Jane Austen, büsz, meg az éneklő virágok

Kezdjük a jó öreg Jane nénivel.

Ahogy az előző kötött táska, ez is a Jane Austen knittings újságból készült. Ahogy az előző kötött táska, ez is Sostrene Greenes fonalból. Igazából csak azért, mert valami csipkéset akartam kötni, mert tetszik, mert semmi értelme nincs egy századik ilyen szütyőt megkötni (á, dehogy nincs! Mindig akad valami félkész kézimunka, amit bele lehet süllyeszteni) és mert nagyon tetszik a folyamat, ebből is rengeteget tanultam. Szerintem lesz még egy harmadik is, kinéztem már:)

Ha még nem vettétek észre, szeretem a szép, de fölösleges dolgokat:) Külön extra, hogy amikor befejeztem, de még nem blokkoltam és persze a bélést sem varrtam még bele (olyan színű szatén, mint a húzókája), akkor pont olyan volt, mint Cicely Mary Barker egyik virágtündérének a sapkája. Jó tudni, hogy erre is lehet használni:D

Egyébként a másik kötött táska nagyon jól funkcionál játszótéri projekteknél, a csuklómra akasztom, benne a fonalgombolyag és teljesen mobil vagyok, miközben horgolok. Ahh, igen, mit horgolok. Hát például büszt!

Így, franciául kiejtve. A pulya első, és azóta is a legtöbbet használt szava (a repertoár már ötre bővült, a második a mama, a harmadik a "báll" - labda, a negyedik alma, az ötödik meg... nos, az ötödikre nem vagyok büszke: koka. Igen, a kóla. Igazából a műanyag üvegeket hívja így, esküszöm, nem itatok vele kólát! Hahh, nem osztozkodom:P Meg a koka azért tetszik neki, mert olyan, mint a kaka, ami nem az, amire gondoltok, hanem a kamion! Na, ennyit egy 17 hónapos fontossági listájáról:)). Szóval a büsz. Képtelenség találni egy rendes játékbuszt, ami a korának megfelelő, vagyis törhetetlen, mert amiket kapott már ajándékba, hiszen mindenkit levesz a lábáról a büszölős szövegével, mindet széttörte már. Mi az egyetlen törhetetlen megoldás? Hát persze, hogy a horgolás! Irtóra rusnya lett szegényke, de azért felismerhető. Azt hiszem:D

Pingouin Pingorex Baby fonal és 3,5-ös horgolótű. A minta egy VW kisbusz volt eredetileg, csak egy hirtelen ötlettől vezérelve az elejét a lyoni 35-ös büsz képére fazoníroztam, ezért varrtam úgy, hogy kockább legyen. Persze ha előbb gondolkodom, akkor az egészet máshogy csinálom, mert eredetileg az oldala is csíkos és nem egybe piros, de nem gondolkodtam, csak maaaaaaaaaarrrrrhára untam ezt a horgolást, de látva a purdé lelkesedését a félkész darab iránt, erőt vettem magamon és befejeztem. Hahh, befejeztem, amint kész lett, elhajította és ügyet sem vet rá, hiába mutogatjuk neki néha, hogy na, hát nem büsz? Mondja, hogy büsz! És már repül is. Tessék, ennyire értékeli a munkámat! Mondjuk tudhattam volna, nem érdeklik a puha játékok, nem is tudom, minek horgolok éppen medvét most! Na jó, igazából azért, mert én első látásra beleszerettem abba a medvébe, és megcsináltam volna akkor is, ha nem lenne a gyerek, pedig nagyon utálok játékokat horgolni. Ja, igen, egyszer már meg kéne mutatnom a krikett szettet, amit a gyereknek csináltam, na azt viszont értékeli, hiszen "báll"-lal játszák, csak az ütővel veri a macskát, ezért nem adjuk még oda egyelőre az egészet, és ezért felejtem el megmutatni, pedig az aztán irtóra menő cucc lett! Mindegy, mert ezek sem ma készültek:D
Pl az éneklő virágok a múlt hétvégén.

