Csak hogy legyen valami itt

Szóval az elmúlt hetek lakáskereséssel teltek, stresszelés és rohangálás, szervezés, bútorvásárlás, stb. Már látni a fényt az alagút végén, a lakás megvan, a cuccok nagy része ott van, a fürdőszobán kívül mindent kisikáltam már, lassanként csak sikerül teljesen átköltözni, és megérkezik a jó francia szokáshoz híven nem kiszállított bútor is... De hogy ne kongjon az ürességtől a blogom, mutatok egy képet. A fényképezőgépemet, mint a legfontosabb dolgokat még nem vittem át, ezért az én agyonimádott telefonommal készült a kép ma, nem túl jó minőségű, de a hangulatot visszaadja.
Tehát íme az én Tojásom, bekeretezve az új helyén. Jól néz ki a bolhapiacos játék babakocsival és a kedvenc szalaghímzésemmel. A két beépített szekrény kulcsain pedig ♥ecskék lógnak. Jó, hát a csokor mimóza egy félbevágott ásványvizes palackban áll, a vázám még nem került át, mert abban egy másik csokor mimóza van a régi albérletben:)

Azt hiszem, igazán méltó helyet kapott most őtojássága! Régi, nagymama padlásán talált kopott aranyozott keret, boltban vett fekete passzpartu, amin fekete csipke van, ami nem látszik, csak közelről, de ad neki valami pluszt (OK, majd lefényképezem rendesen:)). Tökéletes méretre, csak a passzpartut kellett kicsit megvagdosnom, a keret meg a Tojásra várt szerintem, mert annyira tökéletesek az arányok, egyetlen bolti keretnél sem volt ilyen. Tehát saját keretezés.
Az új albérlet igazán csinos része a kandalló. Egyébként annyira nem rajongok az új lakásért, hiába nagyon eredeti és pofás és csinos, de nagyon buta és bolond az elrendezése, nehéz kihasználni az egyébként nm-re jó alapterületet, meg nem azon a környéken van, ahol nagyon szerettem volna, de mindegy, ez jött össze, ezt kell megszokni, ezt kell szeretni. Aztán mivel az Ikea nem szállította ki tegnap a megrendelt bútorokat, (de még csak nem is figyelmeztettek, hogy nem jönnek, este telefonáltam, hogy most akkor mi van, aztán ma reggel telefonáltam, hisztiztem egy sort, végül csütörtökre ígérték, remélem, akkor azért tényleg kihozzák már, nem húsz fillérbe kerül a kiszállítás és több, mint egy héttel korábban rendeltünk meg mindent), szóval ágy nélkül még tudtam egyenesen, szemből fényképezni úgy, hogy, látszódjon az egész csendélet. Szóval ez van! Aztán remélem hamarosan mutathatom azt, ami már egy-két hete elkészült, csak még nem került a helyére:)

Naptár

Nem életem főműve ez a kis horgolt borító, viszont hasznos és csinos és puha és kellett:)

Minden évben egy kicsi, budapestes Róth Anikó-féle naptáram van, ami idén elmaradt - már nem is emlékszem, miért. Persze annyi mindenféle időpontra kell mostanság rohangálnom, hogy nem tudom már követni magamat, és tudom, hogy lehetne telefonon tárolni a mikor-hova-hányra, mert az mégiscsak flancosabb és modernebb, de nevezzenek elavultnak, nekem a mini zsebnaptár heti bontásban mégis sokkal áttekinthetőbb. Meg hát szeretem a papírt meg a tollat.

 Miután egy hónapja tervezgettem fejben a szebbnél szebb borítókat, rádöbbentem, hogy vagy megcsinálom a lehető legegyszerűbbet, vagy 2016-ra sem lesz rajta semmi. Úgyhogy horgolásztam egy párnahuzatot. Egy sor bogyó kihagyva a tollnak. Nagyon finom tapintásra, csak nem tudom, milyen fonal, mert valami picike gombócka maradék volt, ebből készített nekem anyukám kendőt, nagyon drukkoltam, hogy ne fogyjon el az utolsó pár öltésnél.
Szóval így állunk. Aztán hamarosan most már csak lesz valami komolyabb mutatnivalóm:))