Mert két lánynak egy ritkán elég. Mivel Márié, így kék lett, meg zöld, bár sikerült belecsempésznem rózsaszínt és lilát is. Nekem olyan, mint egy fáradt, őszi szivárvány.
Lehullott három falevél
észrevétlen az őszi ágról.
És jött a szél, a messzi szél,
egy messzi, másik, új világból.-
Elröpült három falevél...
Az egyik magasba vágyott:
talált a felhők közt új világot,
emelte, emelte a szél...
A másik rohanni vágyott:
magasba hágott és mélybe szállott,
sodorta, sodorta a szél.
Harmadik szédülni vágyott,
szemét lehunyta, semmit se látott,
kavarta, kavarta a szél.
Lobogott három falevél...
Lehullott három falevél
tehetetlenül a világból.
Ki emel fel az őszi sárból,
ti szegény három falevél?
Ott lenn a sár, fekete mély-
(Weöres Sándor: Ballada három falevélről)