Szép Ernyő

OK, bocsánat a címért, de tényleg ez a neve, így szerepel a jegyzetfüzetemben is. Tudniillik őrületesen nagy rajongója vagyok Szép Ernőnek, és naná, hogy inspirált nagyon a világa, és hát... értitek, na. Szóval engedtessék meg, hogy bemutassam Szép Ernyőt, a csetneki csipkével készült napernyőt.

Mit is mesélhetnék róla. Két éven át csinálgattam, mert 10 panelból áll, ami azt jelenti, hogy 10-szer kellett megcsinálnom ugyanazt a motívumot, ami a halálom. De mindig az járt a fejemben, amit Mathias Énard Mesélj ​nekik csatákról, királyokról és elefántokról gyönyörűséges könyvében mondott Michelangelo, amikor megkérdezték tőle, hogyan tanuljon meg valaki rajzolni: rajzold le a kezed ezerszer. Hol van ahhoz a tíz, ugye.

A szuperminőségű lenvásznat Moszkvában vettem még 2012-ben, tudtam, hogy valami olyat kell vele kezdenem, hogy méltó legyen. A cérna a mi kis rövidáruboltunkból származó 9 spulni Gütermann 50-es pamut (a varrócérnáknak nem ugyanaz a számozásuk, mint a horgolóknak, ezek az egyiptomi pamut számozását használják, az 50-es egyiptomi kb a 120-as horgolónak felel meg, talán 150, nem tudom, sosem sikerült rendesen kiszámolnom), 718-as számú árnyalat, ezért jó, ha az embernek van egy bolt a keze ügyében, mert akkor legalább be tud menni és az anyaghoz illő árnyalatot választani, nem a neten kell szenvedni. Lehet, hogy megveszem a boltban a hármat, ami volt, utána már a szám alapján interneten olcsóbban is meg tudom rendelni, de őszintén szólva inkább visszajártam a boltba és rajtuk keresztül vettem, ezzel is támogatva őket. Nekem nem érdekem, hogy még ők is bezárjanak. Amióta Lyonban vagyok, szinte minden bolt bezárt, és én nem szeretek interneten vásárolni, mert nem lehet kiválasztani a színeket. Na mindegy, nem ez a téma. A betétszál YarnArt Ideal pamut. Készült 0,6-os tűvel (egészen pontosan az én imádott, kupakos Prym Imrámmal) A nagy zárt rózsás betétcsipke a Szontagh-nővérek által tervezett eredeti minta alapján készült, a kis gránátalmás szélcsipke saját tervezés.

Nem volt egyszerű kiszabni a megfelelő formát, háromszor is megvarrtam olcsó anyagból, mire sikerült a megfelelő szabásmintát kidolgoznom, ami alapján már a drága lenbe is bele mertem vágni. Aztán ahhoz mérve dolgoztam ki a szélcsipke méretét. Az egész eldolgozás rengeteg időt igénybevett, minden öltésre nagyon odafigyeltem (de még így sem tökéletes:))

Júliusban már kész lett, aztán egy hónapig hozzá sem szagoltam, nem is lett lefényképezve szegény. Kicsit megvisel, hogy úgy érzem, észrevétlenül átcsúsztam egy párhuzamos univerzumba, ahol az emberek, köztük elvileg értelmes, gondolkodó, olvasott ismerőseim egy részének teljesen elment a józan esze, miközben a Szép új világ falait építik éppen körénk. Aztán Nietzsche egy könyvét olvasva az előszóban találtam egy nagyon érdekes és mélyen érintő mondatot, kiírtam, aztán sokszor mentünk társasjátékozni meg lehullott rózsaszirmokat gyűjtögetni a gyerekkel a rózsakertbe. "Ha a világ az ész álláspontjáról gonosz, s az »igazság« meglátása az embert a maga megsemmisítésre készteti, ebből a tényből ellenkező következtetést is lehet vonni: Ha az Igazság gonosz, adjunk előnyt az illúziónak, teremtsünk szép és csábító illúziókat, amik az életet elkerülhetetlen bajai dacára ujra értékessé teszik s bocsássuk minden tudásunkat, minden erőnket ez illúziók szolgálatába."
(https://mek.oszk.hu/04800/04812/04812.htm)

