"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Igazán remek hétvégénk volt, ezzel a szünetelős hétfővel, amiből majd legközelebb augusztusban lesz megint egy, amikor is szállóvendégeink lesznek, akik félmaratonozni jönnek... S addig még mennyi izgalmas dolog vár ránk... Megyünk Párizsba, két napra csak, Amanda és Louis esküvőjére, ott lesz a fél Üzem, remek lesz. Két izgalmas torta vár rám jövő héten. Csináltam egy Superheroes tortát egy háromévesnek (lásd Facebook-képek), egészen jól sikerült az is. Jövő hétre cukormentes tortát és mintasütiket kell ( KELL ) sütnöm V. főnöke főnökének. Vagyis az olasz feleségének inkább, aki a divatból diétázókra jellemző arroganciával, és félbeszakíthatatlan mondatokban, tört angolsággal előadott hegyi beszédben szinte kényszerített arra, hogy ilyesmibe belevágjak... Nem örömmel teszem, de ugye, mégsem mondhattam neki, hogy nem, azok után, hogy a férjem bemutatkozó kör-emailjébe belevette a weboldalamat is, és ez a mail az asszony kezébe került, s még aznap felhívott... Nagyon meg ...

Kedves Fernel és kedves aggódók: tényleg csak a munka temetett maga alá, nem a baj, a napok pedig igen gyorsan múlnak. Fejben sokat írtam, ide azonban semmi sem jutott el. Így kissé hosszas összefoglaló következik az eltelt hetekről. Valószínűleg nem meséltem még (azt sem), hogy elárasztották az Üzemet az amerikaiak. Még tavaly, volt kollégám Facebook oldaláról tudtam meg, hogy egy híres (általam sajnos, nem ismert) amerikai séf, Bobby Flay ellátogatott Írországba, és a Food Network csatornának készített egy műsort a kulináris élvezetekről, amiket az ország nyújtani tud. S hogy, hogy nem, bemutatták, amint reggelizik az Üzemben. Szt. Patrik-napon adták le az adást, s rá pár napra megindult az invázió. Nem túlzok. Heteken át, reggelente le lehetett fogadni, hogy az első, nyitáskor percre pontosan érkező látogatók amerikaiak lesznek. (Akadt olyan is, aki 7:40-kor kopogott az ajtón, amikor éppen könyékig kenyértésztában voltam, hogy nyitva vagyunk-e? Percre pontosan visszajöttek 8:3...

Ma is vigyázzban ülök. Ugyanis nem jött meg a csomag. Végül délután az uramnak sikerült egy ún. tracking number-t (kb. online nyomon követhető csomagszám) kifacsarnia a cégből. Ami szerint tegnap este 8-kor még Angliában ült a csomag... Így ma is a lakásban leszek, időnként frissítve a weboldalt, hátha mond valami bíztatót a csomag útjáról... Megjött a levél a biztosítómtól, hogy valued customer-ként legyek szíves fizessem be Focis következő évre szóló biztosítását. Nagy meglepetésemre és elégedettségemre ugyanannyi, mint tavaly. Azt vártam, emelkedik. Sokfelé huhogtak erről, hogy számos biztosítócég emeli idén a prémiumot, én is vártam az emelést. Többre számítottam. *** November elsején volt a napja, hogy három éve élünk Bray-ben. Gondolkodtam, mit tudok a városról. Keveset. Kénytelen vagyok könyvekhez és weboldalakhoz fordulni segítségért. Ír neve: Bré. 35 000 lakosának köszönhetően városi ranggal rendelkezik, a legnagyobb város az országban. Mármint town . Az íreknél van town , és ...

Tegnap fél napon át beszerzéseket intéztem. Először irány a doki, ahol kaptam egy beutalót (aggodalomra semmi ok, szokásos éves ellenőrzés), majd V.-t leraktam a Gyárban (szakadt az eső), majdnem összecsókolóztam egy, a körforgalom megfelelő sávjait nehezen megtaláló fehér autóval (gondolom, mert szakadt az eső), leautóztam Dun Laoghaire-be, leraktam a kocsit a parkolóban és mentem vásárolni. Az eső még mindig szakadt. Tortadoboz, tortaalátét, csevegés. A cukrásznéni köszönte a Szamosról az információkat, a tulaj már felvette velük a kapcsolatot. Hurrá! Még mindig szakadt az eső. Útközben találkoztam a Tolka Eggs szállítójával, akit - ha jól emlékszem - Davidnek hívnak, a kávézóba ő szállította mindig a tojást. Ráköszöntem, és kellemesen elbeszélgettünk - ő hogy van, én hogy vagyok... Mindig is kedveltem, udvarias, kellemes ember, kora ötvenes, mindig számíthattam rá, ha nagyhirtelen plusz tojásra volt szükség, mert mindig volt ideje elugrani a kávézóba pár tálca tojással... S mindig p...

Ez egy remek nap volt. Daphne tegnap üzent, nem tudnék-e ma vele ebédelni, csak egy bagel, utána séta Dun Laoghaire-ben a mólón, s nem mellesleg odaadja a szórócukrokat és a kiszúrókat, amiket New York-ban vett nekem. Soha még ilyen izzó sms-ezést nem folytattam, mint vele, az elmúlt héten, míg a tengerentúlon volt. Jöttek az sms-ek, "Itt vagyunk, milyen kiszúró kell?", "Nincs nekik olyan, valami más?", Találtam szórócukrot, virágos jó lesz?" Nincsen nála lelkesebb jóakaróm, aki még a nyaralása alatt is képes időt szánni az én hülyeségeimre. 9 napra ment, meglátogatni a lányát, akit odavetett az élet, egy német származású fura fiú oldalára, feleségként. Mint kiderült, Daphne a volt férjével ment, megnézni az anyóst-apóst, sétáltak rengeteget, ellátogattak sokfelé, s betértek néhány konyhafelszerelési boltba. Megnyugtatott, hogy nemcsak a kedvemért. Tehát ma fél egyre elautóztam Dun Laoghaire-be, ahol az egyirányú utcák útvesztőjén át csak sikerült a házához köz...