Szombaton eszméletlenül meleg volt, esőre állt, nehéz volt az időjárás, mindenki feszült volt, de értelmes emberek vagyunk, ilyenkor megpróbáljuk nem átvágni egymás torkát, nem üvöltözni hülyeségek miatt, stb. Néha még sikerül is! Megkértem JB-t, itt egy kupac Broderie Inspiration, az én legeslegeslegkedvencebb újságom (egy ausztrál újság, az Inspirations francia fordítása, sajnos már nem adják ki nálunk, van, amennyi van, későn kaptam észbe, mennyire fantasztikus újság), válasszon belőle BÁRMIT, és én azt elkészítem, mert nekem kell valami sikerélmény, de semmi inspirációm. Természetesen egy óriási takarót választott, de aztán beismerte, hogy az csak még jobban frusztrálna, mert sosem fejezném be, ezért végül az éneklő virágokra bökött. Egy este alatt elkészült, és nagyon odavagyok érte, mert rettenetesen aranyosak és imádom a színeit az egésznek, nagyon friss. Eredetileg teljesen más színvilágban kellett volna hímezni és varrni, de abból gazdálkodtam, amim volt otthon és a végeredmény sokkal jobban tetszik, mint a narancssárgás eredeti.

A kisvirágos anyagból éppen csak ennyim volt, belülre nem is jutott teljesen, fehérrel pótoltam ki, mert olyan kézimunkaboltban a kasszánál egy kis kosárban 1 eurós maradék cafatos anyagok közül való. Azért ha a kajaboltok a csokit teszik a kasszákhoz, az okos kézimunkaboltok apró anyagokkal csábítanak vásárlásra, és sajnos működik is:D A fonalak Waterlilies és Emőke festette fonalak. A patent meg a Lidlből van, nagyon olcsón árulták azt az egész patent és lyukasztó és akármi készletet, imádom, nagyon praktikus cucc, mindenkinek nagyon ajánlom!
Azt hiszem, ennyi mára, köszönjük, hogy velünk tartottak, további szép napot!:)

Csipkés dolgok

E

l vagyok maradva? Óóóóóó, igen! Még februárban meg akartam mutatni ezt a vert csipke virágot. Jobb később, mint soha:)

60-as fonal, gyöngyfűző drót, 11 és 13 pár verőkével különböző méretű levelek. A minta a La dentelle aux fuseaux : il était une fois un mariage című könyvből.
Mindig horgolgatok, hímezgetek valamit, ha van rá lehetőség, idő, és éppen nem olvasok, nem a neten vesztegetem el az időmet, nem főzök, nem takarítok, nem pelenkát cserélek, nem mosogatok, nem bevásárolok, nem is tudom, mit csinálok egész nap???? de mégsem készül el semmi. Tegnap a kedvenc kiadóm (igen, igen, a fent is linkelt EdiSaxe:)) hírlevelében találtam ingyenes miniruha mintácskát, úgyhogy 80-as Sajou fonalból meghorgoltam. Legalább ez elkészült:)

Mimóza

Veronique Enginger híres virágos sorozatának egy darabja a néhai De fil en aiguille újságból. Anyukám születésnapjára készült, csak némi késéssel (egészen pontosan éppen három hónap, de már vége a nyárnak:)).

Szinte hagyománnyá vált, hogy minden évben kap Franciaországból egy nagy csokor mimózát postán, mert ha még nem nyíltak ki a kis golyócskák, akkor gyorsan bedobozolva pár napot még nyugodtan alszanak, amikor pedig kiveszed a dobozból és vízbe teszed, felélednek és kipattogzanak és csodálatos illattal kísérik a vidámságot, amit a sárga bolyhok árasztanak. Idén nagyon sokat esett az eső év elején, amikor virágzik a mimóza, és a nem teljesen száraz virágokat sajnos nem lehet dobozolni, mert berohadnak, ezért nem lehetett küldeni, hát maradt a hímzés, még ha a szezonnak már réges-régen vége is:)

Jól haladt a hímzés a színes részeknél, a szépiáknál fújt ki a lelkesedés, a barnás, 40-es vásznon nehezen látszódott, de a végeredményért megérte végigszenvedni azokat a részeket. Majd szép arany színű keretbe fog kerülni, de az már nem az én problémám;)

És két régi fényképem, szinte érzem az illatát:)

Sok kicsi sokra megy?

