért olajat.

A megdagasztott tésztát letakarva kelni hagytam.

Közben elkészítettem a töltelékeket is: megdaráltam a diót, mákot, majd összevegyítettem a hozzávalókat.

A megkelt tésztát 3 részre osztottam. Mindegyiket téglalap alakúra nyújtottam, egyikbe került a dió, a mákot elosztottam a másik kettőbe. Feltekertem, tepsibe raktam, hagytam kelni 10-15 percet.

Lekentem felvert tojással, s 180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

Sonkás-tojásos kalács

Még mindig a húsvét jegyében...
Talán tavalyelőtt, vagy még azelőtt volt, hogy az ünnepi sós kalács egy részét sonkával és tojással töltöttem. Amúgy néhány próbálkozás és tapasztalatszerzés után lemondtam a húsvéti kalácssütésről, mert nem fogy el. Mindenki előnyben részesíti a többi édes és sós sütit, a kalács meg ránk szárad. Most Gergő kívánságára, emlegetvén az évekkel ezelőttit, sütöttem két rudat, sonkával, tojással, sajttal, kolbásszal töltve. És nem száradt ránk.
Hogy cifrább legyen, fonottra készült. Még azon frissiben megvágtam, mert kíváncsi voltam rá, milyen lett. Egyik majdnem el is fogyott még akkor, frissen-melegen. Másnap meg a többi.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 70 dkg liszt (egy része rétesliszt)
• 3 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 3 dkg élesztő
• 12,5 dkg vaj
• 2 tojás
• 1,5 teáskanál só

A töltelékhez:

• vékonyra vágott sonkaszeletek
• 8 főtt tojás
• 20 dkg reszelt trappista sajt
• kolbászkarikák
• lekenni egy felvert tojás
• beszórni lenmag, sószemcsék

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

A lisztet, sót elmorzsoltam a vajjal. Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet és megdagasztottam a tésztát. 

Hagytam kelni.

Mikor megkelt, két részre osztottam. Kinyújtottam, téglalap alakúra. A két szélét ferdén csíkokra vágtam. Középre raktam egy sor sonkát, erre vaskosabb szeletekre vágott tojáskarikákat, majd reszelt sajtot, a tetejére pedig kolbászkarikákat. "Megfontam" a kalácsot, azaz egyszer jobbról, egyszer balról egymásra hajtottam egy-egy csíkot, míg a végére értem. A két végét összenyomkodtam, hogy ne szökjön ki a sajt.

Mindkét megtöltött rudat tepsibe pakoltam, felvert tojással lekentem, lenmaggal, sóval megszórtam.

180 fokos sütőben pirosra sütöttem.

A formázást tulajdonképpen egy húsvét előtt a fb-on keringő videó ihlette. Fogalmam sincs, melyik oldalon volt, nem állok neki keresgélni. Az emlékeim szerint tormával is meg volt kenve, azt nem mertem bele tenni, mert nem mindenki szereti. Megettük a tormát a főtt sonkával, tojással. 

2021.április

Az idei húsvétra is készítettem ilyen kalácsot. Ezúttal csak sonka és tojás került bele, így is nagy sikere volt!

Fahéjas kalács

Határozottan kevesebbet sütök, de múlt hét közepén nagyon rám jött. Mikor nekifogtam dagasztani a tésztát, még nem tudtam, mi lesz belőle, menet közben körvonalazódott, hogy vajas-fahéjas kaláccsal örvendeztetem meg  a családot. Csigának nagyon finom tud lenni, miért ne lenne jó kalács ilyen ízesítéssel? S valóban finom lett!

Hozzávalók:
A tésztához:

• 4 dl tej
• 1 csomag élesztő
• 5 evőkanál cukor
• 1 kg liszt
• 1 teáskanál só
• 2 tojás
• 20 dkg margarin
• + 1 tojás lekenni

A töltelékhez:

• 25 dkg vaj
• 25 dkg cukor
• 2 teáskanál fahéj

Így készült:

A tejet kézmelegre melegítettem, elkevertem benne 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

Míg felfutott az élesztő, a lisztet, sót, többi cukrot elmorzsoltam a margarinnal. Beleütöttem a 2 tojást, hozzáadtam a közben felfutott élesztős tejet és összegyúrtam. Épp megfelelő keménységű lett, azaz kissé lágyabb, mint egy pogácsatészta. Ha kemény lenne, még kerülhet bele tej, ha túl lágynak érezzük, akkor kevés liszt.

Dagasztás után letakarva 40-45 percet kelesztettem.

Közben a vajat mikróban megolvasztottam, s elkevertem a cukorral és fahéjjal. Míg sor került rá, hideg helyre tettem.

A megkelt tésztát 6 egyenlő részre osztottam. Mindegyiket hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam, nagyjából a nagy méretének feleljen meg. Igyekeztem vékonyra nyújtani. Lekentem töltelékkel, felsodortam, majd kettőt-kettőt összecsavartam, így 3 rúd kalácsom lett.

Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem őket, lekentem felvert tojással, villával meg is szurkáltam.

Hagytam még kelni 15-20 percet, majd a hideg sütőbe tettem, amit aztán beállítottam 180 fokra.

Hagytam szép pirosra sülni.

Finom, foszlós lett, ami a vajnak köszönhető. Ha a töltelék margarinnal készül, nem lehet ugyanazt az ízt, állagot elérni. Még másnap is jó puha volt, már az a kis sarok, ami maradt, mire hazaértem a munkából. Kakaósan is hasonlóan szoktam készíteni, de ha a kettőből kéne választanom, biztos, hogy a fahéjasért nyúlnék! :-)

Puszta kalács

Kemencében sült egykoron, kerek volt, -talán lábasban készült,- s a szüretek elmaradhatatlan kelléke. Fogalmam sincs, Nagymamám hogyan készítette, de kalácstészta volt, töltelék nélkül, s nagyon finom. Azt próbáltam leutánozni, több ízben is. (Egy másik kísérlet, kis olvasnivalóval itt .) Olyan soha nem lett , de azért ehető az általam sütött is! :-)
Nagymamámnak nem volt receptes füzete, Ő mindent fejből készített. Anyukám többször mesélte, hogy apósa, azaz Tata (mifelénk nem papa volt a nagyapa, hanem tata) leszidta őt, mikor látta, hogy leírt recept alapján süt, mondván, legyen ügyesebb, mint más, ne utánozzon. Ez rosszul esett neki, persze azért leírta a másoktól ellesett recepteket, s milyen jól tette, mert így nekünk is megmaradt. Én is leírt receptek alapján sütök, bár örökölhettem valamit Tatától, mert akaratlanul is valami mást akarok létrehozni... De azért annyira nem vagyok akaratos, mint Ő volt. :-) De én akkor is nagyon szerettem Őt. Inkább emlékfoszlányaim vannak róla. Többek között az, mikor a kertben üldögélve, miközben Mama málét -azaz kukoricát- kapált, megmutatta nekem a szemben lévő domboldalon, melyik része az erdőnek volt az övék. Jól elkülönült a többitől, mert ott voltak legmagasabbak a fák. Remélte, hogy egyszer még birtokolhatják. Ő azt már nem érte meg, de Mama igen. Milyen boldog is volt!...
Ott volt a szőlőhegy is az erdő közelében, a domb túloldali lejtőjén. Ott ettük a puszta kalácsot. Az általam sütött ilyen lett:

Hozzávalók:

• 5 dl házi tej
• 15 dkg + 1 evőkanál cukor
• 5 dkg élesztő
• 1 kg liszt
• 1 teáskanál só
• 20 dkg margarin
• 1 egész tojás + 2 sárgája
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 1 citrom lereszelt héja

Így készült:

4 dl tejet meglangyosítottam, elkevertem benne egy evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztet elvegyítettem a sóval, 15 dkg cukorral, vaníliás cukorral s elmorzsoltam benne a margarint. Hozzáadtam a tojásokat, citromhéjat, a felfutott élesztős tejet s dagasztani kezdtem. Még egy dl tejet öntöttem hozzá, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta, de ez lehet kicsivel több is. 

A tésztát megdagasztottam és letakarva kelni hagytam. 

Mikor megkelt, lisztezett deszkára borítottam, 6 részre osztottam. Mindegyiket rúddá sodortam, majd 3-3-at összefontam.

Sütőpapírral bélelt tepsibe raktam a fonatokat, tojásfehérjével lekentem s kevés cukrot szórtam rá.

Hideg sütőbe tettem, beállítottam 175 fokra s hagytam szép pirosra sülni.

Puha, foszlós lett, s épp kellően édes. Lekvárral kenve, de csak úgy magában is nagyon finom!

Mikor még mínusz fokok voltak, a kamrából hozott liszt igencsak hideg volt, ezért beraktam egy percre a mikróba átmelegedni. A langyos liszttől hamar megkelt a tészta, ezért azóta mindig úgy teszek: előbb a liszt melegszik egy kicsit, azután látok neki a dagasztásnak. Bár mondják, hogy a mikrohullámú sütő használata sem tesz jót nekünk...

