Káposztás húsgombóc...

 ... vagy húsgombócos káposzta, de még találóbb lenne a lusta töltött káposzta elnevezés. Mert minden benne van, ami az említett, kissé macerás ételben, csak jóval gyorsabban elkészül. 

A mai délutánt sütésre szántam, de semmi kedvem hozzá. Ha ritkán ugyan, de ilyen is van. Majd holnap sütök-főzök. Kirándulásra úgysem alkalmas az idő, Leányzó meg délután megy vissza, addig elkészül minden. Most pedig blogot írok.

Tegnap igyekeztem haza, de mire hazavergődtem, mivel épp nem volt főtt kaja, a család "éheztében" rendelt pizzát. Így nem volt okom sietni a főzéssel, vacsorára készült el mindjárt két fogás is: az egyik a káposztás étel, a másik, mivel sejtettem, hogy Leányzóm nem lesz elragadtatva tőle, az örök kedvenc kapros tokány. De az már szerepel a blogon, most jöjjön a lusta töltött káposzta:

Hozzávalók:

• 60 dkg darált hús
• 1 nagyobb fej hagyma
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• 1 tojás
• só, bors, paprika
• 1 teáskanál morzsolt kapor
• 1,5 dl rizs
• kevés olaj
• 1 kicsi fej káposzta
• 2 dl sűrű paradicsomlé
• 1 szál kolbász
• csombor
• tejföl a tálaláshoz

Így készült:

A káposztát csíkokra vágtam, a kolbászt felkarikáztam. A hagymát megpucoltam, felaprítottam.

A darált húst, tojást, apróra vágott hagymát, ételízesítőt, fűszereket, csapott teáskanálnyi sót, kaprot, rizset összekevertem, gombócokat formáztam belőle. 

Mivel sütőben készült, tepsibe pakoltam mindent: az alját kikentem olajjal, előbb néhány szál csombordot fektettem az aljára, erre fele kolbászkarika, majd a káposzta fele került. Ráültettem a gombócokat, majd befedtem a maradék káposztával, rászórtam a többi kolbászt. A tetejére is szórtam kevés kaprot, majd ráöntöttem a paradicsomlét, sót szórtam rá, és annyi víz került rá, hogy éppen ellepje az egészet. Sütőbe tettem, 190 fokra, és addig volt benn, míg a káposzta megpuhult. 

Nem árt az elején letakarni alufóliával, én nem tettem meg, ezért a tetején a kilógó káposztaszálak sötétre pirultak. Előbb tejföllel együtt terveztem sütni, aztán ezt elvetettem, csak tálaláskor ettünk hozzá. Kellett is, mert a friss káposzta édeskés. 

Finom volt, nekem kimondottan ízlett. Habár nem egy töltött káposzta, de ízvilágában mindenképp emlékeztet rá. 

Rántott camambert áfonyalekvárral

 Leányzóm egyik kedvence ez az étel. Az utóbbi néhány hónapban többször készített, volt, hogy elment bevásárolni hozzá, s egyedül varázsolt az asztalra ételt. Ezúttal közös munka gyümölcse volt a vacsoránk, Hédi panírozta, sütötte a sajtot, a köretet én készítettem Gergővel. A lekvárt meg boltban vettük... Áfonyalekvárt főzni kicsit drága mulatság lenne. Bár idén másmilyent is az. Tegnap böngészgettem az internetet sárgabarack árakért. A legközelebbi gyümölcsösben, leszedve ugyan, ezer-ezerkétszáz kilója. Mennyi lehet akkor a boltban? Idén nem főzök sárgabaracklekvárt. Hátha jövőre nem fagy el, mert saját fánk már akkorára nőtt, hogy simán ellátna minket. Megint elkanyarodtam a tárgytól... Finom vacsorát hoztunk össze közösen:

Hozzávalók:

• 4 darab camabert sajt
• 2 tojás
• só
• liszt 
• zsemlemorzsa
• 1 kis üveg áfonyalekvár
• 6-8 nagyobb krumpli
• 2,5 dl rizs
• petrezselyemzöld
• olaj a sütéshez

Így készült:

A camambert sajtot kettévágva a szokásos módon panírozta Leányzó: lisztbe, nagy csipet sóval felvert tojásba és zsemlemorzsába forgatta, majd bő olajban mindkét oldalát szép pirosra sütötte.

