Blogkóstoló 18. Londoni szelet

Már egy hete, sőt, több, hogy elkészült a Blogkóstolóra szánt sütemény. Azóta próbálok időt szorítani a közzétételére. Gondolom, rájöttetek, hogy miért nem sikerült:-) Ha nem, elárulom: újra dolgozó nő lettem. Ugyanott, ugyanaz a munkakör, s bizony igencsak örültem, mikor az egész nyári bizonytalanság után szóltak, hogy mehetek dolgozni.
Na ezt is kikotyogtam, jöhet a Blogkóstoló. Vöröskaktusz szerencsés kézzel sorsolt, ugyanis Okki blogját kaptam, ami kész kincsesbánya számomra. Számtalan receptet kinéztem, aztán rostáltam, s végül egy édeset meg egy sósat sütöttem meg. Persze ez csak a kezdet, majd sorra kerül a többi is.
Elsőként a londoni szelet készült el, ami olyan finom lett, amilyennek ígérkezett. Nagyon finom:-)

Hozzávalók:
A laphoz:

• 30 dkg liszt
• csipet só
• 4 tojássárga
• 10 dkg cukor
• 10 dkg zsír
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 csomag sütőpor
• 1-2 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 1 üveg lekvár
• 4 tojásfehérje
• 15 dkg darált dió
• 12 dkg cukor

Így készült:

A lisztet a zsírral, cukorral, sóval, sütőporral elmorzsoltam, majd hozzáadtam a tojássárgákat, egy evőkanál tejfölt, s összegyúrtam. Ha nem állna össze a tészta, még kerülhet bele tejföl.

Míg elkészült a töltelék, félretettem.

A tojásfehérjéket a cukorral felvertem, majd hozzákevertem a darált diót.

A tésztát tepsi méretűre nyújtottam. Lekentem a lekvárral, rásimítottam a diós habot.

180 fokos sütőben kisütöttem.

Őszibarackdzsem került a sütibe. Finom volt benne, a nagyobb gyümölcsdarabok élvezetesebbé tették, de valamilyen savanykás lekvárral is szívesen falatoznám.

Okki, köszönöm ezt a receptet (is), egy finomság sült ki belőle:-) Vöröskaktusznak pedig a játékot köszönöm!

Blogkóstoló 15. Mokka szelet

Az előző fordulóról lemaradtam, most igyekeztem időben jelentkezni kedvenc- s egyetlen általam játszott- blogos játékomra.
Ezúttal Süni a játék háziasszonya, s nagy örömömre ismeretlen blogot sorsolt nekem. Persze az ismerősöknek is szoktam örülni:-) Szóval Zsuzsanna blogja jutott nekem, s adandó alkalommal élvezettel vetettem bele magam a receptjei böngészésébe. Jó néhány receptet kijegyzeteltem közben, s vittem magammal a konyhába. Miután több rostán is átestek a kiszemeltek, kettő maradt fönn. Vasárnap terveztem elkészíteni őket, de közbeszóltak a gyerekek: más kívánságuk volt, így engedve nekik is, egyik süti készült el. A mokka szelet. A másik, amit legjobban megnyert magának, a reggeli csokis kenyér. Hogy mindkettő csokis, az fel sem tűnt, csak utólag. De ez nem lehet véletlen:-)
Akkor jöjjön a mokka szelet. Csak ici-pici változtatásokat eszközöltem rajta, egyet figyelmetlenségből: meg kellett volna felezni a krémet, fele kávés, fele kakaós kellett volna legyen. Enyém egyféle lett, kávés-kakaós. Legközelebb jobban figyelek:-) De így is nagyon finom volt!