Kakaós kalács

Volt egy bejáratott szokásom: hét közben, többnyire szerdán sütöttem valamit kelt tésztából, ami akár pizza, pogácsa, bukta, kalácsféle, édes vagy sós, de vacsorának és/vagy reggelinek is megteszi, de ami a legfontosabb, megoldja a másnapi tízórai gondját. Ezt sem sikerül mindig megvalósítani. A héten erőt vettem magamon, de csak az elhatározásig nehéz eljutni, ha már nekifogtam, megy az, mint a karikacsapás. Sőt, kikapcsol. Kakaós kalácsot sütöttem, tekerve, sodorva.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt + 1-2 evőkanállal
• 1 teáskanál só
• 6 evőkanál cukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 12 dkg vaj
• 1 egész tojás + 2 sárgája
• 2,5 dl tej
• 2,5 dl aludttej
• 4 dkg élesztő
• 1 evőkanál kakaó
• 1 tojássárga lekenni

Így készült:

A tejet megmelegítettem, egy evőkanál cukrot elkevertem benne. Belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztet, sót, többi cukrot, vaníliás cukrot tálba tettem, hozzáadtam a tojást és a sárgákat, a közben felfutott élesztős tejet, majd a langyosra melegített aludttejet. Végül az olvasztott, de nem forró vajat adtam hozzá és megdagasztottam. Kissé lágy volt a tészta, de kettévéve, egyik feléhez még lisztet gyúrtam, 1-2 evőkanálnyit, annyit, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta. A másik feléhez a púpos evőkanál kakaót gyúrtam hozzá. Elég hosszadalmasan kell dagasztgatni, mire a kakaó egyenletesen eloszlik benne. 

A kétféle tésztát letakarva kelni hagytam.

Mikor megkelt, lisztezett deszkán mindkét részt 3 fele osztottam. Kinyújtottam 1-1 világos és kakaós részt, egymásra tettem, még így is nyújtottam kicsit, majd kettévágtam. Mindkét részt külön-külön feltekertem, majd összesodortam a két tekercset. Így készült a másik két rúd is.

Mindhárom rudat tepsibe tettem, tojássárgával lekentem.

Hideg sütőbe tettem, beállítottam 50 fokra, majd negyed óra elteltével felvittem a hőfokot 175 fokra.

Készre sütöttem, szép pirosra.

Megspóroltam a kelesztési időt. Kenyérrel is szoktam így bánni, beteszem a hideg sütőbe, s miközben melegszik, a tészta is kel. Szép nagyra nőtt, az eredetileg vékonyka rudak majdhogynem össze is nőttek. Puha, foszlós lett a tészta. Nem túl édes, de meggydzsemmel tökéletes volt. Karamelles tejjel szintén. :-)

Tépkedős kalács

Az utóbbi időben sokfelé összefutottam ezzel a többféle névvel illetett sütivel (nekem ez a név tetszett legjobban, mert olyan jó tépkedni a rétegeket), illetve hasonlóval, mert receptet egyet sem olvastam el hozzá, hanem a látvány alapján készítettem el, a szinte mindenre jó kelt tésztámból. Egy kiló lisztből dagasztottam, mint mindig. Vagyis még többől, mert lágy lett a tészta, s még került bele 10 dkg. Fele fahéjas lett, a másik kakaós. A lehulló szélekből pedig egy karcsú kalácska is lett.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 1 kg liszt -fele rétesliszt (szükség szerint +10 dkg)
• 3 dl tej
• 5 evőkanál cukor
• 5 dkg élesztő
• nagy csipet só
• 25 dkg margarin
• 2 dl (házi) tejföl
• 1 egész tojás+2 sárgája

A töltelékhez:

• 20 dkg vaj
• 22 dkg cukor
• 1 teáskanál őrölt fahéj
• 1 evőkanál kakaó

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

A lisztet, sót, többi cukrot tálba tettem. Elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tejfölt, tojást, élesztős tejet. Összegyúrtam. Mivel igen lágy lett a tészta, még 10 dkg lisztet dagasztottam bele.

Letakarva hagytam megkelni.

Közben elkészítettem a töltelékeket: fele vajat mikróban megolvasztottam, elkevertem benne fele cukrot, hozzáadtam a fahéjat. Másik felébe a kakaó került.

Két püspökkenyér formát kibéleltem sütőpapírral.

A megkelt tésztát két részre osztottam. Egyiket enyhén lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam, s a forma szélességének megfelelő csíkokra vágtam. A felesleges széleket félretettem. Lekentem a fahéjas töltelékkel, négyzetekre vágtam, s egymás mellé a megdöntött formába raktam. Nem raktam egészen tele, 2-3 ujjnyi részt üresen hagytam, hogy legyen helye kelni a tésztának.

Ugyanígy jártam el a tészta másik felével, erre kakaós töltelék került.

A maradék tölteléket -maradt egy kevés mindkettőből- a tetejére öntöttem.

A maradék tésztát összegyúrtam, beszórtam fahéjas cukorral, feltekertem, s egy őzgerinc formába téve befért  sütőbe a társai mellé. 

Hagytam egy kevés ideig kelni, úgy 10-15 percet.

180 fokos sütőbe tettem a formákat, s pirulásig sütöttem.

A kakaós nem lett valami szép, de Leányzónak az ízlett jobban. Nekem a fahéjas. De mindkettő finom, belül pihe-puha, foszlós, a szélek pedig roppanósak.