Viktoriánus szoknya és brüsszeli csipke

Azt hiszem, amióta magam öltözködöm, hajlottam a vintage stílus felé, csak hát régen nem volt ez ilyen tudatos, meg nem is nagyon lehetett kapni olyan ruhát, ami igazán tetszik, igazi vadászat volt mindig olyan ruhát találni, ami igazán tetszik. Sosem tudatosult, hogy a ruháim és a stílusom igazából vintage-beütésű, annak ellenére, hogy a gimi utolsó éveiben már kalapokban jártam meg nagyon dámásan öltözködtem, amikor az egyetem első napját ünnepeltük, egy 30-as évekbeli ruhában pózolok a képeken. Egyébként a sázadforduló és az 50-es évek a fő irányvonal nálam. Igazából akkor esett le és állt össze a kép, amikor 2017-ben a Vintage Summer Challenge-et végigcsináltam Instagramon. Ezután viszont ezerszer egyszerűbb lett az öltözködés, mert tudtam, merre kell orientálódnom. Persze szerepet játszik, hogy ma már sokkal, de sokkal egyszerűbb hozzájutni akár régi kötés- és szabásmintákhoz, akár kész ruhákhoz, mint 20 évvel ezelőtt. Meg nem elhanyagolható, hogy azóta megtanultam kötni, és valamennyire varrni.
Ez a szoknya a fejemben volt már millió éve

Ősszel a piacon bukkantam rá egy rettenetesen olcsó anyagra, dunsztom sincs, mi ez, nagyrészt persze poliészter, de szerintem van ott pamut is, de a fő, hogy 1, a tapintása, 2, az esése, 3, a szép, mély és gazdag fekete színe rögtön és azonnal kiabált nekem, hogy ez az, ez az, ez az! Ő lesz az! 4 euróért nem kár nem túl gyakorlott varrástudásommal belevágni. Szóval a szabásminta az 1895-ben kiadott Keystone-könyvből van, ami elég közismert vintage-varrós körökben, a legnagyobb előnye, hogy magadnak kell kiszámolnod és elkészítened a szabásmintát, nem kész méretekkel dolgozik, és ez csodálatos! Sokkal csodálatosabb, mint egy kész minta, amit aztán igazítani kell. 2 napom elment rá, de elkészült a szabásminta, végül a szoknya is. Nem akartam földig érőt, hétköznapi használatra szántam, ezért kb vádli közepéig mértem le. Azt hiszem, ebben így nem csak a századforduló, hanem az 50-es évek is bekacsint :D 

Van két szép nagy zsebe, mert a mester, vagyis Bernadette Banner elmagyarázta, hogy kell, és azok a zsebek óóóóriásiak, de nem húzzák le a szoknyát, mert okos, ügyes viktoriánus megoldással egy szalaggal az övre van varrva. Igazából minél mélyebbre túr az ember a régmúlt korok life-hackjeiben, annál jobban meglepődik, hogy milyen hülyék vagyunk mi, modern emberek. Nyilván nem mindenben, de... de nagyon sok tudás és képesség elveszett, amit biztos, hogy nem a TikTok fog visszahozni. Na mindegy. Szóval a szoknya. Nagyrészt varrógéppel varrtam, de overlock nincs, úgyhogy a széleket kézzel dolgoztam el (persze Bernadette útmutatása szerint), szerintem egész szépre sikerült, már ott, ahol nem lett csúnya, mert nem tudtam, mire kell odafigyelni, mondhatjuk, menet közben tanultam mindent:D Alsószoknyát nem varrtam neki.

OK, bevallom, a zsebe nincs eldolgozva. Nincs rá affinitásom, nem megy, ez van.
Egy biztos, ez a szoknya abszolút én vagyok, imádom, szebb, mint álmodtam! Folyamatosan hordom, járt már Olaszországban egy hangyányit, hogy lecsöpögtessék egy kis gelatóval, és ha minden jól megy, hétvégén megy Párizsba. Manapság már abban sem biztos az ember, ami négy nap múlva várható, ehh.

És ez a bejegyzés már réges-régen itt volt piszkozatban, csak elfelejtettem kiposztolni. Szóval ha már itt vagyok, akkor az azóta elkészült brüsszeli csipkét is bemutatom.