Hozzávalók:
A piskótához:

• 6 tojás
• 7 evőkanál cukor
• fél csomag sütőpor
• 1 csipet só
• 1 dl olaj
• 6 evőkanál liszt
• 1 evőkanál kakaó
• 1 evőkanál őrölt kávé

A krémhez:

• 2 csomag tejszínízű pudingpor
• 5 dl tej
• 20 dkg vaj
• 18 dkg cukor
• 2 csomag 3 az 1-ben kávé
• 1 evőkanál kakaó

A mázhoz:

• 10 dkg étcsokoládé
• 3 dkg vaj

Így készült:

A tojásokat kettéválasztottam. A sárgáját 4 evőkanál cukorral és a sütőporral habosra kevertem, majd hozzáadtam a kávét és a kakaót. Több részletben belekevertem az olajat. A tojásfehérjéket előbb a csipet sóval, majd a többi cukorral felvertem. A két masszát összeborítottam, majd kanalanként belekevertem a lisztet. 

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a tésztát, 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem.

A krémhez a pudingokat a kávéval elkevertem a tejjel, sűrűre főztem. Kevergetve kihűtöttem. Közben a puha vajat a cukorral elkevertem, majd belekanalaztam a kihűlt pudingot, végül belekevertem az 1 evőkanál kakaót.

A krémet a kihűlt piskótára simítottam.

A csokit a vajjal gőz fölött felolvasztottam, a krémre simítottam. Villával becsíkoztam a tetejét.

Még meg sem dermedt rajta a csokimáz, máris kóstolgattuk. Csokis, kávés lévén garantált volt a siker:-) Tényleg finom, puha piskóta jó sok krémmel...

Zsuzsanna, köszönöm a receptet, vagyis inkább azt mondanám, a recepteket -egy kivételével mind süti-, amiket azért szép sorjában meg fogok sütni:-) Süninek pedig a játékot köszönöm!

Blogkóstoló 13. Túrós lepény

Ez a Blogkóstoló forduló a 13 szám bűvöletében folyik:-) Már a 13., bármilyen hihetetlen; az évszámban is szerepel, no meg a határidő is 13-a, Luca napja. Még jó, hogy nem vagyok babonás:-) A lelkes háziasszonyról is ejtsek szót, aki nem más, mint Janka, a Csak, mert szeretem blog írója. Nem néztem utána, hogy rekordszámú-e a játékra jelentkezők száma, de soookan vagyunk.
Janka a Csigabige kuckója nevű blogot sorsolta nekem. Szeretem, ha eddig ismeretlen blog jut nekem, így mindig új, érdekes receptekre bukkanok. Ezúttal is! Már a sorsolás után rögtön végigböngésztem a blogot, s máris lett kedvencem. De biztos, ami biztos, újra átnéztem, s miután jó néhány receptet lejegyeztem, az elsőként kinézett lett a nyerő, a túrós lepény. Mellette fej fej mellett haladt a linzer jó sokáig, mivel ez inkább karácsonyi jellegű -ugyanis plusz feladatként az ünnepekre való készülődés megkönnyítését kaptuk-, de ... nem volt kedvem babrálni vele. Ilyen is van:-) De az sem marad megsütetlenül, sort kerítek rá hamarosan!
A túrós lepényt is el tudom azért képzelni a karácsonyi sütik között, mert nem közönséges lepény ez, lekvárréteg bolondítja meg ízét is, látványát is. Fincsi, de tényleg!

Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 50 dkg liszt
• 15 dkg zsír
• csipet só
• 3 tojás sárgája
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 1 csomag vaníliás cukor
• 10 dkg cukor
• kb. 1,5 dl tejföl

A töltelékhez:

• 50 dkg túró
• 16 dkg cukor
• 3 tojás fehérje
• 1 csipet só
• 3 evőkanál gríz
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 narancs lereszelt héja
• 1 kis üveg lekvár (nekem sárgabarack)

Így készült:

A lapokhoz a lisztet, sót, cukrot elmorzsoltam a zsírral, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. A tejfölt apránként adagoltam hozzá, elég sok kellett, hogy összeálljon. Kb. egy órát pihentettem.

Közben a túrót a cukorral, vaníliás cukorral összetörtem, hozzáadtam a citrom és narancs reszelt héját, a grízt. A tojások fehérjét a csipet sóval felvertem, ezt is a túróhoz kevertem. 