Majdnem három hete már, hogy nem tudom használni a laptopom, úgyhogy kicsit-ici-picit-de-tényleg-csak-picikét ideges vagyok emiatt. Tudom használni JB gépét, de hát az nem ugyanaz, ezért nem is netezek sokat, ami mondjuk nem rossz azért. Szóval ilyen apró mindenféleségek készültek az elmúlt időben.
Kezdjük két karkötővel, ami igazából három. Az első Beja barátosnénak, aki a neten látott egy romantikus cukiképet, ahol egy romantikus cukikarkötő volt, én meg mondtam, hát, ha szeretnél egyet... mivel nekem is nagyon tetszett, rögtön kettő készült, egy lila (neki), és egy rózsaszínű (nekem). Nem lett pontosan olyan, más a lánc, más az alap. Persze, hogy az általam készített verzió szebb lett:)))))) A cukiképet is megpróbáltam lemásolni, ha már lúd... a kötött csipkekendő anyukám munkája:)

És a rózsaszínű, hogy látszódjon, milyen is lett maga a karkötő:) a három kupac horgolmány, amin pózol a rózsám egy takaró alkatrészei, ami 7 csíkból áll, 5 már megvan, sőt, már össze is van az a rész állítva, hamarosan remélhetőleg elkészül már az utolsó két csík is, mert a takaró csodaszép. Hátráltat a tényező, hogy nagyon pocsék hangoskönyvet hallgatok most, ezért nem halad a horgolásom... de büszkeségből nem akarom félbehagyni. (Umberto Eco A prágai temető. Pedig Eco bácsit szeretem, de ez a könyv a témájával folyamatosan kiverni nálam a biztosítékot)

Időrendben haladva... a harmadik karkötő Zonyikámnak készült. Egy ugyanilyen karkötőt egy lyoni boltban fényképeztem, ahol csillagos eget verő árakon árulnak kézműves termékeket apuci flancos pici leánykái. Felraktam a képet Fb-ra, ahol van egy mappám, ahova mindig fényképezek olyan dolgokat, amiket kirakatokban látok, és szerintem bárki maga is el tudná készteni. Zonyinak megtetszett a karkötő, úgyhogy kapott egyet.

Hogy a romantikus témánál maradjunk, az ablakpárkány olyan üres, a jázminom elvirágzott, a jácintoknak sincs utánpótlása már ilyenkor, már nem élek Amszterdamban, ahol aprópénzért vásároltam a piacon csodaszép virágokat, szezontól függően mindig mást. Némi önsajnálat és kesergés után inkább csináltam virágot selyempapírból. Elvileg bazsarózsának indult, de szerintem inkább beillik szegfűnek. Főleg, hogy a teával való festés nem egészen úgy alakult, ahogy én azt képzeltem, és a halványrózsaszín finomság helyett lett lila és sötétrózsaszínű batikolt papír... Magam is meglepődtem, milyen nagyon látványos egy kis drót, egy kevés zöld dekorcellux vagy hogy is hívják, és selyempapír egy magyar postai zsinórral átkötött befőttes üvegben:)

OK, ez volt a művészi kép, a következőn azért jobban látszódnak a virágok:)

No lássuk csak, mi van még? Óhh, igen. Az előző bejegyzésben emlegetett álmaim fehér csipkés kerek gigaterítője. A maradék fonalból azért csak megcsináltam. Kb 60 centi. Nem túl praktikus, a medve sokkal jobban funkcionál szőnyeként. Viszont ha én megmondtam, hogy nekem ez kell, akkor nekem ez kell, nincs mese.

És ha már itt tartunk, mondtam már, hogy új lakónk van? :) Ő Pofig. Menhelyről hoztuk ezt az állandóan dörgölőző és állandóan éhes urat, aki ciripelő hangokat ad ki, főleg hajnali 5-kor...

Ha már szőnyegnél és Pofignál tartunk, akkor itt megragadom az alkalmat és megmutatom, hogy az előző bejegyzés története váratlan fordulattal folytatódott! Pofig harcba szállt a nagy medveszőnyeggel,

és megmentette a kis pórul járt csivavát!

Azóta is vele focizik, lenne a történet vége, ha én nem csináltam volna inkább egy egérkét, mert annak azért legalább nem lehet letépni a lábát, meg a farka is máshogy van rögzitve.

