Makramé karkötő

A
z előző bejegyzésemben említettem, mennyire megfogott a makramé. Nem is hagyhattam ki! Egy orosz (szöveg nélküli) videót követtem teljesen vakon, csak a színeket módosítottam. Sajnos nem nagyon látszódnak az átlászó Swarovski gyöngyök, de csak ez volt otthon akkor, amikor rámjött a csomózgathatnék. Azért szépen csillog:D

Mondjuk már két hete kész van, de mostanában megint az őszi betegeskedés van főműsoron, ha lehet, még a szokásosnál is jobban el vagyok csúszva mindennel. Azért majd szeretnék egy hasonlót feketében, nyakláncnak :D
https://www.youtube.com/watch?v=A1QaiuBWC4Q

Cseresnyés nyakkendő és sok-sok csipke Olaszországból

P
ersze csetneki csipke az a nyakkendő. Volt hozzá mintarajzom, elkezdtem horgolni. Aztán a memóriakártyám, amin az összes innen-onnan összekuporgatott csetneki csipkés kincseimet, képeket, cikkeket, leírásokat gyűjtöttem, beadta az unalmast. Naná, hogy biztonsági mentést már rég nem csináltam, de azért sikerült kimentenem végül a fontos dolgokat (huhhh...), és úgy bukkantam rá egy oldalra az 1907-es Csetneki Magyar Csipke könyvből, teljesen el is feledkeztem róla! Az az egy oldal véletlenül pont ezt a cseresznyés-szárnyas gránátalmás mintát használta fel egy nyakkendőhöz. Kell-e ennél több? Van vagy öt elmentett ír csipkés masnim abból az időszakból, rajongójuk vagyok, de sosem csináltam meg egyet sem, a Molyon pedig van egy vintage kézimunkás-olvasós kihívás, szóval adta magát.

A szükséges selyembatiszt pántom, nahát, pont nem volt. Lövésem sincs, hol lehet olyat szerezni, de volt egy csudafinom darab selymem, amit az én nagyonkedvenc nagynénim adott nekem, megszenvedtem a varrásával, de azért felvállalható. A varrásnál jön elő a kétbalkezességem. De azt tegyük hozzá, a szárnyas gránátalmára eszméletlenül, felfuvalkodottan büszke vagyok most! Olyan tökéletesre van formázva, hogy tökéletesen fedte a mintarajzot.

Az eredeti könyvnél feltűnt, hogy míg a mintarajzomon egysorosra jönnek ki a cseresznyék szárai, a képen lévő darabon meg kétsorosak. Na mivel a legnagyobb szenvedést az okozta, hogy alig fért el a 7 darab egysoros cseresznyeszár a karika körül, nem nagyon akaródzott újra megcsinálni, mert 7 darab kétsoros cseresznyeszár aztán tényleg nem fog elférni. Szerencsére Julcsi megnyugtatott most utólag, hogy volt egysoros cseresznyeszár is régen, huhh, nagy kő esett le a szívemről! De mielőtt ezt megtudtam, még kétségek gyötörtek, amit Máire Treanor nagyon jól lecsillapított:  "They aren't mistakes. They're your individual interpretation of the pattern" Nem hiba, hanem a minta egyéni interpretációja. És tényleg!
És ha már szóba került Máire, és ígértem egy olaszországi beszámolót. Igyekszem rövidre fogni. Hehe... Szóval Bolsenában, ami Orvietotól egy fél órányi autókázásra található (miközben valami hihetetlenül szájtátós kilátás nyílik Orvietora, és sosem bocsátom meg, hogy nem álltunk meg lefényképezni, mert a vihar után olyan fények voltak, hogy sírni kell rajta) két évente rendeznek egy csipke és hímzéskiállítást.
https://www.bolsenaricama.it
Arra hívták meg az ír csipke nagyasszonyát, Máire Treanort kiállítani, aki hogy ne utazzon egyedül, elhívta egy barátját-tanítványát, aki minden évben Skóciából utazik Írországba a clonesi ír csipke nyári táborba. Aztán ezt elmondták a dán hölgynek is, akiről tudták, hogy nagyon érdeklődik az orvieto csipke iránt, szeretné látni élőben is. És Susanne tudta, hogy én is nagyon érdeklődök az orvieto csipke iránt, és volt még kedvezményes hely a szállodában, Olaszország meg nincs olyan messze, van egy olasz barátom a Flixbusznál, aki olcsón tud jegyet szerezni, sőt, meg is szervezett nekem mindent, úgyhogy kettőt pislogtam, és ott is találtam magam Olaszországban, sőt Umbriában. Sőt, Orvietoban!!!!!!!!! És jött Ric, a holland nő is, akivel szintén nagyon jó kapcsolatban vagyok, szóval olyan társaság verődött össze, hogy jobbat kívánni sem lehet, ha az ember csipkéket megy nézni egy csajos vakáción:D Még közben csatlakozott hozzánk az ukrán származású Larisa Chilton Amerikából, hogy ne legyen teljesen egyedül, és annak ellenére, hogy először találkoztunk vele, mintha mindig is ismertük volna egymást, könnyű volt egy húron pendülni:D Ő egyébként a modern ír csipkét képviselte a kiállításon.
Mert ugye van az olasz velencei csipke. Ez egy varrott csipke (a képen a fenti darab, ami ha jól emlékszem, 17. századi). Az szolgálta az ír csipke alapját (a középen és lent lévő darabok).