Ez csak amolyan mellékprojekt volt. A mi kis rövidáruboltunkban ténferegtem, amíg az eladó valaki mással volt elfoglalva, unalmamban az unalmas DMC keresztszemes készletek között turkáltam, amikor egyszercsak megláttam egy készletet, ami.... áhhh, kikaptam a kupacból, magamhoz szorítottam, odarohantam a kasszához és ott szobroztam, nehogy valaki észrevegye, milyen kincset találtam. A tulajdonosnő, amikor végre rám került a sor és miután odaadta a cérnákat, amikért jöttem (a cérnákra majd a következő bejegyzésben visszatérünk), teljesen értetlen képpel bámulta a készletet, mi az, hogy került oda? Egy teljesen amatőr kinézetű készlet műanyag zacskóban, fénymásolt papír, négy nyelvű leírással, pár méter szalag, vastag hímzőpamut és egy elég rondán kinéző mintarajz, ami ráadásul nem is egyezett a címlapon lévő képpel. Olyan készlet, amit mondjuk alkalmi workshopokhoz szoktak összeállítani házilag, vagy talán egy kis bolt saját kezdeményezése. A felirat szerint Made in Belgium, meg lehet ismerkedni a brüsszeli szalagcsipkével.

Én ne akarnék megismerkedni a brüsszeli szalagcsipkével???? Mióta meg akarok vele ismerkedni, de minden lustaságomat sem tudtam összekaparni ahhoz, hogy utánajárjak, mi kell hozzá, milyen széles szalagot vegyek, milyen mintarajzot használjak, stb, úgyhogy a tisztelt sors megunta a várakozást és inkább az ölembe pottyantotta a lehetőséget a maga kis csavaros útjait kihasználva. Mondom, még a bolt tulajdonosa sem értette, hogy került hozzájuk egy ilyen készlet. Engem nem lepett meg. Szóval kielégítettem a kíváncsiságomat, csináltam egy kis terítőt, kész, kipipáltam a szalagcsipkét. Jópofa, előnye, hogy nagyon haladós, de nem kerül be a repertoárba. Persze ki tudja, mikor lesz valami olyanra szükségem, jó azért észben tartani.
Sokan battenberg csipke néven ismerik ezt a fajta csipkét manapság, lényegében ugyanúgy készül, de eredetileg a brüsszelinek jóval keskenyebb volt a szalagja. Manapság már minden összekeveredett persze.
Aztán majd pár nap múlva posztolom azt, ami eddig a legnagyobb és legizgalmasabb dolog, amit valaha csináltam, nyilván Instán már mindenki látta, de jobb szeretem itt összegezni a dolgokat. 

Mini szolnoki meg Itááááááááááália

E

z csak azért, mert nekem mindent meg kell csinálnom miniben. Nem hagyott nyugodni. A zsinór 80-as, a többi varrócérna (50-es pamut). 

 Hogy miért rózsaszínű, azt ne kérdezzétek, nem tudom, olyanom volt, nem gondoltam, hogy a szivecskékkel kicsit Barbie lesz :D A mintát a neten látott kész csipkéről másoltam... bocsánat. Mit tehetek, ha nincs egyszerűen egy rendes mintagyűjtemény a világon???

Ez pedig Olaszország.

Sóhaj. Toszkána. Sóhaj. Amikor 2019-ben ott jártam, akkor vettem ezt a könyvet, egyenesen a nénitől aki írta, és még dedikálta is nekem :P de sokáig nem mertem kipróbálni ezt a hímzést, de most valahogy annyira hiányzott az a tipikus olasz szépséges táj, hogy belevágtam, végülis felismerhető:)

Közben jó sok olasz zenét hallgattam, aztán meg elolvastam az Elvarázsolt áprilist Elizabeth von Arnimtól, ami egy csodálatosan gyönyörűséges regény, nagyon ajánlom mindenkinek!

Szolnoki csipke meg Buckinghamshire

N

a már megint rég jártam erre. De jó hír, vagy rossz hír, megoldottam a technikai problémát, ami miatt ennyire hanyagoltam és nyögvenyelősen blogoltam. Megoldottam? Inkább megkerültem. Egyszerűen lusta voltam foglalkozni vele, nem arról van szó, hogy zokni lennék számítástechnikában, csak nem érdekel. Most meg rájöttem, hogyan kerüljem ki. Szörnyű viselkedés, mi? De inkább a csipkéimmel foglalkozom. Mindegy, szóval talán most már kicsit aktívabban fogok megint blogolni. Már ha lenne mit mutatni... A magyarázkodás után meg bemutatom azt a szűkös kis termést, amivel szolgálhatok az elmúlt hetekből. Hónapokból. Jó ég, de repül az idő!
A legutóbb egy szolnoki csipke készült el. Birizgálta a fantáziámat egy ideje. Édes egy darab lett, nagyon tetszik, ráadásul ahhoz képest, hogy első tűcsipkém, ha nem számoljuk a csetneki hálóit, egészen vállalható lett!

