"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Végre melegedik az idő. Pólóban dolgozom a piaci pult mögött, napvilágra kerül a tetoválásom és a véradásnál beszerzett véraláfutás (túl korán nyomtam rá az ujjam a szúrás helyére). Mennyivel kifejezőbb szó a magyar véraláfutás, mint az angol bruise. Néha angolul írok magyar ismerősnek, vagy spanyolul, kurta mondatot, egy felütést, mert valahol ott és akkor poénosabb, s amikor a fejemben lefordítom magyarra, másképp, sutábban, merevebben hangzik. Mert van, ahol az angol vagy a spanyol tömörebb, poénosabb, odavalóbb, s van, ahol a magyar kifejezőbb, lásd fent. Vér-alá-futás Olyan ez, legalábbis nekem, mint különféle tollakkal írni. A könnyen futó örök kedvenc Uni-Ball, kék vagy fekete, ami leheletfinoman és éppen a megfelelő mennyiségben engedi a tintát a lapra, s olyan gyorsan ír, ahogy a gondolatok folynak egy napló lapjaira, vagy egy meeting jegyzeteinek leírásakor. Régen ilyen volt a Rotring 3-as tollam. Ha éppen megvan az ihlet, jöjjön a Uni-Ball! Hétköznapi használatra a már kissé...

Két órát vártam rá, holott időre hívtak be: kétoldalas kérdőív kitöltése, és kikérdezés, valamint vérem minőségének dicsérete, és leszívása után most már elmondhatom, hogy a véremet is adtam az újhazáért. Vagy valami ilyesmi. Egészen elérzékenyültem, újabb nagy lépés az életemben.

Rosszul adtam meg egy receptet, amit még a nyáron raktam fel. A krumplis zsemléét ... Annyira ostoba vagyok... Mentségemre, hogy egy videóról másoltam le a hozzávalókat, aztán átmásoltam egy füzetbe az egészet, ahol elosztottam a hozzávalók mennyiségét, hogy 12 darabra való legyen, s amikor beírtam a végleges helyére a receptet, kimaradt egy fontos alkotórész, a vaj... Hónapokon át úgy sütöttem a zsemléket, hogy nem volt bennük vaj. Így is ízlett az embereknek, legtöbbször elfogyott, de ez nem mentség a hibára. Soha még nem írtam le úgy receptet, hogy kihagytam volna belőle valamit, főleg a blogon nem, most ez is megtörtént.  Most szombaton már vajasan sültek a zsemlék, szépek lettek, de nem maradt teszteléshez példány, mert elfogyott mind a piacon. Csak sejtem, hogy a vaj javított az ízükön, állagukon. *** Írtam már a véradási kísérletemről . Decemberben elején sms-t kaptam, hogy ismét lesz véradás, menjek. Nahát, gondoltam, remek, akkor talán megfeleltem a kritériumo...

Alkalmanként kb. ennyi vért adhat az ír véradó, akiknek sorába tegnap megpróbáltam bekerülni, egyelőre hiába. Először a rádióban hangzott el buzdító felhívás, mondván, fogynak a készletek, aztán a városi közösségi Facebook oldalon jött fel a hirdetés, hogy lesz véradás esti időpontokban is: az egyik helyi hotelbe lehet menni vért adni. Teljesen felbuzdultam, hogy itt az ideje, hogy végre megpróbálkozzam véradással. Még sohasem csináltam, a családból emlékeim szerint egyedül a apósom adott vért. Előtte már átnéztem azt a weboldalt, ahol mindenféle tesztkérdések alapján meg lehet állapítani, hogy az ember egyáltalán alkalmas-e a véradónak ebben az országban, és úgy tűnt, két ponton bukhat meg a dolog: az egyik, hogy nem vagyok ír, vagyis az ő szemszögükből nézve külföldön éltem, a másik, hogy - ugyan csak fél évig, de - éltem Angliában, és a szivacsos  agylágyulás ottani nagyobb számú előfordulása (vCJD) miatt ez kizáró ok lehet. Aztán már az Irish Blood Transfusion Service old...