Kb elvitték Írországba, lemásolták, de hogy haladósabb legyen, könnyebben elkészíthető, horgolták inkább (gondolom az írországi fényviszonyok is szerepet játszhattak, hogy az egyszerűbb megoldás kidolgozására kényszerültek). És az a csipke ugye a 19. században, a nagy éhezés során sok embernek adott munkát, horgolt az egész falu, horgolt az egész család, nagyitól a kisgyerekig.
Aztán 1904-ben történt, hogy a csetneki Szontagh nővérek unokatestvére Párizsból hazahozott egy technikát: az írlandi csipkét. És az adta az ötletet, hogy ezzel segíthetnék munkához juttatni a magyar asszonyokat is, a télen kidolgozták a csetneki csipkét. A magyar úri hímzésből vették a motívumokat, eleinte hasonlított persze az ír csipkére, és ír mintákat is csináltak, aztán idővel egyre inkább önállósította magát, és egyre jellegzetesebb lett a csetneki. (persze ez így nagyon dióhéjban). Hasonló dolog történt Franciaországban is, Bretagne-ban, amikor a nagy szardíniaválság volt. Ott a Le Picot Bigouden született meg. Mellesleg ő a legegyszerűbb is technikailag.

A sors fintora, hogy az eredetileg olasz csipke, most már az írek horgolt változatában visszaérkezett Olaszországba, mégpedig Orvietoban talált magának lelkes követőket. A városnak egy nagyon híres székesegyháza van, csodálatos faragásokkal, az szolgálta a csipke alapját.

Van, amihez nincs mit hozzáfűzni:

Vagy ez:

Ezek voltak a régebbi darabok, de az újak sem rosszak... nagyon nem... Alessandra Pollegioni esküvői ruhája? Ugye???

És ha már ír csipke, csetneki, le picot bigouden és orvieto, akkor nem maradhat ki az ír csipke hm... feketebáránya? Na jó, igazságtalan vagyok, csak mert nem vagyok nagy rajongója, még nem kell bántanom. Igazából a fogalomzavar idegesít, nem maga a csipke. Ugyanis az első három "gyerek" viszonylag régi. Viszont a modern időkben kialakult és elterjedt a modern ír csipke, vagy ahogy többen nevezik, a kelet-európai ír csipke. Igaz, ez az elnevezés most már pontatlan, mert most már a brazilok is pl nagyon élen járnak, meg a japánok is. A lényege, hogy az eredeti, ír technikát szabályok nélkül újragondolják. Gyakran nagyon vastag fonallal, gyakran tiri-tarka színekkel, előszeretettel szuszakolják bele a román zsinórcsipke zsinórját is, mintha annak bármi köze is lenne a dologhoz. A szabály, hogy nincs szabály. Rendben, de akkor értsd meg, hogy ez már nem ír csipke. A modern ír csipkét, ahogy már említettem, Larisa Chilton képviselte, és nem azzal győzött meg, hogy kislányokként vihogtunk vele állandóan buta orosz vicceket gyártva az olasz szavakból, hanem azzal, hogy nagyon szépen használja a színeket és nagyon szépen állítja össze a motívumait:

Nem tudok elmenni szó nélkül a makramé mellett. Soha többet nem fogok ugyanúgy gondolni a makraméra, mint azelőtt. Nem csak a modern ír csipkével kapcsolatban sikerült megváltoztatni az elutasító álláspontomat (tiszta Büszkeség és balítélet voltam csipkében... hihi:))

Ez csak egy nagyon kicsi válogatás volt a képeimből, van sokkal több, de nem tudom belinkelni, csak egyesével, de így előjön az egész album, ha a dátumra klikkeltek, nyitott bárki számára, nem kell hozzá Fb:)


