A következő címkéjű bejegyzések mutatása: omlás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: omlás. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. augusztus 11., szerda

Megőrülök?



Vaszilij Kandinszkij: Improvizáció 31

"Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend -
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj - egy nap süt idebent."

                        / József Attila: Eszmélet 2 /

Átmeneti világban élek/élünk.Hiába olvastam, hogy bekövetkezhet egy olyan időszak, amikor az ember eljut arra a szintre, hogy úgy érzi, talán az őrület felé tart, mégis megriaszt időnként. Látom magam körül az eddigi "való világot", amiben eddig éltem, de egyre jobban káprázatnak tűnik. Átlátok rajta, látom a manipulációkat, amik mozgatják, mégis kénytelen vagyok benne élni, mivel még VAN. Egyre jobban omlik le, egyre többen kénytelenek szembesülni azzal, hogy amit szilárdnak hittek és öröknek, csak szemfényvesztés volt, hogy az aranyrög, amit kiemelni készülnek a vízfelszín alól, csak tükröződés. Hogy a kapaszkodók leválnak, hogy nem marad a hazugságok után semmi. Kezünk a levegőt markolássza, agyunk igyekszik nem tudomást venni az egyre tolakodóbban nyilvánvaló helyzetről. Valami megváltozott, változik, nincs sehol. Nincsenek stabil viszonyítási pontok, minden bizonytalan
Remélem, hiszem, tudom, hogy az új világunk épülőben van. Mi építjük. Mi, akik majd a lakói leszünk. Olyanná építjük, amilyenben szeretnénk élni.

http://shaumbra-hu.info/modules.php?name=News&file=article&sid=572


2010. január 30., szombat

szakadék

Szóval ez már a szakadék széle... Vagy, ha szerencsés vagyok, akkor a híd eleje. Azé a hídé, amelyik mögött úgy omlik le, és szét a hátra hagyott út, mint a rajzfilmeken. Ha valóban ennyi volt a játék, akkor mostanra a mátrix lebontása programozva, az ENTER lenyomva.
Ennek tudatában kétféle alapgondolatom van. Egyrészt: hihetetlen, hogy az emberiség nagy része tudomást sem akar venni arról, hogy mi történik körülötte és vele.
Másrészt: ha idővel nem engem igazolnak a hiedelmeim, hanem kiderül, hogy mindez csak egyfajta menekülés, vagy elmebaj?
Nem tudom, melyik az ijjesztőbb variáció? Ha megindul a föld mögöttem, vagy ha megmarad ilyennek, amilyen most...