Virágözön

Na végre megérkezett a meglepetés! Mindig mondom, hogy az elsőbbségi egy akkora átverés, hogy szégyen ezért pénzt lehúzni. Elég sokat küldözgetek mindenfélét postán, képeslapot, levelet, ajánlott csomagot, és komolyan mondom, nincs különbség az elsőbbségi és a normális között, csak árban. Ez nagyon feltűnő, ha az ember mindig ugyanonnan ugyanoda küld, esetemben Lyon és Budapest között. Visszafelé ugyanez a helyzet. Mindegy, ennyi volt a bosszankodás, a lényeg, hogy még idejében megérkezett, már ezért hálás lehetek a postának!:)
Szóval a gimis barátnőm "hosszú töprengés és próbaidő letelte után" férjhez megy:) Az esküvőn nem tudok ott lenni sajnos, viszont megegyeztünk, hogy kap tőlem legyezőt vagy szütyőt:) OK, lett mindkettő, szettben. A nehézséget az okozta, hogy inkább modern legyen, mint vintage. Kihívás:) Legyen cuki, de ne giccses, a színek fehér és bordó. A cuki szóra koncentráltam, némi rajzolgatás után ez született:

Meg a szütyő, amit egyszerűre hagytam, a négy oldalán csak egy-egy ugyanolyan virág díszeleg, mint a legyezőn és egy kis bojt az alján, ugyanabból a 777-es DMC-ből. Hát... a szütyő mintája igazából egy Régensség korabeli utánzat, nem lehetett nem belecsempészni Emmát is a dologba:)))

A legyező ezúttal pamut organdiból készült. Eredetileg selyemre akartam, de nem kevés nehézségem akadt vele, valljuk be, teljes kudarc. Jött a B-terv, az organdi és győzött! Kellően átlátszó, úgyhogy a hímzés, aminek nem tudom a nevét, franciául "point d'ombre", vagyis árnyék-öltés, nagyon jól mutat rajta! Ugyanebből készült a szütyő is, a bélés, nos, nem fogjátok kitalálni, a kedvenc 100 éves nagymamaterítőm!:) Az a damaszt egyszerűen olyan puha, olyan puha, olyan puha!! A kettő között nincs bélésanyag, csak egy réteg puplin, ami szép fehér, jó háttér az organdinak.

A csipke 80-as fonalból, neten talált mintából. Sok hezitálás után a kontúr egy szál 8-as és osztott hímző egy szálával készült (DMC 777 színnel:)) Egyébként nem ennyire rózsaszínű, csak megtévesztő a fényképen a rózsaszínű háttér az átlátszó anyag mögött, inkább szép fehér az összhatás:)

És amikor fényképeztem, nézem a kamera keresőjében, MI AZ A FEKETE OTT???

Pózolni jött az úr. Elrontott kép, de elég romantikus:)

És még két személyes kép, de hát az inspirációnak is itt kell lennie, honnan jött a virágözön ötlete:) A zuram és én, amikor még tavasz volt és azzal játszottunk:) Így árasztjuk el jókívánságainkkal Szandrát és Tomit:))

És újfent egy legyező

Horgolgatok nyugodtan, amikor meglátok néhány királylányképzős-képet, amik belendítik a fantáziámat. Őszintén mondom, utálom az ilyen pillanatokat, sose tudhatod, honnan csap le rád a ménkű, vagyis egyszercsak olyan inspiráció-löketet kapsz, hogy egyszerűen muszáj elkészítened azt, ami éppen átvillant az agyadon. És ilyenkor minden készülő munkát félbehagysz, és az új projekten ülsz, amíg be nem fejezed. Ez van. Lett belőle királylányos legyező.

Point de beauvais-vel hímezve, vagyis a horgolótűvel készülő láncöltéssel, fehér 80-as fonallal meg arany Kreinikkel. A csipke ugyanabból a 80-as fonalból, 10 párral. Ezt a szívemcsücske mintát egyszer már elkészítettem, a nyáron készült tolltartómon látható, de ott a selyemfonal miatt teljesen más hatása van, ráadásul most lekicsinyítettem a fonal méretéhez.

