"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Szóval, eladtuk Böhömöt. Mit tagadjam, megsirattam. A fene sem gondolta volna, hogy ennyire hozzánő az emberhez egy autó, ráadásul úgy, hogy sosem vezettem. Illetve egyszer kifaroltam vele egy balatonfelvidéki fészerből, de az nem számít. Múlt hét szombaton délután eljött megnézni Frank és a barátnője, Inez. Mindkettejüket ismertem látásból, az Alfa Owner Club tagjai. Míg Frank és V. az autót vették szemügyre, és vitték el egy körre, én megpróbáltam vendégül látni és szóval tartani Inezt, ami meglepetésemre, sikerült. Megtömtem sütivel, jóltartottam teával és szóval. Cserébe - mivel ez a foglalkozása -, meggyőzött arról, hogy melyik befektetés lenne a megfelelő a kis "nest egg"-ünknek, hogy öreg napjainkra legyen miből és hol élni. Frank-et Böhöm mind jobban szaporodó hibái, és egy keskeny erdei ösvényen szerzett - szerencsére csak felületi - sérülései sem tántorították el a vételtől, így másnap, vasárnap délelőtt leszállítottuk neki Droghedába. Utoljára még megpasko...

Most, hogy eljött a "downsizing" ideje, a két autónkból egyet csinálunk. Megválunk - ha igaz, talán már ma* - Böhömtől, aki át/keresztül/oda-vissza vitt minket Európán, s Írországon párszor. Aki már megfordult - igaz, dobozokkal súlyosbítva - a Nürburgring-en is. Bordó "gyermekünk", akiben Müzli, az örző-védő nyúl őrködik, egyre többe került. A biztosítása, az adója, a fenntartása. Érett korba lépett, 12.5 éves, mind sűrűbben okoz gondot. Ez nem csökkenti a hatást, amit kivált az emberekből, vagy a mindennapok során belőlünk, mert egy-egy, előzéskor a torkából (pardon, motorházból) feltörő mély hörrenése, vagy halk morgása, amit parkoláskor ad elő, megkapó és igen kellemes. Erőt és biztonságot sugároz. De mennie kell. Remélhetőleg egy Alfa-rajongó** veszi meg, akit nemcsak alkatrészhalomként érdekel majd. Böhöm jobbszélen Szintúgy távozik majd tőlünk Focis, a tintakék Ford Focus. 1.6-os motorral. * Az imént elkelt. Majd írok még később, de most csende...

Micsoda remek nap volt ma! A levelibékák jóslata a mediterrán, balzsamos melegről bevált, sütött a nap egész hétvégén, a madarak buzgón hordták a fészeknek valót, a virágok szinte kiugrottak a bőrükből - már felesleges lenne is felsorolni, mi minden virágzik, de virágzik többek között a medvehagyma és a klematiszom. Ma egész nap nem fűtöttünk, és az Esthajnalcsillag kivételesen ragyogóan szikrázik az égen. Amikor az imént megnéztem, először azt hittem, helikopter közeledik... Medvehagyma-gyűjtést terveztünk, de végül nem lett belőle semmi. Pedig elképzeltem, hogy a bokros alatti kiskertbe medvehagymást telepítek. (Igen, mindig van valami nagyívű tervem.) Apám még régen elültetett pár medvehagyma-tövet a kertjében, a cseresznyefa alá, nem kellett sok idő, szép nagy medvehagymás lett belőle, csak akkor még nem tudtam, hogy egyszer majd salátaként azt ennék... Ray, a séfkolléga például a Phoenix Park-ba jár medvehagymáért. Én csak útmenti lelőhelyet tudok, onnan nem lenne tanácsos le...

A Facebook-on nem előforduló olvasóimnak rakom be ezeket a képeket az uram évfordulós tortájáról. 15 év Írországban - mindenféle nekünk kedves dolgok feltüntetésével a tortán. Jövőre lesz csak nagy az évforduló: 15 éve házasodtunk, 15 éve jöttem ki, V. 5 éve vette meg Böhömöt...

