blogs.myspace.com
Van talán bő 15 éve, hogy egy általam alig ismert idős úr megajándékozott Rudolf Steiner: Sors, kegyelem, szabadság a világ, a Föld és az ember életében c. könyvével. A könyv régi kiadású, 100 éves is van már. Akkor kezdtem ezotériával foglalkozni, el is olvastam, érdekesnek, de meglehetősen nehéznek találtam. A napokban újra belenéztem, és találtam valamit, ami a bűn problémájához egy új adalék.
..."Ez a szeretet, melynek a Földön kell kifejlődnie, csak akkor fejlődhetik ki, ha a földi lények, az egyes lények a csoportlélek egységéből kiszakadnak és az egyes lény az egyes lénnyel kerül szembe; csakis így fejlődhetik ki az igazi szeretet. Az egyik lény el kell, hogy különüljön a másiktól és a szeretetnek szabadságban fogant ajándéknak kell lennie. Szeretetet egyik én a másiknak csak azért ajándékozhat, mert az emberiségen belül az egyes lények elszakadtak egymástól, s az egyik önálló egységként került a másikkal szembe. Ezért kellett a Földön az individualizmusnak mindjobban tért hódítani, és ezért volt szükség arra, hogy az isteni gondviselés az embereket, mint egyes lényeket egymáshoz vezesse."
Vagyis: az, hogy kiszakadtunk az egységből, nem bűn, hanem misszió!
"Mindaz, ami abban az időben az ember önállósága érdekében történik, a luciferi szellemek hatása. És így érik meg az ember arra, hogy a szeretet legmagasabbrendű erejét, a Krisztus-princípiumot fogadja magába..."
Köszönöm, Rudi Bátyó!