Megőrülök?

Vaszilij Kandinszkij: Improvizáció 31

"Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend -
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj - egy nap süt idebent."

                        / József Attila: Eszmélet 2 /

Átmeneti világban élek/élünk.Hiába olvastam, hogy bekövetkezhet egy olyan időszak, amikor az ember eljut arra a szintre, hogy úgy érzi, talán az őrület felé tart, mégis megriaszt időnként. Látom magam körül az eddigi "való világot", amiben eddig éltem, de egyre jobban káprázatnak tűnik. Átlátok rajta, látom a manipulációkat, amik mozgatják, mégis kénytelen vagyok benne élni, mivel még VAN. Egyre jobban omlik le, egyre többen kénytelenek szembesülni azzal, hogy amit szilárdnak hittek és öröknek, csak szemfényvesztés volt, hogy az aranyrög, amit kiemelni készülnek a vízfelszín alól, csak tükröződés. Hogy a kapaszkodók leválnak, hogy nem marad a hazugságok után semmi. Kezünk a levegőt markolássza, agyunk igyekszik nem tudomást venni az egyre tolakodóbban nyilvánvaló helyzetről. Valami megváltozott, változik, nincs sehol. Nincsenek stabil viszonyítási pontok, minden bizonytalan. 

Remélem, hiszem, tudom, hogy az új világunk épülőben van. Mi építjük. Mi, akik majd a lakói leszünk. Olyanná építjük, amilyenben szeretnénk élni.

http://shaumbra-hu.info/modules.php?name=News&file=article&sid=572

Sorozat, befejező rész

mindmined.com

Na, jó. Akkor most konkrét leszek, és valós történetet mesélek. Három hétig küszködtem egy benőtt lábkörmömmel. Mire nagyjából helyrejött, másodfokú égési sérülést szereztem a jobb kezem gyűrűsujjára. Ez szombaton történt. Szerdán felbuktam egy jól álcázott lépcsőperemben, hónom alatt egy székkel, amelyre rázuhantam. Összezúztam a térdeimet, és nagyon úgy tűnik, hogy eltörtem a bordámat, mert a fájdalmon kívül kattog is bizonyos mozdulatokra. Pénteken hajnalban arra ébredtem, hogy a jobb lábamon a sípcsontom mellett nagyon érzékeny egy terület. Reggelre rosszabb volt, ráadásul a közérzetem is egyre romlott. Az orvos megerősítette a gyanúmat, hogy orbáncom van. Egész nap küzdöttem a hidegrázással, fejfájással, hányingerrel megspékelt lázzal. Rosszullétemet csak fokozta, hogy szombatra szerveztem egy előadást, amire két hónapja nagyon készültem. Este hazajött a férjem, és bejelentette, hogy kirúgták a munkahelyéről. /Én már februárban kénytelen voltam visszaadni a családom megélhetését biztosító vállalkozásomat./ Szombaton a lábam annyira gyulladt volt, hogy járókerettel is alig bírtam elevickélni a wc-ig. Előadás szóba sem jöhetett. Hétfőn már jobban lettem. Kedden reggel a 81 éves anyukám telefonált, hogy elbotlott a szőnyeg szélében, a kezét nagyon megütötte. Mint kiderült, több darabra tört a csuklója. 

Miért történik mindez? Évekkel ezelőtt teljesen összeomlottam volna egy ilyen sorozattól. Ma már tudom, hogy nem véletlen mindaz ami történik. Leválik rólunk minden, ami már nem szolgál bennünket. A mátrix omladozóban van.

 Tudom, hogy mit kellene csinálnom. Meg is lépem, amint minden szál a helyén lesz. Folyamatosan kapom a nógatást, egyre nagyobb energia az, amit kezelni kell. Sokszor nem vagyok egyensúlyban. Akkor igyekszem tudatosan lélegezni, leföldelni magam. Nincs bennem félelem. Legalábbis csak ritkán és rövid időre. Türelmes vagyok magammal, és bízom abban, hogy minden a legjobb irányban halad. Nem fecsérelem az erőmet aggódásra, arra fókuszálok, amit el szeretnék érni. Minden segítséget megkapok, ha szükségem van rá. 

Ha bárki hasonló szappanoperában játszik, tudja, hogy már nincs sok rész hátra. A jó megkapja méltó jutalmát. /Legalábbis a forgatókönyv szerint./

Aktuális

Hogy a Plútó, vagy az idők szele, avagy energiája, vagy csupán az ideérkezésünk előtti megállapodásunknak megfelelő ösztökélések az okozói annak, ami most velem és körülöttem történik,...nem tudom.

Mindenesetre így érzem magam.

Köszönet Mike Worrall-nek, és akit érdekel, ajánlom, nézze meg fantasztikus és elgondolkodtató képeit az alábbi oldalon:

Mike Worrall honlapja