A krumplit megpucoltam, megmostam, hasábokra vágtam. Konyharuhán leitattam róla a nedvességet, majd bő olajban pirulásig, zörgősre sütöttem.

A rizset (vagy rizst?) kevés olajon átforgattam, majd kétszeres mennyiségű vizet öntöttem alá, sóztam és lefedve hagytam kis lángon megfőni. Közben kis csokor petrezselymet apróra vágtam, s a legvégén kevertem hozzá.

Tálaláskor a krumplit só-bors-paprika keverékével megszórtam. Mindenki ízlés szerint pakolt magának a tányérra a sajt mellé köretet, lekvárt.

Viszonylag egyszerű és finom étel, bár nem a legegészségesebb. Mert olajban sült a sajt is, a krumpli is. Meg bolti a lekvár, ami ... hát, tartalmaz áfonyát is. De néha belefér ilyen is. 

Szándékosan írtam rizset. Pedig aláhúzza a javító pirossal. A mi fülünknek ez a kötőhangzós ragozás hangzik természetesnek, a nyelvemnek is jobban esik így kimondani. Hédi sérelmezte, s valójában nekem is akkor tűnt fel, hogy "nem jól" használjuk ezt a szót, mikor földrajz dolgozatában a tanár az e betűt kihúzta ebből a szóból. Persze, hogy utána olvastam. A köznyelven a rizst az elterjedt, de a másik változat sem helytelen, ez tájnyelvi megfelelője az előzőnek. Mint ahogy mifelénk is így a megszokott. 

Kolbászos bab rizzsel

 Gyakran elhatározom, hogy eltervezem előre, mit főzzek majd, s annak megfelelően vásárolok be. De nem, nekem ez nem megy. Sokkal inkább jellemzőbb rám, hogy megállok a kamrában, nézelődök-keresgélek, kutakodok a hűtőben, fagyasztóban, miből tudnék éppen - s persze, hogy gyorsan- rittyenteni valami ehetőt a család elé. Egy ilyen időszűkés tanakodós alkalommal láttam meg a két babkonzervet, kolbász is volt a hűtőben, no meg egy üveg megkezdett, felhasználásra váró sűrített paradicsom- ezeket összefőztem, fűszereztem, közben a rizs is megfőtt. S lám, lett ebéd!

Hozzávalók:

• 1 bögre rizs (3 dl)
• 2-3 evőkanál olaj
• só
• petrezselyem
• 2 vörösbabkonzerv
• arasznyi kolbász
• 1-1,5 dl sűrített paradicsom
• bors
• kevés csípős paprikakrém

Így készült:

A rizst az olajon enyhén megpergeltem, inkább csak kavargattam kevés ideig. Felöntöttem kétszeres mennyiségű vízzel, sóztam, apróra vágott petrezselymet tettem hozzá. Lefedve, kis lángon hagytam főni.

A felkarikázott kolbászt kevés vízben néhány percig főztem, majd hozzáadtam a leszűrt konzerveket és a paradicsomot. Bors és csípős paprika került még  bele. Rövid ideig még főztem, megkóstoltam, elég sós-e, kicsit sóztam, s kész is.

A megfőtt rizzsel tálaltam.

Azóta még egyszer készült, akkor is gyorsan ebédre, paradicsomos fehérbabkonzervből. Nem is az a lényeg, hanem hogy gyorsan lehet finomat főzni mindössze néhány hozzávalóból.

Töltött káposzta

 Már-már ikonikus étel. Minálunk a magyarok is magukénak tartották, a románok is, a szászok is készítették. Mindeközben tudomásom szerint török eredetű. Tény, hogy mindegyik nemzetnél ünnepi ételnek számít. Emlékszem, régen a jó kis falusi kultúrházas lagzikban mindig az ételfelhozatal részét képezte: savanyú káposztába töltött, pici, nagyon finom töltelékeket tálaltak fel. Mikor Anyukám munkahelyén valakinek szülinapja volt, mindig töltött káposztát főzött az ünnepelt.

