Mosolyszünet

Nem is tudom, valahogy a világ és én most nem olyan viszonyban vagyunk egymással, mint máskor. Vagy csak nincs most nyitva az a szemem, amivel meglátom azokat a dolgokat, amiktől olyan a világ, amilyennek én szeretem. Nem mindenen lendít át az optimizmus, a c-vitamin, a társaság, vagy a kitekert, savanykás-kesernyés humor. Sem.
Pedig nem történt semmi. Semmi olyan, amihez ne lennék szokva.
Csak most egy kicsit nem lelem örömem az életben.
És közben csodálkozom, mert ez nem én vagyok.
De akkor hova lettem?
És mikor jövök vissza?
Alig várom.

Best of öcsém

- Még mindig van két kakas a fagyasztóban. Ki kéne találnom, hogy mi legyen belőlük.
- Szerintem csinálj kakasos nyalókát.

Juditka és az Ügy

Beidézték Juditkát a gyámhivatalba. Na jó, igazából persze nekem kellett bemennem, hogy hátha végre megkapom a határozatot a gondnokságról (nem kaptam meg egyébként), de azt mondta az ügyintéző, hogy Juditot is meg fogja hallgatni.
Kérdeztem, hogy minek, és puszta segítő szándékból próbáltam sugallni, hogy alapból tök fölösleges megpróbálni, de az ügyintéző hajthatatlan volt, Juditnak márpedig meg_kellett_jelennie.

A gyámhivatal konkrétan a polgármesteri hivatal "c" épületében van, ez mindjárt kiderül, hogy miért érdekes :-)

- Judit, megyünk a gyámhivatalba.
- Jó.
- Tudod, miért megyünk?
- Igen.
- Komolyan? Elmondod?
- Igen: ÜGYET INTÉZNI.
- Aha, tényleg azért megyünk. Azt is tudod, milyen ügyet?
- POLGÁRMESTERIT.

:-)

Panelzöld

"Ja, mer' te olyan ZÖLD vagy..." - csap a homlokára lemondóan az éppen hajléktalan státuszban lévő (értsd: nálam lakik, amíg albérletet keres) barátnőm, amikor nem érti, hogy nálam miért nem lehet a kukába dobni az ásványvizes palackot, konzervdobozt, joghurtospoharat, és tejeszacskót, mint más rendes helyeken. Nálam ezeket először is el kell mosni, aztán be kell vágni a mosogató alatti konyhaszekrénybe, aztán amikor már nem fér be több, akkor mehet a szelektívbe.

Épp most vittem le két nagy csövesszatyornyit, szerintem istennő vagyok, ámbár van bennem némi kétség, hogy istennők nem mászkálnak sötétedés után csövesszatyrokkal a lakótelepi szelektív kukák környékén, ha mégolyan zöldek, akkor sem :-)

Igazság szerint leginkább csak lusta vagyok, és ha ezt a sok vackot mindig a sima kukába dobnám, akkor azt sokkal gyakrabban kéne levinni :-)

A testvérem csalódást okoz

Nem tudom, miből gondoltam, hogy csak azért, mert a nagyszüleim lakásában lakik, majd az öcsém is integetni fog utánam az ablakból, amikor eljövök.
A nyolcadikon laktak a mamáék, és a mama mindig mondogatta, hogy ne ZUHULJ... alattunk LAKNAK!, meg hogy megmond apámnak, és különben is feljön a Horváth bácsi.
A nagyszoba ablaka arra néz, amerre el kell indulni a buszmegállóhoz. A mama mindig integetett. Aztán meghalt, és akkor még egy darabig integetett a papa. Azt nem tudom, hogy láttak is minket, vagy csak saccperkábé sejtették, hogy ott vagyunk - de integettek. Huszonévig integettek.

Most meg az öcsém lakik a nyolcadikon. Nem mondja, hogy feljön a Horváth bácsi, meg azt se, hogy megmond apámnak. Nem is tudom, mit vártam, amikor az utcáról visszanéztem. De ha még egyszer nem integet, akkor beszólok neki.

Előadóművészet

Rövid párbeszéd, a remekül sikerült szüreti-fesztiválos buli másnapján.

- Na, ott az a kutya, látod, annak énekeltél tegnap este, az meg menekült.
- Ajaj. És mit énekeltem neki?
- Kispált.