Egy kisebb, két órás orvieto csipke workshopon is részt vettem, épp arra volt elég, hogy megértsem a készítését, de hogy szép darabot csináljak? Na attól fényévekre vagyok:D
Kb ennyi. Ajándékba még egy mennyei csodálatos saláta nektek:

sós vízben főtt tönkölymag, kukorica, rukkola, paradicsom, mozzarella és bazsalikom. Olivaolajjal lelöttyintve, megsózva. Friss, jó minőségű hozzávalókból... igen, most már értem, miért zengenek ódákat Olaszországról! És én még egy elkényeztetett franciaországi lakos vagyok, akit nehéz meglepni. De életemben először ettem olyan pizzát, aminél az első harapásnál tudtam, ilyennek kell lennie a pizzának. És most már nagyon jó úton haladok afelé, hogy jól reprodukáljam, amennyire tudom, otthoni sütőben! Egy biztos, nem a feltét volt a lényeg, hanem a tészta. És a 180 fok a csirkének való, a pizza a maximumot kívánja!
Egy kép Bolsenára a hotel erkélyéről, az esemény hirdetésével:

És egy kép rólam és Máire Treanorról a kiállítás megnyitójáról, két perccel azelőtt, hogy Proseccot locsoltam Larisa szoknyájára:)

Out-Door Charm, Ladies Cardigan – c. 1940s

A
vagy egy újabb fekete vintage kötögetés.
Cardigan Design No. 1486 by Economy Knits a Ravelryn
A minta a nagy kedvenc, ausztrál Bextől: https://subversivefemme.com/out-door-charm-ladies-cardigan-c-1940s/

Ez is csak úgy megtörtént, nem szoktam már nagyon elcsábulni leértékeléskor, de júliusban ez a fonal egyszerűen helyettem döntött. Mellesleg valamiért a fekete fonalakat nem szokták leértékelni... vagy csak hamar elmennek? Nem tudom, de ebből 10 gombolyag rögtön jött velem, 9 belement a pulcsiba. 50% pamut, 50% poliakármicsodaműanyag. Az a ritkasága, hogy újonan még nem néz ki agyonmosottnak a fekete, hanem szép friss színe van. Talán azért sem lehetett rendesen fényképezni. Phildar Phil Noé 1,60-ba került, szuperolcsó volt. A minta meg január óta várta türelmesen a sorsát. Egymásra találtak!
A minta eredetileg kardigán, és én egy kardigángyerek vagyok, de gondoltam, legyen már egy rendes pulcsim is, ha már csupa kardigánom van. Szóval átalakítottam.

Egyébként mindent a leírás szerint csináltam, semmi méretet nem változtattam rajta, a ujja is ennyire gigantikus. Igazából az tartott a legtovább, szörnyen untam.

Tartozom még egy beszámolóval Olaszországból, mert csipkeőőőőőőő.... összejövetelen voltam? Vagy kiállítás? Nem is tudom. De van mit mesélni és mutatni, csak hát ahhoz le kéne ülni és összeszedni a gondolataimat. Inkább csipkézgetek. Meg kötök. Meg tegnap pl bolhapiacon voltam, mert amikor Olaszországban láttam egy gombolyag régi 300-as... sőt, egy 700-as horgolófonalat (tegyük hozzá, a Coats ma már a 100-ast sem gyártja, mert túl vékony, a kutya sem veszi, nyim-nyám alakok, mindenki csak karral kötöget, de nem megyek bele, mert mindig felbosszantanak ezek a mai divatemberek), szóval azt mondta az olasz eladó, Franciaországban a bolhapiacon szerencséje lehet az embernek, találhat vékony fonalat. Nem megyek bolhapiacra, nem és nem! Csábítások tömkelege az egész. De mit csináljak, ha a bolhapiac az ablakunk alá jön???? Évente egyszer kiköltözik az utcánkba? Végigmegyek, naná. Volt-e fonal? Nem. De jött velem egy vintage Lancel táska 20 euróért. Verekedni is lehet vele, olyan merev és erős. És disznóbőr, távoltartja a vegánokat, akiket nem viselek el (szerintem ők azok, akik karral kötnek...). A muzulmánokat is talán, de azokkal nincs bajom. És nehéz is, nagy is, és semmi sem fér bele, igazi vintage! De olyan szép! Meg hát az esernyő! Aaaaaaaaaaaaaaajjjj... ugye az is szép? Na, ennyit a fonalakról meg a bolhapiacokról.

BB szoknyája, mert szeretjük a nénit!