A mintát Máté Julcsi szolgáltatta nekem. A szolnokinak a jellegzetessége ez a szívecskékből álló girland. 20-as a körmönfont zsinór és 80-as a háló, mind Anchor. 

 
Előtte egy kitérőt tettem, Dusty a Repcsikből. A fiam kérte. Még karácsonyra. Egen. Én meg februárban fejeztem be. Valami repülőminta alapján kezdtem, de nem tetszett, ezért freestyle lett. Viszont hasonlít, csak nincs hátsókereke. Március van, és még mindig nincs. Hát igen, nehéz időket élnek a repülők mostanában... 

A januárt egy kis vert csipkével töltöttem ki. Nagyon imádtam Flora Thompson Candlefordi kisasszonyok című könyvét, és a Molyon van egy zónám, ahova szeretettel gyűjtöm a korabeli regényekben tett említéseket különböző kézimunkákról, hogy így térben és időben el legyen helyezve, ki mivel foglalkozott, és az a regény igazi csemege volt! Két idézetet hoztam onnan: 

"Queenie csipkeverése nagyon vonzotta a gyerekeket. Szerették nézni, ahogy – számukra áttekinthetetlen módon, kuszán – ide-oda dobálja a verőkéket. Mindegyiknek a nyele fel volt díszítve egy gyönggyel, s mindegyik gyöngynek megvolt a maga története, amit annyiszor hallottak, hogy már kívülről fújták. ”
A könyv szerint a csipkeverés az 1880-as évekre már nem nagyon volt divatban a faluban, mert nem volt túl sok vevő és már vásárra sem vitték, de páran azért csinálgatták ajándékba, ruhadísznek. Kicsit bosszant, hogy az egyébként nagyon szép és igényes magyar fordításból egyszerűen ki lett hagyva Queenie mondata, hogy milyen csipkét is vertek: „Said they liked the Nottingham lace better; it was wider and had more pattern to it! She still did a bit to keep her hand in.”
Nem találtam semmit a nottinghami vert csipkéről sajnos, a híres lexikon sem emlegeti, mindenhol csak a gépi csipkéről beszélnek, mert Nottingham volt egész Anglia, de egy időben az egész világ gépi csipke központja, még most is Lace Marketnek hívják az egyik negyedet. 

És a másik:
„Az egyik asszony például letépte buckinghamshire-i csipkéből készült, széles fodrot a "második legjobb” keresztelőruháról, és merev gépi csipkével helyettesítette, mondván, hogy nem hajlandó abban a régimódi göncben templomba vinni a gyerekét."
Ez annyira megfogott, hogy előkaptam egy Bucks lace mintámat és csináltam egy régimódi darabkát.

Selyem-cérna és pamut.

Ennyi. Hoznék mást, ha lenne, de ajjjj, semmivel sem haladok! Egyáltalán, csinálok én valamit????

Egy kis csipke és az évösszegző

A

mindenki számára emlékezetes 2020 év utolsó csipkéjét szilveszter éjszakáján fejeztem be. Igazi szerelem, mindig odavagyok azokért a csipkékért, amik nem szokványosan egyenesek, ez a minta az Aemilia Ars Basic Course első részének a végén található és most DMC hímzővel csináltam - coton á broder No.30, míg az összes eddigit horgolóval varrtam.

Tényleg jóval puhább, ad egy ilyen régi érzetet a kész csipkének, de borzasztóan foszlós-bolyhos az a cérna, utálatos dolgozni vele. És hiába mostam ezerszer kezet, mindig koszos volt, mindig. Úgyhogy végül be is áztattam meleg szódabikarbónás vízbe, az segített.

Az év nagy kedvence lett és a képek is nagyon tetszenek :D

Aztán meg a Rowena Jumper, amit novemberben fejeztem be, csak nem volt érkezésem bemutatni. A napokban meg elmentünk hógolyózni és szánkózni, mert hát a gyerek nem nagyon látott még havat, és most anyóséknál voltunk az ünnepek alatt, és az Alpokban volt hó, hát kihasználtuk, és ha már fényképezőgép is volt, pulóver is, lefényképeztük, csak hát aztán mivel fekete a pulcsi és a fotósom sem a legjobb, ezért lehet, hogy nem látszik mégsem olyan jól, hogy mennyire nagyon, de nagyon jó a fazonja, pedig tényleg csodálatos!