Mikor én főzök káposztát, a gyerekek kötelezően megjegyzik, hogy jó, jó, de az Elláé finomabb. Ella Apukám húga, aki, ha nagy ritkán eljut hozzánk, mindenképp kell főzzön ebből az ételből. És igen, utolérhetetlenül finomra tudja főzni. Hiába készítem hasonlóan, ahogy láttam, tanultam, valami mégis hiányzik az összhatáshoz. Ebbe már beletörődtem, vannak ételek, sütik, amiket sosem tudok utolérni. Amikben a titkos összetevő valakinek a keze, a szíve-lelke...

Gergő megelőzött, az Ő blogján már szerepel az erdélyi töltött káposzta. Akkor együtt készítettük karácsonyra, most pedig az elmúlt hét szombatján főztem a ház csinosítgatásán szorgoskodó munkásoknak. 

Nem mindig ugyanúgy készül, hol savanyú, de leginkább friss káposztába töltöm -ez a macerásabb-, hol kolbász, hol szalonnadarabok kerülnek bele, vagy épp mindkettő, de húsvéti sonka főzőlevét ráöntve is nagyon finom. Volt, hogy a kaprot/csombordot kifelejtettem belőle, pedig az kell hozzá, de úgy is jó volt; csak paradicsommal savanyítottam vagy csak savanyú káposztával és ennek levével, de mindkettő is kerülhet bele, mint legutóbb is. A lényeg, a töltelék mindig ugyanúgy készül. Vagy az sem? 

Hozzávalók:

• 1 nagy fej savanyú/friss káposzta
• 1 kg darált hús
• 1 nagy fej hagyma
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• só
• 1 mokkáskanál bors
• 1 teáskanál paprika
• 1-2 evőkanál sűrített paradicsom
• 2,5 dl rizs
• 15-20 dkg füstölt kolbász és/vagy kolozsvári szalonna, füstölt sonka
• 20-25 dkg vágott savanyú káposzta
• 0,5 l paradicsomlé / 2-3 evőkanál sűrített paradicsom
• kapor, csombor (morzsolt vagy 1-2 szál friss)
• 3-4 evőkanál olaj
• a tálaláshoz tejföl

Így készült:

Ezúttal -mint legtöbbször- friss káposztával készült, ezért ezzel kezdjük a munkát: egy fazékba, amibe belefér a káposzta, vizet teszünk forrni, úgy félig vízzel,  1 teáskanál sóval. A káposzta külső leveleit mindig leszedem. A torzsája mellett éles késsel bevágom jó mélyen.

Mikor forr a víz, beleteszem a káposztát, s lefedve, közepes lángon úgy két percig hagyom főni- addig, amíg a külső levelek könnyen lejönnek. Ezeket kiszedem, majd tovább főzöm. A közben kissé megpuhult leveleket kiszedem, mindig a legkülső réteget. Nem kell nagyon puhára sem főzni, mert akkor szétmegy, nem lehet tölteni- csak épp addig, míg nem merev, hajlítható a levél.

Közben, ha szükséges, a torzsa mentén tovább vágjuk a levelek tövét.

Mikor az összes kész, a vastag középső eret levágom róla. A nagyobb leveleket kettévágom.

Elkészítem a tölteléket: a hagymát apróra vágom, a darált húshoz adom a rizzsel és sóval -egy teáskanálnyit teszek, később szükség szerint lehet pótolni-, borssal, paprikával, ételízesítővel. Egy decinyi vizet is szoktam beleönteni, meg 1-2 evőkanál sűrített paradicsomot. Összevegyítem az egészet.

Egy nagyobb fazék aljára kevés olajat öntök. Teszek egy réteg szálas savanyú káposztát, meg a káposztából maradt/levágott darabokat, erre jönnek a szalonnadarabok, majd a töltelékek, közé kolbászdarabkák. A tetejére megint vágott káposzta kerül, a levével együtt. Teszek még rá paradicsomlét, kaprot, csombort (friss vagy szárított is jó, 1-1 csapott mokkáskanálnyi), felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi, s főni teszem. Ha felfőtt, kis lángon főzöm tovább.