N
a meg a stílusát. Nagyon rég vágytam erre a szoknyára, de nem tudtam venni magamnak, mert évek óta sehol sem láttam hasonlót. Aztán télen találtam egy könyvet, amiben 12 híres moziból jól ismert ruhadarab szabásmintája van, megvettem, megvarrtam, örültem, hordtam egész nyáron végre. Meg sem mutattam sehol senkinek interneten. Enyém!:D Aztán ha már szóba került Molyon, végül ma csináltunk pár képet. Olyanok, amilyenek, ez van:D

Nagyon egyszerű, igazából még szabásmintája sincs, mert csak téglalapokból áll. 2,10 méter vichy anyag és 2 méter fehér pamut az alsószoknya. Nincs igazából semmi tudnivaló róla. Régi csipkét varrtam az aljára, két kapocs zárja derékban, ahogy a leírásban volt.

Az eredetije az Akar velem táncolni? című filmben látható, csak az kék és még egy réteg tüll is van benne.

 

Rózsa és páfrány

M
ár a neve is imádnivaló!:D Ír csipke cukiság 1912-ből. Kérdés: miért mindig csak a képen jönnek elő a hibák, amiket élőben nem látni?????? Le kéne vasalni a széleken lévő puklikat... Hm... nem csinálunk új képeket, nem és kész. Elégeggyetek meg ezzel, pont. Uff. Nyaff.
Már mutattam róla képet az évösszegző posztban, mert tavaly augusztusban már kész volt az eleje. Egy hónap alatt megvolt az.

Csak hát a hátoldala készült egy évig... csupa háló.

Ha rossz leszek, a pokolban az lesz a büntetésem, hogy csak és kizárólag hálót kell majd horgolnom. Vagy varrnom... vagy... rájöttem, ezért nem szagoltam még hozzá a tűcsipkéhez, ahányszor kerülgetem, mindig elszaladok tőle, és nem azért, mert kicsinek érzem magam hozzá, hanem mert csupa háló:D Kihoztam a könyvtárból egy csudálatos könyvet, gyönyörűséges és tökéletes leírások, normál körülmények között alig várnám, hogy új projektbe, új kézimunkafajtába kezdjek bele, de a tűcsipke valahogy mégsem, nem, nem tudom. Háló! Ennek az elején három fajta háló van, de nem olyan nagyon tömény, meg érdekes is három különböző hálót csinálni, de a hátolda???? Áááááááááááááááá!!!! Most azért a nyári agypusztulás időszakában megembereltem magam és befejeztem legalább ezt a hálót.

És mert volt egy óóóóóóóóriási motivációm! Nem szeretek nyilvánosan előre beszélni a terveimről, nem babonából, de mégis. Persze privátban mindig kikotyogok mindent:D De úgy izgulok, hogy nem igaz. Kibillentett a lelkivilágomból egy szeptemberben várható program. Szóval még azért fejeztem be. Majd mesélek róla szeptemberben, ha minden a terv szerint alakul. Óóóóóóóóóóóóóó...  annyit elárulok, hogy Firenzén keresztül  utazom oda... *két perc ábrándozási szünet* Még tavaly vettem Clonesben, Írországban azt a régi len cérnát, az előző előtti bejegyzés hajtyűje is abból készült. De az csak amolyan mellékprojekt volt, mert ahhoz a vintage cérnához én egy óóóóólyat, de óóóóóólyat akartam csinálni, hogy na! Csak mit? Egy dolog biztos volt, az Antique Pattern Libraryből lesz hozzá a minta, és amint megláttam a Priscilla 2 elején ezt a táskát, el volt döntve. Ahogy Máté Julcsi kijelentette, amikor megmutattam neki: te szereted az ilyen csupa rózsa, giccsesebb darabokat. Én meg mint egy hiperlelkes kutya, aki csóválja a farkát, úgy bólogatok, hogy az egész testem mozog bele! Még a nyálam is folyna, ha kutya lennék! Az APL-en ritkán vannak mintarajzok, itt se volt, ezt úgy oldottam meg, hogy a fényképet rajzoltam le, a leírás szerinti méretet is tökéletesen hozta a cérna, örültem, hogy így ráéreztem. A szélén, körbe a keretet szolgáló puklik (mittudomén, mi a neve) meg a karikák a 30-asból készültek, mert féltem, hogy nem lesz elég a 80-as, de elég volt egyébként, de nem baj, nem feltűnő a különbség. 0,75 és 1-es horgolótűk. Két dologban tértem el a leírástól, elvileg pamut kéne, én meg lent használtam, de az sem feltűnő, és hogy puha szatén vagy selyem kellene a béléshez, én egy merev lent varrtam bele, mert úgy szebben mutatja a mintát. Sok agyalás volt, milyen színű legyen a bélés, végül megkérdeztem nagyfőnököt (még mindig a Julcsi), aki a fehéret javasolta. És ha a nagyfőnök azt javasolja, akkor azt csinálom. Mellesleg igaza volt. Mindig igaza van, ő a nagyfőnök. Összesen 8 órámba telt belevarázsolni tisztességesen a bélést, a lyukakba is belevarrtam, jól elszórakoztam vele, de hát ez semmiség volt a nyomorult hátoldal után... Azért maradéktalanul nem vagyok elégedett vele, de mivel is lennék? A monogramra viszont büszke vagyok, a csetneki csipkék bajuszkáinak a formázása már úgy megedzett, hogy mit nekem kiformázni egy egymásba fonódó C-t és L-et?:D       