A legyező alapja műanyag, ami fa most van nekem itthon, abból egy se illett az elkézelésemhez, se színben, sem stílusban. A fehér taft sehogysem tetszik nekem a fával (mert olyat is készítettem már ugye:)) Bár nem tökéletes, de élőben azért nem ennyire gyűrött, a fénykép mindenkiből kihozza a legrosszabbat, úgy tűnik. (de azért azt hiszem, átmegyek még egy kicsit rajta óvatosan vasalóval!:))

És egy újabb legyező

Már több, mint egy hónapja elkészült az a bizonyos csipkelegyező, amin már rég ültem, most már talán ideje a nyilvánoság elé tárni. Vert csipke, egy interneten talált mintát igazítottam a saját elképzelésem szerint. A hímzés selyemszitára készült, 2x2 szálon, mert úgy jobban nézett ki az adott minta, ami Veronique Enginger-től származik és az egyik Création de Point de Croix-ban jelent meg (a 18-as számban egy terítő volt)

A cseresznyevirágokat úgy szüreteltem, hogy kinyitottam az ablakot, kinyújtottam a kezemet és leszedtem párat :)))) Gyönyörű egy ilyen fa pont az ablak előtt!

Nem ilyen verőkéket használok, hanem szoknyás magyart, ezt csak a kép kedvéért tettem oda. Nincs is több, csak kettő:)

A legyező neve Diana Barry, ő ihlette, a rózsás arcával:))) A zene a legyezőhöz itt hallható 1:50-től:

Csipkelegyező

Nehézségi foka kb az év elején sorozatgyártott könyvjelzőkével vetekszik: kissé unalmas volt, semmi kihívás. Mondjuk annyiban már izgalmasabb volt, hogy 50 verőke volt, és nem volt semmilyen műszaki rajz, kész kép, semmi, csak a minta, magamtól kellett kitalálni, mi merre. De ezeknél a geometrikus mintáknál minden olyan kiszámítható, nyaff :) Na nem panaszkodom, mindenképpen hasznomra vált, hogy megcsináltam, mindig tanul valami újat az ember, és hát a legyező az kell. 

13 centis összesen, picike:) Mondtam, hogy én tényleg használok legyezőket a mindennapokban, és egy ilyen kicsit már rég szerettem volna. Mivel önmagában a csipke nem sokat legyez, ezért taffetára (tudom, ez az angol neve, de sose tudom, hogy van pontosan magyarul) varrtam rá előzőleg, és azzal együtt ragasztottam a keretre. 80-as Sajou fonal (nem vártátok volna, mi?), és két szál 80-as mamzi-rózsaszínű DMC (onnan a név, hogy @mdmselle-től kaptam ezt a fonalat és annnnnnyira illett az a rózsaszínű a fakerethez, hogy bele kellett csempésznem). Továbbá van rajta néhány selyemmel kivarrt kisvirág, mindegyiknek gyöngy a közepén. Kisvirág nélkül túl unalmas volt önmagában a minta. Ilyen igazi színeiben:

Meg egy kis csendélet. Mázlim volt, hogy JB nagyszüleinél jártunk tegnap, gyorsan kihasználtam a lehetőséget és az egyik vitrint a fényképezéshez. Odaillik a legyezőm, de mondtam, mindennapi használatra készítettem, nem hagytam ott!:)

Még ezt a két csöppséget találtam igen érdekesnek, selyemszitá hímzés, sajnálom, hogy nem volt annyi eszem, hogy odarakjak egy pénzérmét a méretek kedvéért, kb két-két centisek!! Nem tudom ki csinálta, de irigylem a szeméért.

Kiegészítés: egy másmilyen kép, hogy látható legyen azért csipke is:)

Nimes városából pár kép, az Amfiteátrum előtt álló torreádor ruhája nagyon megfogott:)

Meg a Maison Carrée, a római kori templom is:

Meg az édes utcanévtáblák:)

Fan-fan-fan & Fon-fon-fon

1. Fan-fan-fan

Black taffeta,

DMC 111, Kreinik BF 002

Sajou fil dentelle (black)

Ezúttal nem női nevet kapott, hanem városnevet: Cannes. Elsőre wow, de pazar, elvakít a csillogása, pedig banális és egyszerű.

2. Fon-fon-fon

A Legyező

Kész van :)

Sok idő eltelt az ötlettől a kész darabig, de nem bánom, a közben szerzett tapasztalat csak a hasznomra vált. Már ezer és ezer újabb legyező terve zsong a fejemben!

A középső motívum a De fil en aiguille-ből van (kisebb változtatásokkal), a virágok és a hajócsipke saját tervezés. 40-es vászon, 70-es horgolófonal, DMC fonalak, egy kis (sok) Kreinik és egy egy eurós műanyag legyező.

  
I just finished my first fan, but already I have thousends of plans and ideas for the next one:)
The center motive (with some changes) is from De fil en aiguille, the flowers and the tatting pattern are my design. 40ct linen, crochet thread size 70, DMC stranded cotton, Kreinik threads and a cheap plastic fan:)

+1 kép "a királylány erre csak annyit mondott: Upsz...!!"