Karácsony kettő és félnek

Persze szép volt a tavalyi karácsony is, csendes meghitt, hisz életünk első igazán közös karácsonya volt. Első saját fa, első közös ünnepi zabálás, első ajándékbontás. Igen, az első mindig a legszebb, legjobb, de idén.....idén még ennél is jobb volt. Lányunk, mert ugye már tudjuk, tehát lányunk is velünk ünnepelt, csendben, majd viharosan dobolva, bent a jó meleg anyai pocakban. Az előző ünnepen is megéltük a karácsonyi-csodát, megvoltak a meghitt pillanatok a saját díszekkel ékesített fa, amit természetesen az angyal hozott, mi nagy nehézségek árán postáztuk neki a díszeket. Akkor is halvacsora volt, lazac. Egy hatalmas lazacot kaptunk egy rokonunktól, na gondoltuk ebből lesz a tuti vacsora. Így is volt, csak hát ipari mennyiség....ipari halszag/illat. Idén azért okosabbak voltunk, kültéri sütögetést terveztünk és valósítottunk meg sikeresen. Készült még majonézes krumpli, padlizsán krém, majonézes gomba előételnek és köretnek is. Sütemény fronton sem volt elmaradás, a szokásos citromszelet és mézes-krémes, bejgli. Recepteket azért nem írok, mert minden blogon egyszer már szerepel mindegyik. Aztán még valami eszembe jut, hogy a mézeskalács is saját készítés a szép kis fánkon, minden díszünk természetes, nincs semmi csicsa. Gikszernek nem mondható, hogy anyuka lassított felvételben dolgozott, így a vacsora és gyakorlatilag minden megcsúszott picit...1-2-3 órát.
Rövid jelenet: szomszédok egymás közt címmel

A szomszédok épp kikísérik a nagyszülőket a közösen elfogyasztott vacsora után és mit látnak nálunk.....a teraszon két tréningbe és nagykabátba öltözött pufók alak grillen süt valamit óriási füstfelhőben, közben a nősténynek látszó gombóc dudorászgat valami karácsonyi dalt és nem érdekli, hogy most már mindenki látja, korántsem tökéletes háziasszony ő, nem hétkor tálalta a vacsorát szépen illatosan és azt sem bánja, hogy hallják, hogy zümmögi a mennyből az angyalt a fiúnak látszó gömböccel a füstfelhőben. Elég ha ők tudják, nekik ez az egyik legszebb, bár eddig a "legkarácsonyiatlanabb " karácsonya, igazán átélik, milyen lehetett az a bizonyos karácsony amikor a kisded született, akit még ma is ünneplünk.

Végül de nem utolsó sorban nagyon szépen köszönöm a sok kedves köszöntés és ez a kis két és feles csapat nevében hasonló szépeket kívánok Mindenkinek!

Volt egyszer egy szülinap

Volt bizony, sok meglepetéssel, olyan ajándékokkal amik tényleg nagyon sokat jelentettek!! A családtól kaptam egy lehetőséget, hogy reiki III. mester lehessek, nagyon köszönöm nekik ezt. Azt nem tudom leírni, kifejezni, hogy mit jelent ez nekem, talán annyit, hogy jelen pillanatban ez a legfontosabb dolog az életemben. Aztán kaptam egy zenekütyüt a testvéremtől, olyan csuda-fajtát:) persze nem értek hozzá:) na és aztán meg egy csodás vacsorát a páromtól és egy csoda tortát: málnás-habos csudafinomságot. Aztán meg nekivágtunk, kirándulás Erdélybe HAZA. Haza nekem, bár már rég nem lakom ott, olyan jó volt, hogy a szívem azonnal összerezonált a hegyekkel-tisztásokkal, patakokkal, forrásokkal, dombokkal, kedves emberekkel. Minden sejtem ujjongott, pár nap szabadság, régi ízek, baráti mosolyok. Mesélek még ígérem. Mesélek, mert van mire emlékezni és ugye azt mondtam még a legelején valahol, hogy lejegyzem mi került az étlapra és az "életlapra", hát ezért!:)

Húsvét képekben

Húsvét

Hogy is fogalmazhatnék meg egy olyan ünnepet amelynek alapja vallási eredetű és a történetét mindenki ismeri? Hogyan lehet szavakkal elmesélni a természet kibontakozását, újjáéledését? Festők, írók, költők oly szépen megtették már helyettem. Mégis pár szót azért ejtenék. Ünnep, nagy Ü betűvel. Nekem karácsony után a legnagyobb. A vasárnap reggel meg a csúcspont. Megszelni a sonkát, a frissen sült kenyeret.
Hogyan élem meg második "ős-családi" körön kívül töltött Húsvétomat? Igen, már ez a második év. Most már majdnem megszokott, hogy saját húsvét vasárnapi reggelit készítek magunknak és az is hagyománnyá vált, hogy a "bizonyos Ünnepre" nem kevesebb mint hat süteményt sütök, szépen sorjában. Emlékszem hányszor megfogadtam még otthon, látva anyát sírva átkozódni, mert megreped a bejgli, nem keményszik a glazúr, éget a vacak sütő...stb. hogy én biz istok nem fogom ezt a haccárét csinálni. Aztán mégis, bár annyi lazítást engedélyeztem, hogy szemet hunyok a tavaszi nagytakarítás kérdésköre felett. Mindenki felesleges magyarázkodásnak venné, ha azt mondanám nálunk nagyjából mindig rend van. Ami a lényeg számomra első sorban a család Ünnepe, olyan kevés alkalom van amikor együtt lehetünk. Ezért éri meg a sok fáradság, megéri, hogy szombat este már részegnek érzem magam a fáradságtól és nagyokat pislantok a sütő felé, mert bár éjfélt jelez a kijelző de a kenyér....na a kenyér az szent. Része az Ünnepnek, a frissen sült sonka kezét csak a frissen sült kenyér és kalács foghatja a tányéron. Punktum. Akkor elmesélem sorba a süteményeket: ischler, zebra linzer, kókusz kocka, bejgli, és egy finom improvizáció a hartyányi krémes receptje után szabadon, diótorta. Na a diótorta és a kalács az családi csel. Ugyanis a nagyi-nagypi önként megvált tőle a pénteki látogatás során. Na még ilyet...Most aztán süthették még egyszer. Ennyit a süteményekről. Idén semmilyen ünnepi ebéd nem készül, mindent a vasárnap reggeli étkezés egy lapjára tettem fel. Jó így. Több idő jut a kertre és a hőn áhított itthoni nyugalomra. Azért egy valami mégis elkészült....a kedvenc tavaszi levesem mely a szerény sóskaleves nevet viseli. Ez egy megosztó leves, a népek vagy rajonganak érte vagy szívből gyűlölik. Én kitartó rajongójaként minden tavasszal megfőzöm egyszer, majd a sikeren felbuzdulva még egyszer. Többször nem, mert akkor mi után vágyakoznék egy hosszú nyár, ősz, tél alatt? Ilyen a Húsvét is. Sok munka, még több munka, és amiért dolgoztál pillanatok alatt eltűnik a tányérról, de megéri, mert ez egy nagy ajándék. Közelebb hoz minket egymáshoz, pár perc békét hoz ebbe a rohanó világba. Ezt örököltük otthonról és ezt szeretnénk majd továbbadni gyerekeinknek úgy, hogy hisszük a családi hagyományaikban majd mi is tovább élünk velük.