Nem muszáj a csivavát gyilkolni, jó lesz az egérke helyette:)

És már majdnem végeztünk! Az utolsó gyártmányom pedig egy kollázs. Ami onnan jött, hogy évek óta ábrándozok egy bizonyos tapétáról. Ugye egy tapéta nem egy könnyen megvalósíható álom, ha az embernek nincs saját lakása, úgyhogy... úgyhogy most fogtam magam, előkaptam azt a darab papírt, ami kallódott már mióta, kiragasztottam a szekrény falára kézmagasságban és megcsináltam magamnak miniben. Képeslapok, újságból kivágott képek, fényképek. Igény esetén cserélhetőek, a konyhában nagyon jól néz ki!

Olcsó játék hülyegyerekeknek, lehet nézegetni:)

Két könyvkukac

Ajándékba két könyvmolynak:)

Vert csipke, Zonyikám, vert csipke!:)
Egyébként most nagyobbacska ajándékon dolgozom, ezért nem nagyon van mit mutatni. Minden jel arra mutat, hogy áprilisban nagynéni leszek... készülök serényen az ifjú hölgy fogadására!
Boutis technikával csinálom, mert azzal csudálatos dolgokat lehet készíteni kisbabáknak!És csak reménykedem, hogy szép lesz a végeredmény, ez az első komoly boutis-m.

Az a szerencsém, hogy a mintát előre kell felrajzolni az anyagra, különben (a szokásos) nehézségekbe ütköznék az elkészítés során.
Amikor már tele a fejem a sok fehéren fehérrel hímzéssel, akkor néha csinálgatom a korábban már említett csipkemintákat a könyvemből. Kis gyakorlatok, nagyon praktikusak arra, hogy felhasználja az ember a nagyobb munka után a verőkéken maradt maradék fonalakat és hogy kicsit kikapcsoljon.

Kb így állnak most a dolgok mifelénk!
Egy kis francia kulinária: egy krémsajtos szendvicsre rátéve a kisvirág, ohhh, gyönyörű és finom!:))

Galamposta, sok-sok virág és egy játék

Az előző bejegyzés rózsaszínű kendőjének a maradékát használtam fel ehhez a kis pénztárcácskához. Azt hiszem ez a lenge anyag elég rossz választás volt... nagyon szép, de nem jó, túl lágy. Persze nem én lennék, ha sikerült volna fél órás méricskélés után tényleg pontosan a közepére varrnom a csipkét :)

 Az ötletet egyébként egy D&G kirakatban látott megfizethetetlenül drága pénztárcáról loptam, ami pont ugyanilyen volt, csak az fehér selyemből készült és a közepén valami ronda kerek izé lógott szalagon. Mondjuk annak jobban sikerült a kivitelezése, ennek viszont szebb a színe és a galamb is szebb:) És a színe persze nem látszik, akármennyit is próbáljam fényképezni, árnyékban, napfényben, reggel, délben, este. Szóval ez egy hosszas utómunkán átesett kép, de még mindig nem látszik a szép sápadtrózsaszín. Mindegy. Más.
Miből lesz a Chanel 5? Ezekből a rózsákból!!

Grasse és környéke a nagyon speciális mikroklímája miatt a parfümgyártás világfővárosa. Néhány évtizeddel ezelőttig az egész környék virágoktól tarkállot és illatozott, amiket aztán feldolgoztak a környező gyárakban. Ma már hála a modern tudománynak, nincs szükség virágra ahhoz, hogy parfümöt gyártsanak (hip-hip-hurrá, éljen a kémia...!!), nincs szükség a drága és macerás alapanyagra, úgyhogy csak nagyon elvétve találni már csak virágföldeket.

De mert néhány luxusmárka annyira sznob, hogy nem elégszik meg a laboratóriumok csodáival, még mindig igazi virágot használ. Mint pl a Chanel. Ezek a képek a Chanel 5-höz termesztett rózsákról készültek Pegomas mellett, mostanában zajlik a szüret!

