Talpasmuhar meditáció

Mindenre meg kell érni. Még a kapálásra is.

Nem emlékszem, hogy valaha is élveztem volna a kapálást. Megcsináltam muszájból, de hogy élvezzem? Na, ez változott meg. Lehet, hogy az is okozza, hogy Anyukám beidomított, jó kapáját megörököltem, ezáltal ráébredtem sokadszorra, hogy mennyire fontos, hogy jó legyen a szerszám, mert csak azzal lehet jól dolgozni.

Lehet, hogy az is hozzájárult, hogy kísérletezni kezdtem kapálás közben azzal, hogy ha teljesen ráhangolódok arra, amit csinálok, akkor nem kell küzdenem, csak hagynom, hogy a megvalósulás szándéka valósítsa meg önmagát. Nekem csak figyelni kell, jelen lenni. Végül is, én fogom azt a kapát, rajtam keresztül valósul meg :). Na jó, tudom, ez bonyolultul hangzik, pedig a végletekig egyszerű. Akit érdekel erről  több, itt utána olvashat, ha több is érdekli PDF anyagot is küldhetek.

Itt van ez a talpasmuhar, ahogy nagyanyám nevezte. /illusztráció fenn, kicsit lilítva :)/

Bojtos gyökérzetű, amit ha nem vágunk ki időben, annyira megerősödik a gyökere, hogy kezelhetetlenné válik. Persze mondhatná a gyakorlott földművelő, hogy na ja, de hát melyik gyom nem?

Közben rájöttem, hogy a gyomok is különféle életstratégiát alkalmaznak. Jó, tudom, ezeket az iskolában már tanították, de mennyire más tapasztalás útján felismerni, mint meghallgatni, vagy elismételni a mások által elmondottat, leírtat!

Már régen rájöttem, hogy nekem bejön a földdel, növényekkel való foglalkozás, mint a meditáció egy formája. Sokkal nehezebbnek érzem rákényszeríteni az elmémet, hogy gyertyalángot figyeljen kitartóan, vagy a test bizonyos pontjaira fókuszáljon egy bizonyos sorrendben egymás után. Nincs semmi értelme. Olyan mesterséges. Azért találták ki ezeket a módszereket, hogy lekössék az elmét. Mennyivel több értelme van úgy lekötni az elmét, hogy az ember közben valami értelmeset is csinál, mondjuk kapál, fon, vagy sző, vagy ételt készít, vagy sorolhatnám.

Szóval, ahogy kapálgattam, eltűnődtem ezen a talpasmuharon. Ha nem elég éles a kapa, az ember csak kiforgatja a földből gyökerestől, megnyugodván, hogy elvégeztetett. De nem! Mert a gyökereivel addig kapálózik, míg a földhöz közel lévők újra megkapaszkodnak, és bár lehet, hogy nem annyira erősen, de új létre segítik a növényt. Ha csak lesarabolom a talaj feletti részt, a gyökér új sarjat növeszt. Egyetlen módon ölhetem meg: Közvetlenül a gyöktörzs fölött vágom ketté, azaz elválasztom a gyökeret és a felszín feletti növényt. Ezzel  megszűnik a gyökér tápláló szerepe, és megszűnik a növény táplálása. Ha a gyökérből, és a föld feletti részből valamennyi egyben marad, a növény kész az életét újrakezdeni.

Így értettem meg azt is, hogy miért fontos egy népnek a valódi történelme, a gyökerei. Azok táplálják. Miért haszontalan a "hagyományőrzés", ha nincs mögötte valódi történelmi ismeret, valódi tudás. Ha nincs tápláló erő, akkor a legjobb esetben is csak vegetálás van, nincs lehetőség életre. A föld feletti, a látható rész elenyészik.

Persze vannak más stratégiával túlélő növények is. Ott van például a folyófű. Olyan mélyre tekeredik le a gyökereivel, hogy hiába vágod ki, mindig újra, meg újra kinő. Egy tőből sok ágat növeszt, betakarja a talajt, megóvja a kiszáradástól. Ha ki akarod tisztítani a területet, elég megkeresni a tövét, és máris nagy területet megtisztítottál.