Meg a tavalyi kép, amit már mutattam, de még mindig nagyon-nagyon szeretem! Azért készült, mert Instagramon a Vintage Summer Challenge egyik témája a My PURSE-onality volt. Azt hiszem, benne vagyok! Félkész, csipke, vintage is meg nem is, kámea, eldolgozatlan szálak és... izé, missing balls:D

Keszkenő Márikához meg séta a hóban

K
önyves fan art:)

Emőke mondta, hogy készítsem a keszkenőmet, szükség lesz az Ambrózy báró legújabb részéhez. Nem a sírás, de a nevetés miatt fog folyni a könnyem. Felhívás keringőre. Volt is dilemma, milyen csipkekeszkenő készüljön Mück Mári kalandjaihoz (ki tudja, mikor fogom elolvasni, bekerült az "apokalipszis esetére" képzeletbeli dobozba. Mondjuk ha még lesz egy két hétig tartó 40 fokos hőhullám, ahogy tavaly... vagy nem tudom, amikor nagyon utálom a világot. Szóval a könyvet tartogatom, de azért a keszkenőt elkészítettem.). Márika tabáni lány, de tabáni csipke nem létezik (hacsak nem hívtak úgy valami rafinált gyilkossági módszert:)). És nekem a Rudnay-gyilkosságok óta a regénysorozat összekapcsolódott a csetneki csipkével, mert ott a báró úr Rozsnyón is nyomozott, ami nincs messze Csetnektől, és én nem jártam ott, de biztos forrásból tudom, hogy most ott a múzeumban ki van állítva egy csodálatosan gyönyörű csetneki csipke terítő (vagy több, de a legszebbről láttam képet). Mondjuk a báró 1901-ben járt ott, a csetneki csipkét meg 1904 telén dolgozták ki, de ennyi anakronizmus belefér, kész, punktum. Ha majd lesz tabáni csipke, csinálok olyat:) Szóval ez az én dizájnom, és Márikát próbáltam visszaadni: egy szárnyas gránát-alma. Mi jellemezné őt jobban, de komolyan?????:D Aztán Márika nagy rajongója a kackiás bajuszkáknak! Meg a (szó)virágok is igencsak jól jellemzik őt:)
Azért a múltkori hibámat megint sikerült elkövetnem: a színén kukkant ki az eldolgozott betétszál. Sálláláááá... 
Az anyag meg? Többszöri próbálkozás után végül annyi lett, hogy a varrógép hullámöltésével körbeszegtem a darab batisztot és kész. Nem kifogás, de nem nagyon tudok harcolni ellene: nyáron mindig romlik nálam a minőség, türelmetlenebb vagyok. Meg őszintén szólva a csetneki túl nehéz egy ilyen könnyű anyaghoz, körbecsipkézni sem egy jó megoldás.

Ehhez elmesélem, hogy három varrógépem van. Hm. Persze kéne kezdeni valamit a helyzettel, de majd kialakul. Volt egy, az enyém, a másodikat, egy Singert egy profi varrónő nénitől kaptam, mert neki nem volt rá szüksége, az enyém meg olyan gyengécske, egyszerűcske. A Singer se tud többet, de masszívabb, és ez sokat számít néha. Azt használom, könnyű előkapni, jól dolgozik. A harmadik JB nagymamájáé volt, nem olyan régen került hozzám, Jaguar márkájú. Van rajta egy csomó szép öltés, de eddig nem mertem hozzányúlni, valahogy olyan bonyolultnak tűnt. Nekem a legkedvencebb autóm a Jaguar S-type gyöööööööönyörűűűűű szerintem! Az a kocsi nekem a tökéletes elegancia, imádom a vonalait (OK, volt, hogy hasraestem egy bordó Rolls Royce-tól, amikor Cannes-ban dolgoztam, de a Jaguar S-type az én örök szerelmem marad:)). De utálom az autókat. Szóval azzal viccelődök néha, ha egyszer nagyon gazdag leszek, veszek egyet, kirakom az ablak elé, és gyönyörködöm benne, de nem csinálok vele semmit. Aztán amikor már pár hete kerülgettem azt a varrógépet, JB elkezdett röhögni rajtam, hogy teljesült az álmom, kaptam egy Jaguart, nem csinálok vele semmit, nem tudom vezetni, csak nézegetem:D Viszont most hozzányúltam, és igazából nem is bonyolult. Mindegy. Szóval vicces, na, valóra vált álmok!:)