Egy percig sem unatkozunk... Böhöm kissé bonyolult felkészítése folyamatban van a Nagy Európai Útra. Az utolsó pillanatban, múlt hétfő reggel, mielőtt az Aranykezű Gerry-hez került volna átnézésre, rendberakásra, kegyeskedett lerobbanni a meglehetősen forgalmas Camden Street közepén, percekre a fényezőtől... Ahová szintén be kellett volna kerülnie, ugyanis a szélvédő cserénél a szerelő olyan erős ragasztószalaggal biztosította a szélvédőt száradás idejére, hogy az leszedte a festéket a kocsi tetejéről. V. pedig rendbe akarta hozatni, hogy Böhömünk a legszebb képét mutassa Európának, erre tessék, a fényezőhöz már úgy pöfögött be. S ott meg is halt az autó. Végleg. Sehogysem tudták beindítani, ezért V. kénytelen volt kissé remegő kezekkel az AA-hez folyamodni segítségért. Böhöm még sosem hagyott bennünket cserben, s mondhatnánk, itt is szerencsések voltunk, hogy nem a buszok és autósok között kellett megvárni a vontatóautót, hanem egy garázs udvarán. V. igencsak fel volt zaklatva, én...

No, a cupcake-őrület 3 hónapja véget ért, az utolsó roham szerdán volt, letudtam becsülettel. Ha jól tudom, 600 ember fizetett elő a féláron kapható 6 cupcake-re a Citydeal -en keresztül, vagyis elvileg 3600 cupcake-et sütöttünk le. (Nem tudom, begyűjtötte-e minden feliratkozó őket, mert a főnököm még nem összesítette a papírokat.) Kedden egyfolytában a telefont kapkodtam, ráadásul megjelent sok üzletember, s mind reggelizni akart, így Paco folyamatosan kévát főzött, én csináltam a reggeliket, és nekem jutottak a telefonok is. De legalább alaposan begyakoroltam, mit mondjak ékes és udvarias angolsággal, akkor, amikor az ajánlat lejártának napján ötpercenként telefonált riadtan valaki, hogy "jaj, most jöttem rá, hogy ma lejár az ajánlat, mikor jöhetek a cupcake-jeimért?" Csak egy ember lelkébe másztam bele, sajnos. Mentségemre (?) legyen mondva, egyszerre próbáltam őt kiszolgálni, fogadni egy hívást, a szememet rajta tartani egy pár sülő tojáson, és egy biciklis futáron, aki ...

Tegnap este végre megjött az eső. Rendes, kitartó, nagyszemű eső, ami hangosan verte az ajtó előtti komposztos nylonzacskót, így kellően hangulatos körülmények között aludhattam el. Van valami megnyugtató az eső kopogásában, kár, hogy a friss levegőt nem tudtam beengedni mellé. Reggelre meghűvösödött az idő, a nap egész délelőtt hiába próbálta átmelegíteni a földet. Megteltek a madáritatók, sőt, Maska tálja is félig tele lett vízzel. Az előbb rajta kaptam, amint elgondolkozva nézte a napsütésben, enyhe szélben csillogóan remegő vizet. Na ja, az csak víz. Igen mohó jószág, ha megjelenek az ajtóban, egyből a kezemet nézi, van-e benne valami...? A hosszú hétvége lazán telt. Jobbára kötéssel, olvasással... S egy északír úttal. Pénteken V. végre visszakapta Böhömöt, szépen megcsinálták a sérült panelt, lemosták, lekenték a kocsit, ragyogott, sehol egy porszem, mehettünk Belfast mellé, Cultra-ba, az északírek éves rendes olaszautós találkozójára. Ahová most a déli Alfásokat is hívták, mondv...

