"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

"Ez micsoda?" - kérdezte imént V., mielőtt kocsiba ült, hogy bemenjen a Félcsöcsűhöz. "Énekes rigó" - feleltem. A telepet a reggeli sötétségben, amikor szűkebbnek tűnik a világ, szinte betöltötte a rigó éneke. Most nyitott ablaknál gépelek, hgy halljam a trillákat, amiket a kerti falon túl, a susnyában bőségesen ont magából. Csodás. Pár napja megbolondult az időjárás, tavasz van. Tegnap 14 fok volt, és már az én tavaszi virágaim is kidugták a fejüket a földből. (Közben Seattle-ből barátnőm hóeséses képekkel bombáz...) A hétvégén a Dun Laoghaire-ben lévő piacra menet az egyik előkertben arasznyi nárciszleveleket láttunk egy bokor alatt. Még mindig látni virágzó fuksziát, falra kapaszkodott futómuskátlit, rózsát, százszorszépet. Sejtem, hogy nemhogy fehér, de még fagyos Karácsonyunk sem lesz. Így ha már lúd, legyen kövér, s a régi, még Londonban megismert szokás szerint három jácintot raktam az ablakba, hogy ne csak kint, de belül is virágos legyen a világ. Ott t...

Csak ismételhetem magam: eljöttek már az egyszámjegyű hőmérséklettel rendelkező reggelek, de nappal még kellemes az idő. Sokat esett, nagy szél is volt, mégis inkább az időjárás enyhesége maradt meg bennem erről a hétről, a szép őszi színekkel. Kint teregettem a héten, s míg tolattam kifelé az üvegajtón, magam előtt emelve a ruháktól nehezített szárítót, sikerült seggre esnem a lépcső aljában, rá a cserepekre. Így jár, aki annyira hülye, hogy elfelejti, hogy saját maga rakta oda szépen csokorban a hagymásokkal teleültetett kisebb-nagyobb cserepeket. Most jókora zúzódás díszlik a derekamon (fenekemen), a háton fekvés necces, de már múlóban a nyolc napon túl gyógyuló. S csak egy cserép borult ki, s fordultak ki belőle a nedves földbe ágyazott, még elég hallgatag hagymák. Gondosan visszatapicskoltam föléjük a földet, s csak aztán mentem be haldokolmi.  A madarak megfigyelése folyamatos élményt nyújt. Ezt nem győzöm elégszer elmondani. Most is ott ül egy felettébb kövé...

Az Alice-ház sikert aratott, mert a hölgy rendelt egy karácsonyit is, a lányának. Semmi extrát nem kért ezúttal, csak a lánya nevét a házra. Még ex-főnököm is küldött köszönő sms-t, hogy jajdeszép. Ritka az ilyesmi tőle, meg kell becsülni. S a házról készült képen - ha jól megnézitek -, még nincs lefestve az egyik kabátujj, de azt pótoltam. Az uram ma körbemutogatta a képeket a kollegáinak, mert annyira büszke volt rá, s felvett 3 rendelést. Az, hogy a ház személyre szabható , mindenkiből kiváltja az őrültet. Hóember gitárral, ez az egyik igény. De legalább változatos lesz a munka. Azt hiszem, két ünnep között csak aludni fogok. Öcsémmel beszéltem ma, s ő is ugyanígy el van havazva. Ha Karácsony, akkor nincs megállás, az emberek még recesszió idején is költenek ajándékra... Vadul. *** Emőke mai bejegyzése szerzett pár igen vidám percet. Igen, a gyermekeknek szánt plüssjátékokra gondolok :-) Mik vannak! *** "Mi lesz itt, állatkert?" - kérdezte az uram, amikor elmeséltem neki ...

