"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Odakint néha már erősebben süt a nap, akad, hogy az a jellegzetesen friss levegőjű "szellőztessünk!" idő van, s nem esik végre. Vagy legalábbis nem mindig, haha. Ugyanakkor hideg is volt a napokban, van, ahol reggel fagyott, csak délutánra lett olyan napsütötte idő, hogy bár harapható volt a levegő, de élvezetes volt a hangos madárének, s a nappaliba besütő erős napfény. Minden világosabbnak, élénkebbnek tűnik. Virágoznak a korai szilvafák, s az ezüstmimóza. A Félcsöcsű épülete előtt hétfőn virágzó cseresznyefácskát fényképeztem, méhek döngicséltek rajta. (Kiotóban már virágoznak a japán cseresznyefák, nosztalgiázva nézegettem fotókat.) A városból kifelé autózva hatalmas magnóliafát láttam, annak azért nagyon korai a virágzása, remélem, nem teszi tönkre majd egy kései fagy. Az N11-es mentén tömegével sárgállanak a nárciszok.  Az imént adtam magamnak pár percet, hogy nézegessem a kertben virágzó primulát, a rügyeket bontó szelidgesztenye csemetét, a már szépen zöldellő medveha...

Múlt héten, míg apám a 82. születésnapját ünnepelte, nekem  korán kellett menni fogorvoshoz: első voltam a székben. Még csak csiklandozta az ég alját a rózsaujjú hajnal, amikor autóztunk a tenger felé... Rosszul aludtam, hülye vagyok, tudtam, hogy minden rendben, de többször felébredtem, vagy azt álmodtam, hogy elkésünk, és rohanni kell... Ehhez képest a fogdoki megdicsért, hogy minden milyen szépen rendben van tartva, még a leghátsóbb eldugott fogaim is, ki is húztam magam. Rágom a masztikát rendesen, meg is látszik. Köszönte a karácsonykor vitt sütiket, s kérdezte, melyik a legjobb süti, muszáj volt elmagyarázni, hogy dekorált sütiket készítek, de szerintem a meggyes/csokicseppes a legjobb süteményem . Nem kis büszkeséggel tereltem őt az Instagram oldalamra, s mire eljöttem, már volt egy új követőm. Mivel Rosa még a szereldében volt, V. továbbautózott az én autómmal munkába, én pedig jöttem haza DART-tal. Kelt fel a nap, muszáj volt lefényképezni, a sajnos, koszos ablakon át: cso...

Kiokosodtam vörösbegyekből. Egyik nap láttam, hogy látogatóm, akit Dotty-nak hívok, a szárnyán lévő barnás foltok miatt, a kezemből kievett magot odavitte a társának, aki a fenyőn ülve várta. Megetette! A társ szárnyrázogatva kérincsélte a kaját, mint a fiókák szokták. Nosza, Google-re fel... Kiderült, hogy Dotty a hím, nem ő a tojó, ahogy hittem, s ez az etetési szokás a társak egymáshoz tartozását van hivatva megerősíteni, fészeképítés, párba állás idején szokásos. Amolyan udvarlási etetés, amit majd folytatnak a fészkelés idején is. Aztán jönnek a fiókák... Most már akkor tényleg tudom, hogy Dotty a "fiú" és félénk társa a tojó. Ő is ideugrál az ajtó elé, ha látja, hogy jövök-megyek a hálószobában, de nem meri elfogadni az ételt a kezemből, neki ki kell szórni az ajtó elé. Amúgy Dotty néha a kilincsre is ideül, s néz befelé, ilyenkor - hogy a szokása megmaradjon - megyek, s megetetem. Nem mohó, 4-5 napraforgómagot vesz el csak tőlem, egyenként, hideg kis lábaival rendre el...

Ahogy visszanéztem az emlékek között, máskor is volt kora márciusi hóesés, sőt, későbben is. De azért mindenkit meglepett, főleg, mert nehéz, nedves hó volt: amikor elmentünk vásárolni aznap, cuppogtak a cipőink a többcentis csatakban, s nem volt előle menekvés. Itt a domboldalon ömlött le a hólé az út mentén, nyelték amennyire csak bírták, a csatornák, s persze, minden kerti edényem igen hamar tele lett vízzel. Később esőre váltott, feltámadt a szél is, s másnap reggelre nyoma sem volt a hónak. Csak a hegyek fejebúbján ült valami koszos fehér sipka, pedig onnan méteres hófúvásokról közöltek képeket a merész arrajárók. Most megint tavasz van, bimbódzó fák, s a közösségi kiskert legújabb éke, a méhkas is megmaradt, néhány méh már mozgolódott, ki-be repkedett a tulajdonosaik szerint. Elsétáltam arra, de nem láttam őket, igaz, alkonyodott már, gondolom, ilyenkor elmennek aludni a méhek. Csak remélni tudom, hogy megmaradnak, s az időnként feltűnő vandálok sem bántják őket (a kas erősen oda...