Vagy ott van a tarack. Láthatatlanul a föld alatt beszövi a talajt, csak itt-ott bukkan fel először. Mire feleszmélsz, már mindent ő ural, és mindent felemészt.

Tipródások

Valami átváltott bennem. Egyszerre csak azt kezdtem érezni, hogy ugyanazokat a köröket rovom, az ezerszer leírtak futnak ki újra meg újra a billentyűk alól. Először csak a blog külsején akartam változtatni, aztán már teljesen újat akartam indítani, mert azt éreztem, hogy hiába változtatok a külső megjelenésen, attól még  a tartalom nem változik, márpedig nekem a tartalommal volt problémám. Végül a tipródásaimnak lett az eredménye a több hetes kihagyás, és a mostani letisztultabb külső, ami Zitának hála, megszületett.

Nem csak a blogozásban akadtam el, de nem éreztem késztetést még a hőn szeretett egem fotózásához sem. Csak úgy voltam. Lebegtem, vagy úsztam a napok sodrásában, ahogy tetszik. Az idő valóban illuzórikussá vált számomra. Időnként rádöbbenek, hogy elteltek napok, hetek szinte úgy, hogy tudomást sem vettem róluk, a történésekre csak érintőlegesen emlékszem. Azért ez elég riasztó tud lenni: a "valóság" talaja mintha nem is lenne, nem hogy két lábbal álljak rajta!

Közben azért kőkemény munkával töltött hetek ezek, lévén hogy részleges lakás tatarozás-festés után vagyok, ami egybeesett a hirtelen beköszöntő tavasz berobbanásával, amikor gyorsított filmes tempóban nőtt és virágzott minden, és a veteményezésre alig maradt idő. Két pakolás-takarítás közt nyírtam a füvet, vetettem a magokat, ültettem a krumplit, és a pénzkereső tevékenységemet is végeznem kellett.

Lehet, hogy ez is hozzájárult, hogy nem volt "kedvem" blogozni, ki tudja? :)

A tapasztalataim azonban azt mondatják velem, hogy ezek  befordulós, bezáródós időszakok valaminek a beépülését jelzik. Mondhatnám azt is, hogy szintváltás, de nem biztos, hogy itt "magassági" /értsd: magasabban fejlett / szintet kell érteni, inkább azt, hogy integrálni kell a megértések egy újabb kirakós-összerakós darabját. Hogy ez valójában micsoda is, az csak később derül ki, akkor, amikor végre sikerül megérteni olyan dolgokat, amik eddig nem álltak össze a fejemben. Ezekben a bezáródós időszakokban általában türelmetlen vagyok magammal és másokkal is. / eléggé el nem ítélhető módon! / Még mindig nehezen viselem, bár tudom, hogy nem véletlenül van ez így, hogy valami miatt olyankor takarék üzemmódra kell kapcsolnom. Ez a fizikai tevékenységre nem vonatkozik, hál'Istennek, sőt, ilyenkor ez az egyetlen, amivel ki tudom engedni a gőzt. Lassan vége az apálynak, jön a következő hullám. Addig meg tanulok a lassan smargdzöldből sárgássá halványuló búzamező hullámzásából, ahogy fújja a szél. Épp olyan, mint a tenger.

Mi az, ami történik velünk? 3. rész

Blue Straggler Stars in Globular Cluster M53

Csak kattints az eredeti képre /a linkre, hogy nagyban lásd/, és gondolkozz el azon, hogy ez a megszámlálhatatlanul sok égitest csak egy kis szikrányi darabja a mindenségnek. Vajon mennyire lehet helytálló az a lebetonozott hivatalos verzió, hogy egyedül a mi bolygónkon létezik élet?

Ez most csak egy kis kitérő volt részemről, de lenyűgözött a kép, muszáj volt kitenni. :)

Eredetileg ezt a Prometheus c. mozifilmből való képet szántam ide:

A filmet nem láttam, de a filmből való képek arról árulkodnak, hogy a világok teremtett látszatvilágok Látszat, mint a hologram, amely technikai eszközökkel létrehozható.Az energiarács háló az a szerkezet, amelyik a látszatvilágot létrehozza, és fenntartja. Pontosabban, valószínűleg nem is egy háló létezik, hanem több. Van amit már a tudomány is felfedezett, a Föld felszínét behálózó Ley-vonalaknak utána lehet járni. Egy jelentős Ley vonal épp keresztbe szeli az országot Zalától Zemplénig, épp a Pilis sokszor emlegetett szent helyén is /meg sok más szentnek tartott helyen is/ keresztül.

