Aszalt gyümölcsös bonbon

Megvettem hozzá az aszalt gyümölcsöket, csoki az mindig van raktáron, de valahogy csak nem sikerült időt szakítani rá. Pedig annyira el akartam készíteni, mert ajándéknak is szántam a család női tagjainak. Végül mégiscsak elkészült, miután karácsony este hazajöttünk a templomból. A Csemeték is segítettek, Hédi pakolta az aszalt gyümölcs-keveréket kesudióval együtt a formákba, mindenféle bonbonformában, amit idő közben összegyűjtöttem. Gergő segített kiszabadítani a kész műveket. Férjuram is kivette  részét a munkából, segített elmosogatni. Bepakolta a mosogatógépbe a műanyag vackokat is. Hát tiszták lettek, ehhez nem férhet kétség, de formák már nem:-) Szépen összezsugorodtak, eldeformálódtak. Érdemes lett volna azokat is lefotózni:-)

Hozzávalók:

• vegyes aszalt gyümölcs
• kesudió 
• fehér csoki 
• étcsokoládé

Így készült:

Az aszalt gyümölcsöket (áfonya, barack, mangó, banán, mazsola...), már amelyiket kellett, kisebb darabokra vágtam, a kesudiót szintén. A formákba rakosgattuk őket, nem egészen megtöltve.

Előbb a fehér csokit olvasztottam fel gőz fölött, csorgattam belőle a gyümölcsökre, majd a szintén gőz fölött felolvasztott étcsokival megtöltöttem a formákat.

Hidegre raktam. Néhány órai dermesztést követően óvatosan kiborítottam a formából.

20 dkg volt a gyümölcskeverék, a felhasznált csoki mennyisége pedig: a fehérből 20 dkg, az étcsokiból pedig 40 dkg fogyott el. Nem terveztem ilyen sokat elhasználni, de nyelték ám a formák a csokit. Szerették, akár csak én utána rágcsálni a végeredményt:-)

Karamellkrémes bonbon

Számtalan helyen megcsodáltam már a bonbonokat, de még soha nem jutott eszembe, hogy én is készítsek. Vagyis inkább azt mondanám, még nem szántam el magam, nem határoztam el, hogy én most aztán bonbont fogok előállítani. Mert azért a jövőbeni szándék ott lappangott a fejemben, bizonyítja ezt az is, hogy egy ideje elrakom a bonbonos dobozok ígéretesebb műanyag belsejét. Meg a szilikon jégkockaformákat is alkalmasnak gondoltam a célra.
Az este aztán munka után hirtelen felindulásból nekiálltam. Minden előzetes terv nélkül. A töltelék mibenléte okozott némi fejtörést, végül a kedvenc ízem, a karamell mellett döntöttem. Nagyon izgi volt, kíváncsi voltam nagyon a végeredményre. Minden spéci eszköz nélkül, kissé béna, egyenletlen szélű, de finom (naná, csoki és karamell) nasi lett:

Hozzávalók:

• 20 dkg étcsokoládé
• 15 dkg cukor
• 0,5 dl víz
• 10 dkg vaj

Így készült:

A cukrot világosra karamellizáltam. Felöntöttem a vízzel, s addig főztem kis lángon, míg a cukor felolvadt. Ekkor beledaraboltam a vajat, s a lángról levéve addig kevergettem, míg felolvadt. Hagytam kihűlni.

A csokit gőz fölött felolvasztottam, majd kiskanállal úgy kétharmadát belecsorgattam-kentem a bonbonformába. Hűtőbe tettem,hogy megdermedjen.

A kihűlt töltelékkel megtöltöttem a megdermedt csokiformákat, majd a maradék csokival befedtem a tetejüket. Visszaraktam a hűtőbe.

Fele töltelék megmaradt, majd kikanalazzuk, mert igencsak finom.

Úgy két óra múlva simán ki lehetett nyomni a formából a bonbonokat, s bár este 10 volt, azért meg kellett kóstolni:-)

Azért nem lett egyenletes az alja, mert ebben a formában nem lehetett lesimítani. Próbálgattam letördelni a széléről a csokit, még csúnyább lett, hát úgy hagytam.

Nem lesz szenvedélyem a bonbongyártás, azt már tudom, de néha bizonyára fel fogom dobni vele a napjaimat, vagy estéimet. Főleg a töltelékek miatt, amivel aztán lehet variálni. Ötletet meg számtalant találni, kitalálni...