A tésztát 3 részre osztottam. Az elsőt tepsi méretűre nyújtottam, sütőpapírral bélelt tepsibe tettem. Megkentem a lekvárral. Erre került a második lap, majd a túrótöltelék, végül az utolsó lap. 

180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.

Porcukorral díszítettem a sütit.

Kis változtatásokon azért átesett a süti. A laphoz eredetileg nem kellett volna cukor, én tettem. A töltelékbe tett narancshéj is saját ötlet, a citromlét viszont kihagytam. Kipattant egy olyan szikra is, hogy 4 lap legyen, s alsó 2 és felső 2 között legyen lekvár, középen meg a túró, mert szeretem a szimmetriát. De elhessegettem, tartsam már egy kicsit magam az eredetihez:-) Majd egyszer, Blogkóstolón kívül megsütöm úgy is.

Csigabige, köszönöm a receptet, Jankának pedig a játéklehetőséget!

Blogkóstoló 12. Kráter szelet, vaníliás tejbegríz, süni, süti

Múlt hét végén megijedtem, hogy akkor jár le a határidő, miközben épp Unokaöcsém keresztelőjére sütöttem. De megnyugodva vettem tudomásul, hogy még egy hét áll rendelkezésemre. Húúú, minő megkönnyebbülés.
Zsuzsa, a legújabb forduló tortatündér háziasszonya a SüniSüti blogot sorsolta nekem. Ha már süti, csakis nekem való lehet:-) Jártam már a blogon, de most fogtam magam, s elejétől végéig átböngésztem. Fele süni, fele süti a blognak, a nevéhez méltóan:-) A blog ifjú írója szokatlan háziállatot dédelget, egy Samu nevű cuki sün tulajdonosa. S mindenféle sün-vonzatú dolog gyűjtője, közzétevője. Érdemes betérni hozzá, nem csak a receptekért, de meglepően sok formában köszön vissza a kedves állatka, a sün a blogjáról!
A sünit is megcsodáltam, de elsősorban a sütiket tanulmányoztam tüzetesebben. Jó néhányat lejegyeztem, majd levonultam a konyhába, s miután leszűkítettem a kört, elkészítettem a gyerekeknek délutáni nasinak a vaníliás tejbegrízt, lévén nagy tejbepapi rajongók, majd megsütöttem a kráter szeletet, mindannyiunk kedvére.
S ha már sün, Gergő szobájából kerítettem egyet a fotózáshoz:-)

Vaníliás tejbegríz

Hozzávalók:

• 1 l tej
• csipet só
• 1 csomag vaníliás pudingpor
• 5 evőkanál cukor
• 3 csomag vaníliás cukor
• 6 evőkanál gríz

Így készült:

A tej nagy részét a sóval, cukorral és a vaníliás cukorral főni tettem. A pudingport a többi tejjel elkavartam. A grízt és a pudingos tejet a forró tejhez öntöttem, kavargatva sűrűre főztem.

Kakaóval megszórva, még melegen ettük.

 

Kráter szelet

Hozzávalók:

A pudinghoz:

• 2 csomag vaníliaízű pudingpor
• 5 evőkanál cukor
• 8 dl tej

A tésztához:

• 5 nagy tojás
• 20 dkg cukor
• 2 evőkanál kakaó
• 1 dl tej
• 1,2 dl olaj
• 30 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• csipet só

A tetejére:

• 4 dl tejföl
• 2 csomag vaníliás cukor
• 2 evőkanál cukor

Így készült:

Megfőztem a pudingot a 8 dl tejben, a cukorral.

A tésztához előbb a tojásokat habosra kevertem a cukorral, majd hozzáadtam a kakaót, lisztet, sót, sütőport, tejet, elkevertem, majd 2-3 részletben hozzákevertem az olajat.

A masszát kikent tepsibe simítottam (28×34 cm-es). Rákanalaztam a pudingot és 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem.