Mostanában valahogy nem megy a blogolás. Amikor nekiülök az első soroknak, érződik rajta az izzadtságszag, az erőlködés, a jaj-de-poénos akarok lenni, csak az olvasók kedvéért... úgyhogy inkább töröltem őket írás után. Valahogy olyan semmilyen hangulatom volt az elmúlt pár napban, pedig történtek dolgok. Először is, 18 hónap távollét után találkoztam Annával . Ragyogott, csinos volt, hosszúra lenőtt a haja - ő az a nő, akire mindig irigykedéssel nézek, mert a legfurább ruhadarabokat is a legnagyobb természetessséggel tudja hordani. Igaz, meg is van az alakja hozzá, karcsú, magas lány. Én pedig kicsi vagyok és egyre kerekebb, így azokat a hosszú, lebegős, könnyű anyagból készült ruhákat, amiket ő hord, legfeljebb takaróként teríthetném magamra. S még akkor sem lennék sikkes. Mint kiderült, augusztus 11-én házasodnak Peadar-ral, mégpedig Kathmandu-ban, két tanúval. Slussz. A módfelett vallásos, kissé maradi családjában jó páran felvonták a szemöldöküket a hír hallatán, de Annáék egy ügye...

Nem volt net két és fél napig, ezért volt csend, ellenben a kötött sálszerűséggel jól haladtam :-) Mire az első felét megkötöttem, már egyre szebbé váltak az elején még görcsös igyekezettel kötött minták, és egyenletes lett a csipkeminta. Ha befejeztem, megtanulom még a blokkolás menetét is, s utána nekivághatok az első, eladásra szánt darabnak. Amúgy élménydús hétvégénk volt. Először is a telefonom szombat reggel félig-meddig megadta magát, egyes funkciói-gombjai nem működnek, így csak mindenféle trükkel tudok sms-ezni, hívást végezni. Vasárnap aztán Alfa-meet-re mentünk, ezúttal Killarney-ban találkoztunk a többiekkel, akik jobbára Cork-ból jöttek. Alig másfél órát késtünk, de legnagyobb meglepetésünkre a fiúk még csak akkor gyülekeztek a találkozóként megjelölt parkolóban, amikor mi "beestünk" a városkába. Pedig már meg voltam róla győződve, hogy régen elindultak a közös autókázásra, amit a Healy Pass felé terveztek. De mivel másnak is gondot okozott a korai kelés, mindenk...

Nem volt net eddig... csak tegnap délután tért vissza körünkbe, de azóta ihletem nincs. Írok, ha lesz, addig is, rövidhírek: A telefonom döglődik, a drága. Böhömbe megint belementek, ezúttal a bal hátsó oldalába, ismét egy hölgy, ismét nem az uram volt a hibás. Böhöm szereldében, egy Kimmage nevű dublini városrészben, mert Gerry, az Alfák szakértője szabadságon, nem tudta vállalni. Voltunk Alfa-meet-en, hosszú vezetés volt, le, az ország délnyugati csücskébe, és vissza. Nagyszerű ír filmet láttunk ma este, His and Hers címmel. Maska bemutatja, hogy így is lehet ülni. Zárásként pedig egy érdekesség, egy utazásos fórumról: "Augusztusban megyünk Barcelonába nyaralni. Van ott, vagy a környéken magyar étterem?" Gyöngyszem!

Ma egy hete, hogy utoljára esett. Mire hazaértünk a Mondello Park-ból, ahol az Apák napi Classic Car Live show-n vettünk részt, a többi Alfás megszállottal együtt, a növényeim legtöbbje már hervadtan pihegett. Alig vártam, hogy odébb mozduljon a nap, s meglocsolhassam őket. Csodás meleg volt ma is, felhő sehol, egész héten gond nélkül szárítottam a mosást a kertben. Hihetetlen, de hajszál híján elmulasztottuk ezt az eseményt, mert az uram úgy gondolta (megkérdezésem nélkül), hogy nekem biztos nem lesz kedvem kimozdulni az eseménydús hét, és a tegnapi "bravúr" után... Igaz, hogy későn indultunk el, mert a kora reggeli reptéri menet után még neki is ki kellett aludnia magát, de azért éppen a felvonulásra még odaértünk. Amire ő nem iratkozott fel... "mert neked úgysem lesz kedved..." Így nem volt sem sorszáma, sem matrica a kocsi szélvédőjén - szerencsére az írek rugalmas népek, nekik a hatalmas, poros Alfa látványa elég volt ahhoz, hogy szó nélkül beengedjék a pálya ...