Ó, ha át tudnám adni ezeken a képeken keresztül azt az illatot!!! Előszagoltam a parfümériák következő évi Chanel-polcát:)) Ez egy vicces kép lett a három néniről:)

 

És pontosan mellette egy íriszföld:)

A háttérben látható épületben dolgozzák fel a virágokat:)

Elvileg, ha minden jól megy, valamikor a napokban önkéntesként én is megyek rózsát szüretelni JB anyukájával!!!!! Nagyon izgulok:))))
És még néhány kép, ha már megint ennyit írok. Valami készül... valami, ami nagyon sokára lesz kész, de nagyon remélem, hogy kész lesz! (Bejám, ugye tudsz olvasni a sorok közt?:P) (minta itt található)

A múlt héten megrendelt 80-as fehér Sajou-fonalaim megérkeztek. Olyan gusztusosak, muszáj lesz valami szépet kitalálni hozzájuk. Ha nem lennék ennyire elhavazva szokás szerint:) Addig csak össszenyálazgatom őket:)

És egy vicces kép, a méhecske véletlenül bepózolt a képbe:) telibevakuztam szegénykét... ennek a képnek is agyon van manipulva a színe, de megérte a macerát, vicces, hogy pont ugyanúgy repül a méhecske, ahogy a galamb is:))

És egy JÁTÉK! Beleragadtam ebbe a játékba, most legyártom az összes hétköznapi szerkómat, ha már találtam olyan Vadjutka ékszert, amit boldogan elfogadnék:) Na jó, rúzst nem hordok, csak színezett Labellót, nincs Dior táskám, meg...se... és a Repetto balerináról is csak álmodozom:) de kevésbé márkás kiadásban így nézek ki:)
Hétköznap, amikor simán öltözködhetnékem van (fekete ruha-ruha-ruha! Amihez persze kell a romantikus nyaklánc és gyűrű:))

Munkábajárós Laucica-kinézet (egyszerű, de nagyszerű, hát nem zseniális az a Repetto-cipő? Na olyanom tényleg van:) És persze Flowerbomb La vie en rose:))) A vicces kiegészítők teszik kevésbé unalmassá:)

És a "ma lusta vagyok bármit is csinálni" összeállítás (Tisza-cipő és puha H&M-póló, lehetőleg cicás, de ez se rossz:))

Úgyhogy a játék keretén belül bemutattam a teljes Laucica-stílust (nagyon autentikusra sikerült, JB mindre azonnal rávágta, hogy hát ez nagyon én vagyok:)). Mindhez sikerült két kiegészítőt találnom innen, még csak nem is kellett erőltetnem- ha nem találtam volna, mondjuk bele sem kezdek a játékba.
Fekete, fehér (vajtól a tojáshéjig bármi jöhet, néha még szürke is) és rózsaszínű:) Már Christian Dior is megmondta, hogy két színnél többet SOHA ne viseljél egyszerre;)

Dimensions Weekend A Paris

- Láttad Ines új profilképét Facebookon??
- Azt, amelyiken abban a hátul kivágott ruhában van? Ó, igen! Magam is megrökönyödtem! Az ő korában!
- Azt csicseregték a madarak, hogy Párizsban töltötte a hétvégét, és nem is akárkivel! Az új szeretőjével!
- Ne mondd! És a férje?
- Az a balek semmit sem tud! Elárasztja ajándékokkal, nem is sejti, hogy a fél város rajta röhög!
- Igaz is, a múltkor összefutottam Inesszel a Croisette-en shoppingolás közben, hát akkora gyémánt villogott az ujján, mint a Mount Everest! Én mondom neked, drágám, plasztikai sebészhez is befizette az a szerencsétlen férje, mert olyan babaarca van újabban, mintha a saját lánya lenne!
- Milyen szánalmas szegény! Na jól van, édes, szaladok, időpontom van Fifikével a kutyakozmetikába! Puszi-puszi!

Akinek tetszik a kép, ne habozzon, vágjon bele, szinte csak félkeresztből áll az egész! Egyszerűbb már nem is lehetne:)
És még egy mimózás, szellőrózsás kép, mert nem tudok elszakadni a színeitől! (és mert a fényképezőgépem is felébredt téli álmából, újra boldogan adja vissza a legélénkebb színeket:))

Ez most a főkedvencem, még ha volt is már, nem baj, annak, aki nem látta:)

Rosegarden in Antibes

Két nappal ezelőtt színekért nyavajogtam. Így teljesüljön minden kívánságom, ma elvetődtünk véletlenül egy éppen virágzó rózsakertbe:)

+ extra :)