Közben a tejfölben elkevertem a cukrot és vaníliás cukrot, majd a még forró sütire kentem.

Mivel nagy tepsiben szándékoztam sütni, kicsit emeltem az adagon. A puding soknak bizonyult, de sebaj, a maradékot kikanalazták. Aki meg kitalálta a tejfölt a tetejére, annak csak gratulálni tudok. Igazán jót tesz a sütivel, annyival puhább, krémesebb, nagyon finom tőle.

Süni, köszönjük a recepteket, a többit is, ami még elkészítésre vár!

Blogkóstoló 9. Mágnás diós pite

Megint sikerült az utolsó előtti pillanatra hagyni a blogkóstolós bejegyzést. Az elmúlt forró hét magam sem tudom, hogy telt el. Csak egyik nap a másik után, minden nap betáblázva, aztán vagy megvalósult, vagy nem. De többnyire nem. Mindezek ellenére a ballagásnak le kellett zajlania, de már ezen is túl vagyunk. Kicsi Fiam 8. osztályos... volt. Hihetetlen, de bele kell törődnöm, hogy ősztől kicsit eltávolodik a szoknyám mellől. Szóval erre az el-elérzékenyülős napra terveztem sütni valamit a Blogkóstolóra. Az szempont volt, hogy ne legyen krémes-habos-mázas, a hűtőbe nem igazán tudtam volna besuvasztani.

A 9. Blogkóstoló házigazdája Rubin. Nellit sorsolta nekem, az Ízvarázslat blog íróját. Nem teljesen ismeretlen számomra a blog, de nem olvasom rendszeresen. Időm sem volt alaposan átböngészni receptjeit, így csak a sütikre koncentráltam. A már említett szempontokat figyelembe véve a mágnás diós pitét választottam. Finom lett:-)

Hozzávalók:

A laphoz:

• 30 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 15 dkg zsír
• 10 dkg cukor
• 1 tojás
• 1 citrom leve és lereszelt héja

A töltelékhez:

• 1 kis üveg sárgabaracklekvár
• 4 tojás
• csipet só
• 20 dkg cukor
• 15 dkg darált dió
• 1 csomag vaníliás cukor

Így készült:

A lisztet, zsírt elmorzsoltam, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. Meglehetősen lágy, zsíros tésztát kaptam, amit egy sütőpapírral bélelt tepsibe egyenletesen belenyomkodtam.

A tésztát megkentem a baracklekvárral.

A töltelékhez való tojásokat szétválasztottam. A sárgákat a cukorral, vaníliás cukorral elkevertem. A fehérjéket csipet sóval kemény habbá vertem. A kikevert sárgákhoz adtam a dióval együtt, s óvatosan összekavartam.

A lekvár tetejére simítottam.

180 fokra előmelegített sütőben sütöttem.

Mikor a tetején a dióréteg pirulni kezdett, késznek ítéltem a sütit, bár mint szeleteléskor kiderült, még sülhetett volna. A tésztarétegre ráfért volna. De ha nem teszem szóvá, talán azt gondolták volna, ilyennek kell lennie:-) Mert finom volt, édes is meg savanykás is a lekvártól, s egyáltalán nem száraz. 

Nelli, köszönöm a receptet, Rubinnak pedig az újabb fordulót!

Blogkóstoló 8. Kijevi krémes

Újra itt:-)
Már egy hete volt húsvét, s az is, hogy előtte az egész álló napot a konyhában töltöttem. Szó szerint. Férjem takarított, én sütöttem-főztem, tojást festettem. Na ebbe Hédi is besegített. Nagy kísértést éreztem, hogy fagyasztott leveles tészta és darált kekszből készült valami képezze a sütit, de megembereltem magam, s összehoztam négyféle sütit. Édesből. Sós is készült, de az már leveles tésztából:-) No meg a kedvenc sós keksz is, azt még előző este összegyúrtam.
Mivel újabb Blogkóstolós forduló van, egyik sütit erre szántam. Már jó előre kutakodtam Évánál, ugyanis ismét Őt sorsolta nekem ezúttal Hani. Volt jó néhány jelölt, Évánál nem könnyű választani. A kijevi krémes mellett állapodtam meg, mert amúgy is szemezek egy ideje ezzel a sütivel. Leányzó kedvence lett a húsvéti kínálatból!

Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 40 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 csipet só
• 15 dkg cukor
• 20 dkg margarin
• 4 tojássárga
• 2-3 evőkanál tejföl

A habhoz:

• 4 tojásfehérje
• 15 dkg cukor
• 25 dkg darált dió

A krémhez:

• 2 csomag vanília ízű pudingpor
• 6 dl tej
• 25 dkg margarin
• 20 dkg cukor

Így készült:

A lapokhoz összevegyítettem a lisztet a sóval, sütőporral, majd elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojások sárgáját és a cukrot, 2 evőkanál tejfölt, s összegyúrtam. Ha nem állna össze, még kerülhet bele tejföl.

A tésztát 3 részre osztottam.

Felvertem a tojások fehérjét a cukorral, hozzákevertem a diót.

Kinyújtottam az első lapot tepsi méretűre, a diós hab harmadát rákentem. Hosszú pengéjű késsel sikerült egyenletesen rásimítani.

180 fokra előmelegített sütőben világosra sütöttem. 

Miközben sült, kinyújtottam a következő lapot, rákentem a hab második harmadát, majd a harmadikkal is ugyanúgy jártam el. Sorra kisütöttem őket.

A krémhez a két pudingport simára kevertem kevés tejben, majd a többi tej hozzáadása után sűrűre főztem. Időnként megkeverve hagytam kihűlni.

Közben a puha margarint a cukorral kikavartam, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot.

Az egyik lapot megkentem a krém felével, majd erre tetem a második lapot, ismét krém, s a legszebb lappal befedtem.

2 evőkanálnyi krémet kihagytam a díszítéshez. Ebből 1-1 keveset nyomtam a leendő szelet helyére, s 1-1 csokidrazsét nyomtam bele, hogy ünnepibb kinézete legyen.

Mutatós, finom süti lett belőle. Meglepően hamar átpuhult, pedig tartottam tőle, hogy a dióréteg miatt a krém nem puhítja meg a lapot. Éppen ezért figyeltem rá, hogy egész világosra süljön. Amint a széle pirulni kezdett a lapnak, ki is menekítettem a sütőből. 

Éva, köszönöm szépen a receptet, a Lányom nevében is! Ugyanis Ő kimondottan a kijevi krémest vadászta a sütis tányéron:-)

Süti, süti, meg süti:

No meg piros tojás. Ezúttal is hagymahéjjal festettük, s levelekkel díszítettük. 

Majd a többi receptet is hozom, legalábbis úgy tervezem. De ha ilyen ütemben haladok, karácsony lesz, mire a végére érek:-)

Blogkóstolóra: Rigó Jancsi Marikától

Ha jól emlékszem, lassan egy éve indult útjára a játék, 4Gyerek remek kezdeményezése alapján. Immár a 6. fordulóhoz értünk, amelynek Barbi a háziasszonya. Mivel rekordszámmal jelentkeztünk a játékra, Barbi kérése az volt, hogy lehetőleg minél hamarabb süssük-főzzük meg a fordulóra szánt -lehetőleg ünnepi-finomságot, ezzel is segítve Őt. Hát nem kis feladat vár rá, az már biztos. Én is igyekeztem megkönnyíteni számára az összefoglaló megírását azzal, hogy máris közzéteszem a "nagy" művet, mint ahogy már jó néhányan meg is tették. Nem is beszélve Barbiról, aki szerintem elsőként sütötte meg az általa kiválasztott sütit.
Természetesen én is sütit választottam a nekem kisorsolt blogról, Marikától.
Marika földim lévén (szintén szilágysági születésű), nagyon kedves számomra. Blogja kínálata elég vegyes. Nem kimondottan gasztroblognak indult, bár az utóbbi időben leginkább recepteket tesz közzé. Sütiből is van jó néhány, én a Rigó Jancsi nevezetűt szemeltem ki. Ez nem az a vastag tejszínréteges süti, legfeljebb színeiben hasonlít rá. De ez is nagyon finom, bár másképp.