Ma megint Alfás összeröffenés volt. Délben Maynooth-ban találkoztunk, és azután indultunk egy kis környékbeli vezetésre. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy míg Bray-ből ragyogó napsütésben indultunk, Dublin határában már behavazott táj fogadott minket, s beborult az ég. S én csak egy könnyű kabátot vittem, arra számítva, hogy kocsiban ülünk inkább, nem a szabad ég alatt álldogálunk! Maynooth-ban gyorsan szert tettem egy sapkára, s milyen jól tettem, ugyanis egy parkerdőbe mentünk, az volt a meet úticélja. Csodás volt a vékony hóval borított tájon át autózni, szebbnél-szebb házak, birkás-lovas-tehenes mezők között. A parkerdőbe pedig biztosan vissza fogunk menni, mert gyönyörű lehet tavasszal, amikor minden zöld. Addig néhány kép a meet-ről: A Donadea Parkerdő bejárata. Nagyon-nagyon tetszettek a vékonyan behavazott fák. Mivel a beléptető automata csak fémpénzt fogad el, volt egy kis fennakadás. Nem mindenki tudta nagy hirtelen előkapni a négy eurót... Perceken át ültünk amiatt, hogy az ...

Ezeket alkottam, a kávézónak (mert, igenis, meg akarom neki mutatni, hogy mit veszít, lám, ilyenem is van, ezeket szállítanám minden héten, ha nem szúrtad volna el). Rossz vagyok :-) A csörgőből nem csináltam mintapéldányt. A macskából nem szállítok a kávézónak, abból csak Trish-nek és nyerteseimnek készült mintapéldány. Illetve majd a piacra akarok hasonlókat csinálni, mézesből, hogy ne legyenek törékenyek, és sokáig elálljanak. Az átlagos kiszúróknál nagyobbak... A cupcake-et még lehetne dekorálni szórócukorral, ehető csillámokkal... a macskának pedig, így elnézve, talán jobban állna egy háromszögletű orr, nem? Ezeket hamarosan becsomagolom, s útra kelnek. S ma már jött telefon a kávézóból, délután négykor! Csak nem voltam otthon, hogy beszéljek velük, mert éppen Böhömért mentünk, Dublinba. Jaj, tudnék-e pár, fiús sütit beszorítani, hétfőre, gyorsan, a rendelt 100 süti közé? Nem, nem tudok, sorry . Már megsütöttem a százat, már dekoráltam őket. Ugye, egyik feltételem az volt, hogy ...

Vicces kép kisszínesként: A kikötő felé mutató táblán a Seacat kompcég felirata mellé valaki egy bájosan oldalra néző, fekete-fehér macskafejet ragasztott. (Felette pedig a Lisszaboni szerződés elutasítására felhívó poszterke látható. Folyik a kampányolás ezerrel. Meg is állapítottam, hogy az angol nyelvben a legundorítóbb a war, a rape szavak mellett a campaign.) *** V. megjött Frankfurt-ból, tele a (már-már megszokottnak mondható) panaszos történetekkel, kőfejű orkokról, szervezetlen fotózásokról... pedig azt hinné az ember, a németeknél azért van szervezettség. Még a fotókat sem láttam, mert munka volt, mindkettőnknek. Amiről hosszan lelkendezett, az a már említett szicíliai vendéglő volt, ahol padlizsánt evett, és marha carpaccio-t, s limoncello-t ivott, majd hálája jeléül megölelte a séfet. Hogy erre még a limoncellók előtt került-e sor, vagy utána, nem tudom :-) Másodszor is elmentek oda, nem csak a kaja miatt, hanem mert igazi olasz Limoncellot ígért két kollégájának a tulaj, am...