"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Kellemes 16 fok van, felhős ég, éppen csak ki-kibukkan a nap, és lassan át lehet váltani a reggeli hosszúnadrágról a rövidre. A madarak vetélkednek a mókussal az etetőn (amit éppen az imént raktam át egy másik helyre, mert a pofátlanságnak is van határa...) A minap három mókus verekedett az ágakon! Az egyikükről most már tudom, hogy hiába néztem vemhes mókusnak, feltűnő csecsei miatt, utána, amikor éppen alul ráztam rá az öklöm és küldtem el melegebb (hahaha) éghajlatra, megláttam a kistökeit. Szóval az a meleg, szeretetteli érzés, hogy "biztos kölykei vannak, hát hadd egyen, szegény" elég hamar elhagyta a lelkem. Csak egy zabás kanmókus, nem egy agyonhajszolt anyamókus. Az üvegajtó mellett áll egy madárodú, hosszú állványon, tövében virágládával, annak a kifutójára szórtam magot, jönnek is rá a cinkék, de főleg a pintyek. Tervem, hogy télre áttolom a kis kerti ház mellé, ahol most a vízgyűjtő áll, ott eléggé védett, nem fér hozzá (remélem) macska sem, s talán, talán bel...

Tegnap reggel én szállítottam. Ilyen is elég régen volt már, amióta V itthon dolgozik, hetente egyszer szokott bemenni, s előzékenyen azon a napon, amikor be kellett küldenem a cuccaimat a kávézóba. (Aminek megint nincs cukrásza, de ezt csak mellékesen jegyzem meg. Ray fogadott, talpig kötényben, mögötte előre lesütött kenyerek halma.)  Szóval a reggeli pakolás közben örömmel láttam a kisszobából, hogy odakint nedvesen csillog a vízgyűjtő teteje... ESIK! Na ja, esett, vagyis nem, csak szemerkélt ("soft Irish rain"), s mire beértem Dublinba, már az ablaktörlő sem kellett... Ennyire futotta az elmúlt hetekben. Mikor jöttem haza, a rádió bemondta, hogy Bray Head-en tüzet oltanak, a tenger felé eső oldalon, megsérült a DART-vezeték is, nem járnak a szerelvények. Na hiszen, gondoltam, már megint. Délben, amikor kiteregettem, furán csípős volt a levegő, de nem láttam füstöt, ellenben V., aki elment ebédelni, azzal jött haza, hogy vegyük már be a ruhákat, mert jön a...

No, most már aztán tényleg tilalom van, takarékoskodni kell a vízzel, úgyhogy gyűjtögettem zöldséget öblítő vizet, főtt kukorica hűtővízét, ennyivel is előbbre voltak a növényeim a kertben. A fürdőben pedig az ausztrálok által évek óta alkalmazott "If it's yellow / let it mellow" elve uralkodik, a víztakarékos tartályunkra eddig is büszke voltam, Aranykezű Róbert hozta nekünk a B&Q-ból. A közösségi kiskertben pedig csípősre érett a reteksor. Hogy mennyire van meleg? Annyira meleg van, hogy V. belábalt a tengerbe egyik nap, amikor ebédért ment. S ilyesmi nem történt azóta, mióta egyszer fürödtünk Brittas Bay -ben, s annak van már egy évtizede. A madarak naponta egyszer kapnak lábvizet, azzal kell takarékoskodniuk. Inkább reggelente jönnek fürdeni, s nagyon sokat látok inni az edényből, ahol - mint kis tollas borszakértők -, elgondolkozva ízlelgetik a vizet, fejüket felemelve folyatják le torkukon a cseppeket, körbe-körbenézegetve: tényleg úgy néznek ki, mint a...

Új szóval barátkoznak az írek: "drought", aszály, írja az újság, Dublinban és környékén már tilos a locsolás, ennek ellenére a Lidl-ben a heti ajánlat felfújható gyerekmedence volt - csodás. Pántos felsőben mászkálok, remélve, hogy majd némi színt varázsol rám a napsütés, amikor kimerészkedem a nagy déli forróság múltával. A pántos felső szőrtelen hónaljat kíván, így most enyhe ammóniaszag leng utánam, amerre megyek. Emlékszem, mi csajok mit mosolyogtunk régen, a bérelt házban, amikor az egyik lakótársnő randira ment, s elmenőben az előszobában maga mögött hagyta az enyhe ammóniacsíkot... A nem túl jó piacnak és a hőségnek köszönhetően a megmaradt kenyéren élünk, kenyéren, és hidegre hűlt gyümölcslevesen. Már továbbpasszoltam a receptet ( Emese levesét ) egy szlovák ismerősömnek, meglepett, hogy nem ismert hasonló fogást.. Tegnap a közösségi kiskertben találtam egy műanyag építményt, valószínűleg pancsoló babáknak, többszintes, a víz egyik szintről a másikra folyhat,...