No és a töltés: Anyukánk kis henger alakúakat készített, így: a káposztadarabokat a tenyerére tette, erre evőkanálnyi töltelék került, majd ráhajtotta az alját, henger alakúvá tekerte, a tetején pedig bedugdosta a levél végét. Férjem Nagymamájánál láttam először a másik töltési módot, amikor hegyes végű lesz a végeredmény. Ez annyira megtetszett, hogy legtöbbször így töltöm, illetve a levél alakjától és méretétől is függ. Így készül a hegyes: kettévágott levél közepére tölteléket helyezek, a levél aljának úgy felét ráhajtom felfele a töltelékre, becsomagolom háromszög alakúra, a tetején a levél végét bedugdosom. 

Hosszadalmas a leírása, az elkészítése sem tíz perc. Egy órába telt, mire feltehettem főni, s még további két óra kellett, mire megfőtt. Ezt úgy állapítom meg, hogy kiveszek egy tölteléket, kettévágom, s ha a rizs a belsejében megfőtt, azaz puha, akkor kész. Persze közben megkóstolom , hogy elég sós-e, ha szükséges, pótolom. De nem volt rá szükség, a szalonna is sós, a savanyú káposzta is, a kolbász is. 

Azért nem évente egyszer látok neki, szívesen készítem, mert mindenki szereti és kiadós, két-három napig rájárunk egy ekkora adagra. S ha már nekilátok, nem aprózom el.

Korábban is fotóztam már, de még soha nem szántam rá magam ennek a gigászi bejegyzésnek a megírására. Mert a töltött káposztát nem lehet néhány sorban leírni!😉 És az Anyukánk által főzöttet még meg sem említettem... Férjeink mindig az általa főzöttre vártak. Apukánk is ezt kért, mikor már nagyon beteg volt. Persze egyből kedvére tettek, ki bevásárolni ment el, ki a lehető leggyorsabban elkészítette. De már nem tudott enni belőle, másból sem...

Régebbi fotók (legalább ennyiszer terveztem, hogy leírom az elkészítését):

Citromos-mustáros csirkemell

 ... aszalt paradicsomos, kukoricás rizzsel.

Már megint nem döntöttem el előre, mit főzök a hétvégén. A húsleves adott volt, mellé meg... volt csirkemell. Mi is legyen a sorsa? Felcsaptam a keresőt, s ott leltem rá erre az egyszerű receptre, amit a nagy sikerrel való tekintettel köszönettel meg is tartunk.

Az ötletet itt találtam. A pácolásra már nem volt idő, így csak ráborítottam az összekevert ízesítőket, s megsütöttem-pároltam- tényleg finom lett!

Hozzávalók:

A húshoz:

• 1,5 csirkemell
• 1 teáskanál só
• 1 evőkanál mustár ( fele magos mustár)
• fél citrom leve
• 1 csapott mokkáskanál bors
• csipetnyi csilipehely
• 1 gerezd fokhagyma
• 3-4 evőkanál olaj

A rizshez:

• 1 bögre rizs (3 dl)
• 2 evőkanál olaj
• 6-8 darab aszalt paradicsom
• 1 teáskanál szárított petrezselyem
• 1 doboz kukoricakonzerv
• 1 teáskanál házi ételízesítő
• só

Így készült:

A sót, citromlevet, mustárt, borsot, csilit, zúzott fokhagymát alaposan összekevertem.

A csirkemellet vaskosabb szeletekre vágtam. Kevés olajat öntöttem egy serpenyőbe, belepakoltam a húsdarabokat. Ráöntöttem a keveréket, átforgattam. Kis lángon, lefedve párolódni hagytam.

Közben elkészítettem a rizst is: kevés olajon kavargatva enyhén megpirítottam, majd felöntöttem kétszeres mennyiségű vízzel. Belekerült a felaprított aszalt paradicsom, ételízesítő, kevés só,  petrezselyem, és kis lángon hagytam készre főni. Mikor puha a rizs, hozzákevertem a leszűrt kukoricát, ha szükséges, még lehet sózni.

A hús is hamar elkészül, s lehet is tálalni.

Édes-savanyú kínai csirke

Mai ebédünk volt, meg uzsonna (Gergő pihenés közben rájárt), meg vacsorára is maradt egy kevés.
Pénteken hazafele csirkemellet vettem a húsboltba, hogy majd csak lesz belőle valami. Mivel minden felvetődött családi óhaj-sóhajt elvetettem valamiért, átfutottam az elmentett recepteket. S meg is lett a befutó. A szecsuáni csirke nagy kedvenc, gondoltam, ezzel sem lőhetek mellé. Olyannyira, hogy Fiam sugallta, kerüljön fel a blogra, legyen honnan elkészítenie saját magának is.
Akkor ezzel kezdem- vagy folytatom.

