Egy kis kendőcske

O
ooops I did it again... kötöttem, hát pedig tényleg nem akartam, csak hát megtörtént, hát na, hát van ilyen. Mentségemre szolgáljon, hogy elég gyorsan kész lettem vele, és még nem is tetszik annyira:D Na jó, azért jó lesz, arra, amire akartam (nyári nagy melegben előkapom és a fejemre kanyarítom, á la takarítónő, hogy ne süsse a fejemet a nap), csak a folyamat nem elégített ki túlzottan.

Egy régebben készült kendőt bontottam le és használtam fel a fonalat (Cheval Blanc Official Ambre), mert a fonal nagyon-nagyon szeretős, nyári kis bambusz és pamut keveréke, viszont az a kendő sehogy sem volt jó ehhez a fonalhoz. Ahogy valaki találóan megfogalmazta valahol: nem volt szerelem a minta és a fonal között. És a másik találó dolog, amit olvastam és magam is észrevettem: csipkekendőt nehéz szépen fényképezni. Úgyhogy ennek örömére direkt gagyi képekre törekedtem, bár igazából vörös rózsával kellett volna fényképezni, de az nem volt kéznél hirtelen.

Mondjuk egyébként sem vagyok túl ihletett mostanság a fényképezéshez, nekem ahhoz nyugalom és magány kell. Na mindegy. A lényeg, hogy látszik a kendőm, ami azért helyeske lett, puha és praktikus.

 A minta a Ravelryn ingyenes kezdőknek való csipke kendő 2 ismétléssel. Annyira kezdőknek való minta, hogy egyszer elaludtam kötés közben. Felderengett lelki szemeim előtt egy hajdanvolt nyelvészeti óra, amikor a tanár monoton hangon, a plafont bámulva mondta a világ legérdektelenebb tananyagát, és már aludtam is. Rettttttenetesen unalmas dolog kötni, azt hiszem. Vagy csak a kevésbé változatos mintákat. Ezután revideáltam álláspontomat az orenburgi kendőket illetően. Tudniillik az igazi, autentikus orenburgi kendőnek nem ám megacsipkés csiri-csáré mintázatú a belseje, hanem legalább 1 négyzetméternyi vagy egybefüggően unalmas, vagy csak egy kicsi lyukas ismétlődő mintájú a közepe, és a széle sem túl változatos, a gyönyörűségét a felhasznált kecske-fonal adja, amitől aztán egy óriási kendő annyira pihe lesz, hogy egy gyűrűn át lehet húzni, viszont még a legzordabb orosz hidegben is melegít. Gyönyörű, de azt hiszem, mégsem akarom megkötni, hacsak nem akarok Csipkerózsikává válni. Nem akarok, manapság nem nagyon kóborolnak hercegek az utcán, nekem is csak egy béka jutott.

(Let me call you) Sweetheart bag

M
ost kötöttem. Nem mintha akartam volna, csak a hatalmába kerített hirtelen, hogy ezt most megcsinálom és nem tudtam szabadulni, pedig egy vert csipkéről olvasgattam, miközben egy csetnekin agyaltam. De az ilyen érzést soha nem szabad ám figyelmen kívül hagyni, mert az hozza a legjobb eredményt.

Szerintem jó is lett, ahhoz képest, hogy gyakorlatilag az első kötésem, egyetlen hiba van benne, de nem mondom meg, hol és akkor soha nem jöttök rá! Na jó, leírom, mert a blogomat arra használom, hogy emlékezzek arra a hatalmas mennyiségű apróságra és tapasztalatra, ami egy-egy munkával kapcsolatban zuhan a nyakamba. A csipkeszegély szélén a (őőőőő, magyarul nem tudom, upsz) "purl" (fordított? Vagy az a sima?) sort valamilyen bolond késztetés miatt a (őőőőőőőőőő....) back loopba kötöttem, úgyhogy gyakorlatilag hiányzik egy szép lezáró sor a csipkerész alatt, a húzóka fölött (olyan, ami alatta is van, ahol a minta kezdődik). Jó, hát na, van ilyen, a legrosszabb, hogy észre is vettem rögtön, hogy nem jó, mégsem javítottam, tényleg nem tudom, miért. Hogy is nézne ki, ha egy első darab tökéletes lenne... trallala...