Hozzávalók:
A piskótához:

• 5 tojás
• 1 csipet só
• 20 dkg cukor
• 8 evőkanál tej
• 1 púpos evőkanál kakaó
• 20 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 10 dkg dió

A töltelékhez:

• 2 tojás
• 2 evőkanál liszt
• 2 dl tej
• 25 dkg margarin
• 20 dkg cukor

A bevonáshoz:

• 10 dkg étcsokoládé
• 5 dkg vaj

A díszítéshez:

• birsalmasajt

Így készült:

A diót nagyobb darabokra vágtam, majd kis lábasban állandóan kevergetve kis lángon megpergeltem.

A tojásokat szétválasztottam. A sárgákat fele cukorral, a sütőporral habosra kevertem. Hozzáadtam a kakaót, tejet, simára kevertem, majd a liszttel és dióval is elkevertem. A diót nem borítottam, hanem kiszedegettem a lábaskából, így az alján összegyűlt, esetleg megégett héjdarabok nem kerültek bele.

A fehérjéket előbb a csipet sóval, majd a többi cukorral felvertem. Több részletben a masszához kevertem.

Sütőpapírral bélelt (28×36 cm-es) tepsibe simítottam, 175 fokra előmelegített sütőben kisütöttem.

A krémhez megfőztem a pépet: a tojásokat habverővel elkevertem, míg egynemű lett. Hozzákevertem a lisztet, jó púpos kanállal mértem, mert nem tudtam, hogyan fog viselkedni a tojásos massza megfőzve. Hozzáadtam a tejet is, persze apránként. Kis láng fölött, állandóan keverve megfőztem. Jó sűrű lett. Kavargatva kihűtöttem. Közben a margarint a cukorral elkevertem, s több részletben belekevertem a tojásos pépet. 

A kihűlt piskótára kentem a kész krémet.

A csokit a vajjal gőz fölött egyneművé kavartam. Hagytam kicsit hűlni s sűrűsödni, majd rákentem a krém tetejére. Villával becsíkoztam a tetejét. Még nem készítettem így csokimázat, de nagyon jó lett, szép fényes s nem túl kemény, jól szeletelhető.

A szeletek tetejét birsalmasajtból kivágott kis csillagokkal díszítettem. Az ötletet Hajnitól kaptam, köszönöm szépen!

Marikának pedig köszönöm a receptet!

Tényleg finom, különösen a diódarabok ízlenek benne. Bátran merem ajánlani az ünnepekre!

Blogkóstoló 5. Lusta asszony rétese

A 4Gyerek által elindított játék már az 5. fordulóját éli. Mindegyiken örömmel vettem részt, ezen a legutóbbin nem különben, hisz háziasszonya,  Hankka számomra egyik legkedvesebb blogger.
Most Lilla blogából kellett szemelgetnem. Az Ő blogját jól ismerem, hisz rendszeresen olvasom. Természetesen a sütikre vetettem rá magam. Van választék bőven. Hosszas böngészést követően egy olyan sütit választottam, amit már amúgy is rég kinéztem, s éppen nekem való. No nem azért, mert lusta vagyok, csak időszűkében. Sose érem utol magam:-)
Tegnap este készült el, picikét növelve az adagokat, bár az én tepsimben így is vékonyka lett. A cukrot meg túladagoltam. Lilla sütijében összesen 20 dkg cukor van, a lisztkeverékben, én meg azt hittem, a túróhoz valót elfelejtettem leírni, így abba is került még cukor. Így édesebb lett a kelleténél, de nem vált hátrányára. A savanykás meggy (én ugyanis alma és eper helyett meggyel készítettem) ellensúlyozta az édességét.
Minden várakozást fölülmúlt, nagyon-nagyon finom süti. Főleg ahhoz képest, hogy csak minden hozzávaló egymásra van halmozva.