 Hozzávalók:

• 2 kisebb csirkemell
• 2-3 evőkanál olaj
• só
• 2 fej hagyma
• 1 nagy sárgarépa
• 1 piros paprika (kápia)
• 1 csípős paprika
• 1 doboz darabolt ananászkonzerv
• bors
• 1 csapott teáskanál curry
• 2 dl házi paradicsomlé
• 1 dl ketchup
• 1 evőkanál méz
• 1-2 evőkanál cukor
• 2-3 evőkanál ecet
• 3-4 evőkanál szójaszósz
• erős paprikakrém
• 1 evőkanál keményítő

Így készült:

A csirkemellet csíkokra vágtam.

A zöldségeket megmostam, megpucoltam, csíkokra vágtam.

A húst az olajon párolódni tettem, sóztam. Mikor félig kész, rádobtam a zöldségeket, s lefedve párolódni hagytam.

Mikor a hús már puha -nem baj, ha a zöldségek roppanósak, sőt-, belekerült sorra a többi belevaló: a bors, curry, aztán a paradicsomlé, ketchup, a leszűrt ananászdarabok, ecet, szójaszósz, erős paprika ízlés szerint, a keményítő (a tetejére szórtam, s elkevertem benne). Megkóstoltam, ekkor került még bele só meg a cukor, mert túl savanyúnak találtam, végül az ananász levéből is öntöttem egy keveset bele. Összefőztem s kész is.

Rizs készült hozzá, mi más. Kevés olajon láng fölött néhányszor átkevertem, majd kétszeres mennyiségű vízzel felöntöttem, sóztam, s fedő alatt, kis lángon hagytam megfőni. 3 dl basmati rizsből készült.

Recept innen. Persze némi változtatást eszközöltem rajta.

Jó hosszú a hozzávalók listája, de a szójaszószon és curryporon kívül minden hozzávaló megtalálható a magyar konyhában is. Egyáltalán nem bonyolult, a belevalókat meg ízlés szerint lehet adagolni. Én mindig óvatosabban fűszerezek, kóstolgatok, s utána még teszek bele ezt-azt, míg eltalálom a számunkra megfelelő ízt.

Rakott karfiol-brokkoli

Nem manapság írtam meg ezt a bejegyzést, de végigolvasva, szinte ma is aktuális. A fogyás nem jött össze, inkább a beletörődés, hogy csak úgy nem mennek le azok a kilók. Több sem lett, de kevesebb sem.

Férjuram elhatározta, hogy néhány kilótól meg szeretne szabadulni. Ez a néhány úgy 10 kg. Egye fene, nekem se ártana, ugyanis kicsit megdöbbentem, mikor tavaly nadrágszíjjal hordott nadrágom anélkül is jó rám. Több mozgás? Egész nap mozog, ront-bont, aztán visszacsinálja. Én is talpon vagyok reggel fél 8-tól 5 órán keresztül. Aztán tovább is néha. Már felvetettem, hogy jó lenne egy lépésszámláló, mert kíváncsi vagyok, hány lépést teszek meg oda-vissza az iskolában egy nap alatt. Aztán este kinek van már kedve még tornázni is, esetleg szaladgálni? Az amúgy se tenne jót a térdeinek. Marad a kevesebb kalória. Azaz kevesebb szénhidrát. Vettünk jó sok zöldséget, s a vacsora az volt ilyen-olyan módon elkészítve, néha husival. Párolt zöldség, saláta, sütőben sült zöldségek, miegymás. Két hét múlva rájött, hogy ahelyett, hogy fogyna, még többet mutat a mérleg. Feladta.
Ekkoriban vettük a karfiolt meg brokkolit is. Sütőben szerettem volna megsütni, de Leányzó rábeszélt, hogy inkább rakva készítsem el. Ez ugyan már nem fogyókúrás a rizs miatt, de ha már úgysem számít, akkor minek mindig törjem a fejem feleslegesen! :D

Hozzávalók:

• 70 dkg darált hús
• 1 nagy fej hagyma
• pici olaj
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• só, bors
• pirospaprika
• kis doboz sűrített paradicsom
• mokkáskanálnyi kakukkfű
• 2,5 dl rizs + kétszeres mennyiségű víz
• 15-20 dkg reszelt sajt
• 4 dl tejföl
• 1-1 kisebb fej karfiol és brokkoli

Így készült:

A karfiolt és brokkolit rózsáira szedtem, megmostam, sós vízben megfőztem, leszűrtem.