Képeket nézegethettek erről pl. itt

Az előző részben föltett videónak azért örültem, mert sok minden olyan dolgot bemutat, amit magyaráznom kellene, de így elég, ha utalok rá, ráadásul jobban is tudja.

Alapvetés:  Anyag, a hagyományos értelemben nem létezik. / Magyarázatért fordulj a videóhoz. :)/

Minden, ami körülvesz bennünket rezgés, vibráció, hullámok, amik létrehozzák a formát, amit tapasztalunk. Azonos paraméterek megléte esetén egy látszólag stabil formavilág jön létre, amit a közös tudat valóságnak elfogad.

Alapvetés: Nem a forma alkotja a tudatot, hanem a tudat alkotja a formát.

Magyarul a gondolat nem az agyban jön létre, az agy csak egy vevő/és adó/ állomás, amelyik az információt feldolgozza. Az agy segít bennünket tájékozódni, létezni ebben a valóságban, mint egy szuperszámítógép, de nem tőle származik az eredeti gondolat. Íme a Forrás:

"Kezdetben vala az Ige és az Ige vala az Istennél és Isten vala az Ige." Mondja János Evangéliumának kezdő fejezete.

Milyen érdekes, ha megnézzük a történelem folyamán sok találmány egyszerre jelenik meg a színem. Talán ez sem véletlen. Mintha az információ ott lenne mindenütt egyszerre jelen, és aki képes rá, felismerheti, és lehozhatja a szellemi szintről a fizikaira. A tervek, álmok megvalósulása minden esetben ezt az utat járja be: először "jön" az ötlet, aztán a megvalósítás fizikai formában. Vajon honnan "jön" az az ötlet? Véletlenül összegabalyodnak a molekulák?

Alapvetés: Minden valaha létrejött gondolat továbbél, mint egyfajta energiamintázat. Az is, amelyik nem valósult meg fizikai szinten. A lehetséges valóságok párhuzamosan léteznek.

Hogy  mit fogadunk el valóságunknak a választásunktól függ, a világunk valóságát pedig az emberek összességének választásai, a kollektív tudat határozza meg. Mindannyian hatunk a világunkban megjelelő valóságra.

Mivel a világunk viszonylagos stabilitását a rácsháló/k/-ból származó energiarezgések tartják fenn, a sugárzás mértéke, mennyisége, erőssége stb változása esetén megváltoznak a világunk tulajdonságai is, vagyis más valóságot fogunk tapasztalni magunk köröl, amennyiben képesek vagyunk elviselni a változást.

A paraméterek változnak. A valóságunk változik. Most.

Szeretném, ha lennének kérdések. Segítenének a gondolkodásban.

U. i.: 02. 10.-én, vagyis ma ezt a cikket találtam:
http://soundofheart.org/galacticfreepress/content/yet-more-evidence-emerges-our-universe-grand-simulation-created-intelligent-designer 
Milyen érdekes, hogy ő is arról beszél, amiről én, és épp most... 

Mi az, ami történik velünk? 1. rész.

http://apod.nasa.gov/apod/ap130203.html

Úgy két hete hurcolom már magamban, aminek most nekiveselkedek.

Egyik hajnalban szokás szerint az álmomat próbáltam rögzíteni, összerakni, értelmezni. Ez mindig nagyon fontos, mert álomállapotban rengeteg üzenetet, segítséget kapunk az életünk alakításához, max. nem figyelünk rá, vagy nem tudjuk kódolni. A kód mindenkinél egyéni. Megfejteni úgy lehet, ha megfigyeljük, megjegyezzük jelentősnek tűnő álmainkat, aztán figyelünk rá, hogy mi történik velünk, vagy a környezetünkkel utána. Egy bizonyos idő után kirajzolódik egy rendszer, vagyis az, hogy mi mit "jelent" az álmainkban. Általában nem elég ehhez néhány nap. :)

Szóval aznap, miközben minél több részletet igyekeztem felidézni, egyszerre csak belém villant egy felismerés, olyan erővel, hogy hangosan felnyögtem: Te jó ég!