És még bemutatok egy szegény kis mostohagyereket!

2015 nyarán kezdtem el, és nagyon jól haladtam, mert imádtam! Aztán a háttérhez értem, ami pffffffffffffffff.... 40-es vásznon 1x1 szálon van hímezve az egész, a fehér anyagon a világos háttérszínekkel roppant idegesítő volt dolgozni, ott is hagytam. Néha-néha visszatértem hozzá, de nagyon nyögvenyelősen haladt. Végül megeröltettem magam, szégyen volt már, hogy olyan kevés hiányzik, és befejeztem június elején. Kimostam, kivasaltam... nem kereteztettem. Annyiban is maradt a dolog, elfelejtettem szegényt megint. Pedig nem ezt érdemli, de a keretezés is egy olyan idegesítő dolog, na. Aztán a minap az Ikeában jártam, mert kellett valami nagyon, és akkor szembejött ez a keret (2 pengőért, hallatlanul olcsón ráadásul!), és azonnali szívdobbanás volt, és tudtam, egymásnak teremtették őket! JB lebeszélt az ovális passzparturól, szerinte így a legszebb. De hát kólafoltos, és nem sikerült kimosni! Nem, az vintage-hatás;) Ja, hogy a macskakaparásommal mennyit próbáltam egy múzeumi feliratot összehozni? Előbb beletörődtem, hogy odakaparom, minthogy rájöttem volna, nyomtatni is lehetne a festő nevét és a kép címét:D annyira szép, úgy tetszik a falon!!!
Sergey Solomko - Séta az első hóban, a hímzett verzióm 11,5x10 centi. A mintát 2012-ben találtam Moszkvában, a Вышитые картины - Vishitie Kartini c. újságban.

Carrickmacross csipke meg mindenféle júniusi termés

S

zegény, mióta készen van, és nem mutattam meg! Szegény, mióta elkezdtem, és nem fejeztem be:D Tavaly kaptam Írországban egy nagyon kedves skót hölgytől ezt a kezdőknek való készletet Carrickmacross csipkéhez. Belekezdtem, de alig haladtam vele, borzasztó tötymörgős. Aztán egyszercsak megszállt az ihlet, és két nap alatt megcsináltam a hímzését. Nem is olyan tötymörgős, csak kedv kell hozzá. De hogy mennyire szörnyen stresszelt a kivágás!!! Annyi munka, és aztán bele kell vágni, egyetlen rossz mozdulattal tönkreteheted az egész munkát, jáj! Rosszabb, mint a hardanger, mert abban az egészet ki kell vágni, itt meg csak a felső réteget, úgy, hogy az alsó tüll egyben maradjon. Ezt a részt akkor csináltam, amikor tudtam, hogy egy csoport nagyon aranyos hölgyemény rám is gondol éppen Írországban. Ez erőt adott:D Aztán a tüllhímzés annyira jó volt, hogy négy fajta öltést is kipróbáltam, és a pöttyöcskék helyett is virágocskákat csináltam. Nem, nem ez lesz a fő profilom, túl stresszes:D de nagyon pofás darab lett, tetszik! Millió ötletem lenne vele is, de inkább próbálok egy dologgal foglalkozni. Haha.