Földig hajoló vagy eltört szárú nárciszok, a fenyő tűi között összetapadt, marokban álló nedves fehér tömeg, a krókuszok nedves lila rongyként elheverve a cserepük szélén. Március 1., éjjelre havat mondtak, reggelre érkezett meg. Előző este meglepően hideg volt már, különösen a napközbeni langyossághoz képest, de Manci még mindig a szellősebb dobozában várta a kaját, hiába próbáltam rábeszélni a melegebb, béleltebbre. Bezzeg most, még reggelizni sem jött elő, csak pislog lustán, ha odakopogok neki az ablaküvegen át. Szállítottunk kora reggel, még sötétben, akkor még nagy nedves pelyhek hullottak, át-átcsapva esőbe, de már lassan sebességre intett a tábla az M50-es felett, óvatosan haladt a forgalom, csúszos volt itt-ott az út. Dublinban eső, de visszafelé a feljebb fekvő városrészeken már kezdett gyűlni a hó a gyepen, Bray-ben pedig - mikroklíma, magasság - csak esegetett. Egészen reggelig, amikor a fáradtszürke világosságot fehérré tette a lendülettel megérkezett hóesés. Ötpercenként ...

Itt van előttem 12 kicsi jegyzetfüzet lap, benne a szombati meeting tényeivel. A piac eladását szerdán fogja aláírni a 3 tröszttag, aztán kiderül, mikor zárunk be. A szombati szavazás során egyedül én szavaztam a végleges bezárás ellen, a többiek helyeselték. A szóba jöhető helyek közül a folytatáshoz egyik sem bizonyult megfelelőnek, ezért ha valaki tovább akar piacozni, a hozzánk legközelebbi country marketnél folytathatja, Észak-Wicklow-ban, ha akarja, és felveszik oda.  A közeledő szabadság utánig nem fogok emiatt aggódni, szerdán kiderül, meddig húzzuk még - úgymond -, Húsvétig biztosan, utána talán május végéig, június elejéig.  Persze, a pénzezés nem lesz egyszerű, ki kell fizetni az ingatlanost, az ügyvédet, az építészt, az adóhivatalt (mert leveszik  sápot rendesen), a könyvelőt, satöbbi, satöbbi, aztán jövünk mi. Ha úgy döntök, hogy a Killruddery piacon bérlek asztalt, akkor biztosítást kell kötnöm, de a piacos pénzből arra fogja futni.  De ez még odébb van...

Hurrá, vége az első, hosszú, munkás hétnek! A hét első 3 napján még rendes kislányként róttam a köreimet a kora reggeli, harmatos füvön, miközben egy krimit hallgattam a madárcsicser helyett. Mosolyogtam, mert éppen az első napi sétára jutott a krimiből az a rész, amely azt taglalja, hogy a középkorú, kövérkés rendőrtiszt mekkora lendülettel lát neki a testedzésnek, minden hétfőn, hogy aztán szerdára kifusson a szuszból, s hanyagolja a mozgást... 9-10 körből meg is van a kívánt távolság, a napi 3-4 km, vagy a 35 perc. Ennyivel már boldog vagyok, s jegyezhetem a fogyogató kilométereket a Camino-n. Még bő 600 van hátra. Egyszer még V. is kijött velem sétálni, beszélgetés közben gyorsabban múlt az idő. Közeledve a mezőhöz, szúrós szemű pillantásunkkal sikerült elhajtani egy ismeretlent, aki úgy érezte, a telep mezeje az ideális hely a kutyaszaratásra. Kocsival érkezett... Már nem először láttuk. Ahogy elnézem, ez a kaka probléma marad, ezért érdemes leszegett fejjel, magunk elé nézve sétá...