 
Hátul a nyaka kicsi kulcslyukra záródik. Sajnos hiányzott pár méter fonal, ezért hosszabbra nem tudtam csinálni a nyakát, de hát nem vagyok egy hattyú, szóval nem olyan feltűnő:D 

Kicsit szerpentines autózás utáni, maszk miatt rúzs- és púdermentes a fejem a képeken. Hát ja.

 Ezt a pulcsit addig fogom hordani, amíg le nem foszlik rólam, aztán meg kötök egy másik ugyanolyat. Textiles de la Marque Fifty (50% merinói gyapjú és 50% akrill)  fonalból készült, 4-es kötőtűvel. Meleg, puha, kényelmes. Annak ellenére, hogy nem szeretem a műszálat, ezzel nincs bajom. Megtartja a mosásban.
Na, akkor az évösszegző. Nem mintha az összes idei bejegyzésem nem egy-egy miniösszegzés lett volna, ami jár, az jár:D Kezdjük a csipkékkel:

Egy szupermini ír csipke, egy kis picot bigouden, egy csomó aemilia ars próbálkozás, cuki kis ír csipke motívumok Madame Hardouin könyveiből és ugyanannak a néninek a horgolt figurái velencei tűcsipke alapján. Kicsi kis hunnia csipke darabkák és a fölső sorban a két jobb oldali a kedvencem és büszkeségem, a harangvirágos csetneki és az aemilia ars terítő. Kimaradt a román csipke. Váhh, nem találom szépnek ezt a fajtát, akárhogy nézem, de azért nem szándékkal hagytam ki:D

Nem csipke kategóriában aztán alig van mit mutatni, de a két kötött pulóver nagyon kedvencek, a mini hímzéses karkötő is a szívem csücske, a matyó hímzés meg egyszerűen aranyos és kész:)

Elég soványka a termés, de azért vannak köztük munkás darabok. Az olvasásaimat inkább nem is összegzem, szégyenletes egy évet zártam olvasás terén. Igaz, volt két szép vastag könyv, amiket nagyon imádtam, Laurel Corona A négy évszak - Vivaldi Velencéje, és Flora Thompson Candlefordi kisasszonyok. Az utóbbi annyira betalált, hogy azóta is bookhangoverben szenvedek, az eddigi legfájóbb. Lehet, vissza kéne térnem egy kicsit az én édes, drága Houellebecq-emhez, vagy Barbara Pym esetleg? Vagy Szép Ernő. Ők az adu ászok nálam:D
Na mindegy. Mi volt még? Sikerült nyáron elutazni Budapestre, remélem, idén is összejön, még ha reménytelenebbnek is látszik, mint a sokat szídott 2020-ban. A zuram családjában két ember halt meg, mindkettőjüket nagyon szerettem, főleg az egyikük hiányzik nagyon és még mindig maga alatt van mindenki emiatt. Fiatal volt és azzal a ritka képességgel megáldott ember, aki mindig, mindenhova vidámságot hozott magával. Hullócsillag. Nem, nem a covid vitte el, hanem egy hosszú és rettentes betegség. A macskámnak is jutott betegségből, ami számunkra a hasmenésben manifesztálódik. Meg az állatorvosi számlákban. Na, azért nem lehet azt mondani, hogy nincs eredmény, ahhoz képest, milyen állapotban volt szeptemberben, most egészen kikerekedett (kop-kop), hát csak így tovább. De azért fárasztó a sok hasmenés mindenki számára. 5 hónapnyi rémálom állványzat, kosz, por és bűz képében, az ablak előtt járkáló idegen pasikról nem is beszélve, brrrrrr. A gyerek kétszer 3 hétig volt mozgásképtelen sérülés miatt, tényleg, volt valami jó ebben az évben???? Micsoda összegzés ez már? Tavasszal sokat aludtunk:D Január végén volt egy nagyon jó dolog, hát persze, hogy Philippe Jaroussky Schubert koncertje!:) Ok, megosztom veletek Az Év Képét. Azért beszélek róla annyit a blogomban, mert igazából neki köszönhetem az összes csipkémet, az ő előadásmódja az egyik legeslegnagyobb inspiráció a számomra.

Nem posztoltam sehova ám ezt, sem instára, sem facebookra, sehova, annyira intim nekem ez a kép. De hát itt magunk közt vagyunk, és csak a legkedvesebb olvasóim járnak ide, akik nem haragszanak, hogy mindig csak gondolatban válaszolok a hozzászólásaikra, pedig annyira örülök nekik mindig!!!!!!!! Köszönöm, hogy vagytok :)) A lehető legjobbakat kívánom nektek az új évre!