Ha már a múltkor belekóstoltam az akavarellbe is. Ó, nagyon bejött! Kár, hogy egyszerűen képtelenség mindent csinálni, kötni, horgolni, hímezni, akvarellt festegetni és még olvasni is! De az akvarell előnye, hogy teljesen máshogy kapcsol ki és gyorsabb sikerélményt ad:D És színesebb, mint a fehér csipke, meg a fekete kötés:D Viszont azt is csak este lehet, amikor senki sem zümmög körülöttem. Azzal úgy csendesként, a háttérben elszórakozgatok néha. Postaládákat festegetek meg ablakokat meg bármit, ami jön. Ez még egy online oktatóvideó alapján festettem, nem saját kútfejből. De cuki, csak hogy lehessen látni, mennyire más, mint amit általában megszoktatok tőlem:D

Jóból is megárt a sok, a fehér fonalak látványa a csipkés dobozomban mégis jobban megdobogtatja a szívemet, enyhítendő a színtúladagolást gyorsan meghorgoltam valamit, ami igazán én vagyok. Fehér csipke, antique pattern library (A második Priscilla könyv, 1912) és vintage fonal ír csipkéhez. Annyira vintage, hogy még rozsdafolt is van rajta. Amiatt szerettem bele!

Nagy bánatom, hogy egyáltalán nem tudom belőni ennek a cérnának a dátumát, még kb sem, de mindegy. Régi, az tuti, mert még a gyárról sem találtam említést sehol. Eredetileg bross volt a minta, én hajcsattnak fejeztem be. A csillogó strasszt is persze én adtam hozzá. Azt az ötletet még a Sheelin Csipkemúzeumból vettem. 

Egyéb infó, ha már itt a kép: amióta március végén eldurrant az agyam, hogy elegem van, hogy olyan vacak a hajam, egy huszárvágással kiiktattam a sampont az életemből. Azóta csak azt kérdezem magamtól, hogy miért nem csináltam előbb? Hogyan hihettem el, hogy a sampontól jobb lesz? Nyilván még mindig egy szélfútta szalmabála van a fejemen, de legalább egészséges és nem zsírosodik két nap után, csillog és olyan puha, mint a Pistikém fején a szösz, amikor egy hónapos volt. És nő, mint a gomba esőben és nem hullik. A legfurább, hogy mintha kevesebb lenne az ősz hajszál is. Sampon basszus, komolyan, megint egy megerősítés, hogy az annyira hétköznapinak hitt dolgokat is felül kell vizsgálni. De tudom, én vagyok a nevetséges, negatív gondolkodású, múltban élő zöld hippi, aki nem hagyná élni a modern embereket, akik boldogan ülnek nyakig a műanyag szemetükben, miközben a telefonjukat nyomkodják. 

Egy kis darab csetneki

S
emmi különös, csak egy nagyon jóképű bajusz, ami magára vonta a figyelmemet, és muszáj volt megformáznom:) A bajusz az a képen látható darab felső részén lévő kunkori darab, ami igazából csak két sor rövidpálca egy hosszú betétszálon, az alsó motívum egy nagy zárt rózsa, és van még ott egy csomó karika. Egyenként elkészülnek a motívumok, felfércelem egy alapra, amin rajta van a mintarajz, összevarrom, bevarrom a pókokat és a hálót, aztán utólag még körbe van horgolva, akkor kerültek rá a koronák és pikók. Csak hogy világos legyen, hogy készül és miből áll:D

Igaz, a pókokat tényleg kicsit túlságosan meghúztam, de vért izzadtam, hogy meglegyen mindenütt a csak a hátsó fonáskába öltésem. De a bajusznál már semmiképpen sem voltam hajlandó erre. Sok-sok ésszel viszont a bajusznál a színén dolgoztam el a betétszálat. Háááááááááát na. Majdnem büszke is vagyok rá, látszik a haladás azért, minden hibája ellenére csinos darab:D  Kicsit többet kéne vele foglalkozni, akkor még többet fejlődnék.
A kedvenc Güttermann cérnámból készült 0,6-os tűvel, egy neten (is) bolyongó kép alapján ez a 10 centis kis jószág.

Noontide kardigán

E
rre a kardigánra még télen bukkantam, és ott volt az agyam sarkában, mert sosem lehet tudni.
 Aztán az történt, hogy kimostam a két bejegyzéssel ezelőtt mutatott kardigánomat. Machine wash fonal, ugye? "Platinum wool care" program a mosógépen, ugye? Speckó gyapjúmosószer, ugye? Ne menjünk bele, mert visítani fogok. Annyira szerettem, annyira puha volt, hogy még otthon is benne üldögéltem néha, de durván összefilcesedett. Hagyjuk. Szóval kimostam, mert utaztunk Budapestre. A Gombolydában néztem, van-e valami jó fonal, mert nekem KELL egy századfordulós kardigán. Fekete. Találtam két érdekesnek tűnő fonalat, az egyikből készült kötésminta kiabált, hogy hellllllóóó!!! Emlékszel még arra a Noontide-ra? Megadtam magam, két hét alatt elkészült. És most csak hápogok, hogy mi a fene történt, 24 óra alatt 113 like jött rá Instagramon, valami nem stimmel, nálam nincs ekkora forgalom soha!

