Verőköltő bodobács

Nekem zsenge lányka koromban még nem volt arról tudomásom, hogy ilyen költői neve van ennek a bogárnak, úgyhogy, tavaszbogárnak hívtam. Most is, a múlt hét elején -mikor végre kisütött a nap, és bősz kertészkedésbe fogtam-, megláttam őket, amint sütkéreztek a napon. Tudtam, hogy nincs tovább tél, bármennyire is tartotta magát idáig. Mivel a tavasz robbanásszerűen próbálja behozni a lemaradását, igencsak kell igyekezni, hogy minden aktuális teendőt el tudjunk végezni. Ha nem vagyunk résen, olyan gyorsan nő minden, hogy a káosz eluralkodik. Nos, az első lendületem következtében másnap még lépni is nehezemre esett. Hiába, na! A hosszú tétlenség ide vezet. Az eltelt évek számát direkt nem számolom, mert vannak olyan ismerőseim, akik azt példázzák, hogy kilencven fölött egy padlás takarítás-rendezés, vagy egy tyúkól tapasztás-meszelés meg sem kottyan. Közben a házuk belsejében rend van, minden nap főznek, és a virágos és zöldséges kertben makulátlan környezetben glédában sorakoznak a növények. Számomra ez rejtély, de ha megtudják csinálni, akkor meglehet! Ezzel a cél kitűzve! Kilencven után: egy porcikám sem fáj, üde vagyok és hamvas, a kívánatoson még egy kicsit töprengek...

Kikelet

Még a múlt héten, amikor mindent hó borított, utaztam a vonaton és láttam, hogy színesednek a fűzfák ágai. Vörösbe hajlanak a vékony vesszők, a szomorúfüzek pedig aranyos sárgába. Akkor hát, most következik az én időm! Indul a tavasz, gyűlnek az energiák. Egyenlőre még szinte semmi nem látszik, de már érezhető a levegőben, és az első napsütéses nap majd meghozza a csodát. Milyen érdekes, hogy ez a külső készülődés most szinkronban van a nagy belső átalakulásommal is. Érzem, amint odabent toporog a bennem készülődő csoda. Jó lesz majd látni, ha létrejön. Olyan ez az egész, mint a várandósság volt. Érlelem a csodát.

Amikor képet kerestem a bejegyzéshez, rátaláltam Bottyán Katalin varázslatos képeire, és egyéb munkáira. Köszönöm, hogy használhatom őket, és mindenkit biztatok, hogy fedezze fel az Ő csodáit is!

 

Picasa Web Albums - bottyan.katalin

Szóval, a hajnalvárás:

A kezdetek embere vagyok. Szeretek mindent, ami új, ismeretlen, meghódításra váró. Szeretem kipróbálni, hogy vajon meg tudom-e csinálni? Ha kiderül, hogy igen, már nem is érdekel igazán, elég, tudnom hogy megtudnám csinálni, ha akarnám, és már megyek is tovább. A születésem -a legnagyobb kezdet- is az év kezdetén, januárban történt. A másik fontos kezdet, a tavasz, a kedvenc évszakom. Azt szeretem, amikor már érezhető, hogy valami készül. Amikor a rügyek elkezdenek feszülni, és minden robbanás előtti állapotba kerül. Megváltoznak az ágak színei, másfajta felhők járnak az égen, föld és fű illattal telik meg a szél. Az egész természetet áthatják az új energiahullámok tömegei. Ha ilyenkor figyel az ember, érzi a zenét, amely a születő színek és formák érzetét hordozza. A csoda, amikor minden kibomlik, még csak ezután következik. A hajnal is ilyen. Készülő csoda, ami a napot hozza. Fényhasadás. Csend. Az ég párát bocsát a földre. A föld hálásan fogadja, majd a fölösleget visszaadja a felkelő nap sugarainak. Ég és Föld találkoznak, és megáldják egymást. Energiák fodrozódnak, áthatják egymást, mindenen átrezegnek.
Most van a hajnal.
Egy új korszak hajnala.

Ezért vagyok most itt.