Hát igen, túl vagyok rajta....most ezt mért így írom? Mintha azt akarnám sugallni, hogy bármi kellemetlenség volt, pedig ment minden mintha cérnán húznák. Innen is köszönet annak aki így intézte. Inkább úgy fogalmaznék, hogy történtek és történnek érdekességek....például rántott hús sütés egy nap alatt, vagy időre meleg ételt belém az életem árán is jelenség. Kezdem az elsővel: ébredj úgy, hogy az "apa" kedvencét kívánod, pedig erős benned a kép, hogy te azt inkább elkerülöd, mint az evés mint a sütés részét...Hát most nem tudod elkerülni. Fáradtan ébredsz, belelépsz a papucsba és újra hallod a fejedben a hangot: -gyere egyél, egy finom szaftos-ropogós, aranyló panírba bújt husit- aztán még mindig kábultan, orrod az átverés áldozata, hiszen a fürdőben érez rántott hús illatot. Még pár ilyen fura jelzés és sírva hívod anyut, hogy anya innentől minden így lesz, azt fogok akarni enni amit a gyerek kíván és netán egytől egyig az apa kedvencei??!!! Mert ugye lássuk be, apa minden csak nem zöldség evő, gyümölcsöt csak úgy lehet belediktálni, ha belesütöm valamilyen süteménybe....neki a mazsola is gyümölcs. Amúgy egyesek számára biztos úgy tűnhet jó ízlése van...de anya valahogy nem vágyik állandóan arra, hogy a tányér karimáján 1 cm kármin piros zsír lebegjen. Apa számára ez a tuti magyaros fogás, piros, zsíros, és kenyérrel lehet enni, ha lehet serclivel. Na, ez a rövidfilm pergett, ezt ecseteltem sírva a zanyámnak. Azért nevezem most kivételesen így mert képes volt hangosan röhögni és még csapkodta a térdét is, világosan hallottam. Mindegy a megpróbáltatás folytatódott, felöltözés, közértbe ki, kiló karajjal haza. Kicsit azért lepihentem....úgy dél tájt a hús szeletelése következett, majd ismét egy kis pihi, kettő körül kiklopffoltam, ment vissza a hűtőbe. Háromkor már morgott az ember, mikor lesz már kaja. Kiüvöltés, mély sértődéssel a hangban, hogy már elő van készítve mit akar egyébként is. Majd úgy 1/2 öt körül bepaníroz, kisüt. Az apa már tajtékzik, percenként szól be a garázsból, hogy a farkas éhség semmi ahhoz képest amit érez, most már ne dühítsem tovább mert megeszi a csavarokat gépzsírral. Újabb sértődött kiszólás: - Már egy fél órája tálalva, nem értem mire vársz!:) hehe anya addig az összes zúg - túrós táskát felzabálta a pihengetés közben. Következő jelenet: az apa nyeldekli a kedvencét az anya marcangolja puszta foggal, minek villa, minek kés, ezért "gürizett" egész nap. Majd csönd. Az apa nem remélt jutalma felett örömködött, az anya meg mint egy jóllakott macska dorombolva simogatta pocakját. Viva első trimeszter.
Még egy és azt már tényleg csak röviden fejtem ki: ha nem eszem meleg ételt 2-1/2 3-ig akkor bajság, kórság, történik. Egy nyamvadt kakaós csigával nem lehet lányunk szemét kiverni, hát még étvágyát elvenni. Kellett 10 alkalom, hogy ne nézzem magam hülyének, amikor az otthonról hozott szendvicset vagy a friss péksütit számhoz emelem majd vissza a zacsiba, majd újra elő, meg újra vissza. Ennyi idő telt el és beláttam vagy meleg kaja vagy semmi. Őrület. Tehát hiába várt otthon a finom ebéd, enni kellett minden fajta és jellegű büfében mielőtt hazaértem. A meggyőződési időszakra ráment időm, pénzem, türelmem. Hát ennyi. Tényleg semmi több, a rántott húsos szenvedély az első extázis után alább hagyott és anya újra padlizsán meg zöldség evő. Maradt a meleg étel mint állandó követelmény. Tehát pápá első szépséges trimeszter!:)