 Van a Jane Austen Knits nevezetű újság, amiből anyukám pár évvel ezelőtt megkötött nekem egy nyakravalót, amit azóta is hordok (igazából kettőt, van egy szürke is, jól megy a szürke Tiszámhoz). Nomármost, volt benne egy pár kesztyű is, ami nekem a KELL kategóriába esett azonnal és rögtön, mert imádom a kámeákat. Meg is vette anyukám a fonalakat, meg minden, csak végül mégsem készült el, mert túl apró a minta, rosszul látta, nehezen ment. Na akkor határoztam el, hogy előbb, vagy utóbb kötni fogok. (plusz nagy lökés volt az orosz orenburgi kendők, ami a másik "meg kell kötnöm", de az nem azért, hogy legyen, hanem azért, hogy megcsináljam) És ha én elhatározok valamit, akkor arra tényleg sor kerül, még akkor is, ha látszólag elfelejtettem, de már kitapasztaltam, hogy jobb, ha hagyom érni a dolgokat és akkor esek neki, amikor teljes magabiztossággal érzem, hogy tudom, mi a teendőm. Így lehet, hogy évek múlva kerül csak sor valamire, de nem baj.
Szóval pár napja véletlenül megláttam a kesztyű képét neten, belesandítottam a leírásába, de félretettem, mert nincs olyan méretű tűm, meg a fonalak is Pesten vannak hozzá. Aztán ha már úgyis nézegettem a Jane Austen Knits újságokat, és megláttam ezt a táskát, és táskánál meg tökmindegy, hogy mennyire igazodsz az ott megadott gauge-hoz, csinálhatom olyan fonalból és tűvel, amilyennel csak akarom (vagy amilyen kéznél van), olthatatlan vágyat éreztem hirtelen, hogy legalább ezt megcsináljam. A bonyolultságot az adta, hogy hosszú körkötőtűm van, úgyhogy magic looppal kellett ügyeskednem, de hát túl unalmas is lett volna, ha nincs valami nehezítés benne:) De egyébként gyors és rettenetesen egyszerű, elkönyveltem előtanulmányként a kesztyűhöz. Az meg már más kérdés, hogy mikor fog elkészülni a kesztyű.

 Bélésnek egy patchwork anyag ment, régóta várt ez az anyag a sorára, de most a lehető legjobb helyre került, oda született.

Meg egy csillogós gyöngyöt is belekötöttem a húzókába, nekem valahogy hiányzott valami apró csillogó.

 A kettővel ezelőtti bejegyzésben leírtam, hogyan került a kezembe kötőtű, azóta annyi adódott hozzá, hogy anyukámtól lenyúltam két kötőtűt és két könyvet (nem fogjátok elhinni, az egyik csipkekötésről szól!:)), és egyszer gyorsan megkötöttem kb 25 centi szélcsipkét, mert meg akartam nézni, hogy illene-e valamihez, ami éppen készül (nem illett, viszont gyakorlásnak ez is jó, ráadásul irtóra gyors)

A fonal az én új szerelmem, a Sostrene Grene (vagyis Anna és Claras) pamutfonala, olyan puha, hogy öröm dolgozni vele és a színei is murrrrrr!
A minta a Jane Austen Knits 2012-es számában jelent meg, a neve Sweetheart bag. Nem direkt fényképeztem Pofiggal, csak odajött. Szerintem félreértette: "Sweetheartot fényképezel? Az én vagyok! Jövök!"
Tényleg az ♥

Még egy apróság, amit nem mutattam, de az elmúlt időkben készült, valahogy olyan semmi célja, elkezdtem, de minek, csinálgattam, de minek, egy ahogy esik, úgy puffan készült nyaklánc, bár a kiindulópont a Ravelryn fellelhető legegyszerűbb horgolt nyaklánc, mégsem azzal az öltéssel készült. De az eredmény szerintem szép is lett:)

Japán Toho gyöngy, a legapróbb méret, kicsike Swarovski gyöngyök, gyöngyház gomb, műanyag kámea hobbiboltból éééééééééés.... 80-as fonal!:)