 Hozzávalók:

• 30 dkg liszt (fele rétesliszt)
• 1 csomag sütőpor
• 20 + 15 dkg cukor
• 10 dkg vaj
• 3 tojás
• 2,5 dl tej
• 60 dkg túró
• 1 evőkanál gríz 
• 2 csomag vaníliás cukor
• 3 evőkanál tejföl
• 1 üveg magozott meggybefőtt

Így készült:

A lisztet, 20 dkg cukrot, sütőport összekevertem. Vajjal kikent, 28×32 cm-es tepsibe szórtam a keverék felét. Ráfaragtam a hideg vaj felét.

A túrót, 15 dkg cukrot, vaníliás cukrot, grízt, tejfölt összekevertem, a lisztkeverékre kanalaztam. Elsimítottam, vigyázva, hogy a liszt a tepsi alján maradjon. A túróra szórtam a lecsöpögtetett meggyet, erre a maradék lisztkeveréket.

A többi vajat megolvasztottam, elkevertem a tojással, tejjel. Az egész tetejére öntöttem, úgy, hogy mindenfele kerüljön belőle.

175 fokra előmelegített sütőbe tettem. Addig sütöttem, míg teteje szépen megpirult.

Még melegen hozzáláttunk, bár ekkor kissé nehezen szeletelhető volt. Mire kihűlt, szépen lehetett szeletelni, csakhogy ekkorra a ropogóssága múlt el. Mindenképpen finom volt.

Másféle gyümölccsel is fogok próbálkozni, de gyümölcs nélkül is biztos, finom lenne. Legközelebb pedig cukorból kevesebbet fogok tenni bele.

Lilla, köszönöm a receptet, bekerült a kedvencek közé!

 Még virágzanak a kertben a rózsák, bimbó is van jócskán rajtuk. Ha nem lenne fagy, talán karácsonyra is tudnék szedni belőle egy csokorral:-)

Őszi rózsák

Blogkóstoló 3. Édes és sós süti Évától: meggyes szelet és sajtos-magos ropogós

Mióta 4Gyerek útjára indította ezt a játékot, mindannyiszor lelkesen jelentkeztem rá. Olyan izgalmas, hogy éppen kinek a blogját sorsolja ki nekem a szerencse, meg a válogatás is, hogy vajon mit is készítsek a kínálatból. Előző két alkalommal számomra ismeretlen blog jutott, ezúttal egy régi kedves "ismerős", Éva receptjei közül válogathattam. Már a sorsolás után elkezdtem nézelődni, volt több jelöltem is. Tegnap aztán leültem a számítógép elé azzal az elhatározással, hogy addig nem állok fel, míg nem döntök. Kiírtam 12 receptet, újra átnéztem őket, s az első benyomás volt a döntő: a meggyes szelet lett a befutó. Tegnap készült, ma kóstoltuk. Nagyon-nagyon finom lett. Persze nem álltam meg, hogy ici-picit ne változtassak rajta: igaz, ez részben figyelmetlenségből eredt, mert határozottan úgy emlékeztem, hogy dió is kell bele. Oda is tettem mindig segíteni akaró Leányzómat, hogy daráljon diót. Ha már Hédi dolgozott vele, hát beletettem, s nem rontotta el:-)
Mivel sós ropogtatni valót is sütni akartam, ezt is Évától választottam. Abból sok található nála, egyik finomabbnak ígérkezik, mint a másik. Végül a sajtos-szezámmagos ropogós mellett döntöttem, csak éppen szezámmag nélkül, mert nálunk volt Sógorom, aki allergiás rá. Mák és lenmag került rá.
Jöjjenek a receptek:

Meggyes szelet

Hozzávalók:
A laphoz:

• 4 tojás
• 1 csipet só
• 20 dkg cukor
• 1 dl tej (vagy víz)
• 1 dl olaj
• 3 kiskanál kakaó
• 20 dkg liszt (fele rétesliszt) + 1 evőkanállal
• 1 csomag sütőpor
• 10 dkg darált dió

A krémhez:

• 3 dl meggylé (nekem 2 dl + 1 dl víz)
• 1 csomag vaníliás pudingpor (vagy epres)
• 20 dkg margarin
• 15 dkg cukor (ha nem édes a meggylé, akkor 20 dkg)

A díszítéshez:

• 5 dkg durvára vágott étcsokoládé
• fél üveg magozott meggy

Így készült:

Egy kis üveg házilag eltett magozott meggyet szűrőbe tettem, hogy lecsepegjen a leve.

A tésztához szétválasztottam a tojásokat. A sárgákat habosra kevertem a cukorral, majd hozzáadtam az olajat, amivel szintén alaposan elkevertem. Hozzákevertem a többi hozzávalót. A fehérjéket a csipet sóval keményre vertem, s ezt is a masszába kevertem. Mivel meglehetősen lágynak tűnt a tészta, még egy evőkanál lisztet tettem bele.

Egy 25×32 cm-es tepsit kibéleltem sütőpapírral, s belesimítottam a masszát. 175 fokra előmelegített sütőben  tűpróbáig sütöttem.

A meggylét főni tettem. Közben a pudingport elkevertem a vízzel, hozzátöltöttem a meggyléhez, és sűrűre főztem. Kavargatva kihűtöttem. Közben a puha  margarint elkevertem a cukorral, majd hozzákanalaztam a kihűlt meggyes pudingot. Habosra kavartam.

A krémet a kihűlt tésztára kentem. Megszórtam a csokidarabkákkal, kiraktam meggyszemekkel.

 Másnap kockákra vágtam úgy, hogy minden szeletre jusson egy szem meggy.

Nagyon finom lett, a tésztája inkább szaftos, mint száraz, kellemesen harapható, pihe-puha. A krém meg édeskés-savanykás. Ez a tészta csak lekvárral összeragasztva is igencsak finom lehet.

Sajtos-magos ropogós


Valóban jó ropogós, fincsi rágcsálnivaló lett belőle. Több, mint dupla adagot készítettem, de kellett is, mert rájárunk, főleg én!

Hozzávalók:

• 25 dkg margarin
• 1 evőkanál zsír
• 60 dkg liszt (fele rétesliszt)
• 2 csapott kiskanál só
• 1 csomag sütőpor
• 10 dkg reszelt sajt
• 1 kis pohár tejföl (1,5 dl)
• 2 tojássárga
• nagy csipet őrölt fehérbors

A tetejére:

• 1 tojásfehérje
• nagy csipet só
• lenmag, mák, szezámmag

Így készült:

A puha margarint, zsírt elmorzsoltam a liszttel, sóval, sütőporral. Hozzáadtam a tejfölt, tojássárgákat, reszelt sajtot, borsot, alaposan összegyúrtam. Közepesen kemény, jól gyúrható tészta lett. 

Keveset lehet pihentetni is, de ennek már nem volt ideje, mert majdnem kisült a meggyes lapja.

Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, kb. fél cm vastagra. Nyújthattam volna vékonyabbra is, mert sülés közben még nőtt kicsit. Derelyemetszővel négyzetekre vágtam, tepsibe pakoltam.

A tojásfehérjét a sóval villával kissé felvertem, majd lekentem a sütiket, maggal szórtam be. Az első tepsire mák került, a másodikra lenmag.

Előmelegített sütőben (180 fokon) pirosra sütöttem.

A lehullott széleket, amik nem lettek négyzet alakúak, összegyúrtam, s rudakat vágtam belőlük. Ezek még finomabbak, még ropogósabbak lettek. El is fogytak, mire lefotózhattam:-)