Tegnap is, ma is fagyos reggelre ébredtünk. - 1 fok volt, amikor a piacra indultunk. Ilyen még nem fordult elő soha: a kerti kis házikó tetején, a cserepes növények földjén vastagon ült a zúzmara, centis jeget szedtem-emeltem le minden, vízzel teli vödörről, a madarak itatójáról... Hiába sütött a nap, hideg maradt az idő, és a zúzmara nem tűnt el egész nap a kertünkből. Tegnap reggel sokáig vakargattuk a zúzmarát a kocsi ablakáról, s V. nagyon óvatosan vezetett a hátsó utakon. A piacon sokáig kabátban maradtam, hiába a forró kávé, a kicsi, elektromos melegítők csak sokára melegítették be a helyiséget. A piac jól sikerült: egy idősebb hölgy megvette a mintának kirakott mézeskalács házamat, s bár alig tíz óra után jött létre a vétel, ott maradt 11-ig, mert mondták neki, hogy ez mintaház, és ez alapján vennék fel rendelést... Hiába győzködtem, hogy több, mint egyhetes már a ház, nem friss, de neki mindenképpen kellett: a lánya délután jön ki a kórházból, valami jó meglepetést akart. 11-ko...

Tegnap délután kiebrudaltam Bertie-t az otthonából. Meglepődtem, hogy még ott lelem, mert elég látványosan és zajosan jöttem-mentem a teraszon, de ő továbbra is ott lapult, az egyik műanyag virágláda visszahajló pereme alatt. Amikor megugrasztottam, nem futott messzire - kicsit megsürgettem a seprűvel, hogy menjen még odébb. Félmétereket volt hajlandó csak futni. Ennyire otthonos lenne a láda mögött? De végül csak eltűnt. Kiraktam a mérget az előírásos kis műanyag edénybe, betömtem a falon lévő lyukat - véleményem szerint elég alaposan. S ha már a teraszon voltam, két virágládába elültettem 50 krókuszt, mert a sötét kamrában kezdtek kihajtani a gumók. Ma reggelre a gumókat szépen kitúrta valaki a helyükből, néhányat megrágott, a mérget felette az utolsó szemig, és a virágföldes zacskót is megbabrálta. A komposztba pedig újabb két lyuk fúródott. A falon lévő lyuk érintetlen - akkor hol jön be nagydarab szőrös látogatóm? Ami Bertie-t illeti, ő ma délre visszaköltözött a virágláda mögé. S...

Ez ugyan távolról sem egy gasztroblog, bár akadnak itt-ott receptek, de mostanság az áltam olvasott blogokon feltűntek olyan, hosszas fogalmazáshoz kedvet csináló írások, mint "Kedvenc szakácskönyveim", valamint a "Mióta főzök és miért" kérdésköre... Jöjjenek az én gondolataim. Ha unalmas, lehet az utolsó bekezdésekhez ugrani, ahol az állatállományunk megszaporodásáról számolok be. 31 éves koromban kezdtem el főzni tanulni. Férjhez mentem, s az uram, már nem emlékszem, mikor, milyen körülmények között, de kijelentette, hogy esténként meleg ételt szeretne. Nem emlékszem, hgy pánikoltam-e, de valószínűleg igen. Emlékszem még egyik első, közös bevásárlásunkra, a stillorgan-i Tesco-ban, ahol céltalanul bolyongtam, s próbáltam azokra a képekre támaszkodni, amelyek néha a fejemben elővillantak. Azok a képek, amelyeket az anyám által nászajándékként nekem ajándékozott könyvben láttam: ételek, amiket esetleg el tudnék készíteni. Álltam a boltban, a férjem kezében kosár, abb...

Mivel lehet engem boldoggá tenni? Például egy ilyen edényszárítóval. Mióta megkaptam, azóta buzgóbban mosogatok, s nagy örömmel tölt el, hogy nem kell folyton a gránitlapot törölgetni az edények alól kifolyt víz után, s nem kitartóan a rossz irányba folyik a víz, hanem a mosogatóba. Tetszetős, teherbíró, minden kézreáll - ugyan már egy börgét sikerült egy laza mozdulattal a pohártartó "fül" mellé akasztanom (s bár majdnem időben kaptam el, de azért a mosogató szélén landolva letört a bögre füle). *** A múlt hét stresszeinek vége, újra együtt vagyunk, a hétvége pedig remek volt. Szegény uram szombat hajnalban ért haza a lassú komppal, de azért hősiesen kelt velem szombat reggel, elvitt a piacra, leadni a termékeimet, majd utána Ranelagh-ba, a csokikészítő bemutatóra - így nem kellett a parkolással bajlódnom, ami arrafelé amúgyis nehézkes. A Tribeca nevű étterem borbárjában volt a bemutató, egy erős akcentussal beszélő francia ember tartotta, aki Kerry megye egy eldugott zugáb...