Nagyon gusztusosan nyári len és viszkóz keverék fonal ez a  Schachenmayr Fashion Soft Linen Mix. És fekete. 3,5-ös körkötőtű (ez is olyan, hogy a Julcsi mindig megkérdezi: te még mindig körkötőtűt használsz? IGEN! Praktikus, na, tudom hurcolászni, ez a kardigán is nagyrészt a játszótéren készült) 
Tegyük hozzá, hogy a minta alapján megadott mennyiséget vettem, mert több nem volt, aztán rájöttem, hogy ja, tényleg, a 30-as évek méreteihez én kicsit kövér vagyok. Amikor ráeszméltem, már nem volt több fonal a boltban és megrendelni is késő volt. Ha a kedves eladónő kicsit segítőkészebb lett volna első alkalommal, akkor felajánlotta volna, hogy tud rendelni, és akkor még időben megérkezik a fonalam, de az a kedves eladónő szerintem egy szovjet boltból teleportálódott a budapesti Gombolydába. Az ember azt hinné, egy fonalboltban az eladók a világ legboldogabb, leglelkesebb emberei, de ez a nő? Na mindegy. Végül a kardigán ujján spóroltam a fonallal, kevésbé puffos, ami nem baj, elég széles a vállam. Az átalakításokat és számításokat Geraldine Warner Vintage Design Workshop könyvének segítségével csináltam. Sikeresen, nem is feltűnő, hogy nem az eredeti mintát használtam.

Jó könyv, nem csak vintage-rajongóknak ajánlanám, hanem bárkinek, aki tökre kezdő pulóverek/kardigánok kötésében és nem tudja, a fonalválasztás, méretezés hogyan oldható meg. Julcsi mondja, de hát náluk falun úgy megy az, hogy Pinteresten talál egy pulcsit, aztán képről megcsinálják neki. Én meg azt látom az internet faluban, hogy jaj, gauge nélkül, meghatározott fonalajánló és részletes írott és ábrás minta nélkül manapság már nem is szabad kötésmintát közölni, plusz legyen benne minden méret, 34-től 46-ig, legalább 5 tesztkötés, és ha nem, akkor szar tervező vagy és kigúnyol majd a többi, és a legrosszabb, hogy az emberek tényleg nem fogják megvenni a mintáidat, mert nem tudják, hogyan csinálják meg. Ez a két véglet, a régi és a modern. Szerencsére anyukámnál láttam én is, hogy simán lehet szájbarágott minta nélkül is kötni, különben csak azt hinném, hogy tényleg úgy működik, hogy mindent el kell magyarázni. Csak a probléma, hogy nekem nincs meg anyukám tapasztalata és tudása. És itt jött képbe ez a könyv, és mondhatom, hogy ha nem is teljesen, de kitölti azt az űrt!
Miután befejeztem, magamra parancsoltam, hogy fejezzek be egy nagyon régóta hányódó hímzést, mert egyszerűen szégyen, hogy mennyire kevés munka maradt vele. Befejeztem azt is, még keretezem, nem tudom, hogyan, várom az ihletet, van egy ködös elképzelésem, aztán megmutatom. És felbátorodtam, és egy .... 2012 óta hányódó munkát vettem elő, hogy na most azt fejezem be. Mert amikor elővettem, megláttam, és WOW, ez gyönyörű! Miért nem csinálom? Talán azért, mert nem tudom, mit fogok vele kezdeni, ha kész lesz:D de mindegy, kihasználom, amíg befejezős hangulatomban vagyok, mert közben egyrészt nagyon kattog az agyam egy csipkekeszkenőn (amit már rég el is kezdtem volna, ha nem marcangolna a kérdés, mi a megfelelő csipke rá), másrészt pedig egy adag fekete fonal is vár egy századfordulós kardigánhoz. Arról meg tudom, hogy ha nekiállok, akkor majd csak az fog menni mániákusan.
Majd ha lesz erről a kardigánról kép rajtam, megmutatom. Ja, és ha már a pókhálókat szedegetem itt a blogomon, meg kell említenem, hogy közben egy Vichy-kockás szoknyát is varrtam magamnak, csak még arról sincs kép:D meg varrtam egy tokot anyukám olvasójának, de arról sincs kép, és ki emlékszik már, mi mindenről nincs kép? Ha lesz, megmutatom, na. A szoknya mindenéppen muszáj, mert csodálatosan gyönyörű!!