Játszótársak

 Karácsonyi László 2005-ben festett képével csatlakozott a játékhoz. 

A dallam győzött.

Macska hull le az ágról.

Tappancsnyi ősz van.

 Az én álmom a te képed vagy fordítva

* 
Hamburgból ORsolya Brandt küldte el fotóját:

http://hamburgfoto.wordpress.com/

Vajon mikor lesz
minden olyan nyilvánvaló,
mint ez a virág?

 Medinilla


*

Folyton más felhők,
de az égbolt egésze
mindig ismerős.

Égbolt

ORsi, Leslie, köszönöm, hogy megtiszteltetek a jelenlétetekkel, és alkotásaitokkal!

Pappné Rácz Ildikó a blogján keresztül küldte el fotóját, köszönöm, Ilda!

Egyszer láttalak.

Arcodat keresem most

minden virágban.

 A további vállalkozókedvűek Verrasztó Tibor  blogjában böngészhetnek inspiráló gondolatok között.:

http://ablakvirradat.blogspot.com/

mesterré válni

Van egy ügyességi játék. Fából készült kis hasábok vannak egymásra rakva, és egyesével ki kell húzni a darabokat úgy, hogy a torony ne dőljön le. Az idő és a játék előrehaladtával a helyzet egyre labilisabb, majd kritikussá válik, és egy következő próbálkozás alkalmával végül összedől. Hát én ezt játszottam. Tudtam, hogy be fog következni, mégis riadtan állok a romok között. Elsétálok a kerítésig, és próbálom kívülről figyelni, hogy végül is én csináltam, és valójában nem számít! Helyet adok ezzel az újnak, egy sokkal szebb és jobb játékot játszom majd. Liftezek két "valóság" között, mind a kettő igaznak tűnik. Most itt a lehetőség tesztelni, hol is tartok a mesterré válásban. Azt hiszem rálépek a gázpedálra, akkor is, ha most még úgy tudom, hogy az út végén ott a folyó, amin most éppen nincs híd. Legalább is úgy tudom. Bízom benne, hogy felbukkan a tábla az utolsó kanyar után: AZ ÚJ HÍD 200m-RE JOBBRA!