A hagymát apróra vágtam, olajon megpároltam. Hozzáadtam a darált húst, sóztam. Többször megkeverve morzsásra pároltam. Hozzáadtam a fűszereket, házi ételízesítőt, sűrített paradicsomot, majd a rizst és kétszeres mennyiségű vizet. Fedő alatt, kis lángon hagytam puhára főni a rizst.

Egy tepsi alját kiraktam fele karfiol és brokkoli rózsával, a nagyobbakat kisebbre szétszedve, ráborítottam a rizses húst, erre került a reszelt sajt, a karfiol-brokkoli másik fele, végül a tejfölt kentem el a tetején.

190 fokos sütőben addig sült, míg a teteje kissé megpirult.

Eddig paradicsomot nem tettem a rakott karfiolhoz, de jót tett neki, s a kakukkfű sem rontotta el. A sajt meg főleg nem! :-)

Amiből csak lehet, fagyasztok le Gergőnek, hogy még véletlenül se éhezzen. Ebből is akartam, de azt mondta, a karfiollal nem bírt megbarátkozni mindamellett, hogy az a jelszava újabban, hogy egy egyetemista ne válogasson. Így, mivel jó nagy adag lett belőle, három napig ettük. 

Korábban alaposan utánaolvastam, milyen ételek lefagyaszthatóak. Szinte minden, csak ne krumplis legyen, ne legyen tejes, majonézes. Én mindig nagy táska kajával indítom útjára, s meglepődtem, mikor mondta, hogy csak Ő használja a mélyhűtőt, három másik lakótársa nem. Én azt hittem, minden szülő azon töri a fejét, mi mindent főzzön, amivel túlél gyermeke két hetet. De ha rajtam kívül valaki mégis ilyen buzgó, "Lefagyasztható" címkével fogom jelölni az erre alkalmas ételeket, segítséget nyújtva ezzel sorstársaimnak. 

Babos lecsó

Másmilyen lecsót terveztem, de Leányzó rizsesen kérte- az a kedvenc. Úgy is kezdődött, aztán hirtelen jött ötlettől vezérelve beleborítottam egy konzerv vörösbabot. Nem is volt olyan rossz ötlet, finom lett, s még másnapra is maradt belőle- ami nem egy hátrány, ugyanis eggyel kevesebb "mitfőzzekmármegint" gondom lett.

Hozzávalók:

• 4 nagy fej hagyma
• 6-8 darab lecsópaprika
• 4-5 evőkanál olaj
• só, bors, pirospaprika
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• 1 dl rizs
• 15-20 dkg kolbász
• 1 konzervbab 
• 2-3 dl paradicsomlé

Így készült:

A hagymát, paprikát megtisztítottam, feldaraboltam. Az olajon fedő alatt félpuhára pároltam. Közben sóztam is. Hozzáadtam a rizset meg háromszoros mennyiségű vizet. A vastagabb karikákra szelt kolbásszal együtt fedő alatt kis lángon főztem, míg a rizs megpuhult. Közben borsot, paprikát és házi ételízesítőt adtam hozzá.

Végül beleborítottam a leszűrt babot és ízlés szerint paradicsomlét. Ha szükséges, még sózom és ha felfőtt, kész is.

Csilis bab

Ez az étel is néhány éve jött "divatba" nálunk, időközben kiforrva magát szánk íze szerint. Mindig nagy sikernek örvend. Nem bonyolult az elkészítése, a darált hús kivételével szinte minden konzerv: csak ki kell nyitni s beleborítani, majd összefőzni. Mi rizzsel szoktuk enni, kiadós és laktató. Szóval csak dicsérni tudom! 😊

Hozzávalók:

• 50 dkg darált hús
• 2-3 evőkanál olaj
• 1 nagy fej hagyma
• 2 közepes sárgarépa
• só
• bors
• pirospaprika
• csili ízlés szerint
• 1 kukoricakonzerv
• 2 babkonzerv
• 4 dl paradicsomlé (vagy sűrített paradicsom + víz)

Így készült:

A hagymát apróra vágtam, a sárgarépát megpucoltam, felaprítottam. Az olajon rövid ideig együtt pároltam, majd hozzáadtam a darált húst. Sóztam, s morzsásra pároltam-pirítottam. 