Megpróbálom leírni, ami összeállt bennem Nem lesz rövid, sem egyszerű és főként nem rímel a hivatalos tudomány álláspontjával. 

Alapvetés: A Föld - ugyanúgy, mint minden más az Univerzumban - teremtett. Számunkra elképzelhetetlenül magas intelligenciával alkotja meg a teremtője oly módon, ahogy a mérnökök, a művészek és a mesteremberek alkotnak itt a mi szintünkön is. Megálmodik egy rendszert, aztán igyekszik azt létezővé, működővé, élővé formálni. Ő határozza meg a koordinátáit, a működési rendjét, a teremtett világa lényegét, célját. Vagyis igaz, amit a teremtésről írnak, és érthetővé válik az a mondat is, hogy "és látá Isten, hogy jó", vagyis hogy működőképes, amit elképzelt, a "sosemvoltból" létezővé alkotott. Akit érdekel  Az Urantia könyv  sok érdekességgel szolgálhat ez ügyben.

Amikor a teremtett világ alkalmassá válik rá, a lelkek választhatják "játszóterüknek", ahol tapasztalatokhoz juthatnak a bolygó adottságainak megfelelően. Mint tudjuk, a Föld "Paradicsomnak" lett teremtve, ideális feltételekkel, és egészen addig a rendnek megfelelően működött is, amíg kívülről más alkotó képességekkel rendelkező létező/k/ bele nem nyúltak. Egyre többen mondják, hogy a világunk úgy működik, mint egy fraktál, ami a matematika nyelvén, algoritmussal leírható, önazonos rendszer. Elég egy kevés változtatás, és az addig tökéletes mintázat megváltozik, más formát kezd írni. Ez volt az, amit bűnbeesésnek mesél a Biblia.

A torzult mintázat elvezetett oda, hogy az addig az "Isteni" rend szerint egymással szereteteben élő, egymást segítő lelkek között kialakult a hiererchia, a hatalmi rend, az önzés, és létrejött egy olyan civilizáció, amely magas tudományos fejlettséget ért el, és a kristályenergia használatával felrobbantotta a bolygó körül lévő energiaháló rendszert. / Atlantisz / Ezt a hálót a régi magyar nyelvben teremburaként ismerték, és ha kicsit gondolkodunk, a szó analógiája rá is mutat a jelentésre: TÉRemBÚRA, vagyis térvédő szerkezet. A háló összeomlásával megszűnt a bolygó folyamatos kapcsolódása az addigi "Isteni" /szeretet /energiához, és a bolygó lakói arra kényszerültek, hogy mintegy csapdába esve újra és újra ideszülessenek, és más mód nem lévén, egymástól vonják el a létezésükhöz szükséges energiát. Az egymást követő nemzedékek tudatában egyre jobban elhalványult az Isteni kapcsolódás emlékezete. Mintha sötét köd szállt volna alá. Ez a köd még mindig itt van köztünk. Néha már itt-ott ritkul, bevetül már egy-két fénysugár, de sokan még mindig sötétben tapogatóznak mit sem tudva arról, hogy kik is ők valójában, mivégre vannak ebben a világban.

Hogyan leszünk képesek kiszabadulni ebből a ködből, és hogy segítik ezt "kívülről" "felülről", ez lesz a következő rész tartalma. 

idő

Az idő, mint a homok pereg ki a kezem közül. Elsuhan, mintha kívül lennék rajta, vagy mintha kívülről nézném. Valahogy így vagyok mindennel. Nem is értem, miért érzem úgy, ahogy Tóbiás mondta: nem számít. Pedig közben élem az életem, teszem a dolgom, és tűnődök a sok információn, amit begyűjtök, aztán arra jutok, hogy a válaszok bennem születnek.
Sokszor pedig idő kell ahhoz, hogy letisztuljanak, formát öntsenek. Idő és csend. Meg kell hallani a magam hangját a világ zaja mögött. Több idő kellene elvonulni a csöndbe, csak szemlélni a világ dolgait, és átlátni a rendet, a törvényt, ami mindent formál és megvalósít. Időnként irígylem a szerzeteseket, hogy minden idejüket a megismerésre fordíthatják.