Odakint a madarak élvezik a napsütést, s megy a csicser a ház mögötti bokrokon.  A szarkák újraépítik, megerősitik tavalyi fészküket, vagyis ismét számítani lehet hangoskodasra, ha kikelnek a kisszarkák. Most még odalátni, de ha kibomlanak a levelek, csak a hangjukat lehet majd hallani, ha felháborodnak, mert Manci alattuk megy el a fal tetején. Hétvégére szép időt ígérnek, 13 fokkal, remélhetőleg valóban meg is érkezik majd, s mehetünk sétálni a közeli parkba. A mai bevásárlós sétánk során sok szép kertet láttunk már, virágzó fákkal, az ágyásokban bőrlevelet, fürtös gyöngyikét, helleborus-t. Annyira szép időszak az, amikor minden felfrissül a tél után, minden élénk színű és új.  Túl vagyok a filmfesztiválos megrendelés első felén , tegnap délelőtt leszállítottuk az első, nagyobb adagot. Rendes fényképet, persze, elfelejtettem csinálni róluk, de majd legközelebb.  Két kezemet összetéve adtam hálát a hangoskönyvekért, mert a mozijegy-sütikre való 110 x 11 kicsi csillag meg...

Az elmúlt két hétben fura időjárás volt: nappal langymeleg, este-reggel hideg, délben boldogan bólogattak a nárciszok, már az N11-es út mentén is sűrűn virágoznak, csodaszépek. Estére pedig már ajánlott volt a sapka-kabát, erős szelek jártak, s még hó is esett, szerencsére csak az autókon és a kert földjén maradt meg pár órát, no és a hegyeken. Ma is nagyon sűrű havas eső vágott végig a környéken, hogy aztán egy óra múlva megint ragyogva süssön a nap. A jövő-menő frontok, átvonuló hózáporok alaposan megkínoztak, volt pár szívdobogós napom, amikor nem tudtam eldönteni, hogy a változó kor, vagy a változó időjárás kínoz-e jobban. Egy alkalommal még a dokihoz is levitettem magam V.-vel, mert attól féltem, kiugrik a szívem, de onnan elhajtottak, hogy csak időponttal fogad... Jól tették, mert nem lett bajom, elmúlt, de azért ijesztő volt, s szokás szerint pánikoltam tőle.  Napközben le-lehúzom a fűtést, mert szépen besüt a nap, meleg a nappali, este pedig már megfordul a fejemben, h...

Tavalyi fotókat nézegettem. Minden virágban, csodás színekkel. Színorgia a városi kertekben. A tree fern rengeteg új hajtással, csodásan, zöld ernyőként terül szét. Hahaha. Azóta két tél is megnyomorgatta, jóval kevesebb a levele, s a hajtások még csak alig érezhető kis dudorok a levelek tövében, szőrszerűen puha, selymes bevonattal. Idén súlyosan el van maradva minden. De legalább az elmúlt egy-két napban már a tavaszi éneküket énekelték napnyugtakor a rigók, és a cinkék érdeklődve vették tudomásul a fészekanyagnak kirakott maréknyi nyersgyapjút. Lesz itt élet, fészekrakás. Még a nap is kisütött, s jó alaposan lehetett szellőztetni azélkül, hogy vad szél fújt volna át a lakáson. No de a kert nedves, ázott, koszos. Mára megjött a rossz idő, most is szakad, sőt, Szt. Patrik-napra havas esővel riogatnak. Sötét van és csapkod a szél és az eső. A kert csúnyaságának én is oka vagyok, lenne mit kiszelektálni, kidobni. Nézegetem, barátkozom a gondolattal, hogy erre időt kell szakítani, d...

Minden ablak nyitva, friss és már igazán tavaszi a levegő. Kint a közeli madárszólamokat távoli rendőrautó-vijjogás színezi, meglepően gyakran előfordul ez. Kis városunkban vannak problémák, drog, főleg, szerencsére naivitásom, és a helyi Facebook-ról való leiratkozásom segít abban, hogy ezekről ne tudjak.  Tegnap este rövidet sétáltunk a környéken: virágok, virágok mindenütt. Virágzik - és messze illatozik kissé citromos illatával - az észak-afrikai vadászribizli. A magnóliák. A tulipánok, pár kertben megcsodált fák, mimózaszerű, puha, bolyhos, sárga virágfüzéreikkel. Kéklik a fürtös gyöngyike és a jácint. Nálam is hajt a klemátisz - s éppen most egy vörösbegyre látok, amint a főtt krumpli maradékát csipegeti fel a táljukból, a klemátisz hajtásai között. Az mindenesetre örömteli hír, hogy a húsz éve tervezett, "lógva hagyott" bevásárlóközpont végre szabad utat kapott. Lesz benne kávézó, mozi, számos bolt, többszintes parkoló. Most már csak azon rettegnek a helyi üzl...