Fölfelé

 

Ha elfogy az út, akkor irány az ég! :-)

szakadék

Szóval ez már a szakadék széle... Vagy, ha szerencsés vagyok, akkor a híd eleje. Azé a hídé, amelyik mögött úgy omlik le, és szét a hátra hagyott út, mint a rajzfilmeken. Ha valóban ennyi volt a játék, akkor mostanra a mátrix lebontása programozva, az ENTER lenyomva.
Ennek tudatában kétféle alapgondolatom van. Egyrészt: hihetetlen, hogy az emberiség nagy része tudomást sem akar venni arról, hogy mi történik körülötte és vele.
Másrészt: ha idővel nem engem igazolnak a hiedelmeim, hanem kiderül, hogy mindez csak egyfajta menekülés, vagy elmebaj?
Nem tudom, melyik az ijjesztőbb variáció? Ha megindul a föld mögöttem, vagy ha megmarad ilyennek, amilyen most...

"Ki az akit követsz? Miért teszed?"

Az információk sok irányból zúdulnak ránk. A keresők prófétákra várnak. Igazszólásokra hallgatnak. Próbálom használni a megérzéseimet. A saját világom saját útjelzőket használ.
Amióta idejöttem, mióta az "eszem tudom", mindig úgy éreztem: "Haza akarok menni". Szerető család vett körül, jó körülmények között éltem, de elvágyódtam. Ami körül vett, nem volt az én világom. Ketrecbe zárt vad voltam, ringattam magam, mint a medvék az állatkertben. Most kapaszkodom ígéretekbe, várom, hogy igaz legyen, hogy jön valami tisztább világ.
Akarom teremteni azt a világot!
Követem a szívem szándékát.

útalagút

Leginkább így érzem mostanában magam. Megyek egy csapáson, ami nem tudom hova vezet, időnként elbizonytalanodom attól, hogy sem biztos támpontom, sem kitekintésem nincs. Mégis, leginkább bámulattal és örömmel csodálom mindazt, ami körölvesz. Előfordul, hogy néha elfog a félelem, de erősebb ennél a kíváncsiság, és a bizalom, hogy az út végén megtalálom azt, amiért elindultam.

utazás

Ha úton vagyunk, -vagyis mindig- tudjuk-e honnan hová érünk?