Séta a hóban (egy báránnyal)

R

égi elmaradásom ez a kis bagoly itten. Egy ismerősnek készült, aki gyűjti a baglyokat. Tavaly szeptemberben kezdtem el hímezni, annyira kevés hímeznivaló van benne, mégis ennyi ideig tartott. Nem, mert már júniusban befejeztem, csak azóta kallódott, meg nem tudom, úgy megy az idő, hogy észre sem veszem, és minden kimegy a fejemből, borzalmas, a nyár aztán végképp nem segít az agyam kordában tartásában. Na mindegy, a fő, hogy elkészült, bekereteződött és majd repül új gazdájához.

Megmondtam neki, hogy egy olyan országba megy, ahol borzalmasan szörnyűséges a klíma, de attól tartok, félreértette, mert nagyon melegen öltözött fel... ugyanis Izraelbe repül (a pöttöm szárnyait és a vastag kabátját figyelembe véve, nem nagyon tud repülni, úgyhogy a posta segítségére lesz szükség).

Orosz RTO készlet, Séta a hóban a címe. Vicces, hogy közben egy másik képet is hímzek ugyanezzel a címmel, de az teljesen más lesz (majd, egyszer...), de hát maradjon meglepetés, annyit mondhatok, az mini, de sokkal-sokkal nagyobb munka. A készlet a kedvenc boltomból, az újpesti kézimunkaboltból. Igazából egy élvezet volt hímezni, annyira szeretem az ilyen mintákat, ahogy szépen lassan kirajzolódik a pacákból a kép, nem is tudom, miért nem hímzek többet? Ja, mert tele a fejem mindennel. Borzalom. Imádom a kis bojtot a sapkáján, legszívesebben megtartanám magamnak ezt a képet!:)

Egyébként az uram szerint pont olyan fejet vág, mint Pierre-Sergei, amikor elmegy a vonat. Ja, újabban a vonatnézés szerves része az életünknek, kell nekünk 300 méterre laknunk egy vasútállomástól? Ilyen az élet egy 16 hónapos kisfiúval, vonatbámulás, buszbámulás, villamosbámulás. Ha rajta múlna, kiköltöznénk az állomásra, így csak minden alkalommal, ha kilépünk a házból és nem jobbra fordulunk, hanem balra, vagy egyenesen megyünk, óriási, éktelen sivalkodást kell elviselni 5 percen át. Majd elmúlik.
A fényképezés kedvéért, hogy ne legyen olyan unalmas, horgoltam ezt a mini baglyot, ingyenes minta a Ravelryn itt: http://www.ravelry.com/patterns/library/owl-charm-2 Sok értelme nincs, de roppant cuki, két centi az egész:)

És még egy elmaradás. Óóóóóóóó, még tavaly májusban kezdtem el, de elfogyott a türelmem elég hamar, ugye-ugye a végtelen, monoton sorok nem az én idegeimnek lettek kitalálva. Most meg a játszótéri unatkozások alatt tök jó kis projekt volt, nem kellett odafigyelnem, csak horgoltam automatikusan. Ciki, hogy egy évet késtem, még jó, hogy minden évben készül egy óriás takaró! Az eseményre egyébként mindenkit nagyon szívesen várnak, kár, hogy nekem esélyem sincs elmenni, de ti menjetek! Részletek itt: https://www.facebook.com/events/1551127711864100/
Gőzöm sincs, milyen fonalakból készült, mert ami volt mindenféle itthon, de puha és kellemes, nekem tetszik:D Csak az utolsó sor, jó ég, ötször horgoltam újra, hogy kijöjjön az 50 centi rendesen, megőrültem már tőle. Szeretnék még ilyen kockákat horgolni, jó mulatság, csak kicsit meg kéne emberelnem magamat, hogy elkezdem és nem dobom félre. Meglepő egyébként, hogy egy ennyire egyszerű kockából mennyit tanultam, talán egyszer meg kéne horgolnom egy igazi nagyikockát, hátha tud nekem újat mutatni, nem csak csetnekivel kéne szórakoznom?

Van ám még egy elmaradásom, nagyon remélem, hogy a következő bejegyzés arról fog szólni és nem valami teljesen másról, de hát nem tőlem függ, hanem... őőőő... kire és mire is kenhetném, hogy soha nem azt csinálom, amit kellene? Azt hiszem, nem tudnék megélni a kézimunkából, megőrülnék a határidős vagy kötelező feladatoktól, amennyire összeszedett és pontos vagyok egy munkahelyen, annyira szétszórt a kézimunkában.