Mikor kész, beleborítottam a levétől megszabadított konzerveket, paradicsomlét, fűszereztem borssal, pirospaprikával, csilivel.

Összefőztem, s kóstolás után eldöntöttem, kell-e még bele valami.

Sűrített paradicsom használata esetén megfelelő mennyiségű vízzel fel kell önteni, hogy jó szaftos legyen.

A rizst a szokásos módon készítettem el hozzá.

Ezúttal kétféle bab került bele, egy sötét és egy fehérbabkonzerv. De bármilyennel finom. Közepesen csípősre szoktam csilizni, mert Férjuram nem díjazza a nagyon erőset.

Húsgombócos káposzta

Gyerekkorunkban mindig nagy hordó savanyú káposzta volt bebiztosítva télire. A pincébe volt nagy fakádba, kővel lenyomatva, letakarva. Szívesen ettük, vagy csak úgy savanyúságnak, de a töltött káposzta is abból készült, meg más káposztás ételek. Szerintem mind finom. A gyerekeim nem szeretik őket. Még a székelygulyást sem, pedig annál finomabb ételt nem sokat tudok felsorolni. 

Én boltban veszem a savanyú káposztát. Többször terveztem, hogy én is megkísérlem az elrakását, de soha nem lett belőle semmi. Pedig jó kis téli vitaminforrás.

Most is volt egy adag káposztám, de valami mást terveztem belőle készíteni, mint szoktam. Mivel volt darált hús, rizses gombócokat főztem bele. Férjem azt mondta, a székelykáposzta finomabb, amivel nem is szálltam vitába, de nekem ez is nagyon ízlett. 

Hozzávalók:

• 1 nagy fej hagyma
• kevés olaj
• 1 kg savanyú káposzta
• 60 dkg darált hús
• 1 dl rizs
• 1 tojás
• só
• bors, paprika
• kapor
• tejföl a tálaláshoz

Így készült:

A hagymát apróra vágva az olajon megpároltam. Rátettem a levétől megszabadított káposztát, s felöntöttem annyi vízzel, amennyi bőven ellepte. Fedő alatt puhára főztem.

Míg főtt, elkészítettem a gombócokat: a darált húst, tojást, rizst, sót, borsot, pirospaprikát összevegyítettem, diónyi gombócokat formáltam belőlük.

Mikor a káposzta kész lett, még öntöttem rá vizet, annyit, hogy a gombócokat bele tudjam helyezni, ellepje őket. Előbb a tetejére pakoltam, majd óvatosan átkevertem, s fedő alatt hagytam puhára főni. Egy gombócot szétvágva ellenőriztem, hogy a belsejében is puha-e a rizs.

Még pici paprikát tettem hozzá meg teáskanálnyi kaprot. Sózni nem kellett, a káposztától elég sós lett.

Kiadós és finom. Tejföllel tálaltam. A kapor elhagyható, de én szeretek minden káposztás ételbe tenni belőle. Meg csombordot is, ha van, de most épp kifogytam belőle.

Tejberizs karamelles almával

Én tejbegríz párti vagyok, Férjuram meg tejberizsrajongó. De csak azért, mert nem Ő főzi. A tejberizst kevésbé szeretem főzni. Nekem az a kategória, amelyiknél nem áll egyenes arányban a rá fordított idő a finomságával. Vagyis amennyire én szeretem. Nem is készül túl gyakran, évente egyszer-kétszer. Viszont valamikor megláttam egy román blogon ezt az almával megbolondított változatot. Ez mindjárt előkelőbb helyre helyezte ezt az egyszerű étket.
Már készítettem, sőt még fotó is van róla valahol, de ez a ma készült.
Azért nem szeretek tejberizst főzni, mert a tejben nem akaródzanak megpuhulni azok a szemtelen rizsszemek. Jó sok idő kell neki, ráadásul sűrűn kell kavargatni is, ki is akar futni, odaégni is szokása. Aztán valamikor kipróbáltam úgy, hogy kevés vízben előfőzöm a rizst- ez a módszer jóval lerövidíti az elkészítési időt. Most is úgy készült.

Hozzávalók:

• 20 dkg cukor + 3 evőkanállal
• 5-6 nagyobb alma
• 3 dl rizs
• csipet só
• 3 dl víz
• 1 l tej
• 1 csomag vaníliás cukor

Így készült:

Az almákat megpucoltam, felkockáztam. (Felhasználtam a gyümölcskosárban fonnyadókat is.)

A 20 dkg cukrot kis lángon hagytam felolvadni. Mikor szép aranybarna lett, rádobtam az almakockákat, s fedő alatt hagytam megpárolódni. Addig pároltam, míg a cukor teljesen felolvadt. Néha azért átkevertem. Az almakockák egy része szétfő, de ez nem baj. Előbb kételkedtem benne, hogy ez így működik, de az alma által eresztett lé épp elég a cukor felolvadásához.

A rizst a csipet sóval és a 3 dl vízzel kis lángon főni tettem. Mikor az összes vizet beitta, hozzáöntöttem a liter tejet. Időnként megkavarva hagytam főni, fedő nélkül. Mikor majdnem megpuhultak a rizsszemek, hozzáadtam 3 evőkanál cukrot, a vaníliás cukrot. Még rövid ideig főztem, s fedő alatt hagytam még puhulni 5-6 percig.

Még azon forrón tálba rétegeztem a karamelles almával.

Ezúttal bableves mellé készült másodiknak, de Férjem azt mondta, desszertnek is simán megteszi. És valóban, mert nagyon finom! 😊

Ilyenkorra nálunk már nagyon fonnyad az ősszel beszerzett alma, amellett hogy minden nap eszünk belőle, kénytelen vagyok más módon is hasznosítani! :-)

Kis keresgélést követően ráleltem a régebbi fotókra is. Akkor kis tálkákba adagoltam, most egy nagyba. Nem emlékszem, akkor hogyan készült. De legfeljebb a mennyiségek változtak, az elkészítés menete ugyanaz. 

2021.február 12.

A héten is készült nagy adag belőle, csak azért, mert egyik délután rám tört az édesség ehetnék. Ilyenkor tavasztájt ez megszokott jelenség nálam, valószínűleg a tavaszi vitaminhiány így jelentkezik. 

Próbálom én almával, mézes-citromos teával csillapítani, de az valahogy nem elég hatásos... 😀

Rakott karfiol

Bevásárlás során a karfiolra pillantva eldöntöttem, hogy ez lesz a hétvégi ebéd. Már rég volt, meg amúgy is szeretjük. Krumplisan terveztem, de Leányzó áthúzta a számításaimat. Oda volt téve a krumpli főni, mégis engedtem a kérésének, rizses-darált húsos töltelékkel készült, a krumpliból meg holnap lesz valami. De az biztos, hogy nem nudli! :-)

Hozzávalók:

• 1 nagyobb fej karfiol
• 1 nagy fej hagyma
• kevés olaj
• 60 dkg darált hús
• só, bors, paprika
• 1 bögre rizs (2,5 dl)
• 1 nagy pohár tejföl (4 dl)

Így készült:

A karfiolt rózsáira szedtem, megmostam, sós vízbe főni tettem.

A hagymát apróra vágva az olajon megpároltam. Hozzáadtam a darált húst, sóztam, borssal, paprikával fűszereztem. Mikor morzsásra párolódott, hozzáadtam a rizst kétszeres mennyiségű vízzel. Fedő alatt hagytam puhára főni.

A megfőtt karfiolt leszűrtem.

Egy kis tepsi alját kiraktam fele karfiollal (kisebb darabokra szedve), ráborítottam a rizses húst, a tetejére került a karfiol másik fele.

Jó sok tejfölt kentem rá és ment is a sütőbe.

Mikor kezdett a tetején pirulni a tejföl, kivettem.

Egyszerű, kiadós és finom étel. Mint a rakott ételek többnyire. Így készül a rakott zöldbab